A jaffák pár hónap alatt szeretnék végigpróbálni az összes államformát, éppen ezért most a tanács feloszlatása a sláger, demokráciát a homloktetkós népnek. Egy Maz’rai nevű fickó azt magyarázza, hogy a tanács korrupt, na meg sokat izzad, oszoljanak. Ka’lel viszont – aki még mindig nem a szupermen – úgy gondolja, hogy lárifári, nem lesz itten demokrácia, amíg nem lesz teljes emancipáció. Teal’c nagyon zabos, reggel még velük volt a csaj, jaffamenzesz, vagy mi van itt? Maz’rai szerint valaki megkorruptálta szegény asszonyt, amit Bra’tac azzal nyugtáz, hogy öregek lettek. Akkor ezt megbeszéltük. Maz’rai meglátogatja Ka’lelt, aki örül, hogy meglátogatták, de azért mégis lezatolja a szerencsétlen öreget. Na de evezzünk haza. Valahogy.

Mitchell a légierő kórházában jár, és egy Bryce Ferguson nevű fickóhoz jött. Mit kell tudni róla? Öhm, jobb pilóta Mitchellnél, mehetett is volna jégmező fölé csatázni, de sajnos beleállt 4 éve egy repesz a fejébe, amit akkor szerzett, amikor megmentette Mitchellt. Mostanra viszont aneurizmát okozott a hívatlan vendég, ergo haldoklik. Mivel a mi kórházunk tele van menő földönkívüli cuccokkal, Mitchell betuszkolta ide, hátha. Na de menjünk vissza az „érdekesebb” szálhoz. Másnap Maz’rai is arról kezd dumálni, hogy bizony, a tanács valóban sokat szokott izzadni, de az izzadás az jó, méregtelenít, úgyhogy még maradjon csak, nem kell Teal’cre meg Bra’tacra hallgatni. Az ülés után Bra’tac megkérdezi tőle, hogy mi van, Maz’rai mindig is odavolt a demokráciáért, a feloszlatást is ő kezdeményezte. Maz’rai szerint csak nem kell elsietni a dolgokat, aztán lelép.

Jarod egy ószeres nénit zaklat, nagyon meg akarja érteni, hogyan is megy az a biznisz, amikor mások személyes tárgyait olcsón megveszi, aztán drágán megint másoknak eladja. Egy fickó nagy örömmel ront be a boltba, talált egy digitális kamerát, de tuti! Valami hülye biztos családi videót vett fel, de beejtette folyóba. A fickó kap 20 dollárt érte, kicsit szomorú, 100-at akart. Jarod újra érdeklődik, mi az a családi videó? Tejóég. Megveszi a kamerát, és már érti az üzletet is, a néne 100 dolcsiért adta el neki. Otthon rendbeteszi a kamerát, megnézi a felvételt. Egy anya és a lánya csónakos kirándulása egy Slade nevű vidéken. Buli, régi helyek, nagy anya-lánya beszélgetések.

Egyszer csak eldőlt a kamera, az anya segélykiáltásai hallatszanak a felvételen. A lány rohan segíteni, az anyját a földön találja összeverve, csak annyit mond neki, meneküljön, mert 'visszajön'. Egy férfihang hallatszik, majd a lány elesik és sikoltozni kezd. Jarod újabb ügyet talált magának. Már autóban ülve végignézi a teljes filmet. Leigh, a lány, Nancy, az anya útját követi. Szerencsére a filmről jól beazonosíthatók a helyszínek.

Kedvenc házaspárunk kempingezni megy az erdőbe, amit Jim élvez, Melinda meg utál. Az elzárva a civilizációtól idillt egy kisebb szélvihar rontja el, ezért a házaspár a tábortűz mellől a sátorba menekül. Melinda nem tud aludni, mert fura zajokat hall, ezért kimerészkedik a sártorból egy elemlámpa kíséretében, és megnézi, hogy mi lehet a zaj forrása. Melinda elkószál a táborhelytől, és egy hatalmas bozótosban egy rozsdás autóroncsot talál, amiben porlepte gyerekjátékok vannak, és egy női hang hallatszik a közelből. Közben Mel elveszíti az elemlámpáját, és majd összepisili magát az ijedségtől, de a jelek egyértelműek: egy szellem bajban van, és Mel segítségére van szüksége.

