Üldözőtriónk Jarod legutóbbi búvóhelyére érkezett, egy koszos szuterén, a Központ takarítói szedik össze a bizonyítékokat. Egy új arc is van, egy kerekesszékes pasas, Miss a maga empatikus módján rá is kérdez, kifene az a tojásfej ott a gokartban? A takarítóegység új vezetője, Dr. Guchi Tuchen. Emberünk gyorsan eléjük gurul, 'áhá, a hírhedt Miss Parker!' Humora is van, azzal kezdi, hogy elnézést kér, amiért ülve marad. A házban összeszedett tűk és egyebek alapján azt állítja, Jarod kemény narkós lett, de hagyott nekik egy kódot. Na vajon ez mire lesz jó? Sydney fintorog erősen, az ő általa nevelt úrifiú drogozna? Na ne.

Helyszínt váltunk, mentősök zseblámpáznak egy patkányokkal teli szuterénban, aki kihívta őket, szól, hogy nem tudja, mit szed a fickó, de zárt osztályra való. A páciens bizony Jarod. Menekülne, ordít, "anyu, apu, ne hagyjátok, hogy elvigyenek!" Elég súlyos életrajzi elem, ha nem ismernénk Jarodot, tényleg elhinnénk, hogy drogos lett. Megvezetett már bennünket efféle őrülettel.

Dr. Earl csoportpszichológus fogadja egy drogklinikán Jarod Jonest, átnézi a táskáját. Egy váltás ruha, készpénz, üres piros füzet, némi drog. Azért mi tudjuk, hogy nem ez a normál menetfelszerelése, tehát biztosak lehetünk benne, hogy szerepet játszik. Csak éppen túl messzire ment, nagyon sokat kockáztat. Mint általában.

Talán még előttünk van a második szezon meglehetősen undi zárójelenete, amiben Henrik nem sokkal Anna kivégzése után egy hattyúba rejtett szuflészerű valamit fogyasztott, s felséges állán barnás lötty csordogált csendesen. Az új évad kezdete kevésbé teszi próbára gyomrunkat, királyi esküvővel nyitunk, majd jöhet a zenés-táncos, vidám lagzi, melynek során Henrik finoman újdonsült neje tudtára adja, hogy ez az egész nem ingyen van ám, lehetőleg tessék minél hamarabb fiút szülni, mert különben morci lesz a te urad. Jane egyébként cseppet megváltozott, mivel lecserélték a színésznőt, így mostmár Anita Briem helyett Annabelle Wallis pisloghat szendén a király oldalán. Egyelőre minden szép, és jó, a nép mulat és egy boldogabb holnapban reménykedik, kicsit kevesebb vérrel és kínzással. Álmodozni szabad, az nem fáj senkinek.

Megismerkedünk egy új udvarhölggyel, a nem kicsit ribancos Lady Misseldonnal, aki rövid beszélgetésbe elegyedik Sir Francis Bryannel, akinek csak egy szeme van, de az sem áll jól. Csak idő kérdése, és ezek ketten szexualizálni fognak. Cromwell és Rich kevésbé pajkos közös jövő elé néz, őket inkább a reformáció sorsa miatt aggódnak komor arccal. Bizony, van is rá okuk, hisz az új királyné állítólag nem veti meg a katolikus vallást. Van, aki persze pont ennek örül, Gardiner püspök például Katalin egykori keresztjét ajándékozza Jane-nek, amit akár célzásnak is vehetünk. Amíg az udvarban viszonylagos nyugalom honol, vidéken már forrong a nép, nem rajonganak a kolostorrombolásért, meg a számukra szent ereklyék elszállításáért. Egy John Constable nevű fickó felkeresi a köztiszteletben álló Robert Aske-ot, és arra kéri, álljon a felkelés élére, mert az emberek már csak egy vezérre várnak. Aske habozik, de már nem sokáig.

Nyílik a Draper ház ajtaja: Bobbi és Sally jönnek ki rajta, utánuk Gene pár telefonkönyvvel. Gene autójában vagyunk, ahol az a meglepő, hogy a vezetőülésnél nem Gene, hanem Sally ül, felpolcolva a könyvekkel. Gene lába a pedálon, közben a háztetőket kritizálja. Elegáns környék, hosszú utca: Sally vezetni tanul. Egy autós türelmetlenül dudálgat mögöttük, mire Gene kikabál, hogy kerülje ki őket. Gene kicsit beletapos, Sally pedig boldogan mozgatja a kormányt. Végre valaki komolyan veszi őt, és engedi, hogy azt csinálja, amit a nagyok. Peggy látogatóban van Anitánál, a nővérénél, akihez beköltözött az anyjuk. Az öreg nő a tévét csapkodja, és azon morog, hogy sehol sincs szó a pápa haláláról.

