Újra teljesült egy álom, László Attiláé legalábbis, új Kiscsillag született. Sosem tagadtam, hogy a CSISZ mindig is a mostohagyerekem volt, de a Döntőt nem hagyhatom szó, vagyis hogyvót nélkül. Legutóbb azt ígértem, Gomesen kívül megszeretek még valakit, megtörtént, Vivaldi alatt, Szabó Ádámnak hívják és igen, küldtem rá sms-t is. A döntő egy halálosan unalmas közös produkcióval kezdődik, amit a koreográfia ment meg, legalábbis számomra kizárólag ezért volt nézhető, Gomes csajoskodott is. Az igazi sokk ez után következik, megjelenik Nóra és Sanyi, szűzmáriaidösanyám. Nóra egy olyan, a fél vállát szabadon hagyó lepelszerű tunikában, mintha valami csoda folytán megmenekült volna a keresztényüldözés korai időszakában az arénából, ahol vagy csoportos erőszakot tettek volna rajta, vagy vérengző tigrisek szabdalták volna szét, a magasszárú tornacsuka hab a tortán, na Oroszlán Szonja sem járt jobban, őt angyalnak öltöztették. Nyeremények, és belecsapunk. A kiscsillagok két produkciót adnak elő, az elsőt sztárvendégek kíséretében, remélem, az Appril Project-hez nem a Medveczky Ilona jön, mert akkor a Döntőből se lesz hogyvolt, az biztos.

Kézdivásárhely büszkesége az első fellépő, Attila kiborult az előző műsor után, sírt és felhívta az apukáját vigaszért. Sokat kellett pumpálni az önbizalmát, hogy elhiggye, azért van itt, mert jó. Balázs Fecó a sztárvendég, Hazafelé, egymással szemben, zongorán. A szám a könyökömön jön ki, Sitke is, de Balázs Fecót szeretem. Tudom, tudom, hogy bennem van a hiba és én semminek nem tudok örülni, de alig vártam, hogy vége legyen, pedig nem volt rossz. Juci szerint sem, sőt, ő el van ájulva és jajszívemezik. Megható volt. Szirtes Tamás szerint olyan volt, mint egy időutazás, egy örökifjú és egy ifjú Balázs Fecót láthattunk a színpadon. Várjávárjávárjá’, nézzük meg, Szonja könnycseppet hullatott! Imádtalak! Cupp! Fáy Miklós egy darab halhatatlanságot tapasztalt meg. Igen, Balázs Fecó is úgy érezte, hogy a fiatal önmagát látja, már akkor azt érezte, mikor először meglátta Attilát a műsorban. Sanyi meg lelki szemeivel a több százezer nagymamát látta, aki elhajította a gombolyagot, hogy letöröljék a kövér könnycseppeket, de itt is van Attila, aki örül, hogy végre egy profi énekessel énekelhetett és a kántorról nem ejt egy szót sem, ettől hiányérzetem is támad.

A következő az Appril Project, a koreográfus ébresztgeti a kölyköket, tudom, hogy nehéz, gyertek, gyertek. A csapat hat hete a teremben alszik, mindent félretettek és nem akarnak felébredni ebből az álomból. A Rippel fivérekkel együtt lépnek fel, kivételesen felfogtam és megértettem a történetet, egy cirkusz szereplőit láthatjuk, a jelmezek nagyon tetszenek, és tök olyan az egész, mintha a tesók is a csapathoz tartoznának. Hijj, ugyanezt mondja Fáy is! Meg azt, hogy ez egy érett csapattá vált. Szonja régen volt cirkuszban, az idejét se tudja, mikor. Én sem, már gyerekként sem szerettem, és én nem irigyeltem a lányokat sem, hogy emelgették őket. Szirtes Tamás lelkes, mint általában, egyszerűen egy élmény volt, nagyszerű volt! Sanyi megint mond hülyeséget, mintha muszáj lenne, aszongya, pszichedelikus világ, óbazmeg. A Rippel testvérek szavazásra buzdítanak és jó volt együtt dolgozni, mert profik a kölykök, Nóra stílezésre buzdít, aztán vegzálja Sanyit, hogy most már nekik is be kéne mutatni valami emelést, de Sanyi nem akar ölre menni Palkóval. Kicsi szünet, magyarul negyed órás reklámblokk, Rudolf Péter a mindÉgtévéextrás reklámban megvolt?

