A ludus őrei földre taszítják, a szurdok szélén, Spartacust. Batiatus magasodik fölé és miközben rálép a trák koronaékszereire, a szemére veti az összes hibáját. Dacolt Doctoréval, türelmetlen volt, Gnaeus helyére tört és csúfos kudarcot vallott Crixus ellenében. Ezek után igencsak megnehezítette a felesége utáni kutatást. Azt meg pláne, hogy valaha is újra együtt lehessenek. Pedig a dominus új nyomra bukkant Surát illetően. Spartacus szerint tovább kell keresnie, azonban Batiatus nem akar semmi tenni, mivel a szolgája felrúgta az alkujuk ráeső részét. Spartacus tovább akar harcolni az arénában, hogy nyereményeiből fedezhesse a Sura utáni további kutatást. Azonban a dominus szerint már senki sem akarja a trákot harcolni látni. A plebset többé már nem érdekli egy vesztes rabszolga. De mégis van egy mód, hogy pénzt kereshessenek általa. A tárnák, ahol kitaszított gladiátorok, korcsok harcolnak egymás ellen halálig. Ott nem kell követni a szabályokat, mert nem léteznek.

Lucretia szolgái kíséretében tisztálkodik. Naevia egy szivaccsal mossa úrnője lábát. Quintus lép be és a tőrét keresi, a tárnákba készül. Lucretia rémülten és dühödten pattan fel a székről, melyen eddig ült, és elviharzik. A dominus megérti felesége reakcióját, utána megy és magyarázatba fog. Már csak Crixus a ludus egyetlen csillaga. Az újak közül egyedül Varro tűnik ígéretesnek. Spartacus és Kerza pedig értéktelennek bizonyult az arénában. Ezért ők most ott harcolnak, ahol még érhetnek valamit. Ahogy kiérnek az erkélyre Lucretia a férjéhez fordul, és óva inti őt a tárnákban található veszedelmektől. Azonban Quintus azzal nyugtatja, hogy Barca személyes testőreként vigyázni fog rá. Majd témát váltva arra kéri nejét, hogy estére kerítsen egy nőt Crixusnak. Motivációképp a többieknek, hogy lássák a siker többféle módon is alakot ölthet. Lucretia biztosítja róla, hogy a bajnok kielégítő szolgáltatást fog kapni. Nos, ebben nem kételkedünk.

Spartacust a kapuhoz taszigálják. Amikor Varro rákérdez, hová viszik cimboráját, Crixus azt mondja, ahová való, majd Doctore parancsára folytatják az edzést. A trák mellet Kerza guggol, akit szintén a bánya harcra ítéltek. Kerza dühöng, és azt bizonygatja, majd ő megmutatja. De sajnos végképp leáldozott a szerencsecsillaga. A következő snittben azt látjuk, ahogy egy harci pöröllyel agyonütik, majd a szerencsétlen fickóról ellenfele levágja az arcbőrét. A nézősereg, amelyet akár nyugodtan nevezhetünk csőcseléknek, üvölt, mint a sakál, és miközben egymást taszigálják, az arcuk a harcolók vérétől mocskos. A hely tényleg olyan, ahogy korábban mondták. Mintha a pokol egy bugyrába kerültünk volna.

Innen már csak Ovidius hiányzott. Embereivel Batiatushoz megy és követeli rajta a pénzét, ugyanis a férfi tartozása már többszörösen lejárt. Azonban látja a dominus mögül előrelépő Barcát és inkább visszavonulót fúj. Még távozóban közli, hogy a visszafizetendő pénz tovább emelkedett. A gall, Naevia kíséretében ismét a domina hálójába tart. Amikor a férfi, arról érdeklődik lánynál, hogy tetszett-e neki az opál nyaklánc a szolgalány visszaadja Crixusnak, azzal, hogy nem fogadhatja el. A miértet azonban már nem tudjuk meg, mert a férfi faképnél hagyja. Ha már az egyiknek nem kell, megkapja a másik. Legalábbis ezt az elvet vallja Crixus. Főleg, hogy Lucretia kiszúrja a markában szorongatott csecsebecsét. A nő örül a dolognak. Annyira, hogy cserébe meglovagolja kedvenc gallját a földön.

Miközben a domina odahaza Capua bajnokával élvezkedik, addig odalenn az alvilágban Spartacus első összecsapására készül. Egy testékszerekkel és műfallosszal felszerelt hölgyike érkezik, és egy fém edényt tesz le az emelvényre. A küzdő felek ebből húznak. Spartacus egy caestust, míg ellenfele egy sphairait húz. Mindkettő a harcos kézfejét védi, de míg hősünké egy sima fémkesztyű, addig a másikéra hosszú és veszélyes fémszegecsek vannak erősítve. Ezután a harc kezdetét veszi, és Spartacus hamar bekap néhány megrendítő erejű csapást és rúgást, a sphairai pedig csúnya sebeket ejt testén. Ám úgy tűnik, hősünket nem kell félteni és lerántja a másikat a földre. A lélegzetvételnyi szünetet kihasználva a trák összeszedi magát és a Myrmex nevű fickó ellen fordítja saját fegyverét. Végül pedig egy mennyezetről lecsüngő kampót vág a torkába.

