Az előző részben elbúcsúztunk Jonathantől, aki egy challenge során szenvedett súlyos sérülést (a lábát is elveszíthette volna, ne röhögjünk!) és Chettől, aki meg szimplán egy fasz, és ugyan csodálkozhatnánk, hogy került be a szuperfanok csapatába, de nem tesszük, mert a castingos döntött, kellett egy semmirekellő nyikhaj, akit lehet utálni. Chet kiszavazása természetesen csak Tracyre tett nagy hatást, aki így első számú támogatója nélkül elég elveszettnek tűnik, míg Erik egyre többet kacsingat Ozzyra, ami egy kicsit kényelmetlen, mármint nekünk, nézőknek, mert szép a férfiszerelem, meg minden, de ez egy valóságshow, nem a Fiúk a klubból.

A reggeli konfliktus a Malakal törzsben: Tracy szerint le kell vágni egy csirkét, míg Ozzy a tojás miatt inkább megtartaná a kotlósokat (teljesen igaza van). Tracy persze erre azzal reagál, hogy ja, mert magadnak spejzolod bazmeg, későbbre, amikor már csak kevesen lesznek játékban, és azt nyilatkozza a kamerának, hogy ha nem szavazzák ki, Ozzy megnyeri az egész hóbelevancot. Meg hát. A másik parton a kínlódás és szenvedés áll a középpontban. James szokásához híven dolgozik, de a csajok állandóan panaszkodnak, jaj, most esik az eső, jaj, most büdös van, jaj, most hiányzik a gyerekem, kibaszott idegesítő a nyavajgás, ha valaki nem bírja ezt a játékot, minek jelentkezett? Kathy jár élen a hisztiben, szerintem el fog húzni a picsába magától.

Melinda éjnek évadján egy vásárból tart haza, amikor igencsak elkeveredik. Persze erdős részen az isten háta mögött, ahol madár se jár, és halálra rémül, amikor a kis piros Jeep megadja magát. Tehát foglaljuk össze: sötét este van, erdő, nincs térerő, az autó nem megy, és egy akkora fekete platós járgány lámpái vallatják ki a szemét a visszapillantóban, hogy 5-6 elefánt is kiválóan elférne rajta. A bazi nagy gépjárműből szerencsére csak egy csaj ugrik elő, nem egy sandita-bandita, és segít Melindán, aki most már lassan abbahagyja a remegést és tud koncentrálni a szellemekre.

Az ilyen utakon miért ne lennének szellemek, ahogy itt is van egy, és ronda, és kommunikál is, és csontváz feje van. Nézzük, mi lesz ebből? Ki ez, és mi történt vele, és mit akar? Másnap Jim remek ötletnek tartaná, ha a felesége nem mászkálna csontváz fejű szellemek után, de a szellem azt mondta Melnek az éjjel, hogy valaki meg fog halni, amit sajnos nem lehet figyelmen kívül hagyni. A boltban sem rózsás a helyzet, mert miközben Mel újra látja a csontvázfejű szellemet, Delia elmeséli, hogy Tim felültette múltkor. Mel a csontvázfejű látogató után este újra el akar tévedni, de most viszi magával Jimet is.

Utolsó héten utolsó nap nem fog a tinta, nem fog az agy. De mondhatnám, hogy eljutottunk végre a VAKÁCIÓ!-ig és kicsit fellélegzünk, meg egy kicsit szomorúak is vagyunk, mert hiányozni fog. Nekem a hetente jelentkező idegrángás, miszerint mi ez a szar?! Többeteknek pedig mert egyszerűen csak tetszett. És akkor itt kérnék elnézést azért a túlzott mértékű fikáért, ami dőlt belőlem a hogyvoltok nagyrészében, kezem a szívemre téve mondom, nem szándékos volt, én nagyon akartam szeretni ezt az egészet. De az évad az a típusú faszi volt, aki első látásra szívdöglesztő és értelem csillog a szemében a kockahasa felett, de az első pár randin kilóg a lóláb és érzed, hogy annyira nem frankó a dolog. Dehát te sem vagy tökéletes. Aztán épp mire fülig szerelmes lennél, kiderül, hogy egy tahó, akinek büdös a lába és soha nem mos fogat és hiába hoz hetente egyszer virágot bonbonnal, ha hétfőtől szombatig eszébe se jut elmosogatni.