Másnap Melinda addig eljut a szellemet illetően, hogy valószínűleg egy gyereket kereshet, mivel folyamatosan egy bújócskázós dalt dúdol. Ezért a másnapi túra első állomása az autóroncs. Az autó átnézése után van végre néhány nyom, amin el lehet indulni. Amikor a pár visszatér a hétköznapokba, Mel egésznap a játék babát látja, amit a szellem anya rakosgat elé folyton, Jim pedig lenyomozza a talált forgalmi engedély alapján az autóroncs tulaját, és annak címét. Miközben Jim a padlásra pakolja a túrafelszerelést, Mel meghallja a gyerekdalt és kimegy a feljáróra, hátha elő tudja csalni a halott anyát, Annát. Sikerül a terv, és amikor Anna elkezdené mesélni a történetét, Jim megjelenése elriasztja.

Este van, Andzsin és Mariko kísérettel sétálnak Izu fővárosában, Misimában. Az angol idegesen röhögcsél. Egy teaházba mennek ami szép eufemizmus a luxusbordélyra. Toranaga szama ajándéka ez, új hatamotójának. Na meg némi önérdek is. Figyelmeztetés Ominak ki is a fő hűbérúr. Mariko ugyanis, készített egy jelentést számára a Kaszigikről, melyben leírta, hogy Jabu ravasz, és perverz, de Omi szan egyre nagyobb befolyással bír nála a tanácsaival. Az is a jelentés része hogy Omi nagyon odavan a Kiku nevű kurtizánért.

Susan a rendőrségig szalad azzal az ötlettel, hogy talán Katherine volt a fojtogató. A nyomozópáros szerint ez röhejes, egyébként is, hol az uborka már megint az ebédből? Így Susan kifejezetten örül, amikor a szomszéd asztalnál üldögélő nyomozónő önként jelentkezik az ügy átvételére. A baj csak az, hogy Lapera detektív egy megkeseredett aggszűz, aki ráadásul kifejezetten rühelli Susant, mert 1. az az istennek se bírja helyesen ejteni a Lapera nevet, 2. fel se ismerni a nyomozót, pedig osztálytársak voltak a gimiben, 3. ahol ráadásul maga Susan ragasztotta rá a nőre a gyűlöletes RéMszarvas gúnynevet, 3. ezen kívül harmadikban csak úgy poénból lenyúlta a pasiját.

Mire mindez Susannek is rémleni kezd az évkönyv segítségével, addigra Rémszarvas már rég meglátogatta Katherine, és úgy tűnik megalapította vele a Rühellem Susant Klubot. Susan egy kiutat lát: azonnal vissza kell paszíroznia az ügyet a gyomorfókuszált nyomozópároshoz. Sajnos se a pasiknak szánt piknikes kosár, se az átadásakor épp felbukkanó Rémszarvasnak szánt bocsánatkérés nem segít már. Katherine alibije sziklszilárd, a RüSuK alakulógyűlés melléktermékeként viszont Rém megtudta, hogy Susan nemcsak meglőtte riválisát, de ezt jól el is titkolta a hatóságok elől. És ez bűűűűűűn! Úgyhogy Lapera nyomozó leplezetlen kárörömmel őrizetbe veszi Susant.

Három huszonéves srác egy rumlis lakásban a TV elé telepedik, és házivideót kezd nézni. De nem Pam Anderson és Tommy Lee ledérkedését, hanem a saját maguk által felvett műsort: Megvertek egy férfit, majd hazavitték, és az ott talált férfit és két nőt is nagyon durván elverték. Mindezt hidegvérrel, feszítővassal, és videókamerával. Újranézés közben minden ütésnél gólörömben törnek ki, és az egyik srác a videón látható önmagával együtt mormolja: "Honnan is tudhatnátok, mi okom van erre?" És valóban, én nem tudom, miért kell ilyen brutális rohadék állatnak lenni.

Quantico-ban JJ telefonbeszélgetés után rohan a Zsibongóba, mondja Prentiss-nek, Hotch-nak és Morgan-nek, hogy egy helybeli lakásban négy összevert holttestet találtak, azon a környéken, ahol mostanság vandálok randalírozgattak, nyomukban szétvert félkész lakás, kirakatok, üzletek maradtak. Morgan azt mondja, ha a kettő összefügg, akkor félelmetesen gyorsan nőtte ki magát gyilkossággá, és nem is most lesz vége. Főcím és idézet Morgan-től: Hosszú távon az erőszakban nincs remény, az csak egy átmeneti menekülés a reménytelenségből. - There is no lasting hope in violence, only a temporary relief from hopelessness. Kingman Brewster Jr.

