A Glee Pilot kilőtte a sorozatot, és a 2. epizódban szárnyal tovább. Éppen Mr. Schue verdája repeszt a kamera felé vadiúj csillogó GLEE rendszámmal, az Ain’t That A Kick In The Head dallamára, mekkora hangulatteremtés. Will csupa mosoly és lelkesedés, de ő még semmi Rachelhez képest, aki azonnal letámadja azzal, hogy már kiválasztott pár számot, amiben ő természetesen szédületes szóló produkciót tudna nyújtani. Nyugi Rachel, dalt választani tudok én is, hárítana Mr. Schue, de fölöslegesen, mert egy másodperc múlva úgyis le van ejtve, jön ugyanis Finn a maga két méteres, lovagias valójában, és átveszi Racheltől a pink gurulós bőröndjét (gondolom, minimum három garnitúra váltóruha van benne). Volt a srácnak gyerekszobája, hatalmas pirospont, Rachel nem győzi megköszönni a gáláns gesztust, kár, hogy Finn azt se tudja, az mit jelent, de azért csak mosolyognak nagyokat. Willt most a nem kevésbé felpörgött Mercedes-Artie-Tina hármas találja be, akik már javában gyakorolják a magas hangokat és a kötelező Mariah Carey-s kézmozdulatokat hozzá. Will nem is lehetne büszkébb lelkes kis csapatára. Az egyetlen glee klub tag, akinél a füligvigyor ma reggel nem alaptartozék, az Kurt, aki az előző epizódhoz hasonlóan most is seggfej focisták gyűrűjében áll, veszélyesen közel a szemeteskonténerhez. Azért még flegmán odalöki nekik, hogy egy nap mind nekem dolgoztok majd, mielőtt repül.

Willt Emma várja, és „egészen véletlenül” beleütközik a folyosón, majd a „váratlan” testi kontaktustól egy kicsit megrészegülten azt sem mulasztja el megemlíteni, milyen helyes hogy így összeöltöztek ma – a kék ugyanazon árnyalatában. „Menjetek szobára” –löki oda epésen Santana, Quinn egyik pompomlány barátnője, akinek ez az első mondata a sorozatban, nem gyenge belépő. A vele együtt érkező Quinn pedig közli Will-lel, hogy jó lenne, ha bevonszolná a seggét Sue Sylvester irodájába, mert a nagyasszony látni kívánja. Egészen furcsa iskolai hierarchiának lehetünk itt szemtanúi kéremszépen.

Sue kedélyes bazsalygással indít, ráadásul ma pink színű Adidasban parádézik, nagyon, nagyon rossz jel, remélem, Will megjegyezte, hol a legközelebbi vészkijárat. A csevely célja, hogy emlékeztesse a kollegát, hogy a glee klub hamvába holt ötlet, és ennek az 5 és fél lúzernek (a „tolókocsis béna” miatt 5 és fél –pontosít Sue a politikai inkorrektség jegyében) is az lenne a legjobb, ha még most kivégezné a csoportot –ahogy tette ő is egykor a haldokló édesanyjával. Igen, ez egy hamisítatlan Glee-s párbeszéd volt, amit Will egy szofisztikált mondatokba csomagolt „meg egy nagy lófaszt” –tal zár, Sue pedig egy nem kicsit rémisztő „majd meglátjuk” mosollyal. It's on.

Finn és Quinn családi életet él a folyosón, az amerikai gimis sorozatok klasszikus helyszínén, a szekrények előtt, Rachel meg visszapillantóból (=sminktükör) hallgatózik. Quinn a maga türelmes és bűbájos stílusában közli az urával, hogy jó lenne, ha abbahagyná a glee klubos majomkodást, mert egyrészt veszélyezteti a státuszukat a suli első számú álompárjaként, másodszor pedig Finnt buzinak fogják nézni, őt meg az alibinőjének. Mindez a hallgatózó Rachel nélkül is elég ciki lenne, de Quinn a biztonság kedvéért tovább rontja a helyzetet azzal, hogy alkut ajánl: ha Finn kiszáll a klubból, megfoghatja a mellét. Melltartón keresztül. És a válasz nem, haha, vannak ám lányok, akik nem csak imához szoktak letérdelni, találj ki valami mást pompomlány. Finn el, Quinn meg előveszi Rachelt, „tisztázzuk, ki a domináns nőstény a csordában” -alapon, és már kezdené „az el a kezekkel a pasimtól” dumát, de Rachelt nem lehet ennyivel zavarba hozni. Az ő csillaga most felemelkedőben van, Finn meg igenis jól érzi magát a glee-ben (és vele), lehet megszokni, de amúgy abszolút meg tudja érteni, hogy a szőke fenyegetve érzi magát. És amikor tökéletes megelégedettséggel a saját belső tartásával elfordul, akkor érkezik az újabb adag jégkása. Majd még egy. Ezúttal kék. Áu.

