Gyilkos számok 5x20 - Az ötödik ember

Facebook Tweet

Charlie abban a megtiszteltetésben részesül, hogy átveheti a nyugdíjba vonuló Biedermann professzor helyét, és az új irodába való jó hangulatú költözködés közben épp azon elmélkedik, hogy elődei mind elértek valami nagy áttörést, mikor az ő fejében is elindul a kedvező folyamat. Annyira belemerül a dobozok teleképletezésébe, hogy még Don új ügyéről is elfeledkezik, amit Nikki nehezményez is. Mint egy zord tanító néni, elkezdi vallatni zseninket, aki kénytelen beismerni, hogy még bele sem kezdett az elemzésbe, ami a sorozatos betörések elkövetőinek leleplezéséhez szükséges. Mivel nélküle tehetetlen az FBI, azonnal bele kell húznia, mielőtt Nikki elfenekelné.

A feddés meghozza a várt eredményt, Charlie szépen megcsinálja a házit, kezdődhet a bevetés. Valami azonban félremegy, mert négy ügynök sem elég, hogy sikeres legyen az akció, ráadásul Dont leszúrja az egyik váratlanul felbukkanó elkövető, mikor a hátba támadott Nikki segítségére siet. A kórházban lezajlik a kötelező „Hogy van?” „Most vitték a műtőbe.” információcsere, majd Charlie magát kezdi hibáztatni, amiért öt helyett csak négy betörőt számolt, a többiek pedig elfelejtenek tiltakozni. A segítségére viszont továbbra is igényt tartanak, hiába maradna inkább Donért izgulni. Alan is arra biztatja, hogy menjen ügyet megoldani, a bátyó is úgy akarná. Oh… A kirabolt szemtanúk nem tudnak sok infóval szolgálni, a megtört Charlie pedig tovább drámázik, és az összefirkált dobozokat borogatja.

Dont már öt órája operálják, közben befut Robin is, hogy feltegye a szokásos kérdéseket, és kicsit ölelgesse Alan papát. Nikki Lizzel beszélget az őt gyötrő bűntudatról, Charlie pedig elkészül a helyszínen talált részleges ujjlenyomat helyreállításával, ami egy nagy megbecsülésnek örvendő kémiatanárhoz tartozik. Érdekes, de mint egy másik sorozatból tudjuk, mindenkinek van valami szennyese. Tom Kardum, a 2007-es év tanára ékes bizonyítékot szolgáltat erre, amikor megunja az őt felkereső David és Colby kínos kérdéseit, és elrohan. Az üldözés egy medencében ér véget, Colby nyakon csípi derék pedagógust.

Don orvosa épp bizakodását fejezi ki, mikor a beteg összeomlik az egész család szeme láttára, majd később közli velük, hogy egyelőre megmaradt, de a következő huszonnégy óra kritikus lesz. A nyomott hangulatú David tájékoztatja kollégáit a fejleményekről, majd megbeszélik, hogy Kardum egy Dennis Alessi nevű fickó eltűnésével is összefüggésbe hozható. A lakásán vérfoltos cipőket és fegyvert is találtak, ami erősen jogellenes magatartásra utal, Colbyék nem is simogatják meg a fejét a kihallgatás során. Erős a gyanú, hogy a jó tanár bácsi a betörő banda vezére, és akcióival Alessi pénzes ügyfeleit célozza meg. Colby már rendőri túlkapásra készül, de David még időben leállítja. A fejmosás nem maradhat el, meg a „bezzeg Don engedte, hogy keménykedjek” kijelentés sem. David ettől durcás lesz, mert ő nem Don.

Alessi egyik beosztottja elmondja Nikkinek, hogy eltűnt egy kulcs, ami az egyik különleges ügyfelének széfjét nyitja, és átadja neki a főnök fájljait tartalmazó lemezt. Charlie tovább emészti magát, és próbál rájönni, hogy jósolhatná meg a következő rablás helyszínét. Alessi ügyfeleiről kiderül, hogy talán maguk is sárosak, nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy a férfi szeretett pénzt mosni. Charlie kezdi elveszíteni önmagába vetett hitét, ezért Amitát kéri, hogy segítsen megoldani a problémát. Az a kérdés, miért tértek el a tettesek az általuk addig követett mintától, és miért volt egy ötödik ember a vendégházban, ahol elvileg nem tartottak értékeket. Közösen kiokoskodják, hogy az illető nem is volt része a csapatnak, ő inkább célpont lehetett, mivel az épületet, ahol tartózkodott korábban szinte erődítménnyé alakították.

Nikki ismerteti az elfogott bandatagokról rendelkezésre álló infókat, akik mind ugyanabból a horvát faluból jöttek az Egyesült Államokba, és Kardumhoz hasonlóan büntetlen előéletűek. Charlie kiegészíti a hallottakat azzal, hogy minden addig megtámadott háznak volt egy olyan része, amit pánikszobává alakítottak, ahol el lehet bújni. Ennek azért van jelentősége, mert arra enged következtetni, hogy minden „áldozat” rejtegetett valakit. Ideje hát újra kikérdezni a megmentett házaspárt, akik nehezen, de bevallják, hogy anyagi segítségért cserébe egy szerb háborús bűnöst, bizonyos Slobodan Radovicot dugtak el a vendégszobában. Ő volt tehát Alessi különleges ügyfele.

Hamarosan világossá válik, hogy a betörések csupán elterelésként szolgáltak, az elkövetők valójában a rejtegetett személyért mentek az adott házakba, és Kardum is azért ölte meg Alessit, mert a családját kiirtó Radovicot segítette. Radovic nem tudta, hogy Alessi meghalt, ezért valószínűleg azt hitte, hogy ő küldte rá a támadókat, hogy visszalopják tőle a gyémántokat. Tudta azt is, hogy Alessi hol tartotta a széfje kulcsát, és sajnálatos módon előbb ért a férfi asszisztenséhez, mint az FBI, és el is tette láb alól szegény nőt. A kulcsról készült felvétel alapján Charlie ki tudja deríteni azokat az adatokat, amik annak lemásolásához szükségesek.

Miközben a széf hollétét próbálja kideríteni, Charlie tovább küzd újonnan kialakult bűntudattal vegyes önbizalomhiányával, amit barátnője próbál enyhíteni. Neki nem sikerül, az ügynököknek viszont igen, miután megengedik Charlienak, hogy ő legyen a csali, aki odamegy a széfhez, és kipakolja a gyémántokat. Miközben a zseni ezt a nemes feladatot teljesíti, Radovic embere riasztja a főnökét, így Charlie villámgyorsan szembe találja magát a tesója támadójával. Mielőtt azonban Radovic felszeletelné a matekost, megérkezik az erősítés is, és kénytelen megadni magát. A hepiendet tetézi Don állapotának rohamos javulása, és a sok vidám Hello Kitty lufi, amit a fantáziátlan család a kórház ajándékboltjából szerzett be.