Jarod egy kockásabroszos kifőzdéből hívja Misst, látta-e Rainest mostanság. Nem látta, de nem is szeretné. Pedig kéne. Ennyiben maradnak, Miss még fut egy kört Jarod-elkapás témában, ha esetleg honvágya van, szívesen várja vissza. Jarodnak. Honvágya. Jáj. Broots új feladatot kap, kerítse elő, merre jár Raines. Kaméleonunk a verbális csörte után szomorúan bámulja az anyja képét, a megcsörrenő telefonja zökkenti ki a depiből. Nini, nem is az ő telefonja csörög, a szomszéd boxból jön a hang. A beszélgetés hallható része nagyon-nagyon érdekes számára. Kisvárosi iskola. Tanúvédelem. Belső ember. A fiút meg kell ölni. 5 nap múlva tárgyalás. Ezt Jarod nem fogja hagyni, mindent tud, amit kell. Ahogy a rosszarc kilép a boxból, Jarod elélép, összeütköznek. Már archoz is tudja kötni az ügyet. Nem sokkal később Minnesota Bolton nevű álmos kisvárosába új helyettes tanár érkezik, Jarod Brodie.

Jarod módszeres, bár az ügy 'belecsöppenős' volt, gyorsan gyártott piros füzetet. Egy iskolai kiránduláson egy fiúcska szemtanúja lett egy gyilkosságnak. A fiú kilétének titkolására kínosan ügyelnek a hatóságok, de a gyanúsítottat nem ítélték el, új tárgyalás lesz, újra kell tanúskodnia. Az újságcikkek nem hoztak sok infót: a gyerek egyke, fiú. Van egy osztálynyi gyerek, nekilát a kiválasztásnak. Eric érdekes lehet, kémtörténeteket mesél, és titkosírással ír. Matthew is, ő meg feltűnően magába forduló, és csak olvasni szeret. Kérdezget, sorban zárja ki a lehetséges tanúkat. Ki született itt, Boltonban? Kinek van testvére? Szépen szűkül a kör.

Halloween ünnepe köszönt be hamarosan a kisvárosba. Teljesen a sorozatba illő ünnep van a küszöbön, és Delia már az antikvitás boltban sertepertél, ami azt jelenti, hogy az ingatlanos elfogadta Mel ajánlatát. Természetesen annak, aki egész évben szellemekkel beszélget, nem túl izgalmas a rémisztgetős ünnep. Melinda a mai napot nem tökfaragással tölti, hanem Andreát látogatja meg a temetőben, ahol meg is találja a következő elveszett lelket. A minden napra egy szellem elvet követve Melinda érdekes esetet kapott ki: a szellem váltig állítja, hogy nem a saját sírjában fekszik.

Ez azonnal témát ad estére, és Mel Jimmel beszéli meg a dolgot, mint ahogy Andrea halála óta mindig. Melinda másnap visszamegy a temetőbe, ahol beszélget egy kicsit a sírra írt név feleségével, aki arról számol be, hogy a férjét nem látta a temetés napján, mert zárt koporsóban temették el. Melinda megint látja a szellemet, akit még mindig azon nyavalyog, hogy nem a saját sírjában fekszik. A fickó nem bír magával, és este megkeresi Melindát. A csúnyán összeégett szellem elmondja, hogy ő Adam Godfrey, és ő nem a sír mellett zokogó nő férje. Melinda megkérdezi a szellemtől, hogy halt meg, de a fickó csak annyira emlékszik, hogy villámlott.

Feltűnik Andzsiro és több kellemetlen meglepetés is. Blackthorne számára az, hogy már nincs itt az Erasmus, és legénysége, Jedoba vitték őket.

Toranaga számára az a kellemetlen hogy Kaszigi Jabu idecsődítette a teljes seregét, persze csak tiszteletadásképpen.. De mindenesetre sokkal többen vannak, mint a gályán lévő saját őrsége. Mindegy, kockáztat, partra száll megszemlélni őket. A legtöbb tisztet ismeri, harcoltak együtt vagy egymás ellen az elmúlt 40 évben. Majd egy lelkesítő beszédet üvölt nekik, melyben az egekig dicséri őket és urukat Kaszigi Jabut, tetszik, megéljenzik.