Este nyolc óra negyvenkét perc van, hetvennyolc perc a kitekintések bekövetkeztéig, már akinek bekövetkezik. Mark Benford némi alkohollal a szervezetében és pár horzsolással az orrán ül a fogdában és jegygyűrűs kezével a barátságkarkötőt piszkálja. A gyűrű másik felének tulajdonosa a lányukkal együtt a tengerparton sétál és tűzijátékot néz. Nicole a házban ücsörög, ahonnan sebesen elhajtott Bryce, amint megtudta, hogy hol van Keiko, és a füzetben lévő rajzra bámul. Keiko eközben megérkezik az anyjával és néhány Bevándorlási Hivatalos nehézfiúval a reptérre, a hegedűk szomorúan sírdogálnak, a szigorú arcú anya pedig szigorú hangon oktatja ki a gitárt cipelő lányát arról, hol van egy tisztességes japán lány helye a világban. Bryce is odaér, de persze egy órával lekéste Keikot, erről egy smasszer nő tájékoztatja, kezében egy könyvvel, amit senki ne keressen a polcokon, Ferrington nevű író sosem írt Az elveszett hullámok kapitánya című, fedlapján kibuggyanó csöcsökkel operáló regényt. Bryce megérzi a lehetőséget, ha a baltaarcú fogdás nőben annyi érzelem van, amennyit ez az elsőszámú romantikus nyálfolyam elbír, akkor az ő sztorijára is vevő lesz és talán ad egy telefonszámot.

Éjszaka egy férfi rohan az erdőben, mögötte zseblámpafények, ez nyilván nem a síkfőkúti olajostábor éjszakai bátorságpróbája. Aztán végül csak ráugrik valaki, hoppá, FBI-mellény, ismerősen csillogó tarvágott fejbőr és rohadékozás - ez csakis Derek Morgan lehet. Akibe jól beleharapott a férfi. Prentiss érkezik lóhalálában, és közli Dale Schrader-rel, hogy most jól letartóztatják Stacy Ryan meggyilkolásáért és a saját lánya elrablásáért. Utóbbi eléggé ki van borulva, mikor a rendőrök kocsiba ültetik az apját, a lány fél és az anyjához akar menni. Az apja el akar tőle köszönni, nagy nehezen megengedik neki, hogy bocsánatot kérjen a lánytól. Prentiss vállalja, hogy a Schrader-t szállító kocsiba ül, Morgan pedig beviszi a kórházba a lányt. Bunting nyomozó vezet, mellette Prentiss ül, Schrader a hátsó ülésen gubbaszt.

Megtudjuk, hogy most szabadult 11 évnyi sitt után, és nem egy észkombájn. De valami trükköt mégiscsak megpróbál bevetni: hasi problémákra kezd panaszkodni, meg hányingerre. A kocsi lassít, majd megáll, ekkor megkérdi Prentiss-t, hogy valóban olyan unalmasnak tartja-e. Prentiss nem érti, mit akar, és ebben a pillanatban egy teherautó hajt bele a kocsijukba, letolja őket az útról, lebukfenceznek az erdei domboldalon.

Buffy elindul az éjszakába, és egy vörös fejű démonnal játszik a temetőben. A démon húzza a rövidebbet, de tartogat még meglepetéseket, mert ahelyett, hogy meghalna, mint minden rendes démon, beleköltözik a kardba, amit a vadász ellen forgatott. Közben a csapat egy bulit szervez Buffy szülinapjára, így senki nem ér rá Dawnnal foglalkozni, aminek hamarosan meg lesz a böjtje. Dawn továbbra is lopkod, és még az iskola pszichológusnál is jelenése van. A pszichológus elég megértő, ezért Dawn elmond neki ezt-azt, és megemlít egy majdnem kívánság mondatot is, de ez nem feltétlenül válik valóra jelen helyzetben.

Elérkezik a buli estéje, gyűlnek a meghívottak és a nem meghívottak. Anya és Xander egy helyes fiúval szeretné összehozni, aki meg is jelenik a bulin, ahol Spike és egy haverja is feltűnik. Tara is hivatalos a bulira, így Will is annyira ideges, hogy a találkozáskor alig bír értelmesen kinyögni pár szót. Buffy meghív egy lányt, aki új ismeretségnek minősül, gondolom, a Duplahusiban dolgoznak együtt. Az ajándék átadás után megjelenik Buffyék háza előtt az iskola pszichológusa, aki átváltozik Anya barátnőjévé Halfrekké (bosszúálló démonná), és teljesíti Dawn iskolában említett kívánságát.

Karambollal nyitjuk a második évadot, melynek helyszínéről az egyik érintett véres fejjel rohan el, de csak egy közeli házig szalad, ahol elkapja az egyik lakót, és gyorsan a padlóra küldi. Ezután szó szerint összegyűri a saját arcát, majd szögekkel kivert fémlapot szúr áldozata szájpadlásába, a szerkezet másik felét pedig magába döfi. Egy kis hókuszpókusz, gép bekapcs, és gyűrött képű barátunknak máris új arca van, amelyet a földön fekvő hullától csórt el. Egy gyors pillantás a tükörbe, hogy nem kócos-e a séró, aztán szevasz.

