A záróepizód első képei giccses fehér lóval sokkolnak bennünket, amihez Henrik rekedt narrálása adja meg az aláfestést. Élete, valamint a sorozat végéhez közeledvén elgondolkodott a nagy filozófiai kérdésekről, amiket a jó öreg Charles társaságában vitat meg. Edward nyeregben érezheti magát, mert a király szereti és az időközben nagyobbra cserélt Ed is az ő irányítása alatt áll. Gardiner és Mária sajnálkozva konstatálja e tényt. Komikus külsejű francia admirális érkezik az udvarba, hogy megerősítse a századszorra megújított szövetséget a két ország között, Henrik ugyanis most megint a császárt utálja.

Őfelsége dicsőíti magát egy kicsit, majd új feltételekkel áll elő, miszerint mindkét királyságban meg kéne szüntetni a miséket, és egyszerű istentiszteletekkel felváltani őket. Szegény követ majdnem elájul, majd haldokló uralkodóját emlegeti, de hiába. Katalin megtudja, mi készül ellene, mire olyan hangosan kezd zokogni, hogy az még a férjének is gyanús lesz. Rá is kérdez, mire a nagy nyivákolás. Katalin elmondja, attól fél, hogy Őfelsége megharagudott rá, bár nem adott erre okot. Miután Henrik elvonult, arra utasítja udvarhölgyeit, hogy szaporán rejtsék el a terhelő bizonyítékokat.

Brandon gyengélkedik, de azért fogadja Edwardot, aki arra lenne kíváncsi, mi a véleménye az örökösödés kérdéséről. Charles nem örül, amikor Gonoszka a feleségeik barátságát és azonos vallási nézeteit emlegeti, mert ő maga már igen rég eltávolodott törvényes hitvesétől, és nem is akarja, hogy annak világnézete alapján ítéljék meg. Ő amúgy a Evangéliumokat sem kívánja elolvasni, szereti, ha azok inkább misztikusak maradnak. No, meg persze képek sincsenek bennük. Gardiner Askew-val való kapcsolatáról faggatja Lady Hertfordot, majd letartóztatási parancsot lobogtat, mire a nő közli, hogy tud a püspök sikkasztási ügyeiről. Hopsz!

Henrik megkísérli az nyúlnak bokorból való kiugrasztását Katalinnál, de a nő szépen legyezgeti a hiúságát az „én csak egy szegény, tökéletlen asszony vagyok, aki az ő urának parancsait lesi” szöveggel. Látszólag újra szent a béke, van kézcsók, édesemezés, minden. A letartóztatási parancs azonban marad. Hiába, Henrik már nem változik. Charles elég rosszul van, de legalább boldog Brigette mellett. Katalin és Henrik játékosan súgnak-búgnak a napsütésben, mikor megjelenik Risley, hogy őrizetbe vegye a királynét. Őfelsége leordítja a fejét és elzavarja, még mielőtt asszonya elalélhatna a sokktól.

A Tanács a francia békéről, valamint Eddie jövőjéről értekezik. Mindez nagyon nem tetszik idősb Edwardnak, és mikor ennek hangot is ad, Gardiner az arcába mászik. Hogy a rossz nevelés, meg az eretnek tanítók. Erre Edward visszavág, majd odáig fajul a vita, hogy be is húz egyet az öregnek. Na, végre valaki! Gardiner már futna is árulkodni, de Henrik nem kíváncsi rá, sőt, az udvarban sem akarja többé látni. A püspök megrendül a felhőtlen kínzások és kivégzések elvesztésének lehetőségétől. Ráadásul mindenki őt bámulja. Risley a hatalmi viszonyok átrendeződését látva úgy érzi, itt az idő mélyen belemászni Edward hátsójába. Seymour a helyén kezeli a dolgot.

A király szeretne magáról egy csini portrét, még mielőtt teljesen átmegy a feje orángutánba, de talán már el is késett. Holbein azért megteszi, ami tőle telik. Közben Henrik értesül Brandon betegségéről, ezért magához hívatja, hadd mozogjon egy kicsit. Nincs mit tenni, Charles kikecmereg az ágyból, rádob a pizsire egy bundát, aztán indul is. Henrik annyira unja a portréülést, hogy odahallucinálja első Katalinját, aki fejére olvassa ellene és közös lányuk ellen elkövetett bűneit. Lám, eldobta magától szegény Máriát, és egy béna vénkisasszony lett belőle. Odaér Brandon is, aki enyhén imbolyog, de barátja azért hagyja, hogy állva maradjon. Emlékeznek a régi időkre, ó, mintha tegnap lett volna, hogy nem voltak vének és félholtak.

Henrik szemébe könny szökik, és kéri, hogy ne haljon má’ meg. Brandon rezignáltan tűri gyógyító szertartását, aminek keretében a szerencsétlennek még le is kell térdelnie. Minden hiába, befut a képbe a fehér ló, Brandon pedig eltávozik. A feleség fogadja a részvétnyilvánításokat, Brigette meg le van szarva. Henrik rájön, hogy ő sem él örökké. Tükörbe viszont már rég nézhetett, ugyanis pipa lesz Holbeinra, amiért idősnek és rozzantnak ábrázolta. Szegény kezdheti elölről a festést. Éjjel Boleyn Anna is előkerül, és közli, a vádak hamisak voltak, Erzsit meg jobban kéne szeretni. Megemlékezik Katáról is, majd tovalebeg.

Henrik már nagyon érzi a közelgő véget, ezért elbúcsúzik szerető családjától, mindenkit megajándékozva némi bölcs útravalóval. Gondoskodik Katalin jövőjéről is, aki így egész jól jöhet ki ebből a házasságból. Az elvonuló királyt még Jane is meglepi, és rossz hírt közöl vele, miszerint Eddie fiatalon fog meghalni, és ez az ő hibája, mert elzárta a világtól. Henrik a Halállal álmodik, aki a korábban már megismert ló hátán közeleg lassítva. Az új portré elkészültének hírével ébresztik. A kép daliásra sikeredett, le is pereg tőle Őfelsége előtt dicsőséges élete. Most már jöhet a Kaszás, meg egy kis lightos törilecke arról, mi történt később a Tudorok háza táján.