Üdv újra mindenkinek, vegyük sorra rögtön, miket mutogatnak az előző két részből. Szánkbarágják újra, miről is szól a sorozat nagy vonalakban, osztán megyünk egyre személyesebbe: Charlie, aki szerint D. Gibbons rossz ember, Szakáll, akinek a halott lánya élt, Noh, aki nem látott semmit és miután ezt posztolta a Mozaikra, kapja is a hívást: március 15-én háromszor mellkason lövik és meghal - állítja a titokzatos női akcentus, akit nem lehet visszahívni. Mindenki képben van bizonyára, főcím. Öreg bácsi és középkorú közeg, németül beszélgetnek több kerítésen át a kitekintésükről. Herr Schultz Frau Schultz-cal reggelizett április idusán, Herr Geyer, az öreg faszi nem mond konkrétat, csak hogy olyan valamit látott, ami biztosítja a szabadulását. Hogy honnan? Hát a sok kerítés mögül, a gépfegyveres őröktől, és bizonyára Herr Schultztól, a müncheni Quale börtönből. Ki lesz ez és mi köze jóöreg barátainkhoz Los Angelesben?
Benfordéknál készül a mogyoróvajas szendvics és a hazugságok garmadája. Miközben Nicole-t, a kufircoló nörszt próbálják elérni telefonon sikertelenül, Szakáll érkezik, aki megpróbálja felhívni Szépfiú figyelmét arra, hogy a hazugságai nem vezetnek jóra, de Mark tromfol, kérlek, Szakáll, most a lányáról van szó, aki valahogy ismeri azt a fickót, aki után nyomoz. Aaron szerint Marknak mindent meg kell tennie , hogy ő kapja el a bohócmaszkosokat, ne ők Szépfiút, ez az egyetlen megoldás. Mondja ezt az apa, aki elvesztette a lányát, ájjáj.
Seattle-ben járunk a reptéren, géproncsok mindenütt és a harmadik epizódra csak megérkező eyecandy, Demetri ügyvéd csaja. Egy Los Angeles felé tartó gépen ül, lehetnek rajta vagy hárman és igen, ilyen beszélgetéseket szeretnék még, még, amik közelebb hozzák az egész sztorit, ahogy a szomszéd ülésen whiskyző légitársaság-igazgatóval csacsog, aki be van szarva, de repülnie kell: bizonyítandó hogy veszélytelen. L.A.-ben végre jut pár saját mondat két FBI-osnak, akik folyton ott vannak a háttérben, de azt se tudjuk, kicsodák. Alt Demetri kéri meg, hogy a tegnap esti hívását azonosítassa valahogy. Persze közelebbit nem mond, csak hogy kurva sürgős. Vreede pedig a szimpatikus barnával néz át többszáz aktát, különböző országok hírszerzési ügynökségeiét, mit tudnak az ájulások okáról. "A Föld fingott, mi meg elájultunk...", vicces ember. Ő jut el Geyerhez is, aki mint megtudjuk, ex-náci rab és állítja, tudja, miért tartott 137 Sekundenig a fing miatti kidőlés. De álljunk meg egy szóra, Marknak több, mint ismerős ez a Sekundenes dolog, ki volt tűzve a táblájára a jövőben a fickó arcképével együtt, ezaz fiam, megint belemész ebbe az ördögi körbe. Plusz pont, hogy Geyer megemlíti a jelentésben név szerint szomorú szemű ügynökünket. Persze Mark szeretne már tegnap Münchenben lenni, kedvenc főnökünk viszont azt szeretné, ha Gibbons-szal és Zéróval foglalkozna Janis-szel együtt, de ez Mark, aki bárkit meggyőz bármiről, el is engedik őket végül.
