Az előző rész zavarba ejtő talányai után a Dollhouse ezen részében tisztul némileg a köd: kapunk egy rövid szeletet a múltból sok érdekes aprósággal; plusz kapunk egy egész frappáns epizódot a „Van Damme-kötelezők röviden”-ből.

Az előző rész összefoglalója után gyors ugrással 3 hónapja a múltban találjuk magunkat. SOS a Babaházban, Mr. Dominic egy kommandóscsapat élén érkezik, kezdjük érezni, mi az ő műfaja. Tény, hogy illik is hozzá. Hatalmas a zűrzavar, Topher tiszta vér, kiderül, hogy Alpha garázdálkodik – valamiért nem sikerült a törlés. (Ezek szerint Alpha is egy baba – volt?) Baljós jelként Dominic egy emberét a walkie-n keresztül halljuk meghalni, classic. A végső képen Echót látjuk, ahogy a fürdőben, vérben tocsogó hullák között térdepelve, naivan közli kommandósainkkal: nem akarnak felébredni. Echón magán persze egy karcolás sincs.

Egy elég nyugis, narratív jelenettel folytatjuk. Miss DeWitt magyarázza egy kliensnek, hogy is működik a Babaház. Kliensünk egy fiatal férfiú, bevallása szerint sok nővel volt már. Nahát… DeWitt plusz pénzt fizettet vele, mert a feladat „kissé kockázatos”.
De még mennyire hogy az! Echot és a sármos aranyifjút gyors váltásban először raftingolni, majd sziklamászni, majd íjazni látjuk. Echó ezúttal egy nagyon belevaló kiscsaj. Ahogy fogalmaz: 4 fiútestvér mellett nőtt fel. Aha… Kis izgalom a falon, az íj mellett, aztán az ágyban. Echó mindenben tökéletes, hangzik el a finom célzás. Szuper. Ez lesz az eheti epizód? – tehetnénk fel a kérdést máris, mire sármos barátunk egyszer csak íjat ragad, és közli Echóval, hogy 5 perc előnye van, induljon mert levadássza. Echo persze köpni-nyelni nem tud, de hamar kapcsol, elvégre 5 (négy?) fiútestvér között nőtt fel, vagy mi. Jean-Claude azért egy fokkal kevésbé intim szituból vágott neki a hasonló feladatnak...

Közben Boydot látjuk a furgonban. Topher épp férfiszerelmet vall neki telefonon; gondolom ez eredetileg egy későbbi részben szerepelt volna. Hisz még alig ismerik egymást… Hamar vége szakad az idillnek azonban. Boydot és titkosügynők kísérőjét ugyanis megtalálja egy vadőr. Előadják a „meleg túrázók eltévedtek, és éppen azon évődnek, hogy hol is vannak a térképen” szituációs gyakorlatot, ami látszólag be is jön, viszont a „vadőr” a gyakorlat végén se szó se beszéd leszedi Boyd társát (nyilván nem volt elég vicces), őt magát pedig túszul ejti.

Kapunk néhány vágóképet Paul, FBI-ügynökről is. Konkrétabban: megismerhetjük ultra-lúzer, de egyébként csinos szomszédnőjét, aki láthatóan totál bele van zúgva. Lesz ebből még feszkó. Közben az irodában megkapja a múlt rész végén megcímzett borítékot. Hogy mire nem képes az amerikai posta!

Kiderül, hogy azért annyira nem is kapta össze magát Echo: össze-vissza botladozik, felsérti a karját, legurul egy lejtőn stb: tipikus csajos bohóckodás. Végül (vagy nem annyira végül) viszont eljut egy barátságosnak tűnő kis kunyhóhoz, ahol talál mindenféle hasznos dolgot, illetve mégsem. Jól meghúz egy vizeskulacsot, mire furcsán kezdi érezni magát. Minderre fittyet hányva mindjárt nyomban meg is találja a halott erdőőrt, akit persze a kamra ajtajának támasztva rejtettek el, hogy még jobban megijedjen, aki megtalálja. Bizony, úgy néz ki, ez az egész küldetés valami bizarr fantazmagória, amiről viszont a Babaházasok nem igazán tudtak. Sármos vadász barátunk közli Echóval a vadőr walkie-ján, hogy a kulacsban egy finom méreg volt. Valóban, Echo hallucinálni kezd: Caroline-t látja ugyanabban a jelenetben, amiben az előző rész végén láthattuk a videón. Plusz tovább szerencsétlenkedik az erdőben. (Ezen a téren nincs változás.)

Flashback. Dominic és Boyd egy hulla felett értekeznek; kiderül, hogy Alpha valamelyik feltöltött személyisége tette képessé arra, hogy néhány pillanat alatt összekaszabolja az embereket a Babaházban. Beleértve Dokinénit is.

Jelen: Boyd kiszabadítja magát a támadó fogságából, kicsit vallat (egész jól megy neki), és egy újabb flashbekket kapunk, amelyből megtudjuk, hogy a felügyelőtiszt és a „baba” (aktív) között van egy mélyen besulykolt protokollbeszélgetés, amelynek keretében a felügyelőtiszt bármely helyzetben meg tudja nyugtatni az aktívot (és közben persze kontrollt tud nyerni felette), aki akár az életét is rábízza a felügyelőre, fenntartások nélkül. Boyd az Echóval felépített szoros kapcsolat jegyében hősiesen el is indul megvédeni őt. Persze hogy érdekesebb legyen, sármos fickó egyből eltalálja érzékeny helyen, így változatlanul Echón múlik a túlélés. Ami még izgalmas, az az, hogy – feltételezhetően a drog hatására – Echo kilép a bevésett sémából, és a „Minden rendben lesz” örökzöldre egy másik örökzölddel válaszol: igazi nőhöz méltón kifakad, hogy „nem, nem lesz minden rendben!”.

Hál’ Istennek ez esetben mindez egy egészséges tettrekészséggel párosul. Echo elkapja a sármos embervadászt, még van egy kőkemény „szembeállunk-mindketten-csőretöltve” jelenet, ezután megverekszenek. (A múltkori kommentelők kérem most nagyon figyeljenek!) Persze Echo majdnem alulmarad, de végül mégse; azonban nem test-test elleni küzdelemben győzi le sármos embervadászunkat, hanem egy (épp arra heverő...) nyíllal tépi fel a nyaki ütőerét. Érzelmes jelenetek Boyddal, majd Mr. Dominic érkezik jó pár raklapnyi kommandóssal, jó érzékkel pont akkor, amikor már tökmindegy. Nyilván így látta más sorozatokban.

Végül vészjósló jeleneteket láthatunk megint: Mr. Dominic még nem látott ilyen mestermunkával felépített alibiszemélyiséget, mint amilyen sármos embervadászunké; az álvadőrt pedig egyértelműen Alpha nyírta ki. (Őt Boyd a vallatás után eszméletlenül megkötözve otthagyta a furgonban.) Bár a Babaház-fejesek azt állítják, elintézték. Minden szál Echóhoz vezet, szögezi le Boyd. Huh. Slusszpoénként úgy tűnik, Echo sem törlődik teljesen a székben: emlékszik a szalutálásra, amit sármos embervadász tanított neki az erdőben.