Minek kellenek ezek az előző rész tartalmából mutogatások a sorozatepizódok elejére, engem nemcsak hogy rendkívül untatnak, de néha még fel is basznak, amikor például az első évad ötödik részében már hetedszerre látok egy jelenetet, mint most. Mondjuk a főcímeket is mindig pörgetem, és hogy ezt leírtam, már értem, miért nincs tévém. Ennyit az önanalízisemről, remélem, mindenkinek annyira érdekes volt legalább, mint a rész első 38 másodperce nekem. Washingtonban vagyunk, hajnali fél kettő, ilyen korai órákban ne is lepődjön meg senki, hogy nem érti, mi a fenéről van szó Wedeck és Szépfiú között, elég látni, hogy Wedeck haragos. Mark telefonál, a jó hírét nálam eltehetné délelőtt tízig, amit a valakivel elkezd megosztani, ahogy beszállnak a kocsiba. Wedeck, Demetri, Vreede, Benford csitt csatt bumm, csukódnak az ajtók, egy nagy fekete terepjáró, olyan igazi fasznövelő gumija csikorog és egy nagyobb csittcsattbummal beleszáll az ügynök-szállítóba. Ha mindez nem lenne elég, Wedecknél valszeg haragosabb ázsiaiak bújnak elő a sötétített ablakok mögül és kérem, ne törődjünk a ki nem nyílt légzsákokkal, mert legalább a biztonsági övek kicsatolását halljuk, mielőtt az egyik marcona meghúzná a ravaszt, oszt repül darabokra a kocsi, lehet izgulni, hogy ki volt a gyorsabb: négy FBI ügynök, vagy egy gránátvető. Főcím.
Persze az egész cold open nagy parasztvakítás volt, ugrunk 39 órát vissza, majd negyven perc múlva megtudjuk, hogy maradt-e valaki életben a parkolóházban, vagy egy wtf-al van dolgunk. Fehér Ház alagsorában Wedeck kivételével ott ácsorognak mit sem sejtő ügynökeink, hazugságvizsgálóval történő kihallgatás folyik itt, nahát. Vreede és Szépfiú sztoriját hallgatjuk párhuzamosan: mindkettő úgy látta a kitekintésében, hogy nincs más az épületben. Mark az irodájában baszkolódott a táblával, ezt a sztorit unásig ismerjük, aki itt érdekes, az Vreede, aki épp indulóban volt és vészkijáraton át távozott. Talán azért, mert már késő volt, nem tudja az okát biztosan, senkit nem látott. Nem úgy, mint Mark, fegyveres bohócmaszkosok, és úgy tűnik, az igazat mondta, mert ahogy később csacsog Szakállal (aki Benfordék garázsajtaját meg riasztóját szereli épp), azt mondja, nem gondolják árulónak. Mert valakit annak gondolnak? Hol van itt a kutya elásva? Oliviának más dög szaglik, nem ez a kutya, hanem az alkoholista. Meghallja, ahogy Aaron egy washingtoni AA klubot ajánlgat a férjének, nem érti, miért értené, ha nem is áruló a férje, azért hazudni tud. Vreede és Noh bizonyítékok felett csacsognak, amik valami bizottságnak kellenek, mert Wedeck - aki mint megtudjuk, valamikor itt élt, fél, hogy megvonják tőlük a támogatást. Heh?- mondhatnánk, de izgalomra semmi ok, majd összeáll a kép, de addig nézzük, ahogy Wedeck macinaciban kosarazik egy fickóval, aki a Harvardra járt és nagyon izzad.
Szenátusi hírszerzési meghallgatások, ezért van itt a los angelesi különítmény, ezért van befosva Wedeck, mert a támogatásokat, amiket szervezetek az ájulásokkal kapcsolatos nyomozásért kapnak, át akarják strukturálni. A másik nyugtatgatja, hogy nem lesz semmi vész, ki a fene lehet ez, nagy kutya, nagy kutya, de mennyire nagy? Mielőtt Wedeck tényleg kicsit megnyugodhatna, hogy nem vesz el senki pénzt a Mozaiktól, kiderül, hogy valami Clemente fogja vezetni a meghallgatásokat és erre szegény FBI-osunkba beszorul a szusz, mint Rafalski feje a piszoárba. Kitől parázhat ez a nagydarab feka és mit kakaskodnak egymással, hogy kitől fura a becsületes cserkészfiú-szerep? Nem szoktam meg, hogy ennyit kelljen agyalni ezen a sorozaton, fehéredik is az ujjam, ahogy kapaszkodom a fotelkarfába. Majdnem olyan izgalmassá kezd válni az egész, mint egy Kenó-sorsolás.