Szakáll szomorú fejjel sétál az utcán és ejnye, westernfilmes csapóajtón igyekszik befelé egy kocsmába. Csillapodhatnak a kedélyek, Szakáll az Szakáll, a korrektség megtestesítője, csak szódát kér meg egy aláírást, exhumáláshoz. A kocsmárosné nem más ugyanis, mint a halott lánya anyja, aki nem hisz benne, hogy Aaron a lehetséges valóságot látta, inkább baromi dühösen a faszit okolja, amiért a lányuk belépett a hadseregbe és elment Afganisztánba, hogy jól meghaljon. Vagy nem. Ezt akarja kideríteni Szakáll, de se szódát, se aláírást nem kap. Közben Demetri a reptéren az első perctől fogva hárít, hogy ne kelljen megosztania a megérkező Zoey-val, mit nem látott, mi fog vele történni áprilisban, pedig a csaja igen szeretné. Helyette egy motelben hetyegnek, de Noh számítása nem jött be, egy orgazmus nem törli ki a csaja fejéből, amit látott, amit meg akar osztani. És nem is csodálom, Hamoa beach, fehér homok, fehér ruha, mezítlábas esküvő. És Demetri. Látta őt. Noh képtelen megmondani a igazságot, inkább behazudja, hogy ugyanezt látta. Fura programpontok a naptárban: március 15. három lövés a mellkasba, halál; április 29, esküvő.
Münchenben esik, de szerintem lassan a könnyeink is potyogni fognak, ha tényleg arról lesz szó, amire Geyer utalt az első néhány percben. Benford és Hawk ügynököket Stefan Krieger várja, legfontosabbnak azt tartja elmondani, hogy ezek ketten csak a német kormány vendégei és kábé kuss legyen. Erre Nemterhes Janis Sophie Schollal jön, Krieger kiírtott indiánokkal és 250 év rabszolgasággal. Mint valami rossz kajacsata az ebédlőben, most tényleg ettől kéne éreznünk a feszültséget? Még az elsütött Britney Spears-poén is olyan gyenge, hogy szinte azt is elfeledteti velem, nagyon is érdekel, mit tudhat ez a Geyer. Aki viszont mielőtt egy szót is szólna, már akar cserébe valamit. Krieger számított rá, de Geyer lefikázza csípőből, hogy egy csökkentett szinten őrzött létesítménybe küldjék, ő ennél sokkal többet akar: engedjék szabadon (vissza az Államokba) és ejtsék az összes vádat. És nem, nem hiszem el, hogy Mark kábé gondolkodás nélkül belemenne a dologba, mert hétmilliárd ember vár válaszra, ah, nyuszikám, a fenéket, leginkább saját magad vágysz válaszokra, a többi hétmilliárd ketté van szarva. Még jó, hogy Janis kimondja helyettem, hogy egy tömeggyilkost akar szabadon engedni, lehet hogy a semmiért cserébe.
Ugrunk egy kontinenst, pihentetni egy kicsit gyomrunkat. Olivia sebészruciban csacsog, egy másik sorozat Zoejával, de itt és most Wedeck feleségével. Aki a kitekintésében otthon volt, a fia szobájában, aki főiskolára jár már. De a szobában nem a fia régi cuccai voltak és az ágyban sem ő feküdt, hanem egy kissrác, aki mégis anyának szólította. Még soha nem látta, de az anyja lesz. És örül neki. És okkal látta ezt előre - mondja Oliviának, akinek gondolom a szíve törik minden egyes alkalommal darabokra, amikor valaki ezt bizonygatja neki. De keményítsük meg újra a gyomrunk, Münchenben Geyer ajánlatot tesz: ad egy kis morzsát, Markék meghatódnak és elintézik a követeléseit, odaadja a nagy morzsát. És Szépfiú belemegy. Hogy lehet ezt a karaktert szeretni? Az öreg Ádámtól és Évától kezdi: Treblinka, zsidó kultúra, Janis ideges. Erre Geyer a hüvelykujján hordott gyűrűt firtatja: egyes kultúrákban ez a kódja annak, ha a nő homoszexuális. És mert kódok között élünk, jöjjön a kabbalah, a betűk számokat rejtenek. Qof ק 100 , beit 2 ב, lamed 30 ל, hei 5 ה, az annyi mint 137. Mark barátunk majdnem ráborítja az asztalt az öregre, de az olyan biztos a dolgában, hogy már rémisztő. Tud ő ennél ütősebb információt is, de csak akkor mondja el, ha megkapja, amit akar. Ahhoz, hogy le tudják csekkolni, miért olyan biztos magában, elmondja a kitekintését: Jerome Murphy vámtiszt engedte át a határon, keressék meg őt. Húzódik ez a hányás, mint a rétestészta.
