John ágyban hentereg egy szemrevaló nővel, s a párbeszédükből az is kiderül, hogy ez csak egy flashback, a Földről, még a baleset előttről. A nő, Alex, elvállalt egy stanfordi ösztöndíjat, ezért távkapcsolatként kellene folytatni, márpedig azoknak ritkán van jó vége. Johnny is tudja ezt, így egy laza mozdulattal belöki az ágy alá a feltehetően a légyott végére tartogatott eljegyzési gyűrűt.

Az ébredés már koránt sem ilyen kellemes, a Moya majd szétesik, úgy rázkódik. Pizsiparti az irányítóban, ahol a Pilóta elmondja, hogy a leviatán maga kezdeményezte a csillagkitörést, mivel egy vemhes fajtársa segélykérését vette. Az álmosan pislogó legénység beszélgetni kezd, amíg a Pilóta körülnéz, és kiderül, hogy a legénység összes hímnemű tagja az utolsó kufircról álmodott az asszonnyal, és hogy Aeryn lopja John trikóját és boxeralsóját – nem mintha baj lenne, mert baromi jól áll neki. (Az már más kérdés, hogy Crichton vajon miért indult több váltás fehérneművel egy földkörüli kísérletre.) A helyszínre megérkezve azonban sehol egy leviatán, viszont a jel még mindig él. Üzenet érkezik a közeli bolygóról, ahol egy delviai nő név szerint ismeri Zhaant, és direkt csalta őt ide.

A planétán Tahleen fogadja az Aeryn-Zhaan-Crichton triót, és körbevezeti őket a kolónián. A hely teljesen lenyűgözi Johnt, habár maga is elismeri, hogy egy kicsit furcsa. Közben Tahleen beavatja Zhaant, hogy miért csalták ide: a kolónia népén kezd elhatalmasodni az őrület, amit egyszer Zhaan már sikeresen legyűrt. Felajánlja, hogy ha sikerül nekik túljutni rajta, Tahleen felsőbb szintű dolgokra tanítja Zhaant. A kékség nem szívesen megy bele, főleg, mivel kiderül, mégiscsak álmodott ő is, ám neki annyira nem tetszett, amit látott. Tahleen nem igazán érti, miért, hiszen a többiek örültek, s hogy megmutassa, mit adhat Zhaannak, befolyásolja John memóriáját, aki ettől egy pillanatra visszaflessel a gyerekkorába, mikor majdnem belefulladt a tengerbe.

Míg a Moyán D’Argo valamiféle delviai fortélyra gyanakszik a hasonló álmok miatt, és a változatosság kedvéért legszívesebben innen is azonnal elhúzna, Crichton felfedezőútra indul a delviai űrhajón, mely a kolóniának ad helyet. Egy szent gyökérnél a már Tahleen által is emlegetett, őrült Tuzakba botlik, a kolónia egykori tanítójába, aki figyelmezteti őt, hogy Zhaan veszélyben van. Aeryn is mászkál, csak ő rossz helyre, legalábbis egy furafejű delviai pasi szerint, aki se szó, se beszéd kihajítja az ex-békefenntartót. Zhaan John segítségét kéri egy döntés meghozatalában, s hogy az alapokkal tisztában legyen, Tahleennel megmutattatja neki az álmot, amit ő látott, az utolsó éjszakát a szerelmével – mielőtt megölte volna. Érthető módon John kissé kiborul, hogy egész eddig egy fekete özveggyel osztozott a fürdőszobán, és nem is egészen érti, hogy ennek mégis mi köze a helyzethez. Zhaan elmondja neki, hogy azt akarják, újra tegye meg, amiért egyszer börtönbe zárták, és olyasvalaki tanácsára van szüksége, akiben maradéktalanul megbízik.

Persze Zhaan nem hidegvérrel ölte meg Bitaalt. A férfi volt delvia vezetője, ám nem volt hajlandó visszalépni, mikor lejárt az ideje, sőt, a békefenntartók segítségét kérte, és puccsot követett el. Ez eléggé megnyugtatja John ahhoz, hogy meghallgassa a folytatást. Azt kérték Zhaantól, hogy ossza meg velük a szelleme egy részét, így átvehetik azt a képességet, amivel kigyógyulhatnak az őrületből, és a hatalmat, hogy forradalmat indítsanak. Mikor hallanak a rituális egyesülésről, D’Argo és Aeryn úgy döntenek, visszamennek a bolygóra, és elhozzák társaikat. Tahleen megbízza a furafejűt meg a csaját, hogy ezt mindenképpen akadályozzák meg, ha kell, nyúljanak bele a fejükbe, és mutassanak nekik hamis képeket. Kezdetnek megteszi rögtön John is, aki Alexet vizionálja, és azt, hogy a lány csatlakozott az űrprogramhoz, és a Szökevény I. másodpilótájaként ő is átrepült a féreglyukon.

