Daniel és Vala követik hát a botos embert, és csicsás gyűrűkön keresztül egy tó, vagy inkább nagy pocsolya közepébe transzportálnak, aztán megcélozzák az Istenek Városát, ami a parton magasodik. Ahol a fazon, aki saját elmondása szerint az Ori hírnöke, egyedül hagyja őket egy magától nyíló ajtóval szerelt, de amúgy középkori beütésű teremben. Eközben egy másik csuklyás érkezik egy sivatagos bolygóra, és az „áldott legyen az Ori” szöveggel köszönti a szakadt, feltehetően egykori goa’uld alattvalókat.

A parancsnokságon a doktornő tájékoztatja a tábornokot, hogy Danielék egyelőre rendben vannak, mivel azonban az agyuk a géphez kapcsolódik, nem javasol drasztikusabb megoldást, hiába ajánlja Mitchell a C4-et a kikapcsolásra. Amíg valamelyik beteg nem kerül megint életveszélybe Landry hagyja, hogy Dr. Lee totózzon, mert egyelőre lefoglalja, hogy az újdonsült jaffa vezetőről informálódjon. Teal’c elmeséli, hogy Gerak egy Rát, később Ba’alt szolgáló Montu nevű goa’uld első jaffája volt. A kukacok legyőzése után Ba’al flottáját egy Hubrok nevű jaffa vezette, aki Bra’tac barátja és a demokratikus jaffa nemzet ötletének támogatója volt, míg négy hónapja el nem tűnt. Bár nincs rá bizonyíték, hogy Geraknak köze lenne a dologhoz, ő ezután tűnt fel, mint a tradicionálisabb utat képviselő Jaffa Nagytanács támogatója, aztán úgy kavarta a paklit, hogy ő lett a fejes. Landry szeretne vele találkozni.

Ott hagytuk abba, hogy az Ősök klausztrofóbia-szimulátorát teszteljük. Daniel szerint van egy ősi közmondás, miszerint csak egy igazság van, mégpedig az, hogy az univerzum végtelen. Mivel a másik edény azt mondja, hogy a kincs abban van, az nyilván nem lehet igaz, ergo a kincs mégis az aranyedényben van. Visszarakják a fedőket, és az univerzumost nyitják ki, amiben találnak is egy aranytallért. Nem is volt nehéz, a plafon visszamegy, az ajtó kinyílik. Vala szerint még jó, hogy Daniel vágja az ősös dolgokat, aztán lenyúlja a tallért, amíg Daniel átrohan Mitchellékhez. Cameron pakolja a köveket, mint az őrült, Teal’c meg még mindig Atlaszt játszik. Daniel ajtón át lefordítja a szöveget, ami tükrözést jelent, és valószínűleg nem a gyomrosat.

Mitchell nagy nehezen kiszúrja, hogy a 8 kő a számokat tartalmazza egytől nyolcig, és a tükörképüket. Gyorsan sorba rendezi, és ők is megmenekülnek. Teal’c arcáról gyönyörűen leolvasható a „nabazmeg, ezért jöttem vissza?” érzés. Visszamegyünk a központi terembe, ahol Cameron most már ki tudja húzni a kardot, de ezzel egy időben megjelenik egy lovag is ezüst páncélzatban. Szerencsére Mitchell tanult vívni, csak megbukott, úgyhogy Teal’c rásegít a P90-essel. Feleslegesen, mivel a lovag csak egy hologram, ettől függetlenül nem leányálom a csapása. Teal’c elkéri a kardot, de az átrepül rajta, szóval Cameron gurulhat érte. Közben elveszít virtuálisan egy alkart és egy lábat, aztán a lovag felhasítja a mellkasát.

Mókás jelenettel indul a heti Grace adag, Izzie bekopog Meredith szobájába, aminek ajtaját a csúnyáját helyes kis párnával takargató Derek nyitja ki. Izzie-t a sokk kényszeres szófosásra indítja, aminek során megemlíti, hogy pizzát rendelt, de nincs húsz dolcsija, mert Alex tartozik neki, illetve sírt is. Mármint Alex. Derek elegánsan rendezi az ügyet, aminek hatására Izzie még komolyabb pofázásba kezdene, de a lovag rácsapja az ajtót, mellesleg nagyon helyesen. Callie és Cristina költözik, Erica segít, és a dobozok közt romantikus hangulatba kerülve randira hívja Torrest. Végül Meredith is hazaér, akinek Derek a csúnyáját tartogatta, de a varázs megtörik, mert a férfi valahonnan véletlenül előkotorta Grey mama naplóját, és annak látványa hisztérikus depressziót vált ki az addig halál nyugodt és BOLDOG nőből. A mai kórházi nyifogás témája tehát a „miért nyúlkált Derek anyám cuccai közt?”, illetve a „miről írhatott az anyám a naplójába, biztosan arról, hogy milyen átlagos vagyok” lesz.