Teca következik, előtte Nóra megszavaz minden hozzátartozónak tíz pontot, engem kifelejtett. Teca barátja nagyon büszke, Tecát meg nem érdekelte, mennyire nézett ki hülyén, mikor ugrott egy nagyot, amikor megtudta, hogy bekerült a döntőbe. Sztárvendég az Edda, sírok, és megfogadom, addig nem nyugszom, míg meg nem tudom, hol veszi Pataky Attila ezeket az ingeket, esküszöm. Akkor innen üzenném Slamónak, hogy jó egészséget és imádtam, amit a No zenekarral is csinált, puszi. Hát az Álmodtam egy világot magamnak c. számból sikerült egy romantikus giccset csinálni, Koncz Zsuzsa stílusában, más kérdés, hogy ebből a számból ugyanúgy ki lehet nőni, mint Dosztojevszkijből, nem úgy, mint az Egek felé kiáltottam, az Ahogy élsz, vagy a Kínoz egy ének c. számokból. Teca haja egyébként nagyon szép, az ilyen sűrű hajat érdemes növeszteni. Fáy szerint, ha Attila kinyitja a száját, abból hang jön ki, Tecából is. Szirtes Tamás megörvendeztet az Attila karcos érzékenysége szófordulattal, és hát Tecára körülbelül ugyanúgy illik a törékeny jelző, mint rám. Juci egyszerűen élvezte és köszöni, Szonja megkérdezi Tecát, gondoltad volna, hogy egyszer az Eddával? Hülye kérdés, haladjunk is tovább. Pataky Attila azt hitte Tecáról, hogy esendő, de nem, meg fog felelni, az életben is. Meggyőződése, hogy Teca a színpadok keresett sztárja lesz, mert szükség van ezekre a finomságokra a smirglis hétköznapokban.

Következik Ádám, kisfilmet láthatunk, a családja körében nézi az előző adást, apu nagyon büszke, puszik, idill, cserösnye. Most kell megmutatni igazán. Fél perc múlva olyan vagyok, mint Juci. Imádom! Imádom ezt a gyereket, imádom a Monti csárdást, és legfőképpen a 100 tagú cigányzenekart imádom, most meg együtt imádhatom ezt az egészet, éljen, éljen, bravó! Nagyon-nagyon tetszett, és igen, itt küldtem el az sms-t. Szirtes Tamás háromszor kiált fel, pompás! Fáy szereti látni a koncentrációt az arcán, és gratulál a nyaktörő produkcióhoz, Szonja lelkendezik, fú és mindezt úgy, hogy háttal állt, jaj, Szonja, nem a Gazsi bazsevált baszki, hanem a 100 tagú cigányzenekar! Egyébként igen, a Monti csárdás csak haladóknak és nehéz volt szemkontaktus nélkül. Ádám még mindig meg van illetődve. Persze, mert a világ legjobb zenészeivel játszott együtt. És hogy! Úristen, majdnem tettem egy szmájlit nagy rajongásomban, pedig az egyik ökölszabály, amit tartok, hogy azt posztban tilos.

A nagyon rövid szünet után következik a Gringo Star, a dalt már játsszák a rádiók, nem véletlenül nem hallgatok, ez egyébként egy Geszti Péter formáció, a refrén azt, hogy csak legyen télen-nyáron nyár. Geszti felhívhatna és elmondaná, hogy van az, hogy ő nem öregszik és fontosnak tartom megjegyezni, hogy egy Vágó Réka csukában tolta, tessenek rákeresni a hölgyre, látnak majd csudát, én mondom, szia Réka! Az együttesben szerepel két csaj, egyformák, mint két tojás, Váczi Eszter hanggal megáldva, nekem arról az enervált gitározásról a kárászi úttörőtábor jutott eszembe, de én egy cinikus dög vagyok. A produkció után percekig Geszti fényezését hallgathatjuk, aztán nagyon-nagyon rövid szünet.