A harcok után a medicus varja össze a főhős nyílt sebeit. Odafenn pedig Batiatus lép be a hálókamrába. Lucretia még ébren van és továbbra is tárnák miatt félti férjét. Persze magát is, mivel a férje halála esetén és örökös nélkül, a római törvények szerint, köteles lenne összeházasodnia egy másik férfival. Batiatus szerint ez nem fog megtörténni és beszélgetésük közben felfedezi a neje nyakán Crixus ajándékát. Quintus persze azt hiszi, a nő ismét vásárolgatott és hangot ad nemtetszésének. Lucretia persze azonnal kitalál egy mesét, miszerint anyja régi holmijai között találta. De eszébe jut a smaragd nyaklánc, melyet a minap vett az egyik helyi ékszerkereskedőtől.

A férfi viszont nem akarja, hogy a felesége visszavigyen egy ékszert. A dolgot megbeszélték, tehát ideje egy kis összebújásnak. Spartacust az őrök visszakísérik a többiek közé. A trák a cellák felé közeledvén tanúja lesz Barca és Pietros közösülésének. Varro megörül a bányába száműzött cimborája visszatértének. Ezzel azonban nincs mindenki így. Hamilcar, aki egy barna bőrű, rövid hajú és körszakállas gladiátor, a legszívesebben kirúgdalná Spartacust az alvócellából. Közli, ha itt marad Kerza után küldi a halálba. Varro azonban nagyon csúnyán néz rá, mire inkább meghátrál. Spartacus igazat ad Hamilcarnak, azonban Varro szerint nem érdemes rájuk hallgatni. Spartacus továbbra is tiszteletet érdemel. Majd szóba kerülnek a tárnák, ahová Varro egy időben rendszeresen lejárt fogadni.

Másnap a tikkasztó hőségben Lucretia álldogál az ékszerkereskedő üzlete előtt. Eljött, hogy visszaadja a férfinál pár napja vásárolt nyakéket. Az ékszerész méregeti a portékát, majd közli, hogy féláron hajlandó visszavásárolni azt. Ekkor érkezik Solonius, aki nem fogja vissza magát és nyíltan udvarolni kezd a dominának. Illetőleg felajánlja a nőnek, hogy tartsa meg a nyakláncot és még a korábbi árát is hajlandó odaadni mellé. Lucretia úgy dönt, hogy inkább a kereskedő ajánlatát fogadja el. Ezután a konkurens lanista Batiatusról kérdezi a nőt. Ugyanis Ovidiustól azt hallotta, hogy a tárnákban harcolnak az emberei. A domina közli, hogy mindez csak átmeneti. Solonius is reményét fejezi ki ezügyben, majd távozik. Hasonlóan cselekszik Lucretia is, miután megkapja a pénzt és búcsúzáskor elátkozza a zsugori kereskedőt.

Doctore ismét oktatat és Spartacust említi elrettentő példaként. A gladiátorok jót derülnek a szerencsétlen sorsán, azonban a szigorú kiképző leinti és enni küldi őket. Pietros által egy kis víz és étel jut a kitaszítottnak is, de Barca hamar elparancsolja onnan. Crixus azzal cukkolja Barcát, hogy jobb lesz, ha vigyáz, mert a fiújának valószínű, megtetszett a trák. Barca viszont nem tart ettől és mindketten felnevetnek. A sunyi szír ismét a közelben fülel, és úgy dönt, ideje kényelmetlen helyzetbe hoznia Crixust. Rákérdez az opál nyakékre. A gall ezt rossz néven veszi és földre löki Ashurt. Barca rákérdez a gall cimborájánál a nyakláncra. Crixus azonban azt mondja, immár nem érdekli Naevia, felesleges ezt szóvá tenni.

Spartacusnak újra harcolnia kell. Miután elvette a láncos fegyverét, homokot szór a másik szemébe. Ezzel egy kis előnyt szerez és közönség tagjai közé löki ellenfelét. A fickót gyorsan visszataszítják a küzdőtérre, aki dühödten a földre teremti hősünket és lábaival szorítja a földre. A trák könyökét használva üt az ellenfele lábai közé, ezzel kiszabadul fojtó szorításból. Majd kihasználva a kínálkozó alkalmat előbb kinyomja ellenfele szemeit, majd eltöri a nyakát. A harc után Ashur elmondja Batiatusnak, hogy immáron a trákot tartják az esélyesnek, mert azt hiszik legyőzhetetlen. Spartacus következő győzelme után visszatérünk a ludusba, ahol Crixust hívatják. Naevia kérette, mert beszélni akar vele.

