(Eredeti cím: Flowers for your grave)

Gyilkosság... Rejtélyek...  Kísértetiesség... - tagolja egy baljós női hang, miközben rózsaszirmok peregnek egy holttestre és valaki  napraforgót tesz a hulla szemeire. Mielőtt azonban valami Hitchcock-i félelemkeltés kerekedne a dologból kiderül, hogy a hang egy szőke bombázóhoz tartozik, aki egy pódiumon éppen egy új krimi fülszövegét idézi és bemutatja a szerzőt: Richard "Rick" Castle-t. Ő pillanatnyilag éppen kedvenc időtöltését űzi: a rajongó hölgyek didijeire dedikál. Mielőtt kellően irigykedhetnénk máris váltunk és helyhez illően gyászos képpel bevonuló Kate Beckett nyomozóhoz csatlakozunk, a bevezetőben látott hulla helyszínelésén. A stáb new yorki közalkalmazottakhoz illően PC, van egy fekete halottkém csajunk, Lanie, aki egyben a BFF feladatát is ellátja a nyársatnyelt főhősnő mellett, valamint egy hispano és egy ír zsarupárunk, Esposito és Ryan, velük fogjuk tölteni a következő részeket.

A lakás elég procc, ahhoz képest, hogy a végzős diáklány szociális munkásként dolgozott, de kiderül, hogy apuci állta a számlát. A gyilkos a rózsaszirmok mellett két 22-es golyóval is megajándékozta a lányt, ez utóbbiakat Beckett kevésbé irígyli tőle. A két zsaru csak les, mikor csillogó szemmel újságolja, hogy bár a hulla meztelen, biztosan nem volt szexuális vonatkozása a dolognak, mert ő már látott ilyet. Hogy hol? Hát egy könyvben, bizony ő egy ilyen olvasós fajta! Castle-t közben a kiadó és ex-nej funkcióját egyszerre betöltő szőke bombázó kapja el, de sajnos kizárólag anyagi okokból: ha már kinyírta eddig jól tejelő sorozathősét, akkor három héten belül legyen az asztalán az új regény, vagy visszaperli az előleget. Rossz hír, Castle gyorsan le is tolja a szintén itt lebzselő és pasira vadászó  Martha anyust, hogy az együttlakásért cserébe hallgatást ígért. Utána a család minden értelemben legjózanabb tagjába, a pult szélén házi feladatot író 15 éves Alexisbe próbál pezsgőt tölteni, de itt is lepattan. Éppen panaszkodni kezd, hogy minden olyan olyan unalmas és kiszámítható, és már fordulna is következő érdeklődőhöz, de sajnos Beckett rendőrjelvényén nincs hely a dedikálásnak. A többit az őrszobán, főcím inzert.

A kihallgató szobában vagyunk, első menet. Beckett nem rejti véka alá, hogy mi a véleménye a nagylábon élő, a polgármester haver segítségével minden disznóságot megúszó playboyokról, Castle pedig természetesen teljes pályás flörtölésbe kezd. Különösen amikor nyilvánvalóvá válik, hogy egy lelkes olvasóval hozta össze a sors. Azért hozták be, mert már a második hullát találták meg az ő könyveiben leírt környezetben. Beckett még elkéri tőle a rajongói leveleket, hátha találnak bennük valamit, cserébe viszont nem akar képet adni a holttestekről, pedig Castle szeretne büszkélkedni velük a többi író előtt - mondtam már, hogy kicsit infantilis? Egyelőre ennyi, egy rövid otthoni közjáték után (megismerjük a későbbi alapfelállást: nagyi bulizik, Alexis tanul) vissza az őrsre, ahol Beckettnek először Ryan és Esposito kapálózását kell leszerelnie. Ők nem szeretnének gyorsított kurzuson megismerkedni a teljes Castle életművel (pedig a "válasz valahol ezekben a könyvekben van"), majd megérkeznek a levelek és kiderül, hogy a két gyilkosság között semmi kapocs nincs - csak Castle. Ő Beckett legnagyobb megdöbbenésére éppen a főnökével, Montgomery kapitánnyal társalog. A meglepetés kisebb pánikba csap át, mikor közlik vele, hogy Castle felajánlotta segítségét a bűnügy minél gyorsabb megoldásában, sőt ezt már a polgármesteren keresztül le is vajazta, így Ms Beckett kapott egy önelégülten vigyorgó utánfutót.

