Helyszín: egy kisváros a semmi közepén. Itt ügyeskedik épp valamin kedvenc tolvajbandánk. Sophie-t látjuk, amint egy bankban játszik épp dolgozót, és Nate is felbukkan, elég furán öltözve. Kicsit olyan Jockey Ewing-os, bár a fogpiszkáló sokat ront az összképen, ezt figyelembe véve inkább - hogy maradjunk a Dallas hasonlatnál - Cliff Barnes józanabb kiadásban. Őt követi egy öltönyös fickó. Egy fiatal nő köszön oda nekik, melyből kiderül, hogy az öltönyös a helyi bíró. A bíró úr viselkedéséből pedig, hogy egy disznó, ugyanis köszönésképpen jó nagyot ráüt a lány fenekére, és még jót kacarászik is ezen, valamint a banki alkalmazott férfival is bunkón viselkedik. Cowboyunk és a bíró egy széfet jöttek kinyitni, amiben pénz van, és amit a megállapodás szerint azért ad a pasi, hogy Nate álszemélyisége tisztára mossa.

Közben az utcán egy csúf zöld furgonban Hardison hisztizik: nem szereti a beépüléses munkákat, mert sokáig tartanak, a kisvárosokat, a meleget, a pocsék hoteleket, a pocsék kajákat és még sorolhatnánk. Mindennek tetejébe még egy nyamvadt „Ki vagy doki?” részt is csak egy óra alatt tudott leszedni, olyan tetű lassú erre a net -már ha van-, hiába állítgatott két műholdat is. Az illegális letöltés helytelen, néz rá zordan Parker, és felgyújtja a furgonban lévő szemetest. Hardison végre rájön, hogy Parkernek valószínűleg hiába hisztizik, hiszen dilis. Ezt a kuka felgyújtás előtt is tudhatta volna...

Közben Eliot is nyomokat tüntet el, bár ő nem gyújtogat, csak egy furgont pakol tele mindenféle cuccokkal. Lassan összeáll a kép: egy akció végén járunk, épp indulóban van a csapat. Amint Nate kisétál a fickó pénzével a bankból véget ér a küldetés.

Azonban ez nem sikerül: épp az utolsó pillanatban bankrablás történik, és Sophie nem tudna kijutni, ezért Nate is marad. Csapdába kerültek. Egy kockás inges pasas, és egy fiatalabb srác hadonászik fegyverrel pénzt követelve. Még szerencse, hogy a csapat minden tagja kapcsolatban van egymással a Hardison féle csoda fülhallgató-adóvevőn keresztül. A bankrablók elég idegesek, és azt hajtogatják, hogy nem elég a pénz, és úgy beszélnek, mint ha időre mennének valahová. Nem tűnnek profiknak, ezt Nate meg is jegyzi. Közben bíró „úr” a pénzes táskát próbálja elrejteni: becsúsztatja egy szekrény alá. Ezután nem tud a hátsóján ülni. Hiába, régen vette elő tenyérbe mászó stílusát! Elő is ad egy „tudja ki vagyok én?” beszédet a rablóknak.

Nate ezalatt Sophieval beszél a "füladón": minél előbb kapják meg a rablók, amit akarnak, annál hamarabb szabadulhatnak ki innen. Főrablónk közben már lehurrogta a bíró beszédét, neki se jött be ez a stílus. Én még jól orrba is vágtam volna, de a bankrabló jobbfej volt. Nem engedhetjük, hogy a helyi bénák kezébe kerüljön az ügy, nekünk kell lennünk az illetékeseknek – adja ki az utasítást Nate.

Hardison és Parker meg is jelenik hamarosan óriási FBI felirattal kiplakátozva. Parker szerint ilyen amatőröket a Föld nem látott, ő 42 másodperc alatt kirabolta volna a bankot, és már rég máshol lenne. Neki simán elhisszük. Hardison lenyomozza a rablókat: az idősebb húsz évig volt tengerésztiszt, a neve Derrick Clark. A másik a fia, Michael. Idősebb Clark reggel az összes pénzét leszedte a számlájáról, tehát tényleg nagyon kell nekik a pénz valamiért. Eliot ezalatt a bankrablók lakásához megy, ahol elég nagy rumlit talál: itt bizony valaki garázdálkodott!

Közben a bankban lekapcsolják az áramot, amiért Hardison "különleges ügynök" jól lekapja mind a 10 körméről a helyieket. Pedig szegény rendőr milyen lelkesen adta elő, hogy ő bizony részt vett egy online kríziskezelő tanfolyamon is, melynek gyümölcsét most szerette volna kamatoztatni. Nate és Sophie sem tétlenkedik a bank két végében: a férfi az apa bankrablót puhítja, a nő pedig a srácot. Mindketten körülbelül ugyanazt adják elő: mi tudunk segíteni, csak működjünk együtt! Kiderül, hogy azért megy a dráma, mert a srácbankrabló anyját elrabolták, ugyanis ő dílerkedett kicsit rosszarcú embereknek, és most megzsarolták. Egy ideig ment biznisz, míg egy csomó cucc el nem tűnt, amiért a srácot hibáztatták. Addig nem adják vissza anyut, amíg meg nem kapják az elveszett/lopott áru értékét. És erre már csak 45 percük maradt.

