Melinda és az ingatlanos Delia kezdenek összebarátkozni, hisz az antikvitás boltocskában több olyan dolog is fellelhető, ami feldob egy eladásra váró házat. Pont be is tér egy házaspár a boltba, akik most vettek egy házat Deliától, és hallottak az üzletről is. A házaspár imádja a házat, de a vízvezetékekkel meggyűlt a bajuk. Melinda az okát is látja. Egy kisgyerek próbál kapcsolatba lépni, de még nem ismerjük a történetét, ezért Melinda felajánlja, hogy elmegy a házhoz és megnézi, mit segíthet. Melinda összeismerkedik alaposabban az új kisvárosiakkal, és a feleség meghívja őt és Jimet egy kis ismerkedő estre.

Melinda persze elfogadja a meghívást, mert segíteni szeretne mind a házaspáron, mind a kisgyerek szellemen. Természetesen, ahogy várható volt, este megjelenik a szellem és elszabadul a pokol. A víz spriccel minden csapból, az áramingadozás villogtat minden lámpát, és a háziak komolyan pánikba esnek, amikor teljes sötétségbe borul a ház. Melinda megpróbálja megkeresni a kislányt, aki azért próbál mindenkit halálra rémíteni, mert azt gondolja, hogy a mamája az emeleten alszik, és nem akarja, hogy felkeltsék a zajongással, ami jelen esetben a házaspár mindennapi tevékenységeivel jár.

Ott hagytuk abba, hogy a Cipzáras Ufók bemutatkoztak, miszerint ők a Szlitínek, majd mindenkinek megköszönték az azonosítókártyák viselését, mivel így könnyebb lesz utólag azonosítani a holttesteket.

Miközben a világ legjobb ufószakértői éppen áramütés okozta haláltusájuk befejezésével vannak elfoglalva, a Doktor felhívja az űrlények figyelmét arra, hogy ennyi áram csak az emberekre halálos, és mivel ő nem az, a kártyának álcázott elektródát a magából kivetkőzött szlitín nyakán levő berendezésbe nyomja. Ez elég rossz hatással van a Cipzáras Szörnyek kommunikációs képességére: egy ideig csak olyanokat mondanak, hogy "áááááá" meg "úúúúú", de aztán fordul a kocka; az ál-miniszterelnök a terembe rontó őröknek azt mondja, hogy a Doktor ölte meg a mindenfelé heverő embereket, úgyhogy nevezett időutazó azonnal elkezdhet kedvenc sportjának - a futásnak - hódolni. Sajnos nem jut messze, hamar elkapják. Az ál-hadseregtábornok ott helyben le akarja lövetni, amire az időutaző csak annyit tud mondani, hogy ha legközelebb falhoz szorítják, gondoskodjanak arról, hogy a háta mögött ne legyen liftajtó. Viszlát!

A szlitínek nyakán levő masina valamiféle kommunikációs cucc is lehetett, emiatt mindegyik csak sikoltozni tudott egy ideig, időt adva Rose-éknak, hogy elfussanak, illetve Rosemamának, hogy kicsit tovább tudjon kigúvadt szemekkel az őt fenyegető veszélyre bámulni. Szerencséjére Mickey pont arrajárt, hogy kirángassa a konyha sarkából - és még arra is maradt ideje, hogy mobiljával lefotózza a szikrázva sikoltozó szörnyet.

Andzsint kivezetik az udvarra, ahol Barnák várják egy kimonóval. A ruhának örül, de kifelé követve őket óvatosan lépdel, mert az udvaron épp üres az egyik kereszt.. De semmi gond, elvezetik mellette, és Blackthorne navigátor utánaszámol, megint veszett egy életet a kilencből…

A múltkori epizód végén elhangzott elhatározásból mostanra tett lett, Charlie már kis is dolgozta első megelőzési tervét, ami az új drog, a hawaii jég elterjedésének hivatott elejét venni. Az ötlet egyszerű, csak fel kell vásárolni az egyelőre kis mennyiségben kapható anyagot, amitől az árak emelkednek, a minőség romlik, a vevők meg majd szépen elmaradnak. Liz lesz a beépített ember, mert ő néz ki a legjobban miniszoknyában, és még ismer is valakit a DAE-től, aki hajlandó segíteni az akció kivitelezésében. Az illető neve Cam, és már három éve be van épülve a legsúlyosabb drogos arcok közé. David és Colby figyelik, amint Cam bemutatja a nőt Duneauxnak, a szőke dílernek, majd mind beszállnak a bűnöző kocsijába.