Második menet, a levelek tanulmányozása. Mi a francot keres maga itt, ha sem az igazság nem érdekli, sem jogdíjat nem akar beszedni a tettestől? Ja, én a sztoriért jöttem, mert az mindig van. Például magánál, mert magának sem kéne itt lennie - megy át Dr Freudba Castle. Na jó, mondja nagyokos, mi a sztorim? Ec-pec-kimehetsz, cérnára-cinegére, maga elveszített valakit és a tettest nem találták meg, ezért lett zsaru. Bingo! - látszik Becketten, egy pont Castle-nak. Viszont éppen megvan egy gyanús levél is, egyenlítettünk, mehet is a laborba. Hurrá, vannak rajta ujjlenyomatok - ja, a labor egy kicsit el van havazva, majd egy hét múlva visszaszólnak. (Lehet, hogy a CBS így akar keresztbe tenni?) Castle persze bedobja magát, hívja polgármester havert és hoppá, már jöhetnek is az eredmények. Beckett bepöccen, hogy szolgálati út, stb., Esposito pedig már előre örül az ingyen show-nak, ahogy ezek ketten egymás idegeire fognak menni. Telefon, holttest No.3 várja a csapatot. Egy medencében lebegve, a sárga ruha színe nagyon jól megy a kék csempéhez, csak hátából kiálló kés ront az összhatáson. (Ha egy darab kagylóból lenne a nyele, akkor már tudnám, hogy ki a gyilkos.) Castle-t szigorúan hátra parancsolják, ennek majdnem három másodpercig engedelmeskedik is. Utána odaoldalog a munkáját végző Laine-hez, akiben hogy-hogynem szintén egy rajongót tisztelhet. Újabb "én is értek ám a dologhoz" demonstráció a halál okát, módját illetően, majd jön a hír, hogy már meg is van az ujjlenyomat eredménye, Kyle Cabot, cím, TAJ-szám, nyeregbe!

Castle-t természetesen megint hátrahagyják, amíg a profik berontanak a gyanusított lakásába, persze a kilincs használata nélkül. (Itt volt egy szerintem WTC nagyságú baki a jelmezesek részéről: az előző jelenetben tisztán látszik, hogy Beckett-en egy jó 10 cm-es tűsarkú csizma van, itt pedig ő rúgja be az ajtót. A Martens kihozott egy LadyLine sorozatot estélyis pogózáshoz?) A lakás láthatóan üres, van viszont egy falunk, kidekorálva Castle könyveivel, rajzokkal, plusz van egy véres női blúzunk meg egy pisztolyunk, továbbá egy érdeklődő krimiszerzőnk, aki persze nem tudott a fenekén maradni. Némi zajforrás-keresés után pedig egy feltűnően tettesnek látszó pasasunk is, aki beszélni ugyan nem beszél, de lelkesen veri a fejét a szekrény oldalába, ahová elbújt. Az őrsön kiderül róla, hogy pszichotikus, a gondozója pedig pont a második áldozat volt, trallala, masni, ügyet lehet lezárni. Otthon pókerparti zajlik az író haverokkal. (Nálunk ez kevésbé lesz poén, de Amerikában gondolom nagy show volt, hogy Castle partnerei valóban krimiszerzők, Cannel pl. vagy negyven TV-sorozat forgatókönyvénél bábáskodott. Az asztaltársaság a későbbi részekben is előkerül majd.) Castle mint új könyve ötletét meséli el az esetet, meg is kapja a kollégáktól a kritikát, hogy ilyen csavar nélküli sztorival nincs mit kezdeni. Legyen inkább ez csak egy elterelés, ültesse fel valaki az ártatlan srácot és legyen a könyvben egy elszánt nyomozó, aki juszt is utána jár az ügynek! Epifánia Castle módra, ő már tudja ki lesz a Grál-lovag.

