Halottak száma: 8 fő. Ha valakinek kétségei lettek volna az előző rész befejezése után: Wellington halott, bár a kettészelt fej kicsit elhamarkodott kijelentésnek bizonyult. Új fejezet kezdődik a sorozat történetében, ugyanis ezt a halálesetet már elég nehéz lett volna nem észrevenni. A jelenlevők pontosan úgy reagálnak, ahogy az elvárható lenne; drámai pillanatok, káosz és sírás mindenütt, a reakciók közül semmi oda nem illőt nem lehet felfedezni (vagyis, semmi nem utal rá, hogy a gyilkos köztük van). A Seriff vágódik be az ajtón a kihalászott holttest hírével, csak arra nem számít, hogy itt is lesz egy újabb. Miután meggyőződik arról, hogy Abby épségben van, kiterelgeti a templomból a vendégeket, és hozzálát a helyszíneléshez. Abbyt kint ismeretlen szám hívja, újra meghallgathatjuk az Ave Mariát, amit valaki már az első részben lejátszott neki. Öcsi is feltűnik, a fák mögött settenkedik, csak Madison veszi észre egyedül.

A szállóban a Maradék Fiúk és az eddig meglehetősen észrevétlen Beth elemzi a helyzetet, és mindenki arra jut, hogy le kéne lépni a szigetről. Tegye fel a kezét, aki szerint ezzel elkéstek egy kicsit.

Egyedül a Szőkék nem tudnak még semmiről, egy kirándulás miatt lemaradtak az eseményekről. A sziget többi részére pedig még nem jutott el a hír. A krimóban, ahová beugrottak, az a legújabb szenzáció, hogy egy helyi pár ünnepli az eljegyzését, mert a pasas egy gyönyörű gyűrűt talált. Ami, mondanom sem kell, ugyanaz, amit Cal annak idején elvesztett a tengerben. Cal töredelmesen bevallja Chloénak az egész gyűrűhistóriát (egyúttal a lánykérési szándékát is), és hogy a 1,5 karátos, H színfokozatú, VVS1 besorolású gyémántgyűrűt a megtaláló nem akarja neki visszaadni. Ehhez azonban még Chloénak is lesz egy-két szava... Egy emberes pofonnal indít, aztán kitálal mindent a nem létező viszonyukról. És, miután ez nem elég, a nem létező közös gyerekükről. Ezek után mondanom sem kell, hogy eljegyzési gyűrűre már nincs szüksége a helyi párnak. A Szőkék visszatérnek a szállóba, és a jókedvüknek hamar befellegzik, amint a többiek beszámolnak a történtekről.

Seriffnek a tetthelyet vizsgálja. Mit tudunk? A gyilkos fegyver a bálnadaraboló volt, Tudjukki kedvenc játékszere. A gyilkos pontosan tudta, mit csinál, és kit akar megölni, személy szerint Wellington volt a célpont. Ezért volt szükség a tiszteletes megölésére is, hogy biztosítsa a terepet a mostani gyilkosságnak. A holttestet a vizsgálatok szempontjából hasznavehetetlenné tette a kabát, amit Richard terített rá. Szándékos rongálás?

A Sógor a Menyasszony gyanúját is felkelti, nagyon nem tetszik neki, ahogy a Sógor és a Mostoha egymást vigasztalják. Nem hazudtolja meg magát, mert szerinte ez a tökéletes pillanat arra, hogy mindenki előtt (beleértve a nővérét és az unokahúgát) leleplezze a szeretőket.Szerencsére vége szakad a nagyjelenetének, amikor a Seriff beállít: éppen a Sógort szeretné kihallgatni. Richard bevallja neki, hogy szándékosan kezdett ki Wellington feleségével, mert annyira gyűlölte az apósát, hogy szanaszét akarta alázni. Hát, ezzel aztán nem sokat lendített elő a helyzetén. Viszont két dolog van, ami mellette szól. Az egyik, hogy Wakefield neve nem sokat mond neki, a másik, hogy van alibije: az egész napot a lányával töltötte.

