Fickó lázasan készülődik, szépen megterít, virágokat igazgat és üdvözlőlapot ír, mikor is csörög a telefonja. Az asszony az, tudni szeretné, hogy a férfi megérkezett-e már a beteg anyjához. Persze, mondja a férj, éppen a reptéren van, ám ekkor hirtelen bekapcsol a tévé. A pasas gyorsan elbúcsúzik, leteszi a kagylót, aztán kilövi a megbokrosodott szerkezetet, ám ekkor meg lekapcsolódik a villany az előszobában. A fickó sejtelmes zenei aláfestéssel – és egy árnyék által követve – ballag a kapcsolóhoz, és rövid tétovázást követően felkattintja azt. Esküszöm, már csak recsegő padlódeszka hiányzik, egy gyertya a kézből, meg egy hálóing, hogy teljes legyen az összkép. Na jó, ez utóbbi annyira mégsem.
Lényeg a lényeg, az előszoba üres. A férfi gyorsan elhelyezi az ajtóval szemben a rózsacsokrot, benne a kártyával, amiből kiderül, hogy az évfordulójuk alkalmából akarja meglepni a feleségét. Alig ér vissza azonban a nappaliba, a pilács megint kimegy. Ismét a kapcsolóért nyúl, egy határozott mozdulattal megböki, aztán tágra nyílt szemmel hápog, mikor a kis folyosó közepéről egy emberforma árnyék mered rá, majd indul el feléje. Kicsivel később hazaér az asszony is, egészen meghatja a meglepetés, ám az öröme kissé lankad, mivel a férje fapofával mered maga elé a fotelből, és semmire nem reagál. Akkor meg pláne kitöri a frász, mikor megérinti a karját, mire az szétporlik – a pasas testének nagy részével egyetemben.
Mi a fene, még a végén kiderül, hogy Broyles mindig mogorva ábrázata igazi vajszívet takar. A múltkor már láttuk mosolyogni, most meg egyenesen játszik egy gyerekkel az étteremben. Az idill csak addig tart, amíg meg nem csörren a mobilja, és ki nem hívják az új ügyhöz. Walterék már a helyszínen vannak, és éppen azon tanakodnak, hogy vajon hány porzsákra lesz szükség, hogy Mr. Dancik teljes testét felporszívózzák és bevigyék a laborba. Broyles épp csak egy pillantást vet a hamuvá sült pojácára, aztán felteszi a húszmillió forintos kérdést: a férfi orvos volt-e, vagy járt-e az utóbbi napokban kórházban. Olivia nem tudja, de utána nézhet, ám a kérdés: miért? Mert nem először találkozom ezzel a jelenséggel, hangzik Broyles válasza.
Négy éve történt, Washingtonban, ahol öt ember porladt el ugyanúgy, mint Randy Dancik, mielőtt az esetek abbamaradtak volna, meséli, miközben előhalássza az ügy aktáit egy nyilvános raktárhelyiségből. Nem tudom, ilyen általános dolog Amerikában, hogy az FBI nyomozati anyagait civil helyen, egy közönséges garázsraktárban tárolják? Mindegy, a közös pont az volt, hogy mindannyian a Tyson Közkórházban dolgoztak, vagy látogattak meg ott valakit a meggyilkolásuk előtt. A harmadik eset után egy kelet-európai férfi kapcsolatba lépett Broylesszal, és olyan információkat mondott, amiket csak a gyilkos tudhatott. Azt állította, hogy ha Broylesék meg tudnak fejteni egy kémiai formulát, akkor a gyilkosságok véget érnek. A legjobb tudósok dolgoztak az ügyön, de semmire sem jutottak, aztán két újabb halálesetet követően a gyilkosságok abbamaradtak, és a nyom kihűlt. Peter a formulával már rohan is az apjához, Olivia pedig telefont kap: Mrs. Dancik megerősítette, hogy a férje járt kórházban, az anyjánál.