Soliséknál játszódélután van. Míg Gabrielle kellemes délutáni borozásba merül Juanita és a szomszéd kiscsaj az új bőröndben lépcsőszánkózik - gigantikus zakóval a végén. Persze épp ekkor toppan be a vendéglányka anyuja. Vendéganyu szerint Gaby a hibás, mert nem tartotta szemmel a kölyköket, ami azonnal felpaprikázza az anyateljesítményére kifejezetten érzékeny Gabyt. Szó (felelőtlen anya vagy! - te meg idegbeteg!!) szót (nem engedem ide többet!!! - jobb is, inkább taníts meg vetődni!!!!) követ, a konfliktusnak azonban nem várt követkeménye van: a sértődött vendéganyu aknamunkájának köszönhetően mások is lemondják a Juanita szülinapi zsúrjára szóló meghívást.

Gaby magában simán elintézné dolgot egy hülye ribanncal, de Juanitával nem akar kitolni, és elhatározza, hogy az évszázad buliját hozza össze neki, ha a fene fenét eszik, akkor is. Ehhez megrendel a szokásos, mondhatni prosztó zsúrkellékek (lufi, arcfestés) mellé 1 db bohócot, 1 db ugrálóvárat és 1 db majmot, majd egy igazán genyó húzással kivonul a játszótérre, és a visitozó kiscsajok füle hallatára részletesen elmeséli mi minden lesz a partin - persze csak azoknak, aki eljönnek. A felhergelt kiscsajok anyái már a bohócnál bukják az ügyet.

Young ezredes egy erősen homályos tükörféle előtt borotválkozik és nyomasztja magát. Hát igen, valóban otthagyta a kekec Rusht a múltkori részben egy bolygón, összeverve és ájultan és még azt is hazudta, hogy maga alá temette a rókaképűt egy lavina. Ez rettentően nem volt korrekt dolog a rubik-kocka fejalkatú tiszttől, annak ellenére, hogy a nagyokos tudósnak tényleg kijárt pár nevelő célzatú pofon, úgyhogy előre is elnézést kérek, de nem fogom sajnálgatni  lelkiismereti  gondjai miatt ezredes őalattomosságát.

Tehát: Young lelkizik magával és eközben még távolról sem emlékeztet kedvelhető sorozathősre. Később TJ is megpróbál lelkizni vele, mondván, hogy az elmúlt időszakban elvesztett három embert is (Gormant, a bogárköd-eledelt, Spencert, az agyvelőfestő-mázolót és a bájos Rusht, akivel sok elrendezetlen érzelmi ügye volt, legalább is TJ szerint); szóval a szöszi szanitéc felajánlja lélekmasszőri szolgálatait a mufurc ezredesnek, de az szerencsére nem él vele, sőt elég rondán lepattintja a későbbiekre nézve láthatóan egyéb masszőrségekben is reménykedő csajt. Meg is kapja büntetésül a nyakába a pasasokra sokkal kevésbé gerjedő, ámde szörnyen kellemetlen Camille Wrayt, aki arról értekezik vele, hogy Rush halálának körülményeiről leadott jelentésük várhatóan nem azonos felhangokkal fog rendelkezni. Camille szerint Youngnak bőven volt indítéka, viszont nem tud bizonyítani semmit, úgyhogy az ezredes elég hamar lepattintja és megy kőtelcsizni a Földre, hogy jelentést tegyen.

Barna árnyalatos képpel nyitunk, egy kisfiú szalad a mezőn, és kiabál: fuss, meg tudod csinálni! Aztán színesbe váltva egy patikában termünk, a márnemifjú Indiana Jones-ról szakad a víz sorban állás közben. Bemondja a nevét (Darrin Call), de gyógyszert nem kaphat, hiába van szüksége van rá, hisz tovább vizionál, és idegesen gesztikulál, nyilvánvalóan nem savlekötőért jött. Kiabálni kezd, de nem egyértelmű, hogy a gyógyszerésszel-e, vagy a vízióban fel-felbukkanó agresszív férfiarccal, majd dühöngve lesöpör egy rakás vitamint egy polcról. A gyógyszerész a kezébe nyom egy zacskót, de Call tud olvasni, és látja, hogy ő nem azt kérte. Egy eladósrác - aki a közelben bontogatta éppen az új árut – érkezik, Call megpillantja a kezében a sniccert.