Liz nincs bedrótozva, és elvileg nem mozdulhatna el Colbyék látóteréből, de mégis megteszi, amiért aztán kap a fejére. (Tán azt várták, hogy közölje, „bocs, de nekem itt kell maradnom, mert zsaru vagyok, és a többiek néznek”?) A csaj ügyesen tárgyal, 50%-kal többet ajánl a cuccért a normál árnál, így létre is jön a megállapodás. Utána kicsit elbeszélget Cammel, aki elvált, mióta nem találkoztak, úgyhogy mostmár nyugodtan flörtölgethetnek. Ez meg is történik, Liz jó seggére való diszkrét célzással megspékelve. A terv csodásan halad, Charlie boldog, de reméljük, hogy hamarosan valami nagyon félremegy, mert így elég uncsi. Zsenink már egy bűnözésmentes jövőt vizionál, közben egy pillanatra Amita vállára teszi a kezét, mert ők nagyon szerelmesek. Remélem, azért védekeznek. A szenvedélyes jelenetet egy szar kosármeccsről visszatérő Alan szakítja félbe, aki később felveti, hogy Charlie módszereit talán az egyetemi csapat teljesítményének növelésére is lehetne használni. Merthogy iszonyat bénák.

Következzék egy kis hiánypótló HV a második szezon két záróepizódjáról. Remélem, akad, akinek örömet szerzek vele.

Szóval… Anna elvesztette a gyermekét, aki amúgy fiú lett volna, csak kicsit deformált. Ez utóbbi tényeket onnan tudjuk meg, hogy a dokik bebugyolálva a király színe elé viszik a magzatot, majd részletesen beszámolnak annak állapotáról. Egy pillantást Henrik is vet a letakart testre, és arckifejezéséből ítélve nem lehet túl szép a látvány. Annának nincs ideje sírni a történtek miatt, inkább megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy megússza sorsának beteljesülését. Akár a görög tragédiákban, ez itt sem fog sikerülni, de a királynénak maradt még két epizód, hogy küzdjön. Első lépésként a francia követnek könyörög, intézze már el, hogy a kis Erzsébetet hozzáadják urának fiához.

Cromwell közben találkozik Jane tesójával, a cseppet sem szimpatikus Edwarddal, aki hamarosan királyi kamarásként villoghat az udvarban, és azt is közli az ifjúval, hogy Henrik udvarolni kíván a húgának. A diszkréció érdekében – elvégre mégiscsak van még itt egy feleség, vagy mi – saját szobáit bocsátja majd a gerlepár rendelkezésére, melyek a királyéval szomszédosak, és csupán arra várnak, hogy önfeledt turbékolás hangjai töltsék be őket. Ah! A jó öreg Thomas Boleyn is kap még némi birtokot, hogy ne sejtse, mi készül a háta mögött. Jane egész tenyérbemászó pereputtyával együtt fürdik a boldogságban, amiért ilyen jól alakulnak a dolgok, és az első randi is létrejön. Ennek során őszexisége cuki kis medált ad a pihegő keblű arajelöltnek, amely saját jól sikerült arcképét rejti. Jane erre csöpögős szöveget ad elő arról, hogy soha nem fogja levenni, ami Henriknek tetszik, de nekünk kicsit forog tőle a gyomrunk.

Frappáns felütéssel kezdünk: Pault az éjszaka közepén lepi meg Echo szexi fűzőben, közli vele, hogy szüksége van rá és hogy neki is van valamije, amire Paul vágyik. Hevesen megcsókolja kedvenc FBI-ügynökünket, aki először ellenáll, majd beadja a derekát. Már a kanapén fekvőtámaszozik Echo felett, mikor hirtelen Mellie is megjelenik a nappaliban, és rosszallva közli, hogy Caroline már úgyis meghalt. Paul lenéz, látja hogy Echo arca mészfehér, Mellie pedig sírontúli hangon közli: hagytad, hogy bántsanak. Eközben finom patakban kezd a vér lefolyni a homlokán. Eltaláltuk, ez csak Paul rémálma lehet. Verítékben fürödve pattan fel az ágyában, se Echo, se Mellie nincs vele sajnos. Mindegy, egy pillanatra azért nekünk is jó volt.

