Karl ezen a héten Rióba megy, nem a csajok és a futball, hanem a Krisztus-szobor miatt, amitől Gervais és Merchant el van ájulva, kopaszodó hősünk viszont letud egy legyintéssel, nem nagy kaland, hát még ha ott kéne laknom, minden reggel látom, előbb-utóbb megszokom, és olyan lesz, mint egy villanyoszlop, ott van, oszt jó. Mondjuk találkozóhelynek ideális, teszi hozzá. És ha már Rióban vagyunk, mondja Merchant, akkor irány a karnevál, az jó móka. Lófaszt, mondja Karl, hótt buzis az egész, én ugyan a lábamat se', semmi olyat nem fogok csinálni, ami egyébként magamtól nem tennék meg egy nyaralás alatt. Na persze.

Rióban meleg van, olyan meleg, mint sehol eddig, Karl a reptérről befele autózva ki is van készülve, és mivel nincs tisztában Rió méreteivel, a távoli hegytetőn feltűnő Krisztus-szobor csalódás neki, mert kicsi. Ja, vagy hatvan kilométerről nekem is annak tűnne. A Copacabana legalább bejön neki, így már a szobor is érdekesebb, mondja. A szállás persze nem a tengerparton van egy luxusszállodában, hanem egy diákszállón, emeletes ágyon, egy szobában nyolc ismeretlennel. A fal dohos, minden iszonyú koszos, mint az összes eddigi epizódban, az újítás most a lakótárs-faktor bevezetése.

Nincs valami jobb, kérdezi Karl, fizetek érte hat-nyolc fontot. Nincs. A operatőr nyugtatja Karlt, nem kibasztak veled, csak szerették volna, ha emberekkel ismerkedsz. Én azt nem szoktam, mondja Karl, ebben a korban már minek, ismerem, akit akarok, a többiek meg le vannak szarva. Hét baráttal le lehet élni egy életet, ott van Hófehérke meg a hét kisfickó, mutat rá Karl elmésen, tessék, ő sem ismerkedett állandó jelleggel. Délután Karl elmegy egy szambaiskolába, mert ha tetszik, ha nem, részt fog venni a karneválon, ha van isten, egy szál fecskében, csillogóra olajozott bőrrel.

Karl az iskolában szembesül azzal, hogy a) az oktatója meleg, b) neki is fel kell majd lépnie, szambázni fog a karneválon és milliók látják majd. Namármost, ha ez nem jön be neki, akkor ez az a pillanat, amikor kiszállhat, kösz, de nem, hagyjatok, és elhúz a picsába, de persze ez egy olyan, megrendezett műsor, amiben a főszereplő nyavalyog állandóan, de mindent megcsinál, amit rálőcsölnek. A táncoktatás annyira nem megy könnyen, sőt, Karl a lábait nem táncra, hanem járkálásra használja, ez a szamba nem az a szamba lesz. És ha már karnevál, kap egy jelmezt is, amiben úgy néz ki, mint a melegfelvonulások élharcosa.

Na, este indul a főpróba ami a vártnál kicsivel nagyobb léptékű, egyszerre vagy ötezer táncos riszálja magát iszonyú színes és giccses ruhákban, Karl meg is jegyzi, hogy a próba nála mást jelent. Annak örül, hogy a menet hátuljára pozicionálták és mellette csak idős brazil nénik táncolnak, ha itt nem nézek ki jól, jegyzi meg, akkor mindennek vége. Elindulnak, táncolnak, Karl is rázza, de azzal szerintem nincs tisztában, hogy a teljesítményét értékelik is mindenféle bírók. Félóra tánc után ki van készülve és lépni is alig bír, nem érzi a lábát, a talpá akkor vízhólyag, mint az öklöm. A tömegszállásra visszaérve ledől és nem mozdul, pedig ebben a koszban nehéz lesz aludni, hát még a zajban, amit a lakótársak csapnak odalent, mert mindenki vedel és bulizik, csak a középkorú angol bácsi nem. Egy nyugdíjasházban jobban érezném magam, jegyzi meg.

Éjjel nem nagyon ment az alvás, hajnalban sem, Karl felriad minden kis zajra, és már hatkor fogat most, inkább elmegy a diákszállóról, mert megöl valakit. Irány a tengerpart, ahol lépten-nyomon Krisztus-szobrokba és félpucér nőkbe botlik, ezt a kettősséget az agya meg nehezen fogadja be, mert ha vallásos országról van szó, akkor mi ez a ledérség? Kap maga mellé egy kalauzt is, Selsót, aki egy kézfogással és egy óvszerrel köszönti, ezt ne felejtsd el viselni, mondja. Mászkálnak egy kicsit, az első megállóm egy szépségszalon, ahol már a The Amazing Race is járt, sőt, most jut eszembe, a tengerparti bodegák is ismerősek voltak abból a műsorból.

Celso megpróbálja rábeszélni egy szőrtelenítésre, de Karl húzódozik, a nőm szereti a szőrt, mondja, de aztán lefekszik, és a derekén levő szexis pamacsokat leszaggattatja az asszonnyal, aki az ilyesmit végzi errefelé. Az eredmény kiszámítható, Karl üvölt, mint a fába szorult féreg, a brazil gyantázás nem puhapöcsöknek való. A következő megálló egy sportbolt, Karlnak fürdőgatyát akar venni Celso, de neki nem kell, mert van egy zöld bermudája, és az elég. Celso persze meleg, még jó, miután Karl a műsor elején kijelentette, hogy nem akar velük találkozni, várható volt, hogy minden helyi akivel itt kapcsolatba lép, a saját neméhez vonzódik - ez nem poén, hanem szar forgatókönyv.