A Főnök továbbra is véresen komoly, és nyomatékosan a grimaszoló rezidensek tudtára adja, hogy nincs semmiféle specializálódás, mindenki oda húz, ahová Bailey beosztja, oszt’ jónapot. Persze senki sem akar oda menni, ahová küldik, de nincs mit tenni, Bailey is kemény, mint a Rolling Stones. Derek Sloannal tárgyalja ki Meredith idegbaját, Alex meg tovább cseszegeti Izzie-t, csak mert megteheti. A szőkeség mai betege egy öregúr, akit pofán dobott kedves neje egy távirányítóval, de szerencsére rángatózik a szája, úgyhogy talán mégsem lesz olyan uncsi eset, amilyennek elsőre tűnik. Meredith Hahn mellé van beosztva, és első feladatként egy Duncan nevű kisgyereket kell hajkurásznia, aki annyira nem akar műtétet, hogy még a vészjelzőt is hajlandó megnyomni az operáció késleltetése érdekében. Lesz még itt akció dögivel. Cristina segít Meredithnek felkészülni a billentyűcserére, hogy ne tűnjön teljesen gyökérnek az isteni Hahn előtt.

Eljött Franco és a harcias amazon nagy napja, lehet egymást püfölni jó pénzért. Amikor azonban Franco először meglátja az ellenfelet, aki nem kisdarab, valamint elég agresszív kinézetű is, először menekülőre fogná a dolgot, de nem úgy van az. Lou és Needles szerint seperc alatt legyűri, hiszen csak két komát juttatott eddig kórházba a leány, az meg semmiség ugye, nem kell itten parázni. Eljött ez eseményre Kelly is, de Tommy helyett ismét Damien-el édeleg, aminek meg Tommy nem örül, hiszen ők már majdnem egy pár, vagy mi. A csaj azonban közli, hogy ő bizony meggondolta magát, mert míg Damien egyszerű, mint egy fagolyó, addig Tommy fején nagy betűkkel virít, hogy barátalapanyag, az pedig nem kell. Lesz is sértődés a dologból, ám kezdődik a meccs, azt kell figyelni. Egyik oldalon ülnek a lány rajongói, akik ugye egyazon kaszthoz tartozóak, a másik oldalon pedig a tűzoltóink és a férfiak brigádja. Franco eléggé menekül a lány öklei elől, passzívan tűr inkább, mintsem hogy péppé veresse a képét, nem úgy a közönség, akik között egy kis kölcsönös anyázás következményeként kitör egy kellemes tömegbunyó, aminek eredményeképpen Franco és leszbi lány között is megáll a harc, hiszen jobb nézni, ahogy más orrából folyik a vér, mint szívni vissza a sajátunkat. A meccsnek annyi, de legalább dolgozhatnak az orvosok, lesz mit varrni, kötözni, helyrerakni. Főcím.

Mentés színhelyén vagyunk, ami jelen esetben egy híd, ahol egy kissé zavart ember igyekszik megszabadulni az életétől oly módon, hogy leveti magát a mélybe. Azonban ez nem tűnik túl jó ötletnek tűzoltóink számára, ám nincs túl sok jelentkező, aki szeretné lebeszélni a komát arról, hogy eldobja magától az életet, mert ez mégiscsak egy felelősségteljes dolog. Végül Fekete Shawn úgy dönt, hogy majd ő megpróbálja, hiszen anno a bátyját is ő győzte meg hasonló szituban. Megy is oda a pasihoz, aki kicsit remegve szorítja a korlátot, mert hiszen nincs éppen meleg ma este, de hát ahova menni készül, ott úgyis mindegy, így nem kell neki a felajánlott kabát sem. Fekete Shawn ügyesen a lelkére beszél, hogy nem ér annyit, meg majd mit szól a gyerek, ha ezt megtudja, végül annyira jól érvel, hogy a pasi a pufajkát is elfogadja végül, láthatóan le lehet lazulni, nem lesz itten ma műugrás. Aztán mégsem ússzák meg a dolgot tragédia nélkül, mert a koma amint a kezébe fogja Fekete Shawn kabátját, engedi is el a korlátot, és veti magát a mélybe, hiába volt minden szép szó. Fekete Shawn mászna utána kétségbeesetten, de már hiába, a többiek alig bírják visszarángatni, pedig kettő embernek azért nem kellene hullania egy helyszínen, az rontaná jócskán statisztikát.

