Egy fiatal és egy idősebb nőt látunk vitatkozni egy pici, de igényesen berendezett irodában. A fiatalabbik, Caroline, feldúltnak tűnik. Kulcsszavak pattognak: cselekedetek és következmények, zűr, nincs választásom stb; végül azonban nem tudjuk meg, mi volt a diskurzus tárgya. Vágás.

Pörgős motorozás valami külső kerületben. Egyik motorosunk Caroline, a másik egy cuki csávó. Hőseink befutnak egy kínai étterembe, a pasi szülinapi partijára. Kiderül, hogy a motoros fazon Caroline lovagja; nyakláncot is kap tőle, szikrázik közöttük a levegő. A lovag elmegy egy italért, Caroline meg erre pókerarccal lelép; jön egy szabvány fekete furgon, és felveszi. Caroline lovagjának meg sem rebben a szeme, szépen álmélkodva mered utána. Még kommentálja is egy barátjának: csajszinak el kellett mennie, ez van. He?

Mélygarázs, fekete furgonok, az egyikbe gésa száll be egy öltönyös kísérő oldalán. Fura. Aztán Caroline-t látjuk, ahogy mindenféle embereknek magyarázza, hogy milyen cuki a srác, meg hogy vissza kellene-e mennie vagy sem a partira; közben a „kezelését” emlegeti. Végül egy high-tech teremben, egy geek srác kérésére befekszik egy székbe. Beindul a gép, az emlékeit látjuk hátramenetben, egészen kiskoráig. Felül. „Elaludtam?” Geek srác: „Egy kis időre.” „Elmehetek?” „Ha szeretnél.” He?

Geek srác (becsületes nevén: Topher) kisétál, kint a Caroline-t begyűjtő furgonos ember (Boyd) várja. Újabb díjnyertes puzzle-párbeszédet kapunk az arcunkba: „Minden rendben volt a törléssel?” „Abszolút! Ha nem hiszed, kérdezd Echót. (A jelek szerint Echónak hívják Caroline-t „idebent”.) Ó tényleg, nem emlékszik semmire.” Közben nagyon úgy tűnik, hogy Topher meg akarja győzni Boydot valamiről. „Emberbarátok vagyunk. Adtunk két embernek egy tökéletes hétvégét. Nézd csak meg Echót: semmi gondja; az álmot éli.” „Kinek az álmát?” „Ki következik?”

Villa valahol. Apu, öltönyös, maffiózó figura, kislányával cseveg telefonon. Kislányt elrabolják, drámai képsorok. Aput Caroline vitapartnerénél, Miss DeWittnél látjuk újra, nagy megbeszélésben vannak. Apunak egy profi közvetítő kell. Rendben van, megoldjuk.

Caroline/Echó orvosnál van. Baj van a térdével, nem emlékszik, mi történt. Doki néni nagyon helyes, de össze van vagdosva az arca. Fura, halkszavú. Echo elkódorog, mert villanásokat lát a székes szobából. Benyit. A szobában egy fiatal lány kínlódik a székben, csupa drót lóg ki belőle, elektrosokk-szerűségnek tűnik. Szép komótosan végigfut rajta a kamera. Topher gyorsan kitessékeli Echót, közben kiderül, hogy Sierra – a lány a székben – újonc, ezért kell átesnie az említett procedúrán. „Jobbá” teszik. Aha... Caroline/Echo nem tűnik túl agilisnek, Topher meg a doki néni könnyen leszerelik. Kicsit mint az oviban.

Ezután váltogatott képsorokon láthatjuk, ahogy bizonyos Paul, FBI ügynök, jól helyrerak a ringben egy nálánál néhány számmal nagyobb izomtibort; illetve, hogy a főnökei jól kiosztják, hogy szálljon le az orosz embercsempészetes ügyről, és egyáltalán, hagyja abba a Babaházas kukázást. Ennél tovább azonban sajnos nem visz ez a jelenet. Igaz, az üzenet, ha nem tévedek, az, hogy Paul nem fog meghátrálni. Egész biztos nem fog.

Közben Caroline/Echo elegáns kiskosztümben, magassarkúban, mély dekoltázsban és szemüvegben jelenik meg Apu házában. Latolgathatnánk, hogy ez most kinek az „álma” és miről szól, de hamar kiderül: Caroline/Echo most Eleanor Penn, nagyon expert közvetítő. Vagy legalábbis azt hiszi magáról. Viszont elég meggyőzőnek is mutatkozik: kiosztja a gyerekrablót, valamint megcsillogtatja tárgyalói zsenijét több ízben is.