A Los Angelesben hagyott Janist is sportolás közben kapjuk el, komoly arccal taekwondozik és simán földreküld egy faszit, hohó, biztos itt jön a romantikus szál, gondolhatnánk és nem is tévednénk nagyot. A srác ugyanis elhívja randizni (moziba! moziba nem hívunk elsőrandizni lányt!) Szimpatikus Barnát, aki viszont megint földreküldi, csak most meg se mozdítja kezét-lábát, helyette összekacsint egy másik csajjal, aztán megy dolgozni, mozisrandi nélkül. Al már várja és egy pendrive-on átnyújtja a 18évvel ezelőtti műholdas felvételeket Szomáliáról, ezek tényleg meglépték a CIA meghekkelését. Kapcsolunk a Fehér Házba, nemsokára elnöki sajtótájékoztató, Vreede könnyfüggönyös szemekkel anekdotázik ötödikes tanáráról, aki halált vagy börtönt jósolt neki, most meg tessék, itt ül Washingtonban, öltönyben és tokában. Demetrit ismét virágos jókedvében találjuk, leoltja: még simán megtörténhet bármelyik a kettő közül. Na de jön az elnök, és belép az izzadós fickó a kosárpalánktól, csak már nem Harvard póló van rajta. Az egész nem is lenne érdekes, de az utolsó utáni pillanatban az egyik riporter bekérdez, mit látott az elnök a kitekintésében, a riporternek nem árulja el, de mi a nézők vagyunk, nem holmi újságírók, úgyhogy már látjuk is, ahogy Mister President a felesége mellett fekszik, amikor belép egy fickó az ajtón, hogy bocs az ébresztésért, de valami történt. Pukk, hát ez nem volt valami nagy előrelépés a sztori szempontjából, asszem. Még odaveti a riporternek, ő a mában gondolkodik, nem a jövőben, össze kéne kötni őket Oliviával, jól megértenék egymást. Sajttájnak vége, áramlik kifelé a tömeg, de az elnök kitekintésében látott biztonságis kiszedi Wedecket, kérem kövessen.
Emlegetett szamár, Olivia és Szakáll lelkiznek egy sort, doktornéni aggódik, mert Mark feszültnek tűnik ott Washingtonban, és emlékszel-e Szakáll, a múltkor is akkor kezdett újra inni, amikor távol volt Afrikától itthonról és para volt a melóval? Szakáll hozza a szokásos bölcselkedését, ha inni akar, inni fog, nem kell hozzá ok, vagy indíték. Az egyetlen, amit tehetsz, doktornéni, hogy megbízol benne, anélkül, hogy irányítani tudnád, mit tesz és mit nem. Próbálok elővenni valami gúnyos beszólást, de tényleg meghatódtam. Közben Wedeck a biztonságist követve az Ovális Irodában találja magát, de egyetlen orális tevékenysége, hogy beszél, hála a forgatókönyvíróknak. Ez a kettő itt valami fura titkot hordoz, amire folyamatos utalásokat kapunk, tudnék tippelni, de nem teszem. A lényeg, hogy Wedeck egyszer kihúzta a szarból az elnököt, amihez köze volt Clemente-nek valahogy és emiatt kerüli Washingtont is. Az elnök most vissza akarja adni, amit kapott, de nem azzal, hogy besegít a Mozaiknak, hanem hogy besegít Wedecknek - belbiztonsági igazgatót csinál belőle. Ajánlat megtéve, Wedecknek csak el kell fogadnia. Emlékszünk még a taekwondos jelenetre és az összekacsintásra Janis és a Széplány között? Mert az a kacsintás nem csak olyan lányos összenézés volt, de nem ám. A hülye fehér hacukát félretéve csiniben feszítenek egymás mellett abban az étteremben, ahol Széplány szakács és arról beszélgetnek, hogy az FBI nem szívleli a leszbikus ügynököket, úgyhogy nem tudja senki Szimpatikus Barnáról, hogy bizony azért is nagy meglepetés a kitekintése, mert a lányokat szereti. Széplány szintúgy, illetve ő leginkább Janist szereti, be is dobja, hogy a kitekintésében már jegygyűrű volt az ujján, jézusom (lányok, nem beszélünk eljegyzésről első randin! még akkor sem, ha nem moziba, hanem vacsorázni vittek!). Janisnek eszében sincs elárulni, hogy ő mit látott, de Hillary Clintonnal és Sarah Palinnal elképzelni annyira gyomorforgató, hogy nem értékelem a humorosnak szánt fedősztorit.