Sanyi a műsor végére megtanult összefüggő, kerek mondatokban beszélni, menni fog ez a műsorvezetés, én mondom! László Attila bölcselkedik mind a 14 életévével, hát igen, a jó az mindig hamar eltelik és megköszöni Éliás Juniornak a tanítást. Nóra megjegyzi, azért a kántorról se feledkezzünk meg, ne ám, persze, de az inkább zongorázni tanította. László Attila legszebb pillanatai, ha ilyen lesz még, tökön szúrom magam a szerencsebambusszal, amit anyutól kaptam szülinapomra. Zene nélkül mit érek én, teszi fel a költői kérdést László Attila, és nekem ez a kisgyerek most tetszik először igazán. Meg is hatódok, na nem produkció miatt, hanem eszembe jut az Öcsi, milyen aranyos kisgyerek volt, mikor megismertem, hogy vigyáztunk rá Horvátországban, időre haza kellett jönnie, és velünk itta meg az első sörét, tőlünk kapta az első Tankcsapda lemezt, most meg egy vén ló és már nem lehetne vele olyat se játszani, hogy vízzel megtöltött lufikkal dobáljuk fejbe egymást. Szóval Attiláról ez jutott eszembe, elnézést, ma ilyen csapongós vagyok, biztos a front, Attila egyébként önmagához képest felszabadult, táncol és vigyorog. A T. zsűri is el van ájulva, Szirtes szerint ma volt a legjobb, Juci szerint olyan, mintha az ifjúságából emelték volna át, mégis a jövő embere, hiszen egy kiskamasz, blablaba, úgyhogy tanulj és maradj ilyen! Fáy szerint ne hallgasson rájuk, a zsűri úgyis mindig hülyeségeket beszél, foglalkozzon csak Máté Péterrel! Sanyi szerint is belakta a színpadot, aztán műizgulnak Nórával, meglesz-e Fáytól az a rohadt tíz pont, nem, kilences. Ja, ez azért fontos, mert Attilánk bevallottam neki szeretett volna megfelelni titkon egész idő alatt. Jaj és azt is mondta, hogy most már tudja, mit fog mesélni az unokáknak, én meg erre felnevettem és azt mondtam, édes gyerekem! A másik fontos dolog, hogy ezekben a pillanatokban kezdett komolyan foglalkoztatni, van-e Ördög Nórán melltartó.

Apprilék sajnálni fogják, ha véget ér, mer’ az álom, és most egy összefoglaló produkcióval állnak a színpadra. A zene tetszik, szeretem ezeket a súlyos, nehéz zenéket, és most nem is unatkoztam. Elismerésem a csapatnak egyébként, a koreográfusnak pláne, még a végén eljutok oda, hogy megnéznék egy AP önálló estet. Szirtes Tamás szerint fantasztikus volt, és ez a koreográfiai lelemény, hogy három percbe sűrítették ezt a három hónapot, na hát ez aztán! Itt jut eszembe K. Tanár Úr, akiről a vv4 egyik posztjában már megemlékeztem, az irodalomtanárom volt, és közel sem ennyire lelkendezős, mint Szirtes. Ő volt, aki egyszer úgy jellemezte a dolgozatomat, Hódos, ez egy érzelmi magömlés. Hát kritikának kritika volt az is, az enyém meg róla az, ha ő nincs, én se ez vagyok. Fáy azt várta, hogy átrepülik a színpadot, Juci megkapta a slusszpoént, amit várt, Szonja komolykodik, ez a fegyelem, kitartás, pontosság, szorgalom kell ehhez a pályához és megköszöni Szabó Tominak, aki a koreográfus. Tomi, én is gratulálok. Sanyi jobb lenne, ha befogná a száját, mert mond egy irtó szar poént, ha az országban is ilyen összefogás lenne a legfölsőbb szinteken, a gazdasági válság sem húzódna el ilyen sokáig, jézusfasza. Köszönjük a vonósoknak is, negyven pont, örömbódottá, srácok, elképesztőek vagytok!

