Kék szikrázás közepette megjelenik a semmiből egy hajó az űrben. A kamera végigúszik az elhagyatott folyosókon. A fények lassan életre kelnek. Csillagkapu aktiválódik, egészen érthetetlen módon teljes egészében forogva. Csak tudnám, ez esetben mitől marad a helyén, de ilyen apróságokon nem akadunk fel, majd később biztos megmagyarázzák. Vagy nem. A ringlispíl jellegű csillagkapu finnyásan kiköp magából egy szépen felmálházott, Scott névre hallgató hadnagyot. A hadnagy feltápászkodik, de mielőtt komolyabban körülnézhetne, a kapu sorozatköpésbe kezd és beteríti emberekkel a padlót. Scott sziszifuszi jelleggel próbálja elrángatni őket az útból, közben rádión könyörög az indulási oldalnak, hogy lassítsák a kiürítést. Az érkezés lendülete jelentősen leamortizálja az igencsak zavartnak tűnő jónépet, akik sikítoznak, véreznek, orvos után kiabálnak - vagy éppen alattomos fejjel felkúsznak a galériára, hogy jól belássák a területet.

Az utolsó utazó, Young ezredes kilőtt rakétaként repül át a termen, és csak annyi ideje van, hogy kinevezze Scottot parancsnoknak, mielőtt vérző fejjel elájul. Az eddig is elsősegély-nyújtásban jeleskedő szőke hölgy - TJ, azaz Tamara Johanson főhadnagy - felveszi az ezredest is a várólistára. Scott egy kövérkés kockát, Eli Wallace-t egzecíroztat, hogy kerítsen elő egy bizonyos Dr. Rusht, majd egy Greer nevű őrmesterrel értekezik az emberszőnyeg megnyugtatásáról. Hogy ez minél nehezebb legyen, egy pillanatra színekre szakad a világ és a terem fémesen nyöszörög.

Korábban: Eli számítógépes játékkal játszik és azt bizonygatja valakinek, hogy a bolygó magjának energiáját kell a fegyverbe vezetni, hogy le lehessen lőni az idegen hajót. Ezt meg is teszi, de a játékban semmi nem történik; nem úgy, mint a való életben, ahol másnap megjelenik a küszöbén egy régi ismerős. Jack O'Neill altábornagy, aki azóta, hogy utoljára láttuk, felszedett még egy csillagot a vállapjára és jó pár kilót mindenhova máshova, az előbb látott alattomos képű úriember, dr. Nicholas Rush társaságában érkezett. Kiderül, hogy Eli megoldott valami játékba épített marha bonyolult matematikai problémát, ami senki másnak nem sikerült eddig, ezért mindenképp vele és csak vele akarnak dolgozni (Utolsó csillagharcos, valaki?). Eli nem hülyézi le őket arcból arcba, de mivel nem nagyon akarja aláírni a titoktartási szerződést, egyszerűen felsugározzák a USS George Hammondra (szép tiszteletadás a nemrég elhunyt Don S. Davis felé, még ha nem is most találkozunk vele először). Miután ily módon nyomatékosították állásajánlatukat,  Eli megszeppenve beleegyezik, hogy elkísérje őket új munkahelyére, egy 21 fényév távolságban lévő bolygóra (ez egészen új értelmet ad az "ingázó" szónak), és már csak egy nadrágot szeretne.

A Hammond elindul célja felé, Eli megkapja a kért nadrágot és hogy ne unatkozzon, egy videokazettát, amelyről régi kedvencünk, Dr. Daniel Jackson szómenését hallgathatja órákon át a csillagkapuk működéséről, az ékzárak számának jelentőségéről meg még ki tudja miről. Miután végre felhívhatta a mamát is, az étkezőben megismerkedik egy pogácsafejű lánnyal, akit Chloe Amstrongnak hívnak és Kalifornia szenátorának asszisztense és lánya (eh, biztos kizárólag a tudása lapján kapta meg az állást).