Másnap reggel Beckett az asztalánál találja, a papírokat olvasgatva, nyugi, csak búcsúzni jött. Hozott egy dedikált előpéldányt az új könyvből, ad egy búcsúpuszit a döbbent nőnek, majd jobbra el. Beckettnek kell egy kis idő, hogy magához térjen és már éppen kezdene tetszeni neki a gondolat, hogy lesz mit mesélnie a klubban, mikor elkomorodik, túrni kezdi a dossziékat és bizony, nem volt alaptalan a gyanú: az ajándék csak álca volt, hogy Castle lenyúlhassa a korábban már kért helyszíni képeket! A bűnös a könyvtárban várja, hogy Beckett a fél készültségi osztag élén berontva bilincsbe verje (Castle: "A megbéklyózás az egyik nagy kedvencem!") és letartóztassa az igazságszolgáltatás akadályozásáért. Miközben elviszik, még visszaszól, hogy rossz gyanusítottat fogtak el, mert a halotton talált rózsaszirmok fajtája nem egyezik a könyvben lévőkkel. Szerencsére az aggódó család gyorsan megérkezik a váltságdíjjal, izé óvadékkal, így mehet haza, de a közelébe se jöhet többé az ügynek. Búcsúzóul még egyszer beszól, hogy Cabot ártatlan, ceterum censeo, stb. Míg ő a taxiban hazafelé Alexisnek és Marthának fejtegeti, hogy miért nem hisz a srác bűnösségében, Beckett a bizonyítékfal előtt állva töpreng, hogy valóban túl sok az eltérés a könyvektől, egy igazi másolós gyilkos ilyet nem tenne.

Mivel az áldozatok közül a középső, Allison volt egyedül közvetlen kapcsolatban az egyébként étteremben dolgozó vádlottal (a két másik csak vendég volt), reggel Castle-t természetesen a lány apjának a cégénél találjuk. Legnagyobb rémületére azonban Beckett is megjelenik, viszont - nicsak - nem akarja lecsukni, hanem magával viszi a beszélgetésre. A papa multimilliomos, a lányának nem kellett a pénz, majd Castle elég tapintatlanul (egy fenét, ez lett volna az első kérdés) érdeklődik az öröklés után. Bizony, ha papával valami történik, akkor a két gyereké minden, azaz most már csak a bátyóé - száz milát pedig a világon mindenhol indítéknak szoktak tekinteni. Főleg az után, hogy Castle kiszúrja a férfi viselkedésén, hogy az alighanem kemoterápián vett részt, vagyis jó eséllyel rákos. Ügyes volt, Castle-nél a pont, irány a tesó, Harrison.

Aki persze nagyon sajnálja a húga halálát, akit mindenki szeretett. Nem is érti, hogy mit akarnak tőle, ha már megvan a tettes, de erre Beckett előadja a legpofátlanabb dumát: a védelem majd bizonyára a motívummal rendelkezőkre szeretné terelni a gyanút, ami elbizonytalaníthatja az esküdtszéket, ezt pedig ugye egyikük sem szeretné, tehát hol is volt, amikor a húgát megölték? Külföldön, sőt mind a három esetben, ezt az utilapujával is tudja igazolni. (Olyan büszkén mutatja, lehet, hogy szereti Majakovszkijt?) Castle dühös, hogy ilyen stabil alibije van, Beckett meg rátesz egy lapáttal, ne szégyellje a dolgot elvégre ő csak egy író, nem zsaru. Mi van? Hát hazudik a lelkem, naná, ki az az ártatlan ember, aki naptár nélkül pontosan tudja fejből, hogy mindhárom gyilkosság idején külföldön volt? Most Beckettnél a pont, bár Castle nehezen akarja elismerni, hogy bedőlt a szövegnek. Gyors háttér ellenőrzés: tesó úszik az adósságban, lenne mire költse a hugi részesedését. A lehetséges megoldásoknál - hogyan csinálhatta - viszont megint Castle tippje tűnik egyszerűbbnek: ennyi pénzzel aligha hamisított pecséteket, inkább szerzett magának egy másik útlevelet és azzal jött vissza gyilkolászni. Ennek kiderítéséhez viszont házkutatási kell, méghozzá gyorsan, mielőtt megszabadul tőle. Még szerencse, hogy a bíró Castle kártya- és golfpartnere, így sitty-sutty már meg is van a papír, futás!

