Idegen bolygóra érkezik a hajó népének jelentősebb része, Scott vezetésével. A bolygó kivételesen se nem jeges, se nem sivatagos, a légkőr belélegezhető, a növények zöldek, és bár kissé fülledt-párás a levegő, az eddigiekhez képest ez maga a paradicsom. Miközben Eli ismét önjelölt dokumentumfilmest játszik a KINO-val (TJ és Greer majd’ bepisil, úgy röhög rajta), az emberek növényeket szednek a fákról, gyökereket ásnak ki a földből, láthatóan a gyűjtögető életmóddal barátkoznak.

Az eredményt egy földre terített ponyván gyűjtik össze és ez a sok okos tudós, akik a vizet és homokot korábban lombikokkal és mindenféle színekben világító krómozott ketyerékkel vizsgálták, az étel ehetőségének megítélésére mindössze annyit sikerült kitaláljanak, hogy szépen sorban mindenki megkóstol egy terményt, és ha valaki rosszul lesz tőle, na abból többet nem esznek. Végül mégse az esztelen ízlelgetők egyike repteti meg a rókát, hanem szegény Volker, aki a talán-ennivalók közelében sem járt.

Volkenek lüktet a feje és merev a nyaka és elájul. Scott szól Elinak, hogy tárcsázzon vissza a hajóra, amikor Chloe csendesen bealél a társaság közepébe. Magához térítik, de lázas, és az ő nyaka is kezd bekötni. Scott már paterolna vissza mindenkit a hajóra, de TJ-nek ennél több esze van: benne felmerül, hogy esetleg helyben kaptak el valamit – vírust, baktériumot, akármit -, és ezt nem feltétlenül kéne visszavinni a hajóra virág helyett; mivel a Végzet csak 36 óra múlva indul tovább, van idejük megfigyelni a felszínen, hogy alakul a betegség. Tehát jelentik a helyzetet az ezredesnek, megkérik, hogy szóljanak, ha ott is megjelennek valakin a tünetek, és ezzel letelepednek várakozni.

Greer zenének csúfolt valamivel őrjíti a népet. Tj nagy dózis antibiotikumot nyom a betegekbe, mert a tünetek alapján akár bakteriális agyhártyagyulladásuk is lehet; Rush sérelmezi, hogy egy megérzés alapján használja fel az antibiotikumaikat, de a szöszi szanitéc rámutat, hogy ebben bizony ő dönt. Később Greer viszi kirándulni Scottot, Rusht és Elit, mert talált pár szörnyen büdös, kénszagot eregető óriás hagyaboly-féleséget – bár Eli-nak inkább a Nyolcadik utas: a Halál idegentojásai jutnak róla eszébe - és semmiképpen nem akarta megfosztani az élménytől őket. Megköszönik neki.

Még később: sötét van és szakad az eső. Eli szerint ennél rosszabb már nem jöhet – annak fényében, hogy Rush-sal ücsörög egy ponyva alatt, meg is értem - és unalmában megpróbálja rávenni a társaságszerető lényéről híres tudóst, hogy játsszon vele „Melyik 5 filmet vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?” játékot. A sikerét elképzelhetjük, bár Rushtól szerintem már az is a jóindulat jele, hogy nem hülyézte le.  Közben James hadnagy is lebetegszik és Scotton is jelentkezni kezdenek az első tünetek, sőt megtudjuk, hogy Marsden (Az ki lehet? Mindig csak emlegetik) és Franklin is beteg. De rögtön ez lesz a legkisebb problémájuk, mert az őrség ordítozós, gépfegyver-ropogásos esőtáncba kezd. Rush azonnal tárcsáztat Eli-al, de a kapu eseményhorizontja foszladozik-villog, mint egy rossz tévéadás, és a Végzet nem válaszol a hívásra. Majd valami eltalálja a KINO-t, amely megszűnik repülni, de pont jó helyre zuhan ahhoz, hogy tiszta képet adhasson a Chloé mellkasára tapadó hosszúfarkú polipféléről, mely némi rágcsálás után a holtan földre rogyó lány hátán át távozik, pár véres húscafat kíséretében.