Másnap reggel lemennek a tengerpartra, ahol Celso elmeséli a Copacabana, illetve ezen szakasza történetét, a hetvenes években ide járt a művészvilág szívni, azóta meg ez a hivatalos melegstrand, leülsz, Karl? Karl áll, mint aki most pillantotta meg a királynőt zsinórtangában, és köpni-nyelni nem tud, tegnap Celso vett neki egy fürdőgatyát, amit innentől nem tudom, be mer-e vállalni a kamera előtt. Menjünk tovább, nem akarok itt napozni, mondja Karl, de Celso hajthatatlan, és le is vetkőzik, Karl viszont pólóban, nadrágban, sapkában feszeng. Celso egyik haverja is megjelenik, és könyörög Karlnak, hogy vegye le a ruháját, de az angol egyre idegesebb, és nem hajlandó még megmozdulni sem.

Délután még mindig nem a szoborhoz megyünk, hanem egy házibuliba, illetve utcai mulatságba, amihez Karlnak annyi kedve van, mint sajtreszelővel rejszolni. Szerda van, mondja, mi értelme ilyenkor bulizni? A házibuli brazil méretekkel mért, azaz nem hatvan szomszéd grillezik egy parkban, hanem vagy kétezer ember táncol és bulizik egyszerre, sokan beöltöztek, Karl ki is lóg a tömegből rendesen. Legjobban a zaj zavarja, nincs nyugalma egy percre sem, és még akkor a buzikról nem is beszéltünk, jegyzi meg, akik alapesetben nem zavarják, de ezek itten állandóan pofáznak, azt meg nem állja. Itt igazán csak a süketek érzik jól magukat, mondja, és ott is hagyja a bulit, mert besokall.

Gervais hívja telefonon, na, milyen a buli? Szar, olyan, el is jöttem. Oké, estére is van program, Celso meghívott magához, aludj nála. Karl felteszi a mindenkiben motoszkáló kérdést: mi értelme van ennek? Semmi. Elmegy Celsóhoz, a lakás egy fokkal tisztább, mint a szállása, ennek legalább örülhetne, mert annak nem fog, hogy egy brazil szokás szerint a vendég a házigazda ágyában tölti az első éjszakát, legalábbis ezzel szívatják Karlt, és teszik a hogyvolt íróját egyre idegesebbé, mert egyszerűen UNALMAS az, hogy egy teljes epizódot a melegek vs. Karl motívumra fűztek fel. Karl nem akar Celso ágyában aludni, még úgy sem, hogy a házigazda nincs ott. Celso nőnek öltözik, és elmegy melózni, Karl ettől teljesen kiakad, ilyet közelről még sose látott.

A lakás túlzsúfolt, kicsit és koszos, hajnali fél egykor Karl hagy egy üzenetet a rögzítőn és elindul, de nem a diákszállóra, oda, ahol egy percet nem aludt eddig, hanem le a tengerpartra, ahol csend van, és egy embert sem látni egyelőre, illetve de, egy büfést, aki egy szál pöcsben pakol, és ezt tessék szó szerint venni. Karl most jut el arra a pontra, hogy már semmi nem érdekli, olyan fáradt, mint még soha, ez egy nudista strand, igaz, kérdi az operatőrtől, miközben a büfés a seggét mutogatja neki. Megjelenik egy idősebb asszonyság is, aztán még egy csomó pucér ember, és Karlra rászólnak, hogy na akkor tessen vetkőzni. Itt jegyezném meg, hogy Gervais humora ebben a szegmensben jön át a sorozaton leginkább, mert szinte csak pöcsöket mutat a kamera, köszönjük. Karl lelép a nudistáktól.

Másnap reggel végre elindulunk a szobor felé, Karl is fel van villanyozódva, mert egy nő viszi fel, én óvatos duhaj lennék, Gervais képes egy ladyboyt érte küldeni, az tuti. És nem, egy Dolores nevű, tényleg nő megy érte, és egy kis homokfutó szerű kocsival elvisz a szoborhoz vezető lépcsőhöz, onnantól már csak 220 lépés, és fent is vagyunk. A kilátás valami eszméletlen, ha ez nem nyűgözi le Karlt, akkor nem tudom, mi tudná, én sírnék a korlátnál, az tuti. A szobor 1145 tonna súlyú, ez már jelent valamit Karlnak, de maga az ábrázolás annyira nem, mert Krisztus álla szerinte túl nagy, és le kellene faragni belőle. Eszem megáll, komolyan.

Azt is megjegyzi, hogy ide az emberek nem a szobor miatt jönnek, hanem a kilátásért, egy hörcsögöt is tehetek volna a helyére, akkor is lehetne belépődíjat szedni. Az epizód lezárásaként Kar még megjegyzi, hogy a legszarabb a sok repülőhangya volt, és ha már itt tartunk, elmegy megnézni felülről, egy helikopterből, amitől persze be van trasholva előre, de a látvány mindenért kárpótolja, és először a sorozat során elhangzik a "brilliant" szó is, mert imádta a helikopterutat. Na végre, valami.