Váltunk. Paul egy bárban, jól láthatóan stake-outon. Vagyis megfigyelésen. Valami akcentussal beszélő faszit figyel. Van egy telefonja. Ennyi.

Megint Apuéknál vagyunk. Újabb heves tárgyalás, Echo brillíroz. Apu elkezd viszont kínlódni. Eleanornak kitűnő iskolái és gyakorlata van, de miért bízzon meg benne? Talán történt vele hasonló dolog? Bingó! Echo bestresszel, majdnem összeesik az emlékek súlya alatt, nyom is egy slukkot a befújójából. Ja, nem is említettem: Topher igazi emberek személyiségéből rakja össze a babák személyiségét az egyes feladatokra. A jó és a rossz tulajdonságok ezért párban jelennek meg, hiszen szervesen kapcsolódnak egymáshoz, mint minden igazi személyiségnél. Eleanor pl. egyszerre zseniális közvetítő, asztmás és rövidlátó. Lesz ebből még izgalom!

Kis intermezzo megint: Paulsrác elkapja a megfigyelt fura akcentusú fazont (pisilés közben, classic), és jól megmondja neki, hogy szaglásszon körbe, az orosz csempészek közül ki ad el lányokat a Babaháznak. Nos, nem hagytak minket sokáig tűnődni: Paul, FBI ügynök, ezek szerint tényleg nem adja fel.

Túszátadás, végre. A kötelező körök: megvan a pénz? megvan a lány? stb. gond nélkül lefutnak. Ezekután viszont Echo/Eleanor meglepetésre összeomlik az egyik gyerekrabló látványától. Azért még szól Apunak, hogy ne hagyja őket elmenni, mert nem fogják visszaadni a lányát. Erre Apu persze befeszül, és lelöveti magát az egyik gyerekrablóval. Boyd leszedi távcsövessel a támadót, mielőtt az Echót is bánthatná; ez szép jelenet. A többi pernahajder viszont elmenekül a motorcsónakkal, illetve legfőképp a kislánnyal meg a pénzzel. Apu meg fél lábbal a sírban. Mi lesz ebből?!

Echo/Eleanor a furgonban tiszta poszttraumatikus stressz, motyog össze-vissza. Kiderül, hogy az egyik gyerekrabló az összerakott személyisége egyik „alkotóelemét” kislánykorában elrabolta, ettől akadt ki. Feszült rejtélymegoldós szituációs gyakorlat következik: Echo/Eleanor és Boyd együtt törik a fejüket, kik állhatnak a rablás mögött. Több mindenre rá is jönnek, de hát vissza kell térni a bázisra, Echót törlik, vége a dalnak. Hacsak Boyd meg nem győzi Ms. DeWittet, aki láthatóan a főgóré a „Házban”. Erre igazából nem sok az esély. Vagy mégis? Feszült pillanatok, Boyd rohan a székesszobába, Echo pont felül a székben, jajj, mindennek vége, törlődtek a friss emlékek! De mégsem. „Hol a szemüvegem?” – szólal meg. Fellélegezhetünk.

Egész kis kommandó indul a gyerekrablók után. Boyd marad, Echo/Eleanor és Mr. Dominic, DeWitt fogdmege helikopterrel indulnak útnak. Echo/Eleanor viszont a one man show-ra esküszik, ki is harcolja ezt Dominicnál. Egyedül megy be a viskóba, ahol a gyerekrablók meghúzták magukat (a jelek szerint nem eléggé), és szépen ráveszi többségüket, hogy „régi ismerőse” ellen forduljanak. Lövöldözés, újdonsült barátaink nyernek. Csakhogy! Sierra full kommandóscuccban berobban a házba, és rövid úton szarrá lő mindenkit. Kivéve persze hősünket, Echot, és az elrabolt kiscsajt, hátha kellenek még a folytatásba.

Két epizódvégi elgondolkodtató jelenetet kapunk még. Az egyikben DeWitt jelentőségteljes arccal nyújtja oda főbulldogjának, Mr. Dominicnak az Aktát. Nem tudják még, hogyan fogják kordában tartani azt a valamit, amiről szól. „Alpha – Eyes only” áll a papíron. Ebből persze még bármi lehet – ügyes húzás, Whedon mester! A slusszpoén pedig: friss hullák társaságában néz meztelenül valami izomtibor egy Caroline-ról szóló videót, miközben Paul, FBI ügynöknek, állít össze egy „Keep looking” (Keress tovább) feliratú mikuláscsomagot. He?