Mielőtt bárki pezsgőt bontana, az eddig történteket Eli kedvenc kis videóvágó-megfigyelő sarkában néztük, Young, Rush, Scott, TJ, Greer és – igen – Chloe társaságában, aki az utolsó képsorok láttán sürgősen megtekinti, mit evett ebédre, és a többiek is elég döbbenten állnak. Ugyanis az történt, hogy amikor a Végzet kilépett a fény feletti sebességből, elmentek az egyetlen hatótávolságon belüli bolygóra körülnézni, ahol is találtak egy KINO-t, teli adatbankkal, benne ezzel a felvétellel. Találtak egy emberi koponyát is, amit Rush úgy nézegetett, hogy szinte vártam, hogy rákezdjen: „Haj, szegény Yorick! Ismertem, Horatio…”

TJ-ből kibujik az orvos: a felvételen szereplő betegség miatt mindenkit karanténba zár, aki a bolygón járt és aki azóta érintkezett velük, még ha ez gyakorlatban viszonylag önkéntesnek is tűnik, majd eltalpal rádió-koordinálni az intézkedéseket. A többiek úgy döntenek, hogy nézik tovább a felvételt, bár Chloera való tekintettel a cafatos hulláját mutató részt áttekerik. (Pedig én még úgy néztem volna!).

A felvételen ezután Eli kötelességtudó dokumentumfilmesként ismerteti a helyzetet: Chloe, James, Spencer, Marsden és Brody halott; Scottot megharapta az egyik lény, és most kómában van; Volkernek is vége, de ő betegségbe halt bele az éjszaka folyamán; és lassan mindenkin jelentkeznek a tünetek. A kapuval valami nem stimmel, Rush szerint a féreglyuk instabil és nem kockáztathatják az átkelést, még annak fényében sem, ami történt. Rádión sem érik el a Végzetet; 22 órájuk van, míg az visszatér fény feletti sebességre. A lények láthatóan éjszakai életmódot folytatnak; mivel nem maradt sok muníciójuk, csak remélni tudják, hogy a kapu rendbejön, mielőtt megint besötétedik. Az ismertetés alatt Eli a röpképtelenné vált KINO-t szigszalagozza fel a sisakjára, hogy a nézők továbbra se maradjanak le semmiről.

Greer mindeközben talált egy barlangot, ami sokkal védhetőbb a nyílt terepnél, ezért az életben maradtak átköltöznek oda. A barlangban Eli folytatja az interjúkészítést, amiből érdekes dolgok derülnek ki. Megtudjuk például, hogy Eli anyja ápolónő volt, amíg az ügyeleten egy kábszeres ellátása közben megszúrta egy tű és HIV-pozitív lett; hogy TJ-nek van egy húga és szabó édesapjától tanult meg sebet varrni; valamint hogy Rush hisz a felemelkedésben és ez az oka annak, hogy ide került. A közelgő halál tudatában elmesélteket persze az egész karantén végighallgatja; ezt nem lehet többé meg nem történtté tenni. De nem tudnak nagyon belemerülni, mert a KINO Chloeja után a valódi is rosszul lesz és összeesik. És ez nagyjából ugyanakkor történt, mint amikor a felvételen is elkezdtek lebetegedni az emberek: 3 órával azután, hogy kiléptek a fény feletti sebességből. Ráadásul nem Chloe az egyetlen: másik 4 eset is van. Majd egyre többen jönnek és jönnek; az antibiotikum fogyóban van, és TJ teljesen tanácstalan.

Tekintve, hogy továbbra se tudnak biztonságos féreglyukat létrehozni, sőt Rush abban sem biztos, hogy a kapu egyáltalán a Végzettel kapcsolódik össze, a felvételen Greer jó katonához méltóan megszervezi a barlang védelmét és megtanítja Eli-t karabéllyal lőni. Ezen kívül kifigyelte, hogy a lények a korábban talált hangyaboly-szerűségbe mentek haza hajnalban, tehát a kis kocka társaságában preventív féregirtást rendez némi robbanóanyag segítségével. (Itt elhangzik egy zseniális – és sajnos lefordíthatatlan – szójáték, amikor Greer szabályszerű „Fire in the hole” = „Vigyázz, robbantás!”, szó szerint: „Tűz a lyukban” figyelmeztetésére Eli azt feleli: „Aha, szó szerint.” – majd berobban a lyukas fatörzsre emlékeztető fészek).

