Rövid fellélegzés után újra sötét idők járnak a birodalomban. Henrik magába roskadva siratja királynéját, érdeklik is őt a közügyek, mikor tökéletes felesége nem dorombol már az oldalán. Eközben az utcán tombol az erőszak, aminek első jelentős áldozata Lord Packington, akinek kellemes délutáni sétája során útját állja egy csuklyás alak, majd mikor reklamál, még agyon is lövi. Micsoda modortalanság! Cromwell tudja, hogy ezzel neki akartak üzenni, az elhunyt ugyanis régi jó haverja volt. Még a barátok fogynak, az ellenségek száma egyre csak nő körülötte, így nehéz megtippelni, ki lehetett a merénylő. A sajnálatos haláleset mellett a királyi utódok sorsa is aggasztja a hű pecsétőrzőt, mert a kis Edward igen kevéske, jó volna, ha Henrik produkálna még pár fitt és bájos fiúgyermeket. Ehhez viszont asszony kéne, azzal pedig most nem állnak jól.

Henrik a nyilvánosság elől elvonulva művészetterápiával, illetve egy időnként doktor csernusi szerepet betöltő udvari bolond társaságával kúrálja magát, ha már olyan szerencsétlen, hogy nem az antidepresszánsok korába született. A válság idején Sir Francis anyja, Lady Bryan vigyáz majd Eddie babára, Mária meg vidékre vonul Erzsébettel, amíg nem sikerül saját családot alapítania. Francis eközben Olaszországban éli világát csajok, buli, és lazulás közepette, de a jókedvébe belerondít egy savanyú képű alak, aki az útleveleket szeretné ellenőrizni. Francisnek meg Pole kéne, és mivel a felek egyike sem akarja megadni, amit a másik kér, bunyó kerekedik, majd hopp, egy kés feszül a kellemetlenkedő fickó gigájának. Francis tudja, hogy kell információt szerezni.

Henrik már rajzok sokaságát alkotta meg egy nemlétező csodapalotáról. Meg is akarja építtetni, amire a humorista csak csóválja a fejét.”Ébredj, öreg, ezt nem lehet megvalósítani!”, mondja, aztán mégis hagyja tovább álmodozni a pácienst. Pole érzi, hogy nyomában jár a félszemű végzet, be is van tojva rendesen. Ha tehetné, most átmenne az anyukája szobájába éjszakára, de be kell érnie azzal, hogy megkéri idős ismerősét, aludjon az ajtaja előtt. Ez nem akadály Francis és Thomas számára, akik ügyesen hatástalanítják a „testőrt”, majd berontanak. Igen ám, csak Pole közben kilógott az ablakon, így Francis csupán egy rakás párnának okoz nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket. Szivacs.

Brandon várandós neje szenved a gondolattól, hogy leendő gyerekét a meggyilkolt ifjak szelleme kísérti majd, és azt kívánja, bár meg sem fogant volna. Charlesnak ettől nem támad virágos jókedve. Henrik hol a csodapalota megépítésének értelméről vitázik a bolonddal, hol kártyázik vele, mindezen tevékenységek néha rövid hisztérikus epizódokkal színeződnek. Cromwell egyik szolgája, Gawen is elhullik, előbbi egyre idegesebb a gyilkosságok miatt, úgyhogy ösztönzésül kicsit sértegeti a főnyomozót. Francis anyja társaságában látogatja meg Eddie babát, közben megérkezik az idősebb, és kevésbé cuki Edward, és megkéri, hogy szálljon le az unokaöccséről, és ha egy mód van rá, a feleségéről is. Francis nem csinál maga alá egy ilyen kis csótánytól, csak vigyorog egyet.

Cromwell és Rich Henrik műalkotásait elemzik, azon elmélkedve, hogy vajon meg merjék-e mondani neki, mekkora hülyeséget talált ki. Cromwell szerint nem szabad szembe szállni vele, elvégre a fej nagyon hasznos dolog, akinek van, annak sokkal jobb az életminősége, mint akinek nincs. Henrik közben már a hittételeket vitatja pszichológusával, erősen beszívott állapotban. A király pont addig röhög, amíg el nem kezd bőgni, a bolond pedig filozófiai előadást tart. Utóbbi hatására Henrik kicsit elmereng, talán kezd magához térni. Újabb összetűzés kerekedik, Cromwell ráncai pedig tovább mélyülnek. A balhé elfajul, csilingelnek a kardok, a királyi főzsaru is elhalálozik.

