Folytatódik a Magyar Népmesék felnőtt kiadása, a legújabb gyűjtések nem a fonóból, hanem az eddig pornóvillaként működő Tv2-rezidenciából: gonosz mostohák, kikapós mennyecskék, és egy rakás Fehérlófia, akik időnként gyúrnak egy kicsit bicepszre, de azért nagyrészt csak a tökük vakarják, és várják, hogy a király legkisebb lánya elmosogasson.

Ezúttal nem Peller Mariann játszik vidám slágereket az idegeinken, hanem Till Attila vezényli a műsort, ő pedig azon kevesek közé tartozik Magyarországon, aki képes egész mondatokban, folyamatosan beszélni akár két kamera előtt is. Vagyis neki azért sem adunk gúnynevet, ő csak maradjon Till Attila. Vagy csak Till.

A grafikai és az informatikai háttér még nincs teljesen rendben a Hajdu-produkcióban, ez onnan is látszik, hogy csak nem sikerül kirakni a képernyőre, hogy most melyik csajt is sunáznák emelt díjasan a tévénézők. Vagyis, hogy ki fog védettséget kapni.

Ezúttal élőben kapcsolják a rezidenciát, Till mindenkit gyorsan a kanapéra parancsol, az anyósok huppannak, a csajok közül néhány pedig inkább csak bezuhan: ez van, ha valaki magassarkú cipőben próbál meg futni. Amúgy a magassarkú meglepő kivétel, általában papucsban, agyonmosott melegítőben nyomja. Talán el kéne gondolkodnia szerkesztőknek, hogy ideje lenne betiltani a melegítőt, az fix, mert lassan mindenki úgy néz ki, mintha anyós lenne. Kivétel Alxa, aki még levegőt sem nagyon mer venni, csak dülleszt, és kézzel finoman még rá is segít. Vagy Tillára hajt, vagy azokra, akik fél kézzel is képesek sms-t írni, de az biztos, hogy azt nem érti, hogy nem a tévébe van építve a kamera, hiába bámul csábosan mindkét fejével, mélyen Tilla szemébe nézve, a képernyőn a hatalmas dekoltázsa csak egy apró kis domb Kati anyus feje mögött.

A telefonszavazás lezárul, basszameg, már ínhüvelygyulladásom volt a sok pötyögéstől, megváltás volt, hogy Till Attila benyögte, hogy ennyi, nem szavazhatok többet Az anyósok kedvenc csajt választanak, a neveket azért sem írom ide, de nem is fontos, hiszen az anyósok szava most semmit sem számít. Mondom, a klasszikus magyar családmodellt ábrázolja ez a műsor, akkor sem lepődnék meg, ha Till Attila egy kussolj már szipirtyóval szakítana félbe egy kedves anyukát.

Közben, illetve egy nappal korábban, hiszen ez már felvételről megy, a fiúk alsógatyában viccelődnek, tényleg ezek mind nagyon humorosak, ilyen lehet, amikor Szijjártó Péter elereszti magát egy kormányülésen. Csak gondolom, rá néha rászólnak, hogy ne erőltesse olyan nagyon. Ja, és közben kiderül, hogy a lányok szerint az erotikusat úgy mondják külföldiül, hogy pajzán, de ezt most inkább hagyjuk, mert csak agyérgöcs lesz a vége.

Az anyósok Mását beszélik ki, hiszen nem csak orosz származású, de még két gyereke is van, ami egyrészt azért géz, mert nehogy már más gyerekét, érted Ágikám, másét, az én szegény fiam, tudod miről beszélek, na, másrészt meg milyen szívtelen már az, aki ott hagyja a két pici gyerekét, a két kis csöppséget, érted Erzsók, és beköltözik egy ilyen valóságshow-ba. Mindezt négy kamera közé szorulva, talán pont aközben, hogy valamelyik anyus magához nyúlt a zuhanyzóban.

Marián, Mása kiválasztottja eközben Mása kartonra kasírozott képét csókolgatja. "Mert egy nőt homlokon kell csókolni" - magyarázkodik, majd hozzáteszi, hogy "Vágesz". Sötétség borult a képernyőre.

Megint vissza a jelenbe, Till Attila bejelenti az sms-szavazás végeredményét. Csenge nyer, aki úgy örül, hogy még az is megbocsátjuk neki, hogy olyan rúzst kent a szájára, amit vélhetően Két napos vízihulla csókja fantázianéven dobott piacra a Penny Market. Hipp, hopp, jön a múlt. A lányok főznek, az anyósok nézik, ez egy feladat állítólag. Nem tudom, mit főz Zsanika, Renike és Enikő, de kolbász van benne, magyaros lesz ez, talán még bográcsot is állítanak a villa közepén.

Ez már sose fog kiderülni, mert Éva anyós összeveszik Kati anyóssal.

“Ez az én székem, neked pont ez kell, nincs oda írva a papírra, hogy ki ül a székre, te meg kirángatod a széket a valagam alól, nem érdekel, nekem a módszerrel van bajom”- mondja Kató, és közben a hangszíne folyamatosan emelkedik a tímárpéteres vígjátékveszekedéstől a tarrbélás egzisztenciális kiborulásig.

Hipp-hopp, jön a reklám, majd megint jön Till Attila, és pont úgy visszhangzik a rezidencián, mint Kádár János az MSZMP XIII. Kongresszusán.

Gyorsan be-be-bejelenti-ti-ti, hogy akkor most jön Zsanett, és az ő hisztije. Kiderül, hogy Zsanett rendmániás, ami még hagyján, de hisztérikus is, és tényleg úgy sír, mintha egy nyolcvanas évekbeli magyar művészfilm castingjára készülne. Diaz, a szőke robotlány meg visszaszól neki, kicsit akadozik a beszédszintetizátor, kicsit recseg, de annyi biztos, hogy nem bírja a rendet, vagy legalábbis Zsanettet.

Jön a kiszavazás, vagy megjelölés, vagy valami ilyesmi, a lényeg, hogy az anyósok megmondják, kit nem szeretnek. És akkor itt tényleg átcsapunk a bangladesi kiadásba, az anyós mondja meg, hogy akkor most illik-e a fiához, vagy nem. A szembesítésén a legtöbb pontot, sőt iszonytatóan ronda szomorú szmájlit Mása kapta. Mert két gyerek van már. Mása megy pénteken az összecsapásra, vagy mire, CsokianyukaIrcsi meg kiválaszthatja holnapig, hogy kit küld Mása ellen.