Aztán eljön az este, és megérkeznek a csápos vészkukacok. A védők lőszere igen hamar elfogy. Rush utolsó esélyként elrohan a kapuhoz, és átveti magát rajta, mondván, ha épségben átjut az instabil féreglyukon, akkor szól, hogy jöhetnek a többiek is. De nem érkezik jel a túloldalról. A barlang védőit legyőzi a túlerő.

Ekkor a felvételt egy időre félreteszik, mert TJ talált valamit. Egészen pontosan valamiféle mikroorganizmust a vízben, amit még a jégbolygóról hoztak, és vagy nem tisztították meg rendesen vagy nem is tudták volna. A fertőzés, mely a felvételen is pusztított, nem a bolygóról származik; már ott van mindannyiuk szervezetében.

A felvételnek viszont még nincs vége, hiába halt meg mindenki: ugyanis reggelre Scott magához tér a kómából, és kétségbeesve látja, hogy ő maradt egyedül életben. Nem sokra emlékszik, miután megharapta egy lény, csak arra, hogy előtte kezdett megbetegedni, de azok a tünetei már elmúltak. 45 perce van addig, amíg a Végzet továbbindul, a kapu még mindig furcsán viselkedik, tehát mindezt rámondja a KINO-ra, és kéri, hogy jelezzenek vissza, ha átmehet, bár mindenképp megy, mielőtt letelik a 45 perc, mert egymaga valószínűleg úgy sem élni túl az éjszakát. Ezzel átdobja a bekapcsolt KINO-t a kapun, és…

És a KINO ugyanoda érkezik, az ájultan/holtan heverő dr. Rush teste mellé.

És ennek láttán a valódi Rushnak végre összeáll a megoldás.

 Ha egy féreglyuk túl közel halad el egy nap mellett és áthalad egy aktív napkitörésen, az azt okozhatja, hogy előre vagy hátra mozdul el az időben, sőt egyes esetekben akár vissza is fordulhat önmagába: ilyenkor ugyanoda érkezik az utazó, ahonnan elindult, csak egy másik időben, ez esetben a múltban. A felvételen szereplő énjeik megérkeztek, elmentek a bolygóra, majd valamivel később megtörtént a napkitörés, amely megakadályozta a kapuhasználatot; Scott azt hitte, hogy a Végzetre küldi vissza a KINO-t, de valójában a bolygó múltjába küldte; ezért a jelen idővonal megváltozott. És mivel a KINO Rush teste mellé érkezett, a rókaképű korábban a saját koponyájával játszott Hamletet. Rush rögtön meg is nézi, használható-e még a kapu, és igen, sőt, a felvétellel összevetve egy óráig még az is lesz. És hogy ez miért fontos? Mert a felvétel Scottja felépült a betegségből a vészkukac harapása után; a lény mérge természetes antibiotikumként szolgálhatott.

A döntés hamar megszületik: Young, Scott, Greer és még páran elmennek a bolygóra szerezni pár lényt, mielőtt hullani kezdenek az emberek. Ez sajnos James hadnagynak, dr. Franklinnak és dr. Volkernek már késő, és Eli megható kvázi-szerelmi vallomása kíséretében hamarosan Chloe is belehal a betegségbe. És amikor a következő belejelentkezéskor Rush tájékoztatja Youngot a történtekről, Scott percekre lefagy, csak az rázza fel, amikor a vészkukacok rájuk ugranak a fákról. Young, Greer és a többiek pillanatok alatt elesnek, Scott egyedül marad és menekül vissza a kapuhoz. Itt ismét kiderül a hadnagyról, hogy méla fejéhez képest elég sok esze van: fogja a saját felderítő KINO-jukat, rámondja, mi történt a napkitörés miatt és hogyan akarták meggyógyítani a betegséget, aztán tárcsázza a hajót és vár. És amikor szaggatni kezd az eseményhorizont, áthajítja rajta a KINO-t a múltba. „Tabula Rasa”: csak az üzenet maradt.