Végre eljutunk erre a bizonyos Szenátusi Hírszerzési Meghallgatásra, égek a vágytól, hogy megtudjam, ki az a Clemente, de kiderül, hogy rosszabb mint Hillary vagy Sarah, ezeknek a politikus-asszonyoknak van egyfajta arcuk, amiket inkább zombifilmekben kéne mutogatni. Szóval szigorú szemű néni elé járul jópár ügynökség, szervezet és anyámkínja, elmondani nyomozásuk tárgyát, céljait és eszközeit: vízkészlet-mérgezés (kizárva), földönkívüliek (ezt ki-ki döntse el maga, én maradok a nevetségesnél), Kína (a CIA álláspontja és a legszimpatikusabb magyarázat a nép számára). Aztán nagy levegő, kis szünet, biztos mindenki feltankol apró és rossz pogikkal meg bubimentes vízzel, hogy aztán meghallgassuk Wedecket, aki nem zabálással van elfoglalva, hanem telefonál a feleségével, amíg Clemente oda nem cipeli az arcát, hogy szópárbajt vívjon vele. Wedeck hat évvel ezelőtt valamit tett valami nővel, ami miatt mennie kellett Washingtonból, de Clemente nem tudta rábizonyítani, úgyhogy maradt csak szenátor, nincs női elnök. Ugye mostmár mindenkinek összeállt a kép? Stan még odaszúr egyet, Joyce lányom, ha elnök is lettél volna, nem válaszottak volna újra, de a nő ezt is levédi, Sun Tzu-t idéz és ezzel Adelei Niska-ra hajaz, bár ő Xiang Yut választja, de egykutya a kettő, én mondom. Szóval idéz és kiröhögi a Mozaikot, mondván a látomások nem valósak, ergo kurva felesleges összegyűjteni, vizsgálni és elemezni őket. Hogyhogy nem valósak? A vén punci elnökként látta magát április végén, és ez még az ő hatalmas egójával sem tűnik lehetségesnek.
Vége a pogi- és pisiszünetnek, Wedeck áll a mikrofon ellé, de mintha a vádlottak padján lenne, vagy A rossz tanuló felel-t játszaná el. Újat nem tudunk meg a Mozaikról, de a bizottság kíváncsivá válik Markra, hamár az egész az ő kitekintése miatt indult be, hallgassuk meg a hiteles forrást, vélik - én meg kénytelen vagyok egyetérteni a törekvéseikkel, hiába néz vasvillámokat szórva Wedeck, nem Zeusz a lelkem, csak egy FBI-os. Másnap tehát Markot vetik alá a kérdéseknek, és Wedeck tanácsán csak vinnyogva röhögni lehet, azt mondja, add elő az igazat, akkor nem lesz gond, dehát Benford ügynökből több hazugság folyik, mint takony náthás időszakban, könyörgöm. Hamár igazmondás, visszatérünk Janisre, aki inkább hazudott egy Palint, semmint hogy elmondja a terhességét Mayanak, akivel minden bizonnyal együtt töltötte az éjszakát, tekintve a rántottát a tűzhelyen, a csajt meg a lakásában. Smár közben szólal meg az ébresztőóra, ami ráébreszti Janist, hogy ideje indulnia, és bíztatja újdonsült csaját, maradjon csak a lakásban és kutasson egy kicsit, mert az izgalmas. Ez valami FBI-os erogén-zóna lehet, én agyfaszt kapnék, ha az egyelőre egyéjszakás kapcsolatom egy fiókot is kihúzna. A munkahelyére érve is beletenyerel a közepébe - a megszerzett CIA-s felvételeken kiszúr Szomália 90-es műholdas képén egy aszfalt utat és tornyokat. Azokat a tornyokat, amik közül egyet mi a harmadik rész végén már láttunk, nem is kérdés.