Peggy elpanaszolja, hogy nem rossz a zuhanya, ami mögött a háziurát sejti. („Biztos most is a ruháim között turkál.”) Ezután bejelenti, hogy be akar költözni Manhattan-be. A nővére nem örül ennek: („Olyan messze van!”) Ám a húga kifejti, hogy a beutazás drága, és hosszadalmas. („Naponta majdnem két órát utazok. Ez heti ötször annyi, mintha még egy hetet dolgoznék minden hónapban!”) Peggy azt tervezi, hogy lakótársat keres, akivel összedobnák a lakbért. A Sterling Cooper tárgyalójában Pete egy leendő ügyfelet mutat be a többieknek (Lane, Paul, Harry, Sal): Ho-ho-t, (milyen már ez a név?) aki saját mániáját vezeti elő a csapatnak: népszerűvé akarja tenni a Jai Alai-t, más néven a Pelotát.

Az előző részekben történtek folytatásával kezdjük a második évadot. Miután Andrea meghalt, a kalapos gonosz szellem magával vitte őt ki tudja hova. Ez az élőket is megviselte, Mel furákat álmodik, amiben a főszereplő az elhunyt barátnő. Valószínűleg így próbál kapcsolatba lépni Andrea Melindával, az álmain keresztül. Andrea elmondja, hogy Romanonak hívják a kalapost, és segítséget kér Meltől. Andrea temetése után Mel elmegy a lány lakására, de nem találkozik a lány szellemével, viszont kedélyesen elbeszélget Romanoval a ruhásszekrényben.

Este Mel még mindig nyugtalan, és Andrea továbbra is elő-elő tűnik, de nem tud átkelni. Másnap egy fickó meglátja Melt a tv-ben, és úgy tűnik, hogy ismeri, de most elég kusza minden, úgyhogy az még nem derül ki, hogy ki ez a fickó és mit akar, vagy honnan ismeri Melindát. Úgy látszik, a suttogó most nem boldogul a szellemvilággal, mert elmegy a Rockland egyetemre, és egy bizonyos Payne professzor segítségét szeretné kérni. A fickó egy kretén, de nagy nehezen hajlandó meghallgatni Melindát. A professzor az okkult és a természetfelettivel foglalkozik, és írt egy-két könyvet a témában. Mel konkrétan a gonosz szellemekről szeretne többet tudni.

Reggel barátságosan felrugdalják Andzsint. Megtanulja hogy köszönni a konnicsi-va és Sebastiao kioktatja hogy használja a szan azaz úr, szócskát ha megszólít valakit, főleg ha az kardot visel. Aztán indulás a faluba Omi szan vezetésével.

Útközben találkoznak egy szemrevaló kis babával, a tegnap esti kurtizán az. Omival elcsicsereg kissé, sok a közös kedves emlék. Blackthorne meg közben olyan szemeket mereszt rá, mint bármely egészséges férfiember, aki két évig csak matrózt látott de megállta. Majd gyakorolni kezdi rajta a köszönést. A japánbaba viszonozza, nem ájul el a szőrös és büdös idegen ördög láttán, ennél extrémebb dolgokra is kiképezték.

Erdei hegyoldalon lágy szellő borzolja a fák levelét, egy férfi áll, dohányzik, és a mélyben futó utat bámulja. Valahol egy parkolóházban egy szőke nő telefonálva halad a piros BMW-jéhez, a barátnője lelkére próbál beszélni férjmegcsalás ügyében. Beül, elindul, ám nagy tócsa van a kocsi helyén, lesz még ebből gond biztos. Már az erdei úton hajt, mikor a térerő elmegy, de számított rá. Arra viszont nem, hogy a kocsi lerobban. Kiszáll, felnyitja a motorháztetőt, próbál valamit csinálni, aztán inkább kiveszi a táskáját a kocsiból, és gyalog indul tovább, folyamatosan nyomkodja a telefont, térerőt keres. Egy sötét terepjáró áll meg a kocsi mellett, a nő meghallja, hátrafordul, és odakiált.

