Az előző rész végén elindult a csapat – Rush, Scott, Eli, Greer, Palmer, a geológus, Franklin, akinek a szakirányára még nem sikerült rájönnöm és egy Curtis nevű katona – hogy olyan anyagot keressenek, amit használni tudnak a légtisztító berendezésben CO2 lekötő vegyszerként. A kapun átlépve hófehér sivatagba érnek. A tudós népek pár lépés után előveszik a vödröt, kislapátot, és nekiállnak homokozni; Scott magaslati levegőre vágyva a közeli dűne tetejéről is megtekinti a nagy semmit; Franklin megnézi, hogy vissza tudnak-e tárcsázni a hajóra. Ez utóbbit a megszokott tárcsázóberendezés helyett egy hordozható Ős Nintendóval intézi, azzal, amivel a KINO-kat is lehet távreptetni. A kapcsolat létrejön; nincs akadálya a visszatérésnek.

Rush és Palmer amúgy nem homokvárat építenek, hanem magas koncentrációjú kalcium-szulfátot remélnek találni. Tekintve, hogy a fehér homok valójában gipsz, ami részben kalcium-szulfátból áll, erre jó esélyük van. Palmer elmeséli Elinek, hogy a mészkő főleg tengeri állatok vázának üledéke (Ezek mit tanulnak az iskolában, komolyan?), itt valamikor víz lehetett. Persze rögtön a kapu tövében nem megfelelő az összetétel, az túl egyszerű lenne, úgyhogy Scott jelenti rádión, hogy elmennek világot látni. Young figyelmezteti őket a 12 óra múlva esedékes takarodóra, majd szépen libasorban elindulnak a hófehér dűnék között kiszáradt tómedret keresni.

Chloe Young ezredessel együtt kőtelcsizik, ennek keretében Telford ezredessel és egy dr. Mihta nevű hölggyel cserélnek testet. Young jelentést tesz O’Neill altábornagynak, eközben kiderül, hogy Rush tényleg beszélt velük korábban. O’Neill ellátja pár értékes túlélési tanáccsal Youngot („Éhesek? Hát szerezzenek kaját. Szomjasak? Keressenek vizet.”), és mindeközben gyanúsan nem megrendült a helyzettől – hogy azért, mert már sokat látott, vagy azért, mert tud valamit, amit mi nem, a későbbi részek rejtélye. (Persze az is lehet, hogy csak ingerült, mert nem hagyják befejezni a laptopja monitorán látható sakkpartit.) Chloe ez alatt dr. Mihta bőrében meglátogatja az anyját, hogy elmondja, apja halott. Miután letudták „a színpadiasan lecsúszom az ajtófélfa mellett a sokktól, miután megéreztem, mit akarsz mondani” című, a hollywoodi klisék közt a 3547. helyen szereplő mutatványt, a kedves mama még fenyegetőzik egy sort, hogy ha síugrósánc orrú leánykáját nem hozzák neki haza, ő mindent kitereget a csillagkapu programról.

Telford ezredes ezzel párhuzamosan Young leamortizált testében turistáskodik a Végzeten, mindenhol mindent jobban tud, parancsolgat, és nem hajlandó figyelembe venni, hogy a bőr, amiben tartózkodik, kissé ütött-kopott. Amikor már komolyan kockáztatja az eredeti tulajdonos egészségét, TJ fájdalomcsillapítónak álcázott lórúgásnyi nyugtatóval kivonja a forgalomból.

A libasor ez alatt lelkesen tapossa a homokot. Eli a Majmok bolygójával szórakoztatja őket, de a sivatag egyhangúságát még egy félig eltemetett Szabadságszobor sem szakítja meg. Scott is unatkozhat, mert kettéosztja a csapatot – Rushon és Greeren kívül mindenki mást elküld, hogy nagy ívben kerüljenek vissza a kapu felé. Eli nem hülye, bár annak nézik: rájön, hogy Scott le akarja pattintani azokat, akik lelassítják, de miután a hadnagy megállja röhögés nélkül, hogy kinevezze a csigacsapat vezetőjének, kockánk fontossága teljes tudatában távirányítóstól, KINO-stól eltalpal velük nyugatnak. Palmer, Curtis és Franklin persze nyomokban sem veszik komolyan, az első adandó alkalommal vissza is fordulnak a kapuhoz, hogy ők inkább a hatótávolságon belüli másik 4 címet próbálnák ki, hátha ott hosszabb távon is létezni lehet.