A Sterling Cooper-nél javában tart az Ann-Margaret hasonmások válogatása. Egy elég üresfejűnek tűnő csaj a testi adottságain felül igyekszik klasszikus drámák említésével is domborítani, amelyekben aprócska szerepeket kapott. Peggy el is zavarná, de Harry arra kéri, hogy riszálja magát még egy kicsit, amin Peggy be is rág, és jelzi Harrynek,  hogy ő csak megfigyelőként van itt. Ken és Pete közösen érkeznek a kreatívokhoz, hogy közöljék, a Bacardi jövő kedden jön, Don hétfő estig kéri a melókat, úgyhogy a hétvégén is írniuk kell. Ráadásul Ken gúnyosan közli, hogy nem fognak zavarni, mivel hivatalosak Roger és Jane hétvégi partijára. Kinsey irigykedik, hogy még Harry is megy, ők meg nem.

Ezután tovább nyavalyog, hogy egykor együtt kezdtek a cégnél, most meg hogy lekörözték őket. Sal megjegyzi, hogy ő már hat évvel előbb kezdett nála. Joan pár titkárnővel épp ebédelni készül, mikor egy régi ismerőssel találkozik: Jane az immáron Sterlingné, egy idióta búrakalapban. A kötelező csízkör után Jane-nek van képe megkérni Joant, hogy az egyik titkárnő intse le a limósofőrjét, aki nem tud leparkolni. Majd ringó fenékkel továbbmegy, holott tudhatná, hogy ez Joan hatásköre. Peggynek nem vált be Lola, új titkárnője van egy öreg nő, Olive, aki Peggy érkezésekor rögtön felugrik, egy csésze kávéval és teával. Peggy utasítja a nőt, hogy Harryre többet nincs szükség a castingokon…

Melinda nagyon vidáman kel reggel. Süt a nap, a szokásos szellemek mind zaklatják őt a megfelelő időben, és ráadásul Andreának is csuda jókedve van. Andrea azért boldog, mert találkozott egy sráccal, aki jó fej, imádnivaló, magas és előadó estekre jár fellépni saját versekkel. Melinda azonnal hivatalos is a mai estre, de azt még ekkor nem tudja, hogy mi mindent tartogat a nap. Miután a kis bolt bezár, Andrea a pasival találkozik, Mel pedig hazafelé tart. Természetesen a vidám napot rémület és fájdalom zárja, de ne szaladjunk ennyire előre! Tehát Mel hazafelé tart, de az út közepén megpillantja a szellemcsaládot, akikkel a temetőben találkozott 19 résszel ezelőtt.

A családfő beszélgetésbe elegyedne Mellel, de valami elszippantja őket, és Mel az erdőben kezd bolyongani. Erdő, köd, sötét - sosem jelentenek jót ezek a szavak egy mondatban, ahogy most sem. Tehát Mel bolyong, és egy fiatal srácot lát meg, aki egy 7-es foci mezben van. A bolyongás eredménye, hogy Mel megbotlik és egy hatalmas kőbe fejel. Valaki röhög, Melinda vérzik, úgyhogy ideje a főcímnek. Mel kómában van, Jim, Andrea és anyu a kórházban aggódnak érte. Igen anyu is ott van, de ő sokkal jobban viseli a dolgot, mint a folyamatosan zokogó Andrea.

Indiana-ban vagyunk, Royal nevű városban este moziba igyekszik a nép, Steve McQueen-filmet adnak, mindenféle korosztály kíváncsi A masszá-ra. Odakint elcsendesedik a személyzet is: bezár a pénztár, a büfé, egy árnyék megkerüli az épületet, a hátsó ajtón egy fekete ruhás alak lép be, kezében piros benzines kanna. Locsolja a bejáratot, a büfé pultját, a folyosót. Odabent némelyek filmet néznek, mások csőröznek, és van, aki csak alszik. Az egyik lány füstöt lát beszűrődni az első ajtón, a fiúja riaszt mindenkit. Az emberek kiabálva-sikítozva rohannak a vészkijárat felé, épp akkor, mikor a filmben is menekülnek a statiszták. Az összes kijárat zsákutcának bizonyul: füst és lángok mindenhol.

Bár már mindenki többszörösen is eltemette ezt a hogyvoltot, a multiszakrális siralomházi hangulat ellenére is itt van megint.