A lány rákérdez a nyakláncra. Az érdekli, hogyha tényleg neki vette a gall, akkor most miért látja azt a domina nyakában. Crixus rossznéven veszi a kérdést és rámutat, hogy a szolgalány maga utasította vissza az ajándékát. Naevia azonban ezúttal nem hagyja magát és befejezi azt, amit korábban is el akart mondani. Megtudjuk, hogy nem tarthatta meg a nyakláncot, bármennyire is szerette volna. Ugyanis csak az lehet rajta, amit a dominától kapott. Crixus erre azt feleli, hogy félreértette a lányt. Naevia nem csodálkozik ezen. Szerinte a férfi az arénán kívül máshol nem képes gondolkodni és csak a kardjával és pajzsával tud bármihez is kezdeni. Crixus úgy dönt, hogy ideje betapasztani az egyre hangosabbá váló Naevia száját egy csókkal.

Spartacus lassan őrület szélére kerül. Testét és elméjét olyan szintű terhelés éri, amelybe még az egészséges emberek is könnyen beleroppannak. Miközben Varro ül le a trákkal szemben és próbálja magára vonni a figyelmét, a főhős Surát vizionálja maga mellé. Míg Sura azt sugallja, ez világ már csak szenvedést okoz férjének, addig Varro próbálja életben tartani barátját. Mandragóragyökeret hoz neki, hogy enyhítse a testi fájdalmait. A trák azonban inkább visszautasítja, mert minden érzékére szüksége van. Batiatusnak kezd egyre jövedelmezőbbé válni a tárnákban való fogadás. Bár ahhoz még mindig nagyon kevés, hogy Ovidius felé is rendezze a tartozást. Lucretia leteszi a smaragd nyakláncért kapott pénzt az asztalra. Mikor Quintus rájön, hogy mit kapott, számon kéri a nejét. Majd elmagyarázza neki, azzal, hogy visszavitte a smaragd nyakéket, rossz színben tűnteti fel őket.

Egy Surával kapcsolatos újabb rémálom után Spartacus döntésre jut, és ezt elmondja másnap Batiatusnak is. Közli, hogy az istenek szóltak hozzá álmában, és feladatul kapta, hogy még az esőzések előtt mentse meg asszonyát. Mivel az esélyek még mindig neki kedveznek, azt javasolja gazdájának, hogy tegye fel minden pénzét ellene, hajlandó meghalni, cserébe, ha a nyeremény egy részéből visszavásárolja Surát. A felkészítése után, így az utolsó harc vár bevérzett szemű hősünkre. Ixion ellen, aki már Kerza lenyúzott arcbőrét is győzelmi maszkként hordja magán. A sorshúzás után kézbe kapják fegyvereiket és küzdőtérre mennek. Ixion két súlyos csatabárdot, míg Spartacus egy sicát kap, ami egy sarló alakú és dupla végű kard.

Ixion azonnal támad, és könnyedén kihasít egy darabot a tárnák falából, a csapása elől kitérő, Spartacus feje fölül. Ezután a trák felpattan és előbb ellenfele hátába majd a mellkasába mártja a sicát. Míg a közönség sorában két gyanús fickóra svenkel a kamera, addig Ixion kirántja a sicát a trák kezéből, majd az egyik bárdja segítségével elkaszálja a főhős lábát. Batiatus túl korainak véli a meccs feladását, de ez annyira lefoglalja, hogy észre sem veszi, ahogy az egyik előbb látott fickó, becserkészi, hogy megölje. Barca azonban résen van és elkapja a gazdája életére törő fickót. Azt azonban már nem látja, hogy a dominust egy másik fickó is veszélyezteti. Spartacus épp jókor néz ki a közönségre és azonnal cselekszik. Az ellenfele által elejtett egyik csatabárd segítségével villámgyorsan a halálba küldi Ixiont, majd a második bérgyilkos után hajítja, és annak hátába állítja a fegyvert.

Batiatus bár beszerzett egy vágott sebet, mégis megmenekült. A ludusba visszatérve, gazdája Barcát kárhoztatja, mert nem volt elég alapos a védelmét illetően. Lucretia inkább Spartacust. A nő annyira babonás, hogy képes minden őket ért rossz dologért a trákot hibáztatni. A nő szerint a trákot az istenek elátkozták, és minden egyes újabb nappal, amelyet túlél, az átka egyre inkább a Batiatus házra száll. A férfi hajlik rá, hogy higgyen nejének. Ezt megemlíti a tráknak is, amikor magához hívatja a hold fényében fürdő gyakorló udvaron. De azt sem feledheti, hogy Spartacus megmentette az életét, ezért tovább folytatja a Sura utáni kutatást és visszahelyezi a férfit gladiátorok közé, hogy lerója a tartozását cserébe.