1938-ban vagyunk, Greenwood-ban. Egy útszéli fogadóban tehetséges fiatalember gitározik, de játékát hirtelen abbahagyja, mert különös hangokat hall, mintha vad, vicsorgó kutyák járnának a fogadó körül. A közönség nem igazán érti, mi történik, úgy tűnik, csak hősünknek van ez a fura látomása (vagy hallomása?). Menekülőre fogja, azonban a kutyákat nem tudja lerázni, hiába is zárkózik be házába, a dögök veszettül döngetik az ajtót – nem csoda, hogy Robert iszonyatosan retteg. Később aggódó barátai rátörik az ajtót, de a gitárost a földön fekve találják, rángatózva, amint egyre csak azt hajtogatja: fekete kutyák. Hiába rohannak orvosért, Robertnek ezek az utolsó szavai…
Visszatérve napjainkba, Sammy és Dean egy étteremben böngészi a rendőrségi adatbázist (helyesebben Sammy böngész, míg Dean sültkrumplit zabál). Mostantól óvatosabbnak kell lenniük, mert Dean-nek már igencsak hosszú a bűnlajstroma: nem elég, hogy St. Louis-ban körözik, de már a szövetségi adatbázisba is bekerült. Ő persze úgy gondolja, hogy ez menő, sőt, szerinte Sammy még féltékeny is, amiért őt még csak bűnrészességgel sem vádolják. Na mindegy, azért a munkát csak folytatni kell, Sam fel is vázolja az eheti esetet.