Naná, hogy a kórház folyosóin is ott járkál a sötét árny! Broyles és az emberei ellepik az épületet, és olyan kelet-európai férfi dolgozót keresnek, akik négy éve Washingtonban dolgoztak. Egyelőre nem találnak semmit, úgyhogy Broyles és Olivia kávézgatással és csevegéssel ütik agyon az időt. Livvie a gyilkos hívásairól kérdez, hogy a férfi kérkedett-e a tettével, de Broyles szerint épp ellenkezőleg, kétségbe volt esve, véget akart vetni az egésznek. Egészen eddig azt hitte, sikerült is neki. Közben Walter a formulán dolgozik, és Dancik maradványaival homokozik. Az utóbbival arra jutott, hogy mégsem hamu, a férfi teste alkotóelemeire hullott szét, ráadásul a por nem bocsát ki sugárzást, márpedig kellene neki, hiszen egy átlagos ember teste azt teszi, aminek ebben az állapotában sem kellett volna elmúlni. A formula kapcsán épp egy Oliviával való telefonbeszélgetés közben éri a megvilágosodás, úgyhogy szó nélkül félreteszi a kagylót, és ráveti magát a cuccra. Egyelőre annyi bizonyos, hogy valamiféle élő szervezet modellje.
Az árny ismét lecsap, ezúttal a kórház egy női páciense porlad szét. Broyles emberei megtalálták a kelet-európai ápolót, aki mindkét helyszínen dolgozott a kóma osztályon, ráadásul Tomas Koslov nem vette fel az esti műszakját. Koslov lakása üres, csak egy rakás elektromos kütyüt és forrasztásnyomot találnak az asztalon. Valamibe nagyon beletenyereltek, a Koslov álnéven dolgozó orosz pasast a CIA és az orosz kormány is szeretné a kezébe kaparintani, és ezért szeretnék, ha Broyles félreállna. Mikor Broyles rákérdez, miért akarják az oroszok, a szenátor barátja csak annyit felel, hogy állítólag ellopott valami kormánytulajdont. Broyles valamiféle fegyverre gyanakszik. Mindenesetre úgy tesz, mintha leszállna az ügyről, ám értesíti Oliviát, hogy ezentúl nincs akta, nincs semmi feljegyzés, az újabb infókat csakis egymással osztják meg. Livvie hirtelen köpni-nyelni nem tud, hát még amikor a kórház biztonsági felvételén meglátja a folyosón portyázó árnyékot. Koslov barátunk eközben éppen akkumulátorokkal tölt meg egy teljes motelszobát.
Broyles Van Horn szenátor barátja jól tudja, hogy a sötét embert nem lehet olyan egyszerűen lepattintani az ügyről, úgyhogy sutyiban küld neki egy titkosított aktát, amiből kiderül, hogy Koslov (valódi nevén Timur Vasiliev) nem fegyvert lopott ki Oroszországból hat éve, hanem a testvérét, az űrhajós Alekset, aki a hivatalos iratok szerint az űrben lelte halálát, ám valójában kómában tért vissza a küldetésről. Azóta Timur kórházról kórházra viszi Alekset, hogy ne találjanak rájuk. Mivel a legutóbbi helyéről két hete egyetlen kómás beteget sem vittek el, nagy az esély rá, hogy Aleks még mindig ott van. Indulnak is egy csapattal, de már későn. Timur betör az épületbe, elkábít egy nővért, és kilopja a testvérét a kómaosztályról. Ezalatt Walter arra jutott, hogy az árny alighanem a sugárzásból nyeri az erejét, amikor átsétál az áldozatokon, kiszívja azokból az összest, ezzel elporlasztva őket. A többi áldozat mind sugárkezelésen esett át a halála előtt, kivéve Dancikot, aki repülőn ült, és olyan magasságban átjárták a nap röntgensugarai – vagy valami ilyesmi. Broyles kérdésére elmondja, hogy szerinte nem az űrhajós a gyilkos, hanem összeszedett valami parazitát, vagy idegen lényt az űrben, ami ugyan fizikailag nem hagyja el Aleks testét, kivetíti a tudatát, ebből lesz az árnyék.