Scotték hármasa sem teljesít sokkal jobban, a hadnagy érdekes mini forgószeleket lát, Greer és Rush lelkesen marják egymást. Idővel a tudós úgy ítéli meg, hogy az ő futóműveit nem erre a terepre tervezték, úgyhogy Scotték menjenek csak nélküle tovább, majd ő szépen lassan visszatotyog a kapuhoz. Még a kulacsát is odaadja. A hadnagy ezt úgy hálálja meg, hogy visszaküldi vele Greert, úgyis úgy szeretik egymást, ő meg elindul egyedül tovább a tesztfelszereléssel, hogy a lehető legnagyobb területet bejárja.

Az őrmester és rókaképű visszafelé kedélyesen elvitatkoznak azon, ki iszik és ki nem az őrmester kulacsából, lepofozkodják az osztálykülönbséget és megtudjuk, hogy Rush maga erejéből jutott oda, ahol van, ha ez valakit is érdekelne. Végül pont akkor érnek a kapuhoz, amikor a másik csapat elkezd átsorolni a kapun a szomszéd bolygóra, ami a KINO szerint zöld, lakható és van rajta víz is. Eli hiába próbálja visszatartani őket, Curtis és Palmer átlépnek az eseményhorizonton és Franklin is elindul felé a távirányítóval a kezében. Ő azonban nem jut messzire, mert Greer nemes egyszerűséggel vállon lövi, ami a minimum, amit megérdemelt, miután itt akarta hagyni őket Nintendo nélkül. Így viszont Palmer és Curtis az, akik nem tudnak hazatárcsázni a hajóra. Valahogy nem sajnálom őket. Greer átzavarja Rusht a sebesülttel a hajóra, Elit otthagyja a távirányítóval és egy stukkerrel őrizni a kaput és visszaindul a rádión egy ideje elérhetetlen Scottért.

Scott csak tapossa a homokot és egyhangúság ellen hallucinál magának papot, keresztet; az újra felbukkanó forgószelecskének vizet hint a homokba. Végül elájul a hőségtől. De nem sokáig grilleződik a napon, mert a szelecske előkerül, körbeszaglássza, majd arcon nyalja egy homok alól kitörő buzgárral. Hogy ez megtörtént-e valóban, nem tudni, de Scott magához tér, tesztel és megtalálja, amit keresett. Gyorsan telepakolja a zsákját és ezerrel indul visszafelé, mert úgy néz ki, kifut az időből. Jókora utat megtesz, de végül újra összeesik. Itt talál rá Greer, aki valahogy talpra imádkozza, és együtt húzzák-vonják tovább az életadó csomagot. Az idő egyre fogy, kevesebb, mint egy perc múlva lejár a 12 óra; ekkor Eli megpillantja a KINO-n át a hadnagyot és őrmestert kibukkanni egy dűne mögül, a mésszel együtt. És nem elég az idő. Rushnak eszébe jut, hogy a csillagkapu nem zárul be, amíg az egyik oldalon belépett utazó nem áll össze teljes egészében a túlfelén; utasítására Eli átdugja kezét az eseményhorizonton. A visszaszámlálásnak vége, a hajónak ugrania kéne, de nem teszi, mert a kapu még nyitva van. Rush számítása bejött: Scotték megkapták a szükséges pár másodpercet. Amint mindhárman visszajutnak a hajóra, a kapu lezárul és a Végzet fény feletti sebességre lép.

A megszerzett anyaggal némi hókuszpókusz után megtöltik a levegőtisztítót. A hajón csökkenni kezd a széndioxidszint, ismét szabadon lehet lélegezni. Scott békésen regenerálódik az egyik szobában, az arcára szépen rápirult a napszemüveg kontúrja. Chloe érkezik hozzá, ellelkizgetnek kicsit; a hadnagy elmeséli, hogy szülei halála után egy pap nevelte fel, akit szintén elveszített. Vannak veszteségek, amik után semmi nem ugyanaz többé, de az élet megy tovább, éljük a lehető legjobban. Míg ők puffogtatják a frázisokat , Young ezredes a folyosókon bicebócázik és csatát nyert hadvezérként szemléli új birodalmát. A hajó burkolatáról leválik egy kis jármű és elindul a maga útján.