Ms DeWittnél giga menedzsment meeting. A Ház kibillent az egyensúlyából, a babák egyre furább dolgokat csinálnak, hangzik el az ítélet. A jó Boyd ellenkezik, Dominic leszereli: „Ne kezeljék a babákat a gyerekeikként. Gondoljanak rájuk inkább úgy, mint a háziállataikra. Ha az ember gyereke beszélni kezd, büszke rá. Ha ezt a kutyája teszi, kiakad.” Lényeg a lényeg, extra felügyelet alá kerül minden baba, a felügyelőtisztek írhatják a riportokat, hacsak másnak nincs jobb ötlete.

Miközben Meredith az éjszaka ránk törő démonokról mesél, bevillan néhány vészjósló kép a véres orral földön heverő Torresről, és az összekuporodva, rémülten bámuló Lexie-ről. Hú, ez ütős lesz, gondolhatnánk, de nem ilyen könnyű minket átverni. Denny Izzie-t győzködi arról, hogy nem őrült, tök normális, hogy halott embert lát a hálószobájában, akivel együtt is alszik. „Jó, akkor most szeretkezzünk, hogy érezhesd, mennyire igazi vagyok!”, javasolja a szellem, és lőn. Hunt egy közepesen súlyos szellemi fogyatékos verbális eszköztárát alkalmazva próbál beszélgetni Cristinával, aki épp egy vakbeles esethez siet. Megcsipogtatja Meredith-t is, mert jó fej, az meg elindul a kórházba Sadie kíséretében. Közben még hallják Izzie sikoltozását, amint a levegővel kamatyol. Alex azt gondolja, nincs gond azzal, ha egy nő néha kényezteti magát, de azért megkérdezi a csaját, nem akarja-e felfüggeszteni a huncutkodást egy kis betegszeletelés kedvéért. Izzie inkább otthon marad, mondván, nem érzi jól magát.

Bailey vakbeles esetén kívül egy másodikról lezuhant férfi és egy hasfájós nő van ma terítéken. Alex olyan kínosan nyalizik Baileynek, hogy természetesen nem segíthet a műtétjénél, inkább a gyomorbajoshoz osztják be. Sadie is megérkezik a hibbant gyakornokok közé, akik most éppen epidurálisan érzéstelenítették egyik társukat, és nagyon örülnek maguknak. „Vegyük ki a vakbelét!”, csúszik ki Lexie száján a briliáns ötlet, ami lelkes fogadtatásra talál. Az ideiglenesen megbénított fiú ezt már nem támogatja, úgyhogy Sadie ugrik be a helyére, mert ő egy belevaló csajszi, hogy fordulna fel. A férfi, aki alvajárás közben fejre esett, még mindig nem tért magához, ami rossz hír Torresnek, aki épp az útjában áll, mikor pumát vizionálva össze-vissza hadonászik, és jól orrba nyomja. Szóval ennyit az egyes számú vészjósló képről.

„Martin Bedell?”, kérdezi egy szekrényméretű kopasz a békésen grillezgető, hozzá képest szerény fizikai adottságokkal bíró fickót, majd kiiktatja, aminek látványától bennünket megkímélnek az alkotók. A „párbeszéd” kimeneteléről csak onnan értesülünk, hogy a Connor család az ezzel kapcsolatos teendőket vitatja az ebédlőasztalnál, aminek során Derek elmondja, hogy Bedell együtt volt Connorral a Centuryben, és mivel komoly katonai múlttal rendelkezett, ő segített megszervezni az ellenállást. Már csak két vele azonos nevű egyén van Los Angelesben, de egyelőre nem lehet tudni, melyikük az igazi. A gépet persze nem is érdekli, csak megy, kérdez, aztán lő, ha kell.