Glee próba, nyolcvanas évek legsötétebb pillanatait idéző táncmozdulatok, arcokra fagyott bájvigyorok, Freak Out. Csapatot a hányinger kerülgeti. Elsőként Mercedesnek lesz elege, először is, ha Rachel még egyszer rúgó mozdulatokat tesz az arca előtt, ráül, másodszor ez a szám közbotrány. Többiek helyeselnek, és amikor Kurt azt mondja, hogy ez a dal tök buzis, arra aztán végképp nem tud senki semmit lépni. A baj az, hogy Will Schue ezt a számot a toborzó ünnepségre szánta, aminek a célja új embereket gyűjteni a klubba, ugyanis a Show Kórus Szabálykönyve szerint –amiből Sue Sylvester volt szíves felolvasni a vonatkozó passzusokat – minimum 12-en kell, hogy legyenek egy iskolai kórusban. És ahhoz, hogy még 6 embert beszervezzenek, valami extra ütős előadással kéne előrukkolni, lehetőség szerint olyannal, ami után Finnt nem átkozzák ki a focista csapattársai, és Will választása egyik szempontból sem állja meg a helyét. Kár, hogy ezt egyedül ő nem látja.

Will és Terri háznézőben, Terri szerint ugyanis a születendő kis hercegnőt vagy meleg trónörököst lehetetlenség holmi kispolgári lakásban felnevelni. Hogy tanári fizetésből kertvárosi álomlakra nem telik, huszadrangú probléma, ezt már a Pilotban is láthattuk, és Terri most sem mulasztja el macerálni Willt egy kicsit azért, hogy találjon már valami módot a kereset-kiegészítésre. És igen, akik felfedezni vélnek némi hasonlóságot a gimis menősrác és pompomlány, valamint a felnőtt ex-menősrác és ex-pompomlány páros között, nem járnak rossz úton.

Ismét Glee próba, Rachel zseniálisan hozza a szomorú szemű szerelmes tinilányt, Finn fogalmatlannak tűnik, Kurt és Mercedes pedig azon szívják egymás vérét, hogy melyikük nyúlta le a másik öltözködési stílusát. Jajj, ha egynél több díva tartózkodik egy helyiségben, nyakakat behúzni, mert tollboák, gyöngysorok és tűsarkú cipők is repülhetnek. Érkezik Will, láthatóan feldobottan és Kanye West kottával, srácok rögtön fel is lelkesülnek, hogy akkor el van vetve a Le Freak. Nem gyerekek, Will nagyon örül nektek, és befejezhetitek majd, de akkor is a Le Freak a legjobb dal a toborzásra, EVER! De a hangulatot egy kicsit enyhítendő, azért elnyomják most a Gold Diggert, vajon mi inspirálta Willt erre a számválasztásra? Mindenserte Mr. Schue megcsillanthatja benne előadói vénáját (ő vállalja be a szólót, mert Finn egyelőre még nem tud egyszerre énekelni és járni), Mercedes kieresztheti a hangját, és mindenki nagyon elégedett lehet pillanatnyilag.