Madison igazolja is a seriffnek az utóbbit. A baj csak az, hogy amikor a seriff távozik, Madison angyali mosollyal az arcán azzal büszkélkedik az anyjának, hogy mindent pontosan úgy tett, ahogy az apja kérte tőle. Vagyis: hazudott. Richard nem Madisonnal volt és nem is a Mostohával, és ez a Menyasszonynak bőven elég indok arra, hogy elráncigálja Mostohát a seriffhez tanúvallomást tenni. Mostoha elmondja, hogy Richard arról (is) szokott fantáziálni, hogy mi lenne, ha Wellington esetleg meghalna és ő venné át a cégét. Mielőtt a Menyasszony megint hisztizni kezdene, a Mostoha rátér a lényegre: Richard táskájában Wakefieldről összegyűjtött újságcikkeket talált. Jobb, ha Richard sürgősen ügyvéd után néz. Így is tesz, és mialatt telefonon ismerteti az ügyvéddel a részleteket, egy óriási szigony hasítja szét a mellkasát, az egyik legdurvább halálnem idáig. Richard, mint gyilkos: kihúzva.

A másik gyanúsított, Öcsi titokban közben Abby segítségét kéri. Sejti, hogy a bátyjának ígért „meglepetés” (ami egyébként egy petárda volt) miatt elég rosszul jönne ki most a történetből. Öcsi azt állítja, hogy látta Wakefieldet a templom közelében. Ezenkívül talált valamit, amit szívesen megmutatna Abbynek. Abby érthető módon erről az élményről szívesen lemondana, de mégis beleegyezik.

Öcsi az erdő közepébe vezeti Abbyt, majd vészjósló arckifejezéssel hadonászni kezd egy késsel. Abby remeg, mint a nyárfalevél, gondolatban ezerszer megbánta már, hogy igent mondott. Öcsi felmutat a magasba, na ott van, amit mutatni akart. Egy cipőtalp, a hozzá tartozó lábakkal felkötve egy fára. Elvágja a kötelet, a test lezuhan, illetve egy fél test, deréktól lefelé. Ismerős, ugye? Egy másodperc múlva érkezik a másik fele is, ezen már arc is van. Marty bácsi.

Visszatérve Abby közli a rossz hírt a Vőlegénnyel. Vőlegény látni akarja a hullát, mert tudnia kell, mi folyik itt. Öcsi ekkor úgy érzi, elmúlt a veszély, és előmerészkedik. Téved, mert a Vőlegény ennél idegesebb már nem is lehetne, rögtön nekiesik. Abby lenyugtatja őket, most rajta a sor, hogy mutasson valamit. Az apja saját Wakefield szentélyébe viszi a fiúkat, és vázolja nekik a helyzetet. Az rögtön nyilvánvalóvá válik mindenkinek, hogy a seriff Wakefield megszállottja, és hogy a mostani gyilkosságokat a jelek szerint egy kopiket követte el. De miért éppen most, töpreng Abby. Na hát ez az. Alaposabb körbenézés után találnak egy halom, feladó nélküli képeslapot HAZUG felirattal és egy friss megfigyelési képet egy Wakefieldhez megtévesztésig hasonlító fickóról. Konklúzió: Nincs szükség kopiketet keresni, Wakefield nagyon is életben van.

A trió rohan szembesíteni a seriffet a felfedezésükkel. Wakefield él! Seriff keményen a szemükbe néz, és állítja, hogy Wakefield halott. Ő lőtte le. Pont. Patthelyzet. Öcsinek eszébe jut a megoldás: exhumálni kell Wakefield sírját. Miért nem vagyok meglepve, hogy ez az ötlet éppen az ő fejéből pattant ki. Francokat, mondja a seriff, és bezárja Öcsit a konyhába. Sebaj, Abby és a Vőlegény magukra vállalják az ásást.

Öcsi addig is konzervtorony építéssel szórakoztatja magát, egész szépen halad, már majdnem fejmagasságig ér a torony. Madison lép be az ajtón, lopott egy kulcsot, így Öcsi szabad. Egész aranyos ez a kislány, gondolom éppen magamban, amikor ez az aranyos kislány egy rúgással lerombolja a tornyot és valami iszonyat sátánian röhög hozzá.

Abby és a Vőlegény már majdnem elérik a koporsót, amikor a Seriff jelenik meg. Valamiért már nem ellenkezik olyan hevesen, ha látni akarják, hogy mi van a koporsóban, hát hajrá. Egy csontváz van benne, meglepő módon. A fiatalok fejében meg sem fordul, hogy esetleg Wakefield csontváza; mert ha így lenne, nem erről a sorozatról beszélnénk. Seriff szerint ez az egész keverés azért van, mert valaki Wakefieldre akarja kenni a mostani gyilkosságokat.

Ami pedig Öcsit illeti, őt valószínűleg le kell csukni egy időre, mondja a Seriff. A bokorok mögött lapuló és hallgatózó említett viszont egyáltalán nem szeretne fogdába kerülni. A szállóba nem mehet, ezért biztonságos helyre menekül, Kétarchoz, aki úgy tűnik, régi ismerőse.