Ettől bevillan neki egy kép: kisfiúcska a barna árnyalatos világban egy kés pengéjével néz farkasszemet. Az eladósrác barátságosan próbál a vállához érni, ám ekkor Call (ellen)támadásba lendül, a sniccerrel nyakon szúrja a srácot, és a földre taszítja.

Buffy elugrott Los Angelesbe "Angyal" vámpírhoz, de már itthon van, és azt mondja, hogy a vámpírral már nem akar kapcsolatot fenntartani. Ennek nagyszerű, de Gilest az jobban érdekli, hogy mi Buffy további terve. A vadász még nem tünődött ezen, de az egyetemre járás még foglalkoztatja őt egy kicsit, persze csak gondolatban. Miközben a csapat Buffynak ad ötleteket a jövőre vonatkozóan, a három marha Sunnydale uralmára készül. Az előkészület része egy mindenféle kütyüvel és rengeteg szerkentyűvel felszerelt furgon is, amivel majd a vadász után fognak kémkedni.

Másnap Buffy megpróbál lépést tartani az egyetemen Will csoporttársaival, de nem megy neki túl jól, majd Tarával megy a művészet órára, ami egy kicsit kellemesebb elfoglaltságnak ígérkezik, mint Will szociológia órája. Csakhogy van egy kis probléma, Warren valami kis cuccot Buffyra csempész, ami miatt Buffy körül mindenki felgyorsul vagy ő lassul le, de az biztos, hogy valami nem stimmel. Buffy fedezéket keres a sok gyorsan mozgó egyetemista között, ahol megtalálja a kis bigyót, ami meg is semmisül a kezében. A fiúk szinte mindent bekameráztak és úgy értékelik, hogy az első próba jól sikerült.

Hiba van a mátrixban. Alicia Florrick anyósa már megint beleüti az orrát abba, amibe nem kellene. Azzal nyaggatja a menyét (nem, nem az állatot), hogy Peter szeretné látni a gyerekeit a születésnapján – ja, erre gondolhatott volna hamarabb is. Alicia nem vevő a látogatás ötletére, főleg, mert ezen a héten marha sokat dolgozik, nem lenne ideje elkísérni a gyerekeket. Jackie finoman utal arra, hogy ő mekkora mártír, hogy késő estig vigyáz a gyerekekre. Még meg is érteném őt, ha nem csinálná az egészet ilyen szörnyen arrogánsan.

Emlékszik még valaki arra, hogy Cary az első epizódban kisajátította Aliciával közös titkárnőjét? Valószínűleg föl is falta, merthogy a hölgyike teljesen eltűnt. Ezért aztán hőseink interjúztatnak az állásra. Érdekes esettanulmányokat lehetne írni a jelentkezőkről, de ebbe most inkább nem mennék bele.

Eljött hát a nagy nap, hamarosan kihirdetik, ki garázdálkodhat egyedül a műtőben selejtes hőseink közül. A futóbolond Izzie, aki mellett most is ott csücsül és kommentál általa kivégzett vőlegénye? Vagy Alex, aki múltbeli démonokkal küzd, ezért nem tartja furának, ha a csaja maga alá vizel, vagy a fallal beszélget? Esetleg a vesezsonglőr Meredith? A Főnök komoly képpel készül a bejelentésre, mi pedig csendben elmormolunk egy imát a boldogtalanért, akinek a lábát ezek közül fogja majd valaki lefűrészelni az este folyamán. Yang persze kiesett a versenyből a Hasfelmetsző Akciócsoport legutóbbi kis kalandja miatt, úgyhogy hiába szavazott rá minden főorvos, ő csak annyit tehet, hogy kiválasztja maga helyett a szerencsést. Mivel a gyakornokok is leszerepeltek, a győztes rezidenstársai közül részesíthet majd valakit abban a megtiszteltetésben, hogy bemosakodhat vele.