Újra az idegen hajón vagyunk, ezt egy kilátófedélzetnek köszönhetően most már Eli és Scott is tudja, mivel pont itt sikerült rátalálni a keresett dr. Rushra, aki az ablak előtt futó színes ködfelhőből eddigre megállapította, hogy 1. a hajó több ezer éve úton van; 2. a fénynél sebesebben halad, de mégse hipertérben. Hála Istennek Scott legalább agyánál van, és pedzegetni kezdi, hogy sok a sebesült és talán haza kéne menni, ahelyett, hogy transzban bámulják a semmit. Ezt alápontozandó, a kaputeremben leáll az egyik ventilátor, és a levegő érezhetően ritkássá válik. A létfenntartó rendszerek az utolsókat rúgják, csinálni kéne velük valamit.

Korábban: A Hammond megérkezik egy bolygóhoz. Két évvel ezelőtt azért itt hozták létre az Icarus bázist, mivel a bolygó magjának különleges energiatulajdonságai lehetővé teszik egy 9 ékzáras cím tárcsázását. Eli-t, Rusht, a szenátort és lányát lesugározzák a felszínre, a marha nagy hegy belsejébe épített bázis bejáratához. Húbammeg, kölcsönös bemutatkozások, Young ugrasztja a szolgálat idején mély átéléssel raktárban kefélő Scottot, hogy kijelölhesse bébiszitternek Eli mellé. Megtudjuk, hogy azért nem csillagkapun át jöttek ide, mert egy bejövő féreglyuk nem lenne kifejezetten stabilizáló hatással a magra; valamint azt is, hogy a fél bázis utálja a rókaképű Rusht. Kiderül, hogy a szenátor a program egy nagy támogatója, jött megnézni, mire költik a pénzét. Rush elmondja, hogy Eli számítását a gyakorlatba átültetve megoldották az energiaproblémát, most már tényleg, igazán működni fog a 9 ékzáras cím. Kipróbálják. Nem működik.

Most: Scott tájékoztatja az eddig megtudottakról a kaputerem népét. A szenátorból kibukik a mindent jobban tudó politikus, de szerencsére rosszul lesz, mielőtt komolyabban belelovallná magát a dologba, és egy ideig csak a szívgyógyszerével foglalkozik.

Korábban: Rush nem túl lelkes padawanja, Eli társaságában próbál rájönni, miért nem sikerült létrehozni a kilenc ékzáras kapcsolatot, de az egyetlen megoldás szerinte az lehet, hogy a srác elszámolta, egyéb ötletekre süket. Elit Young ezredes menti ki a helyzetből egy tiszti étkezőbe szóló vacsorameghívással. Itt megtudjuk Telford ezredestől, aki siker esetén az expedíciós csapatot vezetné, hogy fogalmuk sincs, mi van a kilenc ékzáras cím túloldalán, de azért nagyon érdekel mindenkit, mert létezik. Míg a jónép eszeget, köszöntőzget, protokollkodik, Rush férfiember létére operaszó mellett pityereg a szobájában egy fénykép felett, hogy a szellemileg visszamaradottak is felfogják, elvesztett valakit. A változatosan unalmas programot szerencsére félbeszakítja egy támadás.

Most: Dr. Rush láthatóan Windowson nevelkedett, mert a döglődő létfenntartó rendszer rendbehozatalára csak a "reseteljük" megoldással bírt előjönni, Eli szerint az erre a célra kinézet gomb viszont fel fogja robbantani a fél hajót. Persze Rush a végén megnyomja, persze az ég egy adta világon semmi nem történik, csak azt tudjuk meg, hogy Greer őrmester kissé idegbeteg, és ilyenkor a parancsra sem hallgat. (Greernek ez állandó jellemvonása lehet, mert a támadáskor is a fogdából engedték ki.)