Következő jelenetsor egy akkora Glee klasszikus, hogy még, az ilyenek miatt ez az egyik legeredetibb sorozat, ami valaha készült. Megismerjük Emma páratlan tanácsadói képességeit, amikor is megtalálja Rachelt a vécében térdelve, amint épp a porcelán istenséghez fohászkodik. De a látszat majdnem csal, Rachel csak próbált hányni, de nem jött össze, mert nincs meg benne a reflex, ami Emma szerint később majd egész jól fog jönni neki, GÓL. Most, hogy jól elijesztettük a pasikat, menjünk, és beszélgessünk a bulímiáról. Emma irodája tele van viccesebbnél viccesebb szórólapokkal, Rachel kezébe nyomja a „szeretsz hányni?” címűt, dívánk pedig elmondja, hogy igazából nem is bulímiás, csak azért szeretett volna fogyni, hogy tetsszen egy bizonyos fiúnak, aki észre sem veszi. Emma körül kezd sűrűsödni a levegő, hát még amikor Rachel bekérdez, hogy volt-e már annyira belezúgva valakibe, hogy másra sem vágyott, csak sírni a sötét szobában, és szomorú szerelmes dalokat bömböltetni? Ááá, dehogy, mi sem áll távolabb Emmától –mondja, miközben mi azt látjuk, ahogy elkenődött szemfestékkel bőg az All By Myself –re a kocsijában. De van ám jó tanácsa is Rachelnek, először is, ha az a srác le se szarja, akkor nem ér annyit, de ha esetleg van közös érdeklődési terület, akkor az lehet a kulcs a becserkészéshez, és már meg is jelenik Rachel arcán a veszedelmesen elszánt mosoly.

Vágás, és mit látunk? Finnt és Rachelt az igazgatói irodában szemlesütve, gondosan ügyelve hogy ne nézzenek egymásra, mellettük kivégzőosztag hangulatban levő Sue Sylvester és megsemmisült Mr. Schuester. Nocsak. Akármit is tettek, Sue rajtakapta őket, és az azonnali kirúgásukat és nyilvános megszégyenítésüket követeli. Rachel elmeséli, hogy szórólapokat gyártottak a glee klub számára, hogy meggyőzzék az iskolatársakat, mennyire menő dolog a glee klubhoz csatlakozni (pl. Justin Timberlake is így kezdte, akiről ugyan Finn-nek halvány segédfogalma nincs, hogy kicsoda, de ez mellékes), és így Finn-nek sem kell majd beégnie az evolúcióban visszamaradott haverjai előtt. Hogy mi volt ebben a vérlázító? Hát az, hogy CHEERIO-K FÉNYMÁSOLÓJÁVAL gyártották a szórólapokat!!! TIZENHETET! És ahogy mindezt Sue előadja, azonnali, bestiális kegyetlenséggel elkövetett kivégzést követelő hangnemben, vérkomoly fejjel, arra nincsenek szavak. Will végül kibulizza az igazgatónál, hogy a fiatalok megtérítsék a fénymásolatok költségét, és megússzák ennyivel, amit az igazgató kiegészít azzal, hogy Sue-nak kell feltakarítania a sokk miatt a padlóra kiöntött proteines italát. Sue frappáns összefoglalása az események ilyetén alakulásától: „az Igazság istennője zokogott ezen a napon.”

Will persze csalódott a diákjaiban, hogy ennyire nem akarják előadni az általa favorizált számot, pedig mindenki szereti a diszkót! Ezzel Mr. Schuester el, Finn közelgő halálát vizionálja csapattársai által, Rachel meg felajánl egy kis délutáni énekpróbát hangulatjavítás végett. Finn-nek viszont a Cölibátus Klubban van ma jelenése, na mibe, hogy ezt Rachelnek is be kell próbálnia?

Quinn Fabray, a Cölibátus Klub elnöke megnyitja aznapi gyűlésüket, az első –igen fájdalmas- napirendi pont pedig az, hogy Rachel csatlakozott. Az új tag első kérdése, hogy hol vannak a fiúk, mire Quinn ráküldi híresen gyilkos pillantását, az általa szabadalmaztatott és tökélyre fejlesztett „Most Képzeletben Felnyársaltalak Egy Szigonnyal”-t. (valahol félúton helyezkedik el az „Egyél Szart És Dögölj Meg” és a „Kivégzem Az Egész Családodat És A Kiskutyáddal Kezdem” között) Fiúk közben egymás közt beszélik meg szexuális tapasztalataikat, illetve azok hiányát, és az iskolaújság szerkesztője, a visszataszító perverz tinisrác Finnt faggatja Quinnről. Sokat nem tud mesélni, mert ők csak csókolózni szoktak vízszintesben, és olyasmi, mint a korai magömlés nála aztán nem probléma –adja Finn lazán, amiből persze teljesen egyértelmű, hogy nagyon is az. Újabb Glee klasszikus következik, Finn belső monológban tudatja velünk, hogy elég komoly gondjai vannak ezen a téren, de az összes elképzelhető lelohasztó vízió közül neki egyetlenegy vált be eddig: annak a napnak a felidézése, amikor megtanult vezetni, és azzal a lendülettel keresztül is ment a postáson.