Mark szerencsétlenkedik Washingtonban, Zéró Gyanúsítottról és Gibbonsról, meg a varjakról beszél, szinte hallani, ahogy a többiek könyörögnek a sorsnak, hogy ne hozza fel senki a szabadon engedett nácit, de a bizottság egyelőre kíváncsibb arra, miért is érzi magát Mark meg a los angelesi iroda felhatalmazva arra, hogy az FBI központi irodájának beleegyezése nélkül azt csináljon, ami eszébe jut. És erre komolyan az a válasz, hogy azt látta ez a szerencsétlen kutyaszemű, hogy fél éven belül a kis csipetcsapat lesz a kakas a szeméttdombon és tutira sikeres a nyomozásuk, hiszen valaki el akarja hallgattatni őket, lásd bohócmaszkok és fegyverek. Ha Clemente tudna magyarul, azt mondaná, hiszi a piszi, de mert nem tud, ezért csak megsemmisítő pillantásokat vet és kérdez. Nem tudok rá haragudni, hogy a földbe tapossa Markot. miért volt egyedül az irodában? Nem tudja. Miért nem tudja, kivel beszélt telefonon közben? Nem tudja. Hárít, Clemente meg a hazugságvizsgálóval egybekötött vallomásából idéz, mostmár kábé csak a hülye nem jött rá, hogy Benford ügynök be volt állva, mint a gerely, ráadásul a nő felhozza a náct is, ezt hívják úgy, hogy kivégzés. Wedeck ideges is lesz, érzi mindenki, ahogy egyre közeledünk ahhoz a végjátékhoz, amit már láttunk az epizód elején, ugye. Előtte még azért körkapcsolás, Janis és Mark a túlpartról - a tornyok 5 hónap alatt épültek fel, 91 áprilisában 30 méteresek lettek, fejcsóva, okosat senki nem tud mondani. Mondjuk ezen lassan ki csodálkozik?
Janis újra randizik Széplánnyal és kap egy übermodern ébresztőórát, ejj, de nagyon kínosan be akar vágódni a csaj. Aztán persze rontja az esélyeit, mert muszáj megkérdeznie valamit, Szimpatikus Barna ráizgul, uh, biztos kutattál a cuccaim között, de csak azért hiszi ezt, mert nem halad a korral - hiszen mi az, ami többet elmond egy emberről, mint a hálószobája meg a gardróbja? A jövője, és Janis, te kis balga, hát nem kitetted a Mozaikra, hogy gyereked lesz? Szerencsétlen Maya hiába mond szépeket és optimistán jövőbe tekintőket, Janis össze van zavarodva, el is rohan, ha már maga elől nem megy, akkor Széplány elől. Közben Washingtonban Wedeck ide-oda rohangál: kopog egy ajtón, ez itt az a nő minden bizonnyal, akiről Clemente tud, a felesége meg nem, a háttérben meg egy hat éves fiú.. aztán már megint az Ovális Irodában vagyunk, elnök úr, whisky, belbiztonsági igazgatói poszt, de Wedeck előhúzza a fotót a belső zsebéből, mint nyulat a kalapból és ahelyett, hogy a maga zsíros állását fogadná el, a képen az elnök ölében cicáskodó csajt meg a Mozaikot helyezi előtérbe. A lányt még megértem, persze jó nagy klisé a csaj, akit felcsinált a nős elnök, de hogy a Mozaik?! Az elnök se érti, tudod-e Stan, hogy egyszer kérhetsz cserébe nagyot azért, mert te intézted el az ügyet hat évvel ezelőtt, biztos, hogy ezt kéred? De ezt kéri, az elnök pedig telefonál, valamit el kell intézni. Vreede és Demetri már elintézték: magukat. Síkrészegen karaokeznak, míg Mark szenveleg és miután Wedeck megérkezik, még őt cseszi le, hogy miért hagyta ott a meghallgatáson, van arca a srácnak. So how does it feel? Kissé idegesen, Wedeck a következő felelősségrevonó beszélgetést ugyanis megtehette volna azelőtt, mielőtt kijátsza az adut az elnöknél. Ketté áll benne még a szar is, amikor Mark kimondja, hogy részeg volt, hét év után újra, azért csak elmosódott kép az egész kitekintése. Nincs is mit ragozni, Wedeck megszerezte a támogatást, feltette az egész karrierjét arra, amit Mark állított, hogy látott, cheerio.
És jön a végjáték: Olivia sms-t kap, ismeretlen és titkosított számról, amiben felvilágosítják arról, hogy Mark ivott a kitekintésében. Szépfiú elindul kifelé Wedeckel, hogy kikérjék a kocsijukat. Janis hazaindul, kezében kajászacskó. Őt hívja végülis Mark a jóhírrel, hogy Wedeck megszerete a támogatást a Mozaikra. Washingtonban kiszállnak a marcona ázsiaiak, előkerül a gránátvető. De közben Janist is betalálja egy hasonszőrű, akit sikerül még lerúgnia, de egy másik fickó kezében több méterről kilőtt golyóval nem tud mit kezdeni: meglövik, összeesik, utánalő a másiknak, el is találja. Washingtonban közben Rolling Stonesra bukkannak elő az ügynökök, tíz kicsi indián helyett négy kicsi jackbauer, halomra is lövik a támadóikat, már amennyit tudnak, azért pár elmenekül. Janis fekszik az utcán, folyik a vér, forog az ébresztőóra. Ideje felkelni.
Facebook kommentek