Timur aktájában volt egy telefonszám is, így hát Broyles, Walter bizakodó szavainak hatására, hagy neki egy üzenetet, hogy meg tudják fejteni a képletet. Timur gondolatban már éppen a csomaglistát állítja össze, hogy mit visz magával Minneapolisba, ahol állást kapott, mikor lehallgatja az üzenetet. Igazából elgondolkodni sincs ideje, mert hirtelen bekapcsol a tévé, és az árnyék kilépni készül a testvéréből. Végre megtudjuk, mire kellettek az akkumulátorok, Timur fasza kis elektromos ágyat eszkábált belőlük, mivel az eletrosokk az egyetlen módszer, amivel vissza lehet szorítani az árnyékot. Egyelőre sikerül is, habár a második menet után leáll Aleks szíve néhány másodpercre. Olivia rákérdez végre, hogy miért olyan fontos ez az ügy Broylesnak. Kiderül, hogy anno a férfi azért kezdett bele ebbe az egész ügynökösködésbe, mert biztonságosabbá szerette volna tenni a világot a családja számára. Aztán mikor a Timur ügy megszállottja lett, a feleségénél betelt a pohár, és kitette a szűrét.
Walter újabb módszert próbál ki a formula vizsgálatára, kirakja a képlet 3D-s modelljét pálcikákból és hengerekből, aztán Peterrel megpróbálják kettészedni az alkotást – sikertelenül. Timur visszahívja Broylest, a képlet megfejtését akarja tudni. Gyors telefon Walternek, aki nem tud jó hírekkel szolgálni: az űrhajóst és az organizmust nem lehet különválasztani, mivel molekuláris szinten is összekapcsolódtak. Timur dermedten hallgatja az információt, ám kiderül, hogy nem a rossz hír miatt. Az árnyék ismét kilépett Aleks testéből, átsétált Timuron, akit rögtön szét is fújt a ventilátor, aztán szépen kiballag a motelszoba ajtaján. Mivel a telefon vonalban marad, gyorsan be is mérik, mégis reggelig tart, mire Oliviáék kivonulnak a helyszínre. Timur halott, Aleks bepakolva egy furgonba, de az árnyék pillanatnyilag nincs a testben, márpedig hiába próbálkoznak bármivel is a megfékezésére, amíg vissza nem tér. A sok akkumulátorból rájönnek, hogy Timur alighanem így tartotta féken az árnyékot, és talán így vissza is lehet csalni a testbe. Ideje volna, mert közben az árny becserkészett egy kislányt.
Walter próbálkozik, de nem érti az orosz feliratokat (itt mondjuk egy kicsit meglepődtem, valahogy hihetetlen, hogy az öreg nem beszél oroszul). Aztán a lány valahol az egyik szobában felsikolt, Broyles pedig félretolja az útból Waltert, és nemes egyszerűséggel fejbe lövi Alekset. Szerencsére a kislánynak nem esett baja, akármennyire is próbálnák elhitetni velünk a készítők. Az oroszok hamarosan megjelennek vegyvédelmi öltözékben, koporsóba dugják az űrhajóst, és távoznak vele. Broyles később meglátogatja volt feleségét, aki épp a mostani férjével készül vacsorázni. Elmondja neki, hogy megoldotta azt a bizonyos négy évvel ezelőtti ügyet, aminek az asszony őszintén örül. A látogatást követően egy titokzatos férfi szólítja meg Broylest. Az állítja, Van Horn szenátor személyében igen jó barátja van Broylesnak, ha a szenátor azután is közbenjárt az érdekében, hogy a CIA lepattintotta az ügyről. Most nem lesz róla jelentés, de figyelmezteti őt, hogy ha a CIA mond valamit, annak jobb engedelmeskedni. Broyles megkérdezi, mi lett Aleks Vasiliev testével. A CIA-s csak annyit mond: „Nem volt választásunk, miután újra elkezdett lélegezni…”, aztán folytatás helyett felnéz a csillagos égre.
Facebook kommentek