Teca köszöni az énektanárnak és az volt a legszebb pillanat, mikor Szonja elmondta neki, hogy az előadása után mindenki állva tapsolt, ha erre gondol, még mindig könnybe lábad a szeme. A legfontosabb, amit a CSISZ-nek köszönhet, hogy úgy érezheti magát, mint egy látó, aztán belecsap a billentyűkbe és légynapszemcsiben elénekli az I Will Survive c. számot, ami, akár meglepő akár nem, nekem nagyon tetszik és sosem unom meg. Na jó, néha igen. Tecának erős hangja van és amikor hallgatom, megint rádöbbenek, mennyire kell a tapasztalat, mennyire meg kell érni ahhoz, hogy valamit ne csak elénekeljünk, hanem ki is tudjuk fejezni mindazt, mit akarunk elénekelni. Aztán az is eszembe jut, vannak nóták, amiket soha, semmilyen körülmények között nem szabadna másnak előadni, mondjuk ilyen Barbra Streisand-tól a Woman In Love, meg Janis Joplin-tól a Cry Baby és eddig csak egyetlen kivételt tudok ez alól, George Michael bármikor elénekelheti a Somebody To Love c. számot, mert azon a bizonyos emlékkoncerten is csak neki sikerült az összes előadó közül. Hálistennek, az Adjon az ég c. számot nem hallottam még mástól, és mindent el fogok követni, hogy ez ne is következzen be. Hát Teca egy diszkókirálynő lett Szonja szerint, nagyon jót tett neki a verseny és sokan példát vehetnek róla. Fáynak kétszer is elakadt a szava Tecától, hát nem ma volt, de nem felejti el ezt neki. Juci szerint Teca egy példakép, mert sokan gondoljuk, hiányzik nekünk valami, ami nélkül nem lehetünk boldogok, és bebizonyítja, hogy ez nem így van. A zene az utad, és alkalmas vagy rá, mondja Szirtes Tamás, Teca 36 pontot kap és szavazásra buzdít, mert örülne nagyon az első helynek!

Ádám nagyon örül, hogy ötévesen ott járt a padláson. Most egy kicsit máshol is lesz szerep, nemcsak az ujjaival fog izé, jól van, tudom. A legemlékezetesebb pillanat Fáy tíz pontja volt. Tényleg nemcsak az ujjaival, a szájával is, mert énekel. Lagymatag dalocska szombat esti balatonfüredi borozáshoz a móló melletti vendéglátóipari egységben, de Ádámtól még ezt is szeretem, a hangszínét már nem annyira, de fiatal még. Juci hasonló véleményen van, mint én, Ádám a példája annak, ha valakit megszeretünk, attól bármit megeszünk. Ő is és Fáy is arra intik, találja meg az egyensúlyt a show és a zene között, nem néztek ezek ValóVilágot, akkor Szandikától tudnák, hogy ezt úgy kell mondani, a balansztot. És külön köszönik, hogy megismertette az emberekkel és velük a harmonikát. 39 pont, Nóra kíváncsi, hányan kezdenek Ádám határására harmonikán tanulni. Ádám próbált újságot hozni, muszáj volt az is megmutatni, hogy énekelni is tud. A zsűri röviden értékel, a lényeg, hogy a szavazókon most a világ szeme, Nóra hihetetlenül jó hírt hoz, megjelent a Beatrice együttes új lemeze, vidámság és rákenroll, Feróék elő is adják a címadó dalt, kimondottan érdekes egy ska mint rákenroll, de űdógok. Sajnos nem tudok a dalra figyelni, mert a háttérben plüssállatnak öltözött emberek csinálnak sokmindent, egy nyúl pogózik, és percekig nem tudom eldönteni, a papagáj és a csirke vajon dugnak vagy verekednek-e? Ja, a dal központi mondanivalója: húzzák meg a botom. Nóra hozzáfűznivalója a dalhoz, hogy a kockásfülű nyúlnak miért nem babos a füle, köszönjük.

Hát nincs más hátra, fogadjuk nagy szeretettel a négy résztvevőt, gyertekgyertekgyertek, aztán Nóra szövegel hosszú percekig a semmiről, a néző meg, aki nyert valamit, az istennek nem veszi fel a kurva telefont, minek szavaz az ilyen? Most akkor várjuk a közjegyzőt, jön is a borítékkal, Sanyi nem tudja eldönteni, hogy ez most hálás vagy hálátlan feladat. Hát drámai feszkót együtt sem tudtak kelteni, az már biztos. László Attila! Aranykonfetti, gondolom, a szomszéd stúdióban ezeket söpörték össze, miután Alekosz kiválasztotta magának Veronikát, Attila nem hiszi el, jaj pedig még egy Sony Music lemezszerződése is van a nyereményeken felül. Koccintsunk, de te csak kölyökpezsgővel! Jöhet a család és elkezdődhet az ünneplés, én búcsúzom és bocsánat a kihagyott posztokért, volt itt minden, mint a búcsúban.

A képeket az rtlklub.hu oldalról válogattam, köszi.