Cél a bátyó lakása, aki már otthon tüsténkedik és tünteti el a terhelő dolgokat. Beckett ismét a kocsiban hagyja Castle-t, de ezúttal nem bízza a véletlenre a dolgot, gyorsan oda is bilincseli, majd rohan a többiekkel befelé. Írónk persze meghazudtolná önmagát, ha nem lenne nála talonban egy bilincskulcs - amit gyorsan el is ejt, hogy a cipőjét levéve, a lábujjaival kelljen felszednie. Közben a zsaruk kívülről ordítoznak, hogy engedjék be őket (ilyenkor miért nem rúgják be első felszólítás után az ajtót?), de a bátyó már közben ledarálta az útlevelet, és a szemetet a hóna alá csapva viharzik is ki minden new-yorki lakás vészkijáratán, a tűzlépcsőn. (Ha már három zsaru megy elfogni valakit, miért nem lehet egyet eleve a tűzlétrához küldeni?) Castle közben kiszabadult és most a fél pár cipőjét lóbálva rohan Harrison után, miközben Beckett a tűzlépcső tetején éppen dührohamot kap, hogy egy gyilkos üldözése közben még egy idiótára is vigyáznia kell. Mire leér egyikük sincs sehol, de ez csak átmeneti mert pillanatokon belül előkerülnek, természetesen úgy, hogy bátyuska egy méretes stukkert nyom kedvenc szerzőnk fejéhez és Beckett csúnya nézése dacára sem akar tőle megválni. Mivel a tárgyi bizonyíték már használhatatlan ezért Castle lelkifröccsel önti nyakon a delikvenst, hogy tudja ő, nem csak a pénzről volt szó, hanem a papán is bosszút akart állni, aki nem húzta ki őt a szarból. Amíg a pasas ezt emészti, gyorsan orrba is vágja és elveszi a fegyvert tőle. Beckett a bilincset is visszakéri, majd kis híján feldugja neki a pisztolyt, hogy miért nem maradt a kocsiban, veszélybe sodorva magát? (A helyett, hogy örülne, hogy utána hozták a bilincset.) Castle mosolyogva mutatja, hogy nem is volt kibiztosítva a fegyver, de ha szól, akkor hová lett volna a szórakozás? Beckett arcán tökéletesen tükröződik a "Hál' Istennek!" és a "Kapd be!" keveréke.

Tettes a rendőrautóba, hát, akkor ennyi. Castle még bepróbálkozik egy kis vacsora melletti kiértékeléssel és a ki kit hódítana meg témával, de ez most nem jön be. Kár, pedig milyen jól kijöttünk volna, mondja és erre már Beckettből is előbújik a kisördög. "Azt maga el se tudja képzelni!" - búgja Castle fülébe és olyan csípőringással hagyja ott, hogy bármelyik kifutón vastapsot kapna érte. Erre a szó szerint övön aluli találatra Castle először köpni-nyelni nem tud, de hamar felcsillan a szeme, hohó, itt még lehet mit keresni!

Az őrsön a kapitány hívatja Beckettet és közli, hogy a polgármesteren keresztül megkapta Castle elismerését és egyben azt a kérést is, hogy szeretné róla mintázni a következő regényének a hősnőjét. Ja, ne hatódjon meg, mert ehhez további "tanulmányokra" lesz szüksége! Beckett tiltakozása lepereg, mint beázott pincében a vakolat, a "meddig" kérdésre pedig csak az ajtóban önelégült vigyorral feltűnő Castle-től kaphat majd választ.