Cromwell össze akarja hívni a tanácsot, hogy megvitassák a teendőket, de senkinek sincs kedve ilyesmihez. Patkánylelkű Seymour és Bűnbánó Brandon épp ifjabb Edwardon veszekednek, mikor belép, és megkérdőjelezik az intézkedési jogát. Ő azzal érvel, hogy kell a megbeszélés, mert a helyzet válságos, a király meg táppénzen van. Charles nem zárja ki, hogy Cromwell emberei provokálták ki a vérengzést, mire az bevisz egy övön aluli ütést, közölve, hogy Brandonnak is lenne miért magába néznie. Charles kivonul, vele a többség, így a tanácskozás elmarad. Cromwell hajában ettől újabb ősz szálak jelennek meg és a gyomorfekélye is kezd már perforálódni. Később a bolond ébreszti a hírrel, hogy Henrik látni kívánja, mire pár másodperc alatt visszaszaladnak arcára az alvás közben kisimult rácok, és igyekszik mélyeket lélegezni, mikor szembe kerül a sántikáló uralkodóval.

Megtörténik a hírcsere, a „hogy van a gyerek” kérdés megvitatása, majd Cromwell felhozza az új feleség témát. Elmondja, hogy követeket küldenek majd körülnézés céljából, illetve azt, hogy már van két jelölt. Henrik csak mered maga elé. Mária bezzeg örülne, ha végre hírt kapna lehetséges jövendőbelijéről, de egyelőre Chapuys pajti semmi jóval nem biztatja. Misseldon elhagyja az udvart, ami előtt még hivatalos a királyhoz egy utolsó numerára. Henrik enyhén keresztapás stílusban közli Francisszal, hogy fáj neki Pole árulása. Az eltévelyedett unokatesó ezalatt a Vatikánban színyel, ahol megbízója meggyőzi, hogy ne hagyja magát megrendíteni testvére levele által sem, mert azt is Cromwell (azaz maga a Sátán) diktálta.

Henrik örömhírt közöl Gardinerrel, miszerint megfogalmazta azt a hat alaptételt, amit az anglikán egyház híveinek majd követnie kell. Ja, és nem is kell vele zavarni az érseket, mert úgyis magasról tesz a véleményére. Ha már ilyen nagy az egyetértés, ki is hirdeti az új elveket, amik így szólnak:

1. A szentelés során a kenyér és bor átváltozik Krisztus testévé és vérévé. 2. A kelyhet visszavonják a hívektől. 3. Kötelező a cölibátus az egyházi személyeknek, aki házas, váljon el! 4. +Szüzességi fogadalom. (Csak semmi paráználkodás!) 5. Megint lesznek privát misék. 6. Kell gyónni is, mert az jó.

Ezek felsorolásával párhuzamosan láthatjuk, amint Henrik Lady Misseldonnal kamatyol, elvégre neki szabad.

Aki az új hittételeket tagadja, azt kikiáltják eretneknek, aztán mehet is a vérpadra. Cromwell próbál relaxációs gyakorlatokat végezni magában, amíg a fejleményeket hallgatja, hátha akkor marad rá némi esély, hogy nem robban fel a feje. Utána persze puffognak egy sort Rich haverral, hogy most aztán annyi a reformációnak, és Cromwell felismeri a nagy igazságot: A király valójában mindig katolikus maradt lélekben, csak nem akarta, hogy a pápa, vagy bárki más dirigáljon neki. Ezzel bizony nem lehet vitatkozni. Még Cromwellék búslakodnak, az udvari humorista a trónon ülve kacag kísértetiesen.

Henrik tart egy kis megbeszélést Brandonnal, aki a tanács új elnöke lesz, így ezentúl őfelsége távollétében neki kell majd jelenteni. A jóbarátok egyetértenek abban, hogy az élet elbánt mindkettőjükkel, Charles neje elvetélt, Henriknek meg újabban a Pole família okoz fejfájást, aminek mostmár minden tagja gyanús. Királyunk ráadásul beújított egy kis paranoiát is, folyamatosan retteg, hogy történik valami a kis Eddievel, és a lába is fáj veszettül. Bizony, odavannak a gondtalan ifjú évek, fel kell nőni, hajaj! Pole családját Francis látogatja meg „Bocs a zavarásért, de mind le vannak tartóztatva!” szöveggel, és tényleg viszi is őket, nem kímélve a kis pubit sem.

Bár nyilván nincs hozzá sok kedve, Henrik megkezdi a tárgyalást a francia követtel a feleség-utánpótlás ügyében, de nem jutnak sokra. Sebaj, legalább a franciának alkalma nyílt az angol bor fitymálására. A lehetséges királynék közül az egyiket már lefoglalta magának a skót kolléga, ami persze rögtön kívánatossá teszi a nőt Henrikünk szemében. Közli is a követtel, hogy „Én vagyok a mindenség ura, úgyhogy azt veszek el, akit akarok, akár magát is, ha ahhoz van kedvem.” Cromwell közvetíti a császár ajánlatát, egy bizonyos Christine-ről, aki lehet, hogy kéne is Henriknek, úgyhogy elküldik a nőügyekben saját bevallása szerint is inkompetens Sir Huttont, hogy nézzen utána. Cromwell maga valamelyik Cleves lányt, Annát, vagy esetleg Ameliát javasolná, úgyhogy őket is csekkolja majd a bácsika.

