Sajnos ezúttal nélkülöznünk kell Weaver asszony, Depis Ellison és a megnyerő mosolyú John Henry (korábban Cromartie) szórakoztató hármasát, helyettük be kell érnünk Cameron és John mérsékelten izgalmas kalandjaival. Kezdjük a kevésbé érdekes utóbbival, aminek lényege, hogy Riley zaklatott hangon hívja barátját, hogy menjen érte, ő meg mint jó papucs, azonnal ugrik is. Mikor odaér a házibuliba, a nőjének semmi baja, tök jól elvan az édesanyját szolgaként hasznosító Mike társaságában. Ha már ilyen szépen összejöttek, Riley azt javasolja az értetlenkedő Johnnak, hogy maradjon lazulni. A fiú engedelmeskedik, de rövid, élvezetmentes videójátékozás után úgy dönt, mégis elhúz a francba. Riley követi, de Mike nem akarja elengedni, amíg vissza nem adja az öngyújtóját. Rángatni kezdi a lányt, mire John bekattan, és hülyére veri.

A kocsiban John kérdőre vonja csaját, hogy mi volt ez az egész, mire Riley elárulja, hogy csak el akarta csalni a buliba. Megérte, hisz baromi jól szórakoztak… Megható történetet ad elő arról, hogy a világmegváltó nevelőszülei deviánsnak hívták, és azért közeledett Johnhoz, mert úgy érezte, ő majd megérti. A valódi szülei egy tűzben haltak meg, ezért kell a hippik közt sínylődnie. John erre megosztja vele anyja diliházas múltját, majd burkoltan elmeséli Charley rosszul végződött sztoriját is. A kitárulkozást persze csók követi, aztán talán más is, de azt nem látjuk. Ennyit Johnról, jöhet a cseppet izgibb Cameron-szál.

Mechanikus barátnénkról kiderül hogy éjszakánként könyvtárba jár, ahová egy haverja, az Eric nevű mozgássérült fiú szokta beengedni. Eric persze nem ismeri Cameron sötét titkait, számára ő a kedves lány, aki fánkot visz neki, és nemrég Mexikóban nyaralt. Kérdésére válaszolva Cameron el is meséli a latin kaland light verzióját, majd a könyvek közt nézelődve 1920-ban készült fotóra bukkan, amin nagy meglepetésére egy kollégát fedez fel. Eric elmondja, hogy a kép a szesztilalom idején készült, mikor egy illegális bárban tűz ütött ki, máig ismeretlen okból. Hamarosan vissza is tekintünk a 1920 szilveszterére, közvetlenül a katasztrófa utánra, és láthatjuk, amint a szanaszét heverő sebesültek és halottak közt egy zavart tekintetű gépember támolyog.

Cameronnak gyanús a fotó, ezért faggatni kezdi Ericet, akiről közben kiderül az is, hogy csontrákja volt. Együtt kisütik, hogy az oda nem illő fickót Myron Starknak hívták, és elég nagy ember lehetett, mivel még Rudolph Valentino is fényképezkedett vele. Cameronnak persze nem táplálták be a „rég halott némafilm-sztárok ismerete” nevű programot, ezért csak néz erre a névre, amit Eric nehezményez is. Ezek a mai fiatalok! Cameron kiszúrja, hogy Stark, miközben Valentinóval haverkodott, félszemmel Rupert Chandlert figyelte, és azonnal megindul, hogy tovább kutasson az alagsorban infók után. Eric kissé haragszik, amiért pártfogoltja zárakat tör fel, és az állását veszélyezteti, úgyhogy rendez egy kis kerekesszékből kieséssel fűszerezett ordibálós nagyjelenetet, ami aktiválja Cameronban a bűnbánatot. Utána is megy bocsánatot kérni, megvallva, hogy Eric az egyetlen barátja.

Régi cikkekből és hangfelvételekből kiderül, hogy a gépember nem viselkedett jól a múltban, például bankot rabolt és öldösött. Ki is ürítettek belé pár tárat, kár, hogy ő ennek ellenére saját lábán hagyta el a bűncselekmények helyszínét. Később telkeket vásárolt, és építkezni kezdett, egyre jobban szorongatva nagy riválisát, Chandlert. Eric nem érti, cimborája miért van ennyire rákattanva a témára, azt meg még kevésbé, hogy miért hord a csaj magánál fegyvert, és sérül meg olyan gyakran. Cameron utóbbit azzal magyarázza, hogy meg kell védenie az öcsikéjét, elvégre kemény világban élünk. Kicsit tanítja lőni Ericet, hogy örüljön, de a munka nem szünetelhet sokáig, hisz’ dőlnek az adatok folyamatosan. Úgy tűnik, Starknak valami komoly baja lehetett Chandlerrel, mert kinyírta az egyik legfontosabb emberét, és lehet, hogy a fiát is.

Cameron lazításképp arról kérdezi az éppen pisilő Ericet, hogy szokott-e az öngyilkosságra gondolni, majd miután kellőképpen kiborította, felviszi a padlásra, hogy együtt nézzék meg a tűz egyik túlélőjével készült interjút. Odafent Eric a számítógépes technikát szidja, még szerencse, hogy Cameron nem sértődős. A felvételen idős asszony mesél a tragikus éjszakáról, meg kék fényű villanásból előbukkanó meztelen emberről. Hoppá! A tüzet tehát „Stark” érkezése okozta, és csak véletlenül nyírta ki vele Chandler fiát, meg még negyvenkét embert. Az eget pedig azért kémlelte üveges tekintettel, mert a csillagok állásából akarta megállapítani a dátumot, ami ezúttal tévesnek bizonyult.

Az ifjabb Chandler sajnálatos balesete miatt nem tudta felépíteni az általa tervezett Pico tornyot, így azt robot barátunk tette meg, miután az apa tönkretételével rávette az öreget, hogy adja el neki a telket, ahová gyermeke az épületet tervezte. Cameron biztos benne, hogy a toronynak különleges jelentősége van, ezért oda is megy, majd egy tábla alapján megbizonyosodik arról, hogy ide akarták visszaküldeni a terminátort, mivel az épületet 2010. december 31-én készülnek megnyitni. A rendezvényen Wyman kormányzó beszél majd, és nagyon úgy tűnik, hogy az ő kivégzése a kolléga küldetése. És valóban, a gép már a Pico felépülte óta ott álldogált türelmesen a falba építve, ahonnan Cameron rángatja ki, majd le is nyomja.

A könyvtárba visszaérve Eric ismét verekedés jeleit fedezheti fel barátnőjén, aki nem nyilatkozik, őt viszont tájékoztatja, hogy megfigyelése szerint visszatért a rákja. Eric erre –immár sokadszor - kiakad, és elzavarja. Cameron Johnnal egyszerre ér haza, és megállapítja, hogy az „öcsi” Rileyval volt. Később újra benéz a könyvtárba, de Eric helyett egy lányt talál ott, aki szerencsére szintén szereti a fánkot.