Szakáll csörög Markra, hogy szívességet kérjen: akkor is exhumáltatni akarja a lánya sírját, ha mindenki szerint hülyeség és ha a felesége nem adta meg rá az engedélyt. Gondolom, mindenki sejti, mit fog tenni Szépfiú. Los Angelesben Demetri Jerome Murphy-t próbálja felkutatni, de az agya különben egészen máshol jár, bár a teste megleli a későbbi vámtisztet: alsógatyában és zokniban. A srác egy iq fighter, de Geyerre emlékszik, a Demetri által felrúgott pipa nem vette el _annyira_ az eszét. Mellesleg pipa, drog, mindketten felismerik, hogy ez egy olyan szituáció, ami erősen befolyásolja a gyerek jövőjének valóra válását: ha elmeszelik, ha Demetri elmeszeli, sose lesz belőle vámtiszt. És bázz, Noh kisétál. Mark meg besétál: abba az étterembe, ahol Janis ül és kurvára nem érti, hogy keveredhetett abba a helyzetbe, hogy képesek elengedni egy bebörtönzött nácit, valakit, aki embereket ölt. Erkölcsi relativizmus, mondja, én meg egyetértek vele: valóban, hol vannak a határok, amit megtehetünk és amit nem az erkölcs, vagy a közjó nevében? Kiásni a lányunk sírját még mehet? Mert megy. Kiengedni a fickót mehet? Mert megy. És az eredmények? A sírban Tracy van. A fickóban meg információ: elájult, mint midenki más. Kitekintést látott, ahogy mindenki más. Felkelt aztán, mint a legtöbben. A város lángokban állt, a földön pedig varjak voltak. Halott varjak. Kabbalah? 137 másodperc? Na, kérem, az volt a parasztvakítás. Mindenki más szerint a varjak is azok, de Geyer állítja, hogy az tutifrankó infó.
Legalább annyit kapunk, hogy Mark is kiborul, hazaérve sírdogál Olivia vállán, bár amit elcseszett, azt elcseszte. Szakáll is a felesége vállán zokog miközben elmondja, hogy a lányuk van a sírban. És mindannyian egymás vállán, miközben Wedeck a gyászbeszédét mondja a nyolc halott ügynök búcsúztatásán, ahol ki ül az első sorban? A kissrác, akit a felesége látott a kitekintésében. Demetri is hinni kezd, hinni abban, hogy lehetséges lehet, amit a csaja látott, az esküvőjük, a mezítláb, bár azért kapar Alnál, hogy ha elsőkörben nem is sikerült kideríteni, ki telefonált és honnan, csináljanak egy másodikat is. Mielőtt még a mi arcunkon is legurulnának az első könnycseppek, Janis és Mark is futnak még egyet a varjú-témakörben. A varjak nem csak a müncheni börtön előtt haltak meg, de az egész világon és jön a lövés: hátha volt már durva mértékű zuhanás a populációban. 1991 október, Szomália, Ganwar régió, az összes varjú meghalt egy napon. Ha nem elég hallani, látjuk is: kecskepásztor srác, sok-sok varjú kering és egyszercsak paff. Lezuhannak. Ühüm, hát lezuhantak. De héhé, a semmi közepén, egy szomáliai falu szélén van valami, aminek minden valószínűség szerint nem kéne ott lennie: egy kurva magas torony és a tetejéből valami egyértelműen távozóban van.
Facebook kommentek