A fájdalomtól ordító szülő nővel nyitunk, jesszusom, ez meg mi? Hálistennek nem cifrázza túl Whedon mester, Echo a bába, ennyi az egész. Profi módjára motiválja a kismamát, nyugtatja az apukát, meg is születik a gyerek. Huh. Echo fejében a törlésnél visszhangzik a kismama mondata: „Nem akarom elfelejteni!”, utána ébredés a székben, protokollbeszélgetés Topherrel.

Echót ebéd közben látjuk újra viszont, Sierrával és Victorral bandáznak. Megtárgyalják, milyen fontos is a mindennapi testedzés, a babáktól megszokott ovis stílusban, némi agykontrollos beütéssel fűszerezve. „Minden nap egy esély arra, hogy jobbak legyünk.” – hangzik el Victortól. Hurrá. A szemfüles Tophernek is feltűnik azonban a csoportosulás, és fent az irodában Boyd figyelmét is felhívja a jelenségre: a babák nem emlékeznek egymásra, de ösztönös szinten akkor is kialakul a csordaszellem. Nocsak.

Miss DeWittnél újabb ügyfél, épp azt magyarázza neki DeWitt, hogy a küldetés kockázatokat rejt. Közben valami nagyon nagy főnök hívhatja, mert szinte kislányos zavarral magyarázza el neki, hogy Paulnak bizony lezárást fognak biztosítani, és ők ehhez nagyon értenek. Na erre kíváncsi vagyok. Az ügyfél fizet mint a katonatiszt, de távozóban még megjegyzi: tudja, ez nem nekem lesz, hanem ajándék. Kezdjük is érteni, mire célozhatott, mikor a következő jelenetben Echo ukrán kurvának öltözve, bőrszoknyában, combcsizmában lép egy tükör elé megigazítani a dekoltázsát. Hmm.

Úgy tűnik, Echo valami fura legénybúcsú fő tartozéka. Egy szemüveges kopasz Ben Kingsley-hasonmás, egy lúzer srác és a macsó vőlegény (?) társaságában partizik egy hotel lobbijában, mikor a hotel biztonsági főnöke felküldi őket szobára huncutkodni. Mentségére legyen mondva, ekkor Echo már tényleg 16+os figurákat kezd előadni a vőlegény ölében, míg a másik kettő irigykedve nézi.

A vágás után viszont Echo már nagyon nem az a belevaló prosti, akinek az utóbbi pár percben megismerhettük. Kétségbeesve szalad a hotel egyik emeleti folyosóján segítségért kiabálva. Hál’ Istennek pont a biztonsági főnök karjaiba fut, aki nagy gyakorlottan leviszi őt a biztonsági központba az alagsorba. Itt közli Echóval – nem, nem azt hogy akkor most neki is vagy irgumburgum -, hogy a hotel kész felajánlani egy tisztes összeget, ha nem tereli a vendégekkel való konfliktusát jogi útra. Hírnév meg minden, ugye. Echo persze élből elutasítja az egészet, illetve: konkrétan a muksó elé dobja a pénzköteget. Ez lehajol, mire Echo hirtelen nekimegy, és szépen kiüti. A többiek persze már az ajtó előtt várják, hogy beengedje őket. Jó kis trükk volt ez, de mi a cél?

Miközben Echo ruhát cserél és kapunk egy kisebb villantást, kiderül, hogy rablásra készül a kis csapat, és Echo a góré. Ejha. Kedvenc babánk nagyon felkészültnek tűnik, seperc alatt lehadarja, hogy mivel a szomszédos épületben modernizálják a riasztórendszert, egy óráig nem működik semmilyen szenzor a széf környékén. (Innen az epizód eredeti címe: Gray Hour.) Barátaink kirobbantják a szoba falát, és egy szervízalagúton keresztül máris a széf ajtajánál találják magukat. Echo profi széftörőnek bizonyul, és pillanatok alatt kinyitja azt.

Bent kiderül, hogy Ben Kingsley-hasonmásunk, a Professzor az antik műtárgyak szakértője. A széfben egy nagy halom lopott műtárgy sorakozik, de Echo instrukciója kifejezetten egy antik mellszobor meglovasítására szól. Aggódni kezdenek a legények, hogy azt bizony nehéz lesz cipelni. Vágás.

Paul hazaérkezik a kórházból, elég levert, ez érthető. Hirtelen megelevenedik viszont, mikor észreveszi Victort a szobában, az orosz maffiózó személyiségében persze. Feszült pillanatok, végül Victor meggyőzi Pault, hogy nem ő küldte kelepcébe, hanem csak leadott egy fülest, amit egy orosz akcentusú fazontól kapott telefonon. Elképesztő, de Pault ez az infó győzi meg. Mindegy. Victor beadja, hogy most az ő élete is veszélyben forog. Paul megígéri, hogy megpróbál segíteni, és otthagyja Victort a lakásában egyedül.

Eközben Echoék pillanat alatt jó mélyre süllyednek a szarban. A professzor ugyanis fogja magát, bedobja a táskájába a keresett műkincset, és szépen kimenekül a széfből, a többiekre zárva az ajtót. Közben még le is szúrja a lúzer fószert. Echo telefonál Boydnak (természetesen a rabló személyiségében), közli vele, hogy menekül az ipse, kapja el; amúgy semmi gond, ő ki tudja vinni a csapatot a rájuk zárt széfből. Ekkor hirtelen éktelen sistergés a telefonban, Echo ábrázata kisimul. „Elaludtam?”