Dekoratív FBI-ügynöknő kapta a karambolt, bár hogy egy karambolhoz miért vonul ki az FBI, azt nem értem, de legyen. Az ügynökök kiderítették, hogy a kocsi egy kollégáé, név szerint egy bizonyos Olivia Dunhamé. Egy telefon az éppen pudinghozzávalókat vásárló Bishopéknak, mire ők is a helyszínen teremnek. Mialatt Peter az ügynöknővel beszél, aki beszámol róla, hogy a jelek furcsamód arra mutatnak, hogy a karambol során Olivia kocsijában nem ült senki, Walter nemes egyszerűséggel feltöri az autót. Kikapcsolja a biztonsági övet, aztán matatni kezd a műszerfalon, mire bekapcsol a riasztó. Walter ezt az elvárhatónál nagyobb riadalommal fogadja, szinte holtsápadtan hátrál ki a kocsiból, mintha tudná, mi készülne. Az autó még vijjog egy kicsit, aztán kirobban a szélvédője, és az eszméletlen Olivia zuhan ki rajta.

Mitchell érkezik egy szép fekete Mustangban egy ismerős erdei házikóhoz, ahol Landry tábornok várja civilben. A főnök az Ori támadás kellős közepét találta a legalkalmasabb időpontnak az eltelt másfél évből, hogy egy O’Neill nyaralójába szervezett hétvégén jobban megismerje első számú embereit. Egyelőre azonban csak Mitchell érkezett meg, mivel Teal’c Reynold ezredes csapatának segít valami ismeretlen ember széttépő veszedelem ellen valahol földönkívül. Amíg Reynolds nincs, addig Carter a bázis parancsnok, Vala arra vár, hogy valaki elfuvarozza, Jackson meg Angliában bújja egy főnemes Merlinről és Morgan Le Fayről szóló könyvtárát. Mitchell nem örül, valaki pedig egy sodan álcázó mögül figyeli őket.

Carter nem rajong a főnökkel töltendő hétvégéért, főleg nem távol a civilizációtól, így inkább visszaküldi a Valával és Teal’ckel, plusz a potenciális áldozatul szolgáló CSK-25-el megtámogatott Reynold ezredest és csapatát, hogy derítsék ki a hírnökök szabadították-e el az újonnan felbukkant fenevadat a bolygón. Vala, mint saját maga által kinevezett szörnyszakértő, sikertelenül próbál egyezkedni Teal’ckel, egy élve befogásról és a feketepiacon történő értékesítésről. Mitchell továbbra is feszeng a tábornok mellett, és ezen a kezébe nyomott sör sem segít. Reynoldsék már a földönkívüli fenyvesben kommandóznak, Vala csapda ásatós ötletét („Először ásnunk kell egy mély gödröt.”-> ez-most-komoly? arckifejezés mindenkitől, majd: „Ne mondjátok, hogy nem hoztatok ásót!”) azonban lövöldözés szakítja félbe. A CSK-25 szerencsés, sérülten, de mind egyben vannak.

Morgannek hála elmehettünk Castianara és Sahalra, de az egyiken a mérgező légkör lassítja a felfedezést, a másikon meg csak romokat találtunk, amik már 40.000 éve állnak ott üresen. Landry kissé ideges, hogy csak azért fizették a benzinpénzt Atlantiszig, hogy zsákutcába jussanak, de Carter szerint nem vesznek észre valamit. Éppen ezért Daniel még mindig Camelot könyvtárát bújja. Hívnak minket a vezérlőbe, ugyanis egy alkesh lépett be a Föld légkörébe, és pontosan a Cheyenne-hegység felé igyekszik. Két F-16-os már követi is, de az alkesh nem válaszol, ezért Landry engedélyt ad a tüzelésre, így az lezuhan. Mire odaér a CSK-1, a hajót átvizsgálják, és kiderül, hogy csak egyvalaki volt rajta: Baál.

Hazavisszük, ahol Sam észreveszi, hogy van rajta egy jeladó, de nem megy vele sokra, mert a kapulopó incidens után leárnyékolták a bázist. Elmegyünk dumálni Baállal, aki elmondása szerint azért jött ide ilyen váratlanul, mert a klónjai ki akarják nyírni. Mivel mindenki félig felhúzott szemöldökkel hallgatja a mesét, Baál mentegetőzni kezd, hogy hát izé, mi hívtuk ide a Orájt, ő csak egy kis pánikszobát szeretett volna a galaxisban, meg talán egy kisebb létszámú személyzetet. Mivel Vala otthon van a kukacdolgokban Quetesh óta, szerinte azért akarta átvenni a jaffák felett az irányítást, hogy megszerezze a dakarai fegyvert, kiirtva vele mindenkit, a saját zugát kivéve. Eredeti terv. Persze a klónok kimaradtak volna a buliból, ezért zabosak egy kicsit. Szóval segítsünk Baálnak kinyírni őket, cserébe pedig olyan információt ad, amivel megtalálhatjuk Merlin fegyverét.