Behozom magam, behozom magam, meg az axn-t, mondogatom, mert túl könnyedén ment az előző hogyvolt megírása, kicsit nyögvenyelős a mostani. Nem mintha ebből a szemszögből érdemes lenne sorozatot forgatni, de a hv-író dolga akkor könnyű, ha nincs sok szál egy epizódban és legyünk őszinték, nézni se jó, ami hol ide-hol oda kapkod. De egy pillanatra ugorjunk vissza az előző rész végére, ami akkora wtf volt, mint az első rész vége, sétáló ember az ájultak között és múltból jövőbe köszönő fickó egy vhs felvételen, az kell nekünk, nem csillagtetkós hülyegyerekek. Három évvel ezelőtt kezdünk, Mark egy mellkasi lőtt sebbel ücsörög a felesége munkahelyén, ami ugyanaz a los angelesi kórház, mint jelenleg. Olivia ki van bukva (ne lám, az általános állapota sem változott három év alatt), hogy Szépfiú a tűzvonalban ugrándozik, amikor már gyerekük van és családjuk. Mark simán hajlandó lenne emiatt áthelyezést vállalni a Terrorelhárítókhoz, hogy csak az elfogyasztott burrito és fánk mennyiség miatt megemelkedett koleszterinszintjén kelljen aggódni, szép tőle. Ehhez képest a jelenben bepakolja a kiccsaládot az autóba, ő meg bejelenti, hogy elköltözik Wedeckékhez. Mégsem a család a legfontosabb, mégis inkább az a jövő kell, amit látott - a nyomozás közepén kiskirálykodva, a családja nélkül. Megpecsételésül Charlie felhúz a csuklójára egy ugyanolyan karkötőt, amit egyszer már elégetett.

Bent az irodában Wedeck, Demetri és Mark ül a képernyő előtt és a szomáliai felvételt nézik, mert a köszönésen túl is van még. Dyson Frost egészen meglepő dolgokat mond és a technikai vizsgálatok alapján a kazetta valódi. D. Gibbonsnak állítása szerint eddig többszáz kitekintése volt már és kapaszkodjunk meg, életének legtöbbször március 15-én van vége (ez nem csak azt jelenti, hogy minden bizonnyal összefügg Demetri halálával az ő halála, hanem azt is, hogy már az is bizonyos, hogy nem csupán egy féle jövőképet láthat az ember, tehát nincs kőbe vésett sors, satöbbi, satöbbi). Amennyiben megtalálják és megnézik ezt a szalagot - mondja Frost - úgy a 2010-es globális ájulások valóra váltak, majdnem találkoztak Utahban és a következő lépés Mark Benfordé. Egészen úgy érzem, mintha adrenalint termelne a szervezetem, ilyen se sokszor fordult még elő ezalatt a sorozat alatt. Mi lehet Mark következő lépése? Wedeck szerint nem csupán megtalálni Frostot, hanem a következő ájulósdiról is nyomozni. Simon és Simcoe pár szobával arrébb egészen hasonlóról beszélgetnek: Lloyd közelebbről megvizsgálta a kitekintésében tükörre írt képletet, már amennyire emlékszik belőle és rájött, hogy az nem más, mint az NLAP-ban végzett számításaik megfordítása. Valószínűleg tehát azért beszéltek telefonon április 29-én, mert mindketten ugyanazon munkálkodtak: egy újabb kitekintés megakadályozásán.

Érdekesen kezdődik ez a rész. Úgy tudnám bevezetni, hogy a 80-as években vagyunk, és bemutatjuk a „Buffy hazavárja Lassie-t” című filmsorozatot. A házban és a boltban is elindul a reggel, mindenki boldog és üde, szól a zene és hamarosan túl is lépünk a napon, mert már este van, és Buffy a temetőben rója a köröket, majd egyszer csak ÉNEKELNI kezd. Buffy, a vámpírok réme, miközben harcol, elénekli, hogy élni akar. Nagyszerű, ennek igazán örülünk, de mi ez a nagy dalolászás, kérem? Buffy musical lett a sorozatból? Ha táncra is perdülnek, hívom Fred Astaire-t, hogy állítsa le vagy táncolja túl őket, vagy legyen valami.