A Pole család életszínvonala közben nagyot esett, a kisunoka nem láthatja apját, utóbbit meg Bokszzsákarcú Edward veszi kezelésbe, egy bűnösségét bizonyító levelet lobogtatva. „Ugye a trónra akartok csücsülni, ti rusnya kis Platagenetek?”, kérdi jellegzetesen irritáló stílusában, szegény pára meg nem nagyon tud mit mondani, elvégre az írás tartalma alapján tényleg együttműködött Reginald bátyóval. Cromwell ismét előhozakodik Henriknél a Cleves nővérekkel, de az továbbra is a milánói Christine-re van rákattanva, és képet szeretne róla, a jó Holbeintől. A portré már készül is, közben Hutton igyekszik jó színben feltüntetni dühöngő őrült uralkodóját. Christine azonban betegesen ragaszkodik a fejéhez, és nincs nagy kedve hozzámenni a hírhedt királyhoz.

Francisék házkutatást tartanak a Pole-lakban, ahol Platagenet címert, forradalmi zászlót találnak. Ezek bizony megdönthetetlen bizonyítékok, nem is kell tovább keresni a két kiló tiszta heroint. Edward szembesíti Lady Salisburyt a fejleményekkel, de az tagadja, hogy köze lenne bármilyen uralkodóellenes szervezkedéshez. Ő csak egy idős asszony, csendes életre vágyik, hagyják őt békén. Edwardot nem hatják meg ezek a szavak, ő már csak ilyen kemény. Henrik közben összeomlik, mind pszichésen, mind fizikailag, dráma van, orvost, orvost!!! A lábán lévő undiság csak egyre rosszabb lesz, hosszas fekvésre és sziszegésre ítélve őfelségét.

Már egy hét is eltelik, Henrikről semmi hír, a vicces kedvű nép már a király haláláról pletykál intenzíven. Edward mindenképpen látni akarja sógorát, hogy elejét vehesse az álhíreknek, Brandon pedig nem szívesen, de beengedi a beteghez, aki nincs egészen magánál, de azért jó büdös. Charles rövid imádkozást követően riasztja a felcsert, aki előre is bocsánatot kér, amiért durván meg fogja kínozni Henriket, majd így is tesz. A nagyközönség előtt elvégzett üvöltős beavatkozás használ, annyira, hogy a király hosszú idő után végre elő bír vánszorogni, hogy a kis Eddie társaságában megmutassa magát szerető alattvalóinak. Nagy ováció, vakuvillogás és integetés, majd Henrik visszavonul, és nagyokat nyögve leadja a lurkót. Edward neje tovább kavar Francisszel, aki az impotens férjéről kérdezgeti. A nő nem zárja ki, hogy urának köze lehetett Lord Packington megöléséhez.

Pole öccsét elítélik, ő meg bírálja az igazságszolgáltatást, de minek? Cromwell sokadszor próbálja Henrikre erőszakolni a Cleves lányokat, de a király csak fintorog. Gardiner is beugrik, hogy beköpjön egy evangélikust, aki megtagadja az új hittételeket. Lambertnek hívják, és a madarak azt csiripelik, hogy Cromwell régi haverja. Mária reménytelen jövője és Pole-ék mostoha sorsa felett kesereg Chapuysnak, majd csak úgy mellékesen megjegyzi, milyen jó lenne égni látni a gonosz Cromwellt. Egyem a jámbor szívét! Henrik összekap a francia követtel, mert az nem akar belemenni, hogy elé hozza a potenciális asszonyokat mustra céljából. Ezután diszkréten érdeklődik Cromwellnél, hogy még mindig puszipajtások-e az eretnek Lamberttel. A nemleges válasz után közli, hogy „Akkor remélem, nem baj, ha megégetem.” „Á, ugyan, csak tessék!”, reagál Cromwell, majd rohan Lamberthez a börtönbe.

Minden hiába, nem tudja meggyőzni barátját, hogy mondja azt, amit a király hallani akar, úgyhogy az rövidesen megsül. Cromwell jelenti a történteket Henriknek, illetve tolmácsolja Mária arra vonatkozó kérését, hogy kíméljék meg régi nevelőjét, Lady Salisburyt. Henrik leszarja, elvégre ki ő, Teréz Anya? Edward perverz örömmel közli az öreglánnyal, hogy lefejezik, majd el is hurcoltatja, hiába kapálózik. Huttont szívatják a Cleves házban, ugyanis hajlandóak megmutatni a két lányt, de csak fátyol alatt. Ennyire rondák lennének? Polet kissé érzékenyen érinti, hogy kiirtották a családját, Waldburg erre ösztönzésül elmeséli neki, hogyan erőszakolták meg, és darabolták fel a húgát. Az volna a tanulság, hogy az élet szar, de tovább kell lépni, és teljesíteni a kötelességünket. Hm… Edward közben Reginald unokaöccséért is eljön, ami semmi jót nem jelent, majd láthatjuk, ahogy Henrik gonoszan réved a messzeségbe. „Na, erre varrjál gombot, Pole!”