És NEM tudjuk meg, mi lett a postással azon kívül, hogy Finn ezt az élményt igen hasznosan kamatoztatja azóta, mert ugrunk Quinn-re, aki ismerteti a következő programpontot, ami végre koedukált. Párokban, egy léggömb stratégiailag fontos helyen való tartásával kell táncolni, és képes olyanokat mondani hozzá, hogy „ha a léggömb kipukkad, az angyalok sírnak”, egyszerűen fenomenális. Naná, hogy kipukkad, bár Finn állítja, hogy csak a zipzár a hibás. Rachelnek meg ezen a ponton lesz elege a dologból, és cheerleaderek, focisták és kanos tinifiúk előtt előadja, hogy ez az egész egy nagy marhaság, mert a tinik úgysem bírják ki, hogy ne dugjanak, és nem a cölibátus, hanem a védekezés az egyetlen megoldás. „Ki ne mondd még egyszer a v-betűs szót!” –prüszköli Quinn, pedig ez még semmi, Rachel azt is hozzáteszi, hogy a lányok éppen úgy vágynak a szexre, mint a fiúk, amennyiben valakit érdekel, majd hamisítatlan díva-stílben kiviharzik. Finn alig bírja visszafogni a vigyorgást, Quinn feje felrobbanni készül.

Will közben szerzett magának egy másodállást, iskolai takarító lett. Ezt úgy hozta össze, hogy rajtakapta Figgins igazgatót, amint Sue proteinshake-jét kaparta a padlóról (Sue-nak felmentése van takarítás alól az iskolanővértől, mivel LUPUSA van), és felajánlotta, hogy az ilyen munkákat ő is elvégezné némi kereset-kiegészítés fejében. Éjszakai műszakban, és fele bérért, ez Figgins ajánlata, mert igazi kizsákmányoló rohadék, de Will úgy tűnik, retteg a hormontúltengéses feleségétől, mert belemegy. Éppen az egyik osztálytermet suvickolja, a nevével ellátott takarító-overallban (ami sokkal jobban áll neki, mint akármelyik Lost szereplőnek azok a rettenet Dharma kezeslábasok) amikor beállít Emma, és miután 5 percen át küldte magában a köszönömöket az égiek felé (éjszaka a suliban kettesben Will-lel? Úgyám!), felajánlja a segítségét. Hogy egy kosz-és baktériumfóbiás egyén mekkora segítség lehet a takarításban, azt ne firtassuk. Will pedig úgy gondolja, tesz egy próbát, meddig terjed Emma fóbiája, pl. meddig bírja elviselni a krétaport elviselni az orrán, konkrétan 10 másodpercig, mielőtt Will egy igen szexi mozdulattal letörli róla. Jó kis jelenet, egy teljesen ártatlan mozdulatsor így tud igazán intim és érzéki dolog lenni, csak attól függ, kik között esik meg. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy Ken Tanaka végignézte, és nagyon nem tetszett neki, amit látott.

Lássuk, mit alkot másnap a glee klub. (Will most nincs jelen, mert Rachel lefizetett egy elsőst, hogy zaklassa a rendhagyó igékkel.) Éppen azt próbálják kiokoskodni, hogy ússzák meg, hogy a toborzáson nyilvános kivégzés legyen a sorsuk. Hát úgy, hogy azt adjuk a tömegeknek, amit akarnak, mondja Rachel, és a többiek helyében én komolyan venném, ugyanis kalapács van a kezében. Erre Kurt blazírtan csak annyit kérdez, hogy vért? Nem, Rachel a második legjobb dologra gondolt, ha valamit tanult a cölibátus klubból, akkor az az volt, hogy SZEX kell a népnek, és pontosan ezt fogják kapni tőlük. Csapatnak tetszik a gondolatmenet.