Korábban: Támadás alatt az Icarus bázis, a Hammond parancsnoka, Samantha Carter ezredes szerint a Lucian szövetség teszi tiszteletét, melyet egy századnyi halálsikló és egy csapatszállító hajó képében kívánnak nyomatékosítani. Carter emberei ugyan lehalászgattak párat, de nem túl hatékonyak a ritkításban. Telford ezredes is harcba indul a bázis F-302-eivel. A bolygó különleges magja már a korábbi tárcsázási kísérleteket sem kedvelte, de a támadók bombáitól kifejezetten robbanékony hangulatúvá változik. Közben Rush továbbra is a 9 ékzáras címen pörög, mivel állítólag az csak erről a bolygóról tárcsázható. Eli szerint a kapucím rossz, Rush szerint a 8 jelet az atlantiszi adatbázisból szedték, az biztos jó. Oké, de mi van, ha nem innen kéne tárcsázni, kérdezi Eli, hanem a Földről, és helytől függetlenül a cím a Föld jelét használja kiindulási pontként, mint egyfajta kód? Rush ezen úgy fellelkesedik, hogy a Young ezredes parancsára Földet tárcsázni próbáló Riley őrmestert a számítógéptől félrelökve beüti a 9 ékzáras címet. Ezt gyorsan meg is ideologizálja, miszerint, ha a bolygó robban, a robbanás átjut az aktív féreglyukon a Földre és ezt nem kockáztathatják. Ebben ugyan valószínűleg igaza van, de ide a rozsdás bökőt, hogy elsősorban nem ez vezette a tetteit. Mindenesetre a féreglyuk létrejön; Eli megoldása volt a helyes.

A bázis személyzete folyosókon menekül a kapu irányába, köztük Chloeval és az apjával, amikor rájuk omlik a plafon és elvágja a szenátort és még pár embert a többiektől. Young ezredes előreküldi az eddig politikusszitteri feladatot teljesítő Scott hadnagyot, hogy vezesse a kiürítést, és vigyenek magukkal annyi felszerelést, amennyit csak bírnak, mert a holdkóros helyi zseni kitárcsázott az ismeretlenbe. Az ezredes ezután kissé drasztikus megoldással felrobbantja a beomlott törmeléket és a pogácsafejű lány máris visszakapta a kedves papát, lehet futni tovább. A bázis orvosa nem volt ilyen szerencsés, a felszínről menekülő emberek mentése közben nyakon lőtték, TJ hiába próbálja megmenteni.

A kilenc ékzáras féreglyuk megnyitása és a bombázás együtt már sok volt a bolygó magjának; a Hammond észleli az energiahalmozódást és visszahívva a vadászait, menekülőre fogja. Carter azért a tisztesség kedvéért felajánl egy fuvart Telfordéknak.

Most: Rush kicsit félretette a létfenntartó rendszer problémáját (végül is, minek az az oxigén?) és a vizuális hajónaplóban turkál. Kiderül, hogy a hajó a Földről indult és galaxisról galaxisra haladva távoldott; jelenleg sokmilliárd fényévre jár otthonról.

Korábban: Scott átlép a kapun és a bázis személyzete egyesével követi. Young még magához vesz egy rejtélyes csomagot, majd utolsóként rohan a kapuhoz, amihez a közben bekövetkező robbanás komoly kezdősebességet ad. A bolygó pusztulása magával ragadja a támadók ha’takjait is. A Hammond még idejében elmenekült. Carter jelenti O'Neillnek, hogy a bázis személyzetének nagy részét ki tudták sugározni, de a belső részek árnyékolása miatt nem mindenkit sikerült, több mint 80 ember hiányzik. Azt viszont érzékelték, hogy a kapu több mint 6 percig nyitva állt a robbanás előtt. O'Neill lehűti a lelkesedését: egy biztos, a Földre nem jött senki. (Carter érdekesen megvörösödött; nem volt egy szőke paróka valahol?). És innentől végre folyamatosan látjuk a filmet, aminek már nagyon itt volt az ideje, mert az időben oda- vissza ugrálás kezdett az agyamra menni.

Scott a járóképes embereket 3 fős csapatokba osztja, a korlátozott készletekből kifolyólag 1 fegyverrel csapatonként, és elindítja a hajó átkutatását. Felhívja a figyelmet rá, hogy a zseblámpa és a rádió leginkább dísznek van, mert nem tudják pótolni az elemeket, majd olyan finesszel, amiből csak a hülye nem veszi le, hogy van köztük valami, beosztja maga mellé a korában már a raktárban megismert James hadnagyot. Rush eközben feltűnés nélkül lenyúlja Young rejtélyes csomagját és elsomfordál vele.