Johnnak beugranak a korábban talált feliratok, köztük a P.Alto, ami egy katonai iskola neve. Hamar kiderül, hogy ott tanul egy bizonyos Martin Bedell, és esélyes, hogy a két jelölt közül ő lesz a befutó. A csapat ketté válik, Derek megy benyomni Johnt az említett intézménybe, Sarah pedig Cameronnal a háború szempontjából irreleváns Martint látogatja meg, hogy megvédjék a rá leselkedő biztos haláltól. A fiúk érzékeny búcsút vesznek a lányoktól, Cameron Johnra tekint, az vissza a gépleányra, majd az anyjára, aki pedig mindkét távozó családtagot gondterhelten szemléli. Miután alaposan megnézték egymást és felfegyverkeztek, Derek és John elindulnak. Előbbi a kocsiban biztatni próbálja unokaöccsét, aki cseppet hallgatag. „Nyugi, fiam, nem lesz itt gáz, a hely, ahová megyünk tele van puskákkal, meg agresszív parancsnokokkal, akik egy terminátor fejét is leüvöltik seperc alatt. Mi baj lehetne?”

Dannyt a kihallgatása után simán hazaengedik, mert semmiféle bizonyíték nincs ellene. Ez Susant nem hatja meg, ő márpedig tudja, hogy Danny Bolen a fojtogató. Mivel úgy érzi, hogy hiába vár a töketlen rendőrségre, leskelődni kezd Danny után, egy jackbaueres pillanatában majdnem bepaszírozza a fiút egy autó alá a vallomását követelve, ezen kívül leordítja Bob fejét, amiért elvállalja Danny védelmét. Pedig Bob enélkül sincs könnyű helyzetben. Bolen anyu és apu ugyanis az istennek se hajlandó a munkáját magukról és előéletükről szóló infókkal segíteni, ami úgy is gyanús lenne, ha a kétségbeesett Danny nem ordítozna olyanokat, hogy elegem van a nagy, sötét titkokból. 

Susan bosszúhadjárata részeként fűteni kezdi a környékbelieket. Hamarosan névtelen telefonon kezdik zaklatni Bolenéket, véres rongyként néznek rájuk a boltban, és valaki irgalmatalan mennyiségű szemétel szórja tele a kertjüket jelezve, hogy takarodjatok. Nick fel is veti, hogy talán ki kéne szállniuk a Bolen-dologból (aha! szóval nem is Bolenék!), de Agytröszt Angie nem akar továbbmenekülni (még egy aha! menekülnek), de a biztonság kedvéért megmutatja Dannynek a család fegyverét az éjjeliszekrényben (hú, fegyverük is van). Végül Angie-nek lesz igaza. Előkerül egy iparikamera-felvétel, amin Danny sörözik meg üldögél órákon át a fojtogatós estén. Megszűntetik a nyomozást ellene, amitől nyilván többek heveny lelkiismeretfurdalást kapnak, a főkolompos Susan meg kisangyalként szedi másnap a szemetet Bolenéknál bocsánat gyanánt.

Az előző részben Will felélesztette a halott vadászt, de az, ahogy Buffy visszatért, megzavarta a csapatot. Amíg a csapat el sem hiszi, hogy Buffyt látta, Dawn egyáltalán nincs megilletődve. Örül, hogy a nővére életben van, sőt hazaviszi, letisztogatja, emberi formába rázza, majd tárlatvezetést tart az otthonukban, ami némileg megváltozott Tara és Will beköltözésével. Közben előkerül Spike, aki először örül annak, hogy Dawn jól van, majd elképed, amikor meglátja, hogy nem a robot jön le a lépcsőn a marhára idegesítő kis húg mögött. Spike hihetetlen arcot vág, amikor rájön, hogy Buffyt látja, és nem a robotot.

Azt is azonnal tudja, hogy mitől olyan Buffy keze, amilyen, és azt is, hogy varázslat van annak a hátterében, hogy Buffyt látja és nem a robotot. Spike egy hihetetlen alak, amennyire marhán viselkedett eddig, most annyival jobb fej. Pontosan tudja, hogy 147 napja ment el Buffy, de amikor berohan a csapat, a vámpír tudja, hogy hol a helye, és szó nélkül lelép. Dawn leteremti a csapatot, mert tudja, hogy az ő kezük van Buffy feltámadásában. Will marha büszke arra, hogy megmentette Buffyt a csúnya pokoltól, de Buffy nem úgy tűnik, mintha örülne annak, hogy itt van.