Toborzás, jelen van egész iskola, Cheerio-kkal, bunkó focistákkal, kanos újságírófiúkkal, fóbiás tanácsadónőkkel, Sue Sylvesterrel együtt. Figgins igazgató először is bejelenti, hogy az iskolai vécék megint rosszak, de az ég haragja sújt le azokra, akik az iskolaudvart használják ilyen célokra, volt már erre példa, és erre Sue érdekes módon bűntudatos arcot vág. A glee klubot Will Schue konferálja be, és ismét tanúbizonyságát adja páratlan szónoki képességeinek, helló, csatlakozzatok a klubhoz, mert az tök menő volt ám az én időmben, akár most is lehetne az, kb. ez a szöveg lényege, de majd a srácok megmutatják miről is beszélek, függönyt fel. Már a Le Freak-re kicsit sem emlékeztető zenei alap is gyanús, na de amikor szétmegy a függöny, konkrétan EZ a látvány fogadja a döbbent Mr. Schue-t, az iskola többi tagjáról nem is beszélve.

Push it real good, és Rachel nem viccelt, különféle szexuális pozitúrák imitálása a színpadon a produkció szerves részét képezik, csakúgy, mint a rendszeres nyögések, sikítások, maguk és egymás taperolása, és hiába láttam már vagy ezerszer ezt a jelenetet, még mindig nem tudom eldönteni, mi a jobb: a pofátlanul öncélúan szexuális, iskolába legkevésbé sem illő produkció, vagy a közönség reakciói. Will arcára ráfagyott a döbbenet, Puck merev „ezt bazmeg…”-fejjel nézi végig az egészet (azt is, amikor Kurt Finn seggére csap egy jóízűt), Sue arcára kiült a tömény undor, Figgins egy sokadik dimenzióban lebeg, Emma gyakorlatilag extázisban van, Quinn meg a mélységes felháborodás és a tömény iszonyat sajátos keverékét prezentálja a fintoraival, amikor Rachel és Finn már dugást imitálnak a színpadon. A produkció vége egy össznépi seggtapizás, és a fiatalok várnák a közönségtől az ovációt és extatikus őrjöngést, ami…ami meg is érkezik, méghozzá a perverz újságírópalánta (tudtam, hogy számíthatunk rá), Jacob Ben Israel vezetésével.

Sue és Schue az igazgatói irodában, és Sue magára vállalja, hogy megtörje a kínos csendet. „Ez volt a legvisszataszítóbb dolog, amit 20 éves tanári pályafutásom során láttam, pedig abba beletartozik egy általános iskolás Hair előadás is.” Ez tökéletesen summázza is a helyzetet, Figgins máris a felháborodott szülőkkel jön, pedig ő maga elég látványos révületben élvezte végig a számot, bár anélkül a pár bugyivillantás nélkül kibírta volna, amiben része volt, és most nem a lányokról beszél. (Kurt, te ribanc, valld csak be, hogy ez te voltál!) De azt el kell ismerni, hogy a diákoknak tetszett, szóval Sue javaslatát, miszerint küldjék ezt a hat rebellist javítóintézetbe azonnali hatállyal, elvetik. A glee klub marad, de csak a következő dalokból választhatnak, és átnyújt Willnek egy rövid listát, amin csak olyan dalok vannak, amiknek a címében vagy a „Jézus” vagy a „luftballon” szavak szerepelnek.

Rachel már akkor veri a fejét a falba, amikor még nem is tudja ezt az ítéletet, Schue jön és közli vele, ahogy azt is, mekkorát csalódott benne. Emmához meg Ken érkezik, és előadja neki a történelem legotrombább randimeghívását. Tudom, hogy nem jövök be neked, de neked is annyi defekted van, hogy egy ilyen kisvárosban nálam sokkal jobbat nem fogsz találni, nős férfiakról meg kár is álmodozni, úgyhogy eljössz velem a tulipánfesztiválra, nesze két jegy –valahogy így zajlik.