A kocsiban egy kéz bekapcsolja a magnót (Johnny Thunder: I'm alive), látjuk, hogy a tükrön egy sokmedálos láncocska lóg, a terepjáró elindul a nő felé. Lassan gurul előre, a nő megijed, de a kocsi megáll. Azután újra elindul, és ezúttal gyorsan, a nő pedig elkezd futni előle ELŐRE (azt sosem értettem, miért az aszfalton szaladnak az emberek, árkon-bokron át eredményesebb lenne), de a terepjáró gyorsabb: hamar keresztülgázol a nőn, akinek a sálja pár pillanatra fennakad a kocsi alján, majd kirepül, a szél felkapja, végül az aszfalton landol.

Grey mama naplóinak előkerülése idegesítő mellékhatásokkal jár, mivel Meredith és Cristina nem bír leszakadni azok izgalmas orvosi témájú bejegyzéseiről. Meredith éjszaka, illetve hajnalban beszéli meg azok tartalmát barátnőjével, és közben nem megy át egy másik szobába, inkább agysebész barátja fülébe dumál folyamatosan, elvégre annak nincs szüksége pihenésre. Mindenki tudja, hogy más emberek idegrendszerének buzerálása minimális koncentrációt igényel. Ugye… Féltjük is Shep új betegét, akin kraniotómiát fog végezni (nem tudjuk, mi az, de jó leírni), és ezen érzésünkben Bailey is osztozik a nagy ásítozás láttán. Derek nem tagadja, hogy ez így gáz, úgyhogy elkezd gondolkozni, hogyan iktathatná ki az életéből az irritáló Cristina tényezőt. Nem lesz könnyű, mert a két csaj jobban össze van nőve, mint Torres és Hahn.

A rezidensek megismerkednek Stannel, a robotpácienssel, aki az epizód humoros pillanataiért lesz felelős, és ennek a feladatnak maradéktalanul eleget is tesz. Mindent tud, ami egy jó betegtől elvárható, például durván vérzik, összeomlik, és az eseményeket kommentálja is. Egyetlen hátránya, hogy elég csúnya szegény, de senki sem tökéletes. Stan érkezésén kívül a szóló operáció lehetőségének híre borzolja fel a kedélyeket, amiről nem lehet tudni, hogy ki fogja elnyerni és mikor, de az biztos, hogy lesz. Hőseink persze transzba esnek a gondolattól, lesz itt nagy versengés, meg énvagyokakirályozás. Izzie Hahn mellett szolgál, és nem elég, hogy egy Dennyéhez kísértetiesen hasonlító esettel kerül szembe, de pillanatok alatt kiderül, hogy a Hahn által évek óta pátyolgatott beteg nem más, mint az a férfi, akitől annak idején Stevens kisasszony lenyúlta a szívet a szerelmének. Azta!

A készítők nem sokat cicóznak, és már a felvezetőben elárulják, hogy a habos-csipkés esküvői cumó alól Mike Susant hámozza ki a hitvesi csókhoz. Az egészen friss feleség felhőtlen boldogságába azonban alaposan belerondít Katherine, aki borzasan, ziláltan és meglehetősen harcias hangulatban betoppan a ceremónia végére. Mielőtt elítélnénk szegény ex-menyasszonyt, lássuk a baleset és az esküvő közti két hónap eseményeit.

Mike férfiasan közli menyasszonyával, hogy továbbra is nősülni akar - csak épp mást vesz el. Katherine csendes beletörődéssel fogadja a hírt, pedig igazán nagy szívásnak tűnik éveken át nézegetni, ahogy egy majdnemférj hétvégente kipakolja a teszkós szatyrokat a szembeszomszédban. Susan is érezheti mindezt, de a helyzet szemtől-szemben történő megbeszélése helyett a hátsó ajtón való közlekedést és az aktív sunnyogást választja. Ez egész jól megy - míg a postás véletlenül be nem adja a postán érkező esküvői ruciját épp Katherine-hez.

A csapat vadászik, de nagyon szedett-vedett módon, mert a vámpírok nem alszanak, sőt továbbra is lubickolnak az éjszakában. A vezér szerepét Will vette át, és egy magaslatról gondolat-beszélgetéssel irányítja a többieket a temetőben fellelhető akadályok között. Azért van velük egy vadász is, csak ez nem pont olyan, mint az igazi. Persze, hisz ez gép, de ha eltekintünk attól, hogy idegesítő, akkor szerencsére többet használ, mint árt. A Summers-házban is megváltozott az élet. Buffy halála miatt fontos szabályokat kellett hozni.