Cristina elsőszámú bűnbakká lépett elő a kórház összes problémája tekintetében, ezért megnyeri a „Töltsön egy napot Dixonnal!”- díjat is, ami bizony a sok móka és kacagás mellett felelősséggel is jár, mert Richard az autista asszonyt szeretné a szívsebészeti osztály élére, és elvárja, hogy Yang nagyon kitegyen magáért. Borítékolhatjuk, hogy ez a két bájos nő remekül fog szórakozni együtt. Rezidenseink azonnal rátapadnak Yangre „válasszengemválasszengem” kiáltásokkal, mert több, mint négy évad alatt nem vették észre, hogy ez milyen rohadtul idegesítő. Yang a körülményekhez képest jól kezeli a helyzetet, és senkinek a szemébe nem állít bele egy szikét. Denny komikusnak szánt jelenetben féltékenykedik Alex miatt, miközben Izzie nevetgél, mint egy kislány, aki aztán álmában elvágja anyuka torkát. A Hasfelmetszők azon tanakodnak, vajon mivel dobhatnák fel magukat, mire egyikük megemlíti, hogy a szex jó dolog. Ezt Lexie továbbadja Sloannak, aki nem érti, miért emlegeti kis Grey a dugást, mikor állítólag csak tanulni akar tőle.

Az egyik legbizarrabb X-akták epizód viharral, és egy elhagyott házban vajúdó nővel indul. A sötétben láthatjuk, ahogy a körülötte sürgölődő figurák orvosi eszközöket vesznek elő, a jelenet cseppet sem hasonlít egy vidám, férj kezét szorongatós, virágillatú otthonszülésre. A köldökzsinór elnyisszantását követően a három férfi (?) kiviszi az újszülöttet, majd élve elássák a hideg, sáros földbe, miközben egyikük keserves, bőgő hangokat hallat. A főcím után megtudjuk, hogy az események helyszíne egy Home nevű békés városka, egészen pontosan annak egyik ritkán látogatott széle, ahová a gyerekek szívesen járnak baseballozni. Most is lelkesen dobálóznak, egészen addig, míg át nem repül a labda a Peacock család birtokára, akik ama bizonyos gyanús házikóban élnek. Sebaj, akad másik, a fiúk tovább játszanának, ha egyikük lába alatt nem változna a föld véres trutyivá, és elő nem bukkanna a pórul járt csecsemő keze. Huh…

Hamarosan már Mulder szorongatja az otthagyott baseball labdát, amíg Scully a kis sírgödröt elemzi, és rá is jön sok okosságra. Sorolná, amit megtudott a tettes által használt ásóról, meg egyebekről, de társa nem figyel, mivel épp magukkal ragadták az emlékek. Felidézi a balzsamos gyermekkort, a kis Samanthával közösen eltöltött sportdélutánokat, és megjegyzi, hogy szívesen letelepedne egy ilyen kellemes tehénszagú pusztában, távol a nagyváros zajától. Amíg elmorzsolunk egy könnycseppet, a helyi seriff, Andy Taylor is megérkezik, hogy elmondja, milyen szörnyű, hogy egy száz lakossal rendelkező cuki településen ehhez hasonló rémségek történnek. Mulderből kibukik a logikus „Ki lakik abban a házban?” kérdés, mire Taylor elmeséli, hogy a telek a polgárháború óta a Peacock família tulajdonában van, akik Home fekete bárányai. Jelenleg három fiú lakik ott, a szüleik feltehetőleg meghaltak, de nem biztos, mivel autóbalesetük után a „gyerekek” hazavitték őket, és azóta sem találkozott velük senki. Bár hosszú évek óta élnek az áram ás folyóvíz nélküli épületben, nevelgetik a disznókat és teheneket, szaporodnak egymás közt, nem nézett még rájuk az ÁNTSZ, gyámügy, vagy a rendőrség, mert minek megzavarni Home madárcsicsergős, tündérporos idilljét. Ja, és persze mind torzszülöttek.