Buffy másnap reggel beugrik a varázsboltba, ahol felteszi az eddigi legjobb kérdést: dalra fakadt valaki? A csapat minden tagja dalolgatott, sőt mindenki egy elfuserált musicalben érezte magát, és teljesen természetesnek tűnt nekik az éneklés. Giles azonnal utána akar nézni a fura jelenségnek. A csapat együtt kezd nyomozásba, ezért együtt kezdenek énekelni róla, kivéve Anyát, aki egy strófa erejéig rockosabbra veszi a figurát, szerinte ugyanis az ádáz nyulak tehetnek mindenről. Miután kiénekelte magát a csapat, Dawn robog be a boltba, aki a suliban a matekról énekelt, ami azt jelenti, hogy globális a probléma.

A TARDIS egy sötét múzeumban materializálódik, mert valami letérítette a pályájáról. A Doktor már-már felöltené gondterhelt arckifejezését, de aztán rájön, hogy tulajdonképpen tetszik neki a hely. Például mert tele van olyan kacatokkal, melyekről 2012-ben (ekkor járunk ugyanis) még nem is szabadna tudnia az emberiségnek. Egy régi ismerőst is megpillant az egyik vitrinben - jobban mondva a fejét. Egy másiknak meg a kezét. Ez kicsit elgondolkoztatja: ha az ellenségei(nek egyes testrészei) már múzeumban vannak, lehet, hogy neki is ott lenne a helye? De kié ez a gyűjtemény? A válasz megismerésének legegyszerűbb módja, ha az ember beindítja a riasztót - máris tökig géppisztolyba öltözött marconák gyűrűjében állnak. Take me to your leader, earthling!

A főcím után egy szimpatikusságnak teljesen híján levő alakot látunk megérkezni a múzeumba. Éppen születésnapja van, még "az Elnök" is üdvözletét küldi, de neki erről csak az jut eszébe, hogy az Elnök népszerűsége csökkent a közelmúltban, úgyhogy le kell cserélni. Az egyik embere ellenvetéssel élne, úgyhogy azonnal elküldik agymosásra, hogy utána majd kitegyék Minneapolisban, Memphisben, "vagy valami más M-betűs helyen". Wow, majdnem olyan kemény a fickó, mint a "Leggyengébb Láncszem" című vetélkedő eredeti, angol műsorvezetőnője!

Ezúttal duplán izgulhatunk, ugyanis epizódunkban nem csupán egy rosszarcú, többszörös gyilkos élete forog kockán, de az is eldől végre, milyen hatással van a matematika a kosárlabdázók eredményességére. John Curtis, a veterán bűnöző már a halálsoron üdül, mikor az FBI-hoz befut egy hívás dr. Henry Stanley pszichiátertől, aki biztos az ártatlanságában. Legalábbis, ami egy Webster nevű jogász meggyilkolását illeti, amiért elítélték. Don épp randiról tart haza Robinnal, mikor a doktor telefonál, így a szex elmarad, pláne, hogy a nő szkeptikusan viszonyul az efféle utolsó pillanatban előkerült bizonyítékokhoz, és nem mellesleg nagy barátja a halálbüntetésnek, ami okoz némi súrlódást a szerelmesek közt.

Charlie, Alan és Larry nem sokáig élvezhetik gondtalanul az edzők kihívásokkal teli életét, de mielőtt a kis Eppes kénytelen lenne otthagyni a kosárpályát holmi nyomozás miatt, még nevethet egy jót Larry sötét múltjának egy újabb darabján, a videón, amiben a szelíd tudóst üvöltöző fenevadként láthatjuk. Bizony, Larry már edzett korábban is, ami láthatóan nem tett jót az idegeinek. Jó lesz figyelni, nehogy kárt tegyen magában, a meccs ugyanis azonnal kezdődik. Agyas hőseink ellátják még pár tanáccsal a játékosokat, aztán hajrá!!! Közben az FBI sem tétlenkedik, Nikki és David felkeresi Stanleyt, de ő már jól van, az asztalra borulva pihenget. A tettes még nem jár messze, David utána is ered, de nem tudja elcsípni, az illető kis lövöldözést követően sietősen elhajt.