Lassan már én sem tudom, hol járunk a történetben, ettől érdekes ez a műfaj. Jutka nem izgatóhelyettes többé, mert becsületes hülyeségből lemondott, Junior Mai Napot reklámozott, Mágen hasmenéses lánynak segített szülni, szar ügy, a kozmetikában majdnem fellendült a vénlánykereskedelem, de Forest barátunk volt az igazi főszereplő a legutóbbi, Kr. e. 2800-ban írt hogyvoltban, hajtóvadászat volt az erdőben, és rossz pofájú alvilági disznótolvajok támadtak, majd jól lelőtték Erdészkét, aki elhalólag próbált telefonos kapcsolatot teremteni a külvilággal a szolgálati Nivából, de itt kialudtak a fények, és jött a vége főcím, minket meg lógva hagytak azon a nyamvadt sziklán...

Forest él, kutya baja (na jó, gipszben van), az otthoni kanapén ülnek Fogtündérrel és bajusz főtörzzsel, azt is megtudjuk, miért kellett ezt az isten barmát lelőni. Mert így lehet a Fehér Gyűrű egyesületet reklámozni, na az majd helyreállítja országunk romlott közbiztonságát, többet majd nem támadnak cukros bácsik eltévedt kisdedekre a Margitszigeten, az eneszkában is milyen remekül működik már évek óta ez a cucc. Gyümike is osztja a társadalmi ultit. A T-1000-es a boltban okoskodik, áremelés, reprivatizáció, súlyos témák. Bandi elújságolja, hogy képzeljelenkenéniottannyugaton ilyen automata vonalkódolvasók vannak. Hűha! Befut Taki, megtudjuk, hogy neki is szarul megy, hiába no, a jó hír nem hír, ezért nem hallunk ilyet sohasem.

Közeledünk az évad végéhez, ami Tara vétlen árulása után izgalmas végkifejletet eredményezhet. Persze nem eszik ezt olyan forrón, mert Buffynak, Willow-nak, egy kamionnak és Bennek köszönhetően a kulcs egyelőre nem került Glory kezébe. Miközben Glory a megfelelő időpontban változik Benné, Buffy a menekülést tervezi. Igen, Buffy mit sem tudva arról, hogy most Glory nincs a nyomukban, megbeszéli a csapattal a következő lépést, ami egyértelműen a „fussunk olyan messze, amennyire csak lehet” lesz.

Tehát a csapat felpakol, és Spike sofőrködésével megindul a kirándulás. Egy lakóbuszban vág neki a társaság és a marha dühös Buffy a nagyvilágnak. A csapat kirándul, Ben próbál Ben maradni, és a pár résszel ezelőtt feltűnő kardos fickók is újra feltűntek, akik közül az egyik olyan zöldség agyilag, mint Tara. Természetesen a kardos fiúk kiviszik a kórházból társukat, de ki tudja, mit tud segíteni a többieknek? Remélhetőleg semennyit, mert ők Dawn halálára pályáznak.

Már az első percben egy komoly akció közepébe csöppenünk, Colby, Liz és David terroristát hajkurászik, Don a központból irányít. A követett személy, Kaleed Asan az egyetlen, aki elvezetheti ügynökeinket a többiekhez, ezért nem kéne szem elől téveszteni. Charlie folyamatosan beledumál bátyja munkájába, Don meg kissé ideges. Van is miért, ugyanis hamarosan hiba csúszik az öcsi által gondosan kiszámított tervbe, amikor a csinos kis sporttáskával közlekedő Asan összetűzésbe keveredik egy útjába keveredő munkásemberrel. A helyzet odáig fajul, hogy Asan egy feszítővassal készül megsimogatni a neki beszóló szerencsétlent, aminek láttán David kénytelen pisztolyát előkapva megakadályozni a súlyos testi sértést. Ennyit a feltűnésmentes becserkészésről.

A kihallgatás során megtudjuk, hogy Asan egy amerikanizálódott arab család visszaiszlámosodott sarja, és még véletlenül sem terrorista, hanem KATONA, aki a hitéért harcol egy USA által kezdett háborúban. Hasznos információval persze nem szolgál a tervezett csapásról. Don lehordja Davidet, amiért lekapcsolta a csávót, ahelyett, hogy hagyta volna kibontakozni a feszítővasas támadást, mert mégis jobb, ha csak egy ember hagyja ott a fogát, mintha sok ezer másik. Ráadásul még megkínozni sem érdemes Asant, – hacsak nem az élvezet kedvéért –mivel Charlie felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a terrorista sejtekben az egyének általában csak a saját dolgukkal vannak tisztában, a teljes koncepciót nem kötik az orrukra. Zsenike azt is valószínűsíti, hogy miután a szervezet megtudta, hogy figyelik őket, az egész struktúra meg fog változni, így még nehezebbé téve a nyomozást. Hát, David, ezt rendesen elcseszted! Látjuk is, ahogyan a „katonák” trendi frizurát vágatnak maguknak, majd új iratokat gyártanak, hogy frissen, fiatalosan teljesíthessék a szent küldetést.