Zhaan tényleg nem tudhatja, mit tegyen, mert még Tuzakot is felkeresi. Az öreg azonban nem nagyon van a segítségére, mert ugyan elmereng azon, hogy direkt előhozni a pusztító erőt nagyon veszélye, és nem is tagadja, hogy Tahleen valószínűleg arra használja majd a Zhaantól kapott erőt, hogy másoknak ártson, de közben meg is szabadítja a bolygót a terrortól. Aeryn és D’Argo induláshoz készülődnek, mikor eléri őket a furafejű mágiája. Aeryn azt képzeli, hogy darabokra esett a puskája, D’Argo a fiát, Jotheet látja, amint elragadják a békefenntartók, Rygel pedig nemes egyszerűséggel összemegy.

Zhaan belemegy az egyesülésbe, ám az akció közepén Tahleen becsapja, és nem csak a tudatának egy részét veszi el, hanem a gyógyulás teljességét, így a kékségen elhatalmasodik az őrület. Még a segíteni akaró Crichtonra is rátámad, aki azonnal Tahleen keresésére indul. „Alex” próbálja visszatartani, csábítással feltartóztatni, de amikor a Pilóta értesíti Johnt a Moyán történő furcsaságokról, tényleg beolvas Tahleennak, aki azonban a népe szabadságára hivatkozva elküldi őt a halál nemiszervére. „Alex” válaszút elé állítja a mérgezett egérként fel-le rohangáló Johnt: vagy Zhaant választja, vagy a feleségét. Crichton kissé összezavarodik, hiszen a gyűrűt sosem adta oda Alexnek, ám aztán hirtelen emlékezni kezd a lánykérésre és az esküvőre. Tahleen meglátogatja a kertészkedő Tuzakot, aki próbálja meggyőzni, hogy amit csinál, az még a rettegett őrületnél is rosszabb, ám cserébe Tahleen egyszerűen csak végez az öreggel – a saját apjával –, s így rajta is eluralkodik az őrület.

John próbálja hazavinni Zhaant, a Moyára, ám a kékség még egyszer egyesülni fog Tahleennel, sőt, amikor John Alexet említi, még ki is röhögi, és hozzáteszi, hogy most már látja, sosem szabadott volna idehoznia őt. John a szent gyökérnél búslakodik, mikor odamegy hozzá „Alex”, és mindent bevall neki. Hogy a másodpilótaság, a házasság, a közös élet a Moyán, mind csak beültetett emlékek, és hogy ő nem Alex, hanem a furafejű csaja. John most már tényleg nem tudja, mi van, nem érti, a lány miért teszi ezt. Lorana elmondja, hogy ő kedveli a Moya legénységét, s ahová a kolónia jutott, az nem a helyes út. Felajánl egy módszert, amivel John – ha elég erős – segíthet Zhaanon. Eközben a furafejű leveszi a mágiát a többiekről, és megkéri őket, hogy ne menjenek a bolygóra, majd ők a maguk módján elintézik a dolgot.

Lorana értesíti Tahleent, hogy John és Zhaan a felszínre mentek, vissza az űrhajójukhoz, mire Thaleen rögtön utánuk robog. Persze az egész csak hazugság volt, Zhaan megérkezik az egyesülés helyszínére, de Thaleen helyett csak Johnt találja ott. Crichton csellel ráveszi Zhaant, hogy egyesüljenek, s mikor ez megtörténik, megmutatja a kékségnek, hogy milyennek látja őt: kedvesnek, jószívűnek, jóságosnak. Ráveszi Zhaant, hogy küzdjön azért, hogy ismét önmaga legyen, mivel ezt Tahleen nem vehette el tőle, hiszen a jóság nem Zhaannak egy része, hanem maga Zhaan. Az egyesülésnek vége szakad, és Zhaan visszaküzdi magát az őrületből.

John kivágja a szent gyökeret, s habár Tahleen próbálja megállítani, az immár tízes szintű pao Zhaan leszigeteli a humán tudatát. Azt javasolja Tahleennek, hogy most, hogy az apja meghalt, ideje, hogy maga vegye gondozásba a kertet, s akkor talán visszatalál a helyes ösvényre. Távozás előtt Zhaan leteszi a pao öltözéket, mivel úgy érzi, nem méltó rá, hogy viselje. Úgy véli, egyszer még lehet belőle papnő, de az még nem most lesz.

„Zhaan: Meg kell hagyni, mindig is kíváncsi voltam, mi lehet odabent, a fejedben.

John: Nem túl sok. Pasi vagyok.”