Közben a színházteremben egész más a hangulat, diszkrét hangulatvilágítás mellett Rachel és Finn próbálják a magas hangokat, és látványosan össze vannak öltöztetve, ez érdekesen indul. Finn az énekléstől megéhezik, még szerencse, hogy Rachel előkészített egy pikniket (párnákkal) a színpadon. Finnből pedig előtörnek a hormonok, és ennek folyományaként a bókok is. Azért akart vele gyakorolni, hogy jó legyen ő is, mert Rachelt istenkirály előadónak tartja, bár amikor először találkoztak, azt hitte, hogy őrült, és esténként benézett az ágy alá, nem ólálkodik-e ott Rachel véletlenül. Az ég áldjon Finn, elég lett volna a mondat első fele. De még nem fejezte be, olyanokat is tud, hogy Rachel megérintett benne valamit, pont itt –és rámutat a mellkasa jobb oldalára. Igen, ilyen is csak a Glee-ben fordulhat elő. És csodával határos módon a romantikus hangulatot még ez sem töri meg, Rachel italokat tölt, Finn megállás nélkül vetkőztető tekintettel stíröli, még az ajkát is megérinti, és igen, eljön az a bizonyos pillanat, amikor Rachel konkrétan rákérdez, hogy meg akarsz csókolni? De meg ám, és milyen jól jönnek most azok a párnák, kényelmesen behelyezkednek, a hangmérnök beindítja a love theme-et (a romantikus zongorazene, ami stratégiailag fontos jelenetek alatt szól mindig a sorozatban), és csók, majd még egy csók. Aztán hirtelen Finn lefagy, mert nagyon nagy baj van, most fel kell idézni a postás elütését de sürgősen, de már késő, francba is! Nincs mit tenni, Finn a pulcsiját térdig rángatva, vérvörös fejjel menekül, szegény Rachelnek meg fogalma sincs róla, mi volt ez az egész.

És akkor tökéletes dramaturgiai érzékkel mi jön a vágás után? Terri, amint a nőgyógyász zselét spriccel a hasára, jellegzetes hangeffekt kíséretében, ehhez azt hiszem, nem kell kommentár. Ultrahang van, és kellemetlen szituáció, ugyanis nincs baba. "KIESETT?" –kérdezi olyan riadt tekintettel Terri, hogy a doki majdnem elröhögi magát, majd szépen elmagyarázza, hogy hisztériaterhessége volt, vagyis annyira akart gyereket, hogy a teste elkezdte produkálni a tüneteket.

A glee klub pedig új tagokat talált, Quinnt és két szárnysegédjét. Will ugyan nem érti, miért akarnának ezek csatlakozni, hiszen a klub nyilván rengeteget fog rontani a népszerűségi indexükön, de Say A Little Prayert nyomnak (ami az elfogadott dalok listáján egész véletlenül szerepel is), és nem is rosszul. Sue irodájában aztán kiderül, mi a csatlakozás oka, Q a gondolatát sem bírja elviselni, hogy a pasija és AZ A VALAMI több időt töltenek együtt, mint ő és Finn, és szemmel akarja tartani őket. Sue-nak tetszik a dolog, bár Finnt és Rachelt éppen le se szarja, de bármi, ami a glee klub romlásához vezet, az nála támogatásra talál, a belülről bomlasztás ötlete meg különösen a kedvére való. Most szerzett is kapásból három kémet, szuper.

Emma elmondja Willnek, hogy randizni fog Kennel, és nehéz lenne megmondani, kettejük közül melyikük van jobban rosszul a gondolattól. Willt otthon Terri várja, és NEM mondja meg neki, hogy nincs baba, végül is házasok, még akár össze is hozhatnak egyet záros határidőn belül, és akkor nem lesz semmi gond. A suliban pedig Will elmondja Rachelnek, hogy elvette tőle a Don’t Stop Believing szólót és Quinn-nek adta (WTF?), mert meg kell tanulnia csapatban játszani, és nem lázadni a vezetője ellen. Rachel ezek után csak egyet akar, azt, amiben a legjobb, kiénekelni magából a bánatát, és Mercedes és Tina ütős vokálkíséretével előadja Rihanna Take A Bow-ját, abszolút lealázva az eredetit. That was quite a show.