A srácok persze nem nagyon értik, mi lelte bankrabló-istennőjüket. A „vőlegény” igazi macsó lévén megpróbálja oldani a szitut, először finom rábeszéléssel, majd asszonyveréssel. Egyik módszer sem eredményes, Echo folyamatosan a protokollbeszélgetés következő elemét mantrázza: „Elmehetek?”.

Boyd a Professzort gyorsan lerendezi, persze humánussága folytán csak lábon lövi, nem öli meg. Topher, miután észleli hogy gubanc van Echóval, gyorsan eszkalálja a problémát. DeWitt irodájában hamar kiderítik hármasban Dominickel, hogy valaki a telefonon keresztül távoli törlést hajtott végre Echón. Vagyis Echo per pillanat baba-állapotban van, ami azt jelenti, hogy a külvilággal való kapcsolat iszonyú pszichikai terhelést okoz neki, és érkezése sincs segíteni magán.

A vőlegény ettől függetlenül rendületlenül próbálkozik Echót munkára bírni; épp a pszichoterápiánál tart a módszerek kimeríthetetlen tárházában. Nyilván ez sem működik. Vőlegény el, Echo elkezdi nézegetni a képeket. Persze hogy Picassónál köt ki. Itt mély beszélgetés következik közte és lúzer fószer között, aki valóban mély és érző léleknek bizonyul. Miss DeWitt sem tétlenkedik közben. Feltöltik a bankrablóistennő személyiségét Sierrába, és mehet a buli. Itt még vicces, hogy valamiért nem tudják a bankrablóistennő személyiséget kezesbáránnyá formázni, így last minute villámgyorsan meg kell egyezni „Sierrával”, hogy vállalja egyáltalán el a munkát, hehe. Mindegy, végülis sínre kerül a dolog, a terv viszont az, hogy Sierra telefonos segítségként fogja Echoékat kivezetni a széfből, hiszen nagyon kevés az idő.

Echo és lúzer fószer még mindig a festményeket csodálják. Lúzer fószer kész meghalni, csak ne kelljen börtönbe mennie. Vőlegény érkezik, elveszi tőle a bekészített injekciót, és közli, hogy ha eljön az idő, nincs lacafaca, kitörnek. A jobb megértés érdekében előkap egy géppisztolyt, és mutat vele egy-két beállást a fal mellett. DeWitt irodájában feszült visszaszámlálás, az idő lejárt, vége az 1 órának, amikor a riasztórendszer szünetel. Node semmi gond, csak fokozatosan kapcsol be a cucc, még van idő kijutni. Sierra végül el is éri Echót a mobilján. (Eddig ugye nem vette fel a drága, mert azt sem tudja, mi az.) Elkezdi elmagyarázni neki, hogy is kellene gond nélkül megfúrni belülről az ajtót. Elkezdi összeszerelni a szükséges cuccokat, majd viccesen közli a srácokkal: „Ez tök poén! Ti is élvezitek?”. Nos, Echo öröme nem igazán ragadós, és sajnos nem is tart sokáig, mert a kényes műveletet a fúróval Echo elrontja, és megszólalnak a riasztók. Na most nagy baj van. DeWitt az irodában intézkedik is Echo „semlegesítéséről”.

Nyílik a széf ajtaja, kint gyülekeznek a rendőrök. Vőlegény agresszív, de nyuszi, azt akarja, hogy Echo lőjön először. Utóbbi hirtelen felindulásból a nyakába döfi lúzer srác injekcióját, ejha. Vőlegény erre eldől, és tüzelni kezd. Lúzer srác előkapja a füstbombát, eldobja. Biztatja Echót, hogy meneküljön, nem láthatják meg. Boyd az utcán fut a hotel felé, keresi az őrszobát a Professzor útmutatása alapján. Megtalálja, beront, de ekkor már fel is tűnik Echo az alagútban, vállán a lúzer fószerrel. Fellélegzés, hepiend. Csak azt mondja meg nekem valaki, hogy is képzelte el ezt valaki ajándéknak?!

Első slusszpoénként Pault látjuk visszaérkezni a lakásába. Victor az orosz maffiózó személyiségében persze epedve várja, kérdi, mi van. Paul közli: dehogy segít ám, inkább felrakta őt minden létező rendfenntartó szervezet körözési listájára. Ha elkapják, személyesen fogja nagy csinnadrattával hazakísérni, nehogy elsikljon a maffia figyelme afölött, hogy besúgó… Victor persze halálra rémülve távozik, közben még odavet valami olyasmit, hogy Ballard ügynök, az a baja, hogy önt érdekli az ember sorsa. Kicsit paradox, de mindegy.

Topher és DeWitt beszélgetését látjuk még. Kiderül, hogy Alpha marhára nem halott, és valószínűleg ő követte el a kis technikai merényletet Echo (vagy a Babaház) ellen. Megvan tehát a főellenség; Topher magasabb biztonsági besorolást kap, hogy segíthessen a kézre kerítésében.