Egyfelől a házba költözött Will és Tara, másfelől a gyámügy miatt szükséges az, hogy robot Buffy el tudja játszani igazi Buffyt. Robot tesó legnagyobb vizsgája a szülői értekezlet Dawn sulijában, de minden félelem alaptalan, mert mű Buffy ügyesen helytállt. A látszat megmaradt, de Buffy robot nem az igazi, és ez rányomja a bélyegét a csapat veszteséget feldolgozó reléjére. Giles Angliába készül, Will irányít mindent, Anya és Xander még várnak az eljegyzés bejelentésével, Spike pedig főként Dawn-ra vigyáz, amikor a csapat gyűlést tart.

Forradalmi másnapot mindenkinek, elérkeztünk a tizedik részhez, ami után újabb szünetet tart az axn. A következő, ráadásul dupla epizód április 5-én jön, legalább lesz idő rábeszélni magam, hogy nézzem tovább mégis, mert a 11. rész már új showrunnert kapott, hátha kevesebb lesz a klisé, az unalom, a várható fordulat és a rettenetes dialógus. Nem úgy, mint Dickens Karácsonyi énekében, amit hongkongi barátnőnk néz épp a tévében. Csudálatos utalás, de valószínűleg csak az angolszász kultúrában, nálunk Charles bácsi nem olyan népszerű, ezért van hogyvolt. Hagyva a történet sallangjait (zsarnok, zsugori faszi hogy teszi tönkre mások életét - még karácsonykor is), a lényeg itt van: Scooraget meglátogatja a halott üzlettársa és bejelenti három további szellem érkezését. A régi karácsonyokét (szipogva halad a sztori Scoorage seggfej múltján), az új karácsonyokét (ellentétbe állítva Scoorage úr életével a körülötte élőké), de aki igazán számít ebben a kérdéskörben a harmadik, a jövő szelleme. A jövő szelleme, aki bemutatja, hogyan fog megdögleni magányosan és szomorúan - úgy ahogy azt érdemli az élete miatt Scoorage. Szóval tessék, itt a párhuzam, de abban még mindig nem lehetünk biztosak, hogy a két történet vége is meg fog egyezni: Scoorage a történtek hatására jófej lesz, segítőkész és úgy egyáltalán - új ember. De kérdéses, hogy a mi sztorink főszereplői élni fognak-e a lehetősséggel, hogy megváltoztassák, amit láttak. Illetve, hogy pozitív hatással lesz-e rájuk, vagy épp fordítva.

Visszatérve a tévé előtt ülőre, a titokzatos néni még titokzatosabbá válik a látványtól, ami körülveszi és most nem a durva kilátásra gondolok, hanem ami eltakarja: a szoba üvegfalán képek, egészen olyanok, mint Mark irodájában. Halott varjak, bohócmaszkok, 137 Sekunden fölött Geyer arca, összeégett babafej és Demetri fotója, alatta a rész címével: A561984. Utóbb említett reggel száll le Hong Kongban Markkal, hogy megtalálják a nőt, aki a hangfelvételt elemzők szerint iráni, nagy valószínűséggel teheráni és igen művelt. Hogy hogy fogják ezek alapján megtalálni egy hétmilliós városban, azt nem tudom, de Mark nagyon biztos magában, még akkor is, amikor három lépés után megszólítja egy fickó, mint a hongkongi FBI arca és úgy tűnik, mindent tud róluk, de legfőképp azt szeretné, ha az első géppel visszamennének Los Angelesbe. Hasonlóan van vele Wedeck is, aki telefonon jelentkezik és elcseszett dühös, ezt a notesze és a tévéje is bizonyíthatja egy hirtelen mozdulatánál. Mark mindkettőt elhajtja, mint a kóbor kutyát és Wedecknek még rá is hazudik a fülére, hogy bevédje Demetrit: úgy állítja be, mintha Dem jóhiszeműen repülte volna át a Csendes óceánt, úgy tudva, hogy Wedeck benne volt az utazásban. Wedeck a szét nem tört maradék négy tévé egyikén pedig bekapcsolódik abba az élő adásba, ahol egy pókerverseny nyertese Palo Altoban sajtótájékoztatót tart.