Nate gondolkodik – ebből mindig egy csinos kis terv születik, és természetesen most sincs másként. Hardison úgy tesz, mint ha a bankból hívnák követelésekkel. Míg a képtelenebbnél képtelenebb követeléslistát sorolja a rendőröknek, addig Parker egy régi ledobó járat szerűségen bemegy a bankba a bíró pénzes aktatáskájáért, ugyanis abból fogják kifizetni a nőért a váltságdíjat. A bankrabló nagy könnyes szemekkel át is adja neki a táskát, csak hozzák vissza a nejét. Bíró úr újra próbálkozik, ezúttal a srácot próbálja lefizetni a pénzével, de hát azt ugye már fújhatja. Egy óvatlan pillanatban dulakodásba kezd a nem kicsit izzadt és szétesőben lévő fiúval.

Nincs nehéz dolga, hiszen szemlátomást nem csak terjesztette az anyagot a gyerkőc, hanem használta is. A dulakodás közben a fegyver elsül, és eltalálja Nate-t. Sophie ijedten a nevét sikoltja, és odarohan ápolgatni. A bíró bunkó ugyan, de nem teljesen hülye, rájön, hogy át akarták vágni, mert neki nem ezen a néven mutatkozott be Nate. Az immár leszerelt bankrabló előadja neki is az "elrabolták a feleségem, segítség!" sztorit, de őt ez a csapattal ellentétben nem hatja meg. Csak a pénzét akarja, de felvilágosítják, hogy az már nincs a bankban.

Nincs bizony, ugyanis a kérdéses aktatáska egy dombtetőn csücsül Eliot felügyelete alatt, a feleségrablókat várva. A pénzhiány hatására bíró őrjöngeni kezd, ami nem túl jó, tekintve, hogy fegyvere van, és a srácot szorítja magához pajzsként. Rájön, hogy Natenek emberei vannak a bankon kívül, elkobozza a "füladókat" és összetöri. Hardison, Eliot és Parker így irányítás nélkül magára marad. De nem kell félteni őket, különösen Eliotot, aki simán leveri a három drogdílert, mint Mari néni a babkarót. Tehát a nő kiszabadítva, a tervnek ezen része pipa. A bankban közben kapunk egy kis "Sophie vágyakozva néz Nate-re, és viszont" tekintet-dömpinget. Ej, mikor lesz ebből valami?

Bankrabló srácra is rátör az érzelem, sírva kér bocsánatot aputól, hogy drog futárkodásra adta a fejét, és megígéri, hogy nem csinál többet ilyet. Az érzelmes jelenetek sorát Hardison és egy raklapnyi pizzás doboz bevonulása szakítja félbe. A pizzás dobozokban pénz van, a bíró legnagyobb örömére. Az örömködése azonban nem tarthat sokáig, Hardison "különleges ügynök" úgy tesz, mint ha a bíró lett volna végig a bankrabló, és a jelére behatolnak az épületbe a rendőrök. Mivel nála van a fegyver, és össze-vissza hadonászik vele, nem igazán tudja meggyőzni a rendőröket az ártatlanságáról, hiába kiabálja, hogy „félreértik, én hős vagyok”!

Hardison pedig cseppet sem könyörül: „véletlenül” előkerül a hangosan követelt aktatáska: tele droggal (amit Eliot vett kölcsön még a szabadításnál). FBI ügynökünk hümmög párat: így már érthető a bíró furcsa viselkedése, biztos drogozik, és pénzügyi problémái is vannak. Erre a bíró feje vörösből lassan lilára vált, hogy kikéri magának, ő nem bankrabló, nézzék meg a felvételeket! Nem tudja szegény mit kér, a felvételeket ugyanis Hardison már kezelésbe vette, és bizony ő tűnik rajta a rablónak. A banki alkalmazottak se állnak ki mellette, talán nem kellett volna mindenkivel bunkónak lennie. Nate-t közben az igazi bankrablók beteszik a mentőbe, az előzőleg becsempészett ruhában, így olyan, mint ha ott sem lettek volna.

A többiek még tesznek pár terhelő vallomást a bíró ellen, mint volt túszok, aztán olajra lép mindenki. Épp időben, megérkezik ugyanis az igazi FBI, de nekik már csak a megkötözött lepofozott drogdílerek maradnak. Nate pedig megdicséri a közben összeverődött csapatot, hogy milyen jól boldogultak nélküle is.