Ezúttal a Casablanca búcsújelenetével nyitunk. Molly Ilsa bőrébe bújva arról nyüszög, hogy nem akar elmenni, Sam pedig  Rickhez méltó keménységgel bár önnön szívét kell kitépnie hozzá, útjára bocsátja. Aztán mivel ezt ugye Molly álmodja, csak sikerül a maga szájízére alakítania: Sam/Rick mégis utánafut és csillogó szemmel közli, hogy Molly kedvéért talán mégiscsak elfogad egy bank-középvezetői állást. Ölelkezés. Akárcsak a valóságban, ahol a fiatalok jól láthatóan egy kellemes - Molly szerint konkrétan felszabadító - dugás után vannak, és épp egy rettenetes metaforahalmazzal kínozzák magukat és minket. A legjobbkor nyit rájuk Lavender. Mindenki zavartan kuncog kicsit, de legalább abba lehet hagyni a hülyeséget, plusz nem kell tovább titkolózniuk sem.

Másnap Molly a kívül-belül bulldogra hasonlító ügyvédnőjénél kezd. 1. pont: férj=ellenség, akit ki kell zsigerelni, tönkre kell tenni, le kell nyúlni. 2. pont: a meghallgatáson az ügyvéd játszik és hazudik, az ügyfél kussol és nem ír alá semmit, ha ezt a parancsot hallja, akkor sem, 3. pont: az ügyfél semmiképp nem érkezik majd szerelemittas arccal és képernyőnyi dekoltázzsal. Molly magáévá teszi mind a három pontot, aztán csak néz hülyén a tárgyaláson. Kenny ugyanis - bár az ügyvédjét az agyvérzés kerülgeti emiatt - elképesztően nagylelkű - főleg, hogy úgy érzi, Lou utódaként immár ő lett Hollywood főistene. Féloldalnyi nullára végződő ajánlatát Molly viszont a 2. pont értelmében nem meri aláírni. Aztán mire rájön, hogy az ő ügyvédje most nem úgy érti az írja alát, hogy ne írja alá, hanem úgy érti az írja alát, hogy írja alá, na addigra Kenny ügyvédje közbelép. Ajánlat ugrik, tárgyalás elnapolódik.

Molly Sammel alászáll a való világba. A Starbuck mellé a piac is felsorakozik, mint randihely. Egy csendes sarokban megtudjuk végre, Sam mért bünteti magát Malibuval. A 15 éves érettségitalálkozójának éjszakáján ő kórházba került, a legjobb barátja meg meghalt. És  te vezettel - villantja meg vaslogikáját Molly. Sam a rá kirótt tíz évből ötöt leült, de lelkiismeretfurdalása ettől sem csillapodott. Végül megkereste a barát anyját, és vezeklésként azóta is nála cseréli az izzókat, vágja a sövényt és sétáltatja a kutyáját. Hoppá, szóval ő a titokzatos öreg néni, akinél Sam zuhanyzik. Molly odahaza Rodneyval beszéli ki a fejleményeket. Hősnőnk persze ebben az egészben Sam nemeslelkűségét és a dolog romantikus oldalát látja, a praktikus Rodney szerint viszont ez a dickensi sztori egyszerűen beteges. Ettől még javasolja, hogy Joan új, plasztikázott arcának tiszteletére csináljanak mind egy nagy közös vacsit. Szupi!

Joan - aki mellesleg azt állítja, hogy már nem is iszik, pedig de - a műtétre indul, Molly meg Lou temetésére. Itt sikerül belefutnia a megelevenedett Güggyent Barbiba, Shoshannaba, majd a gyászfátyol és Rhoda néni neve mögé bújó Louba, mivel a kis huncut nem bírta ki, hogy ne jöjjön el a saját temtésére. Ahol aztán az elhangzó gyászbeszédektől egy idő után annyira elérzékenyül, hogy hirtelen elhatározással ejti a pampákat. Felcsattog a színpadra, és a döbbent gyászolók elött bevallja, hogy mennyire utált Hollywood istenkirálya lenni, de most hogy ilyen szépeket mondtak róla, tényleg, nem is volt az olyan rémes. Az ottlévők örülnek a feltámadásának - na jó, Kenny nem annyira. Pedig ekkor még nem tudja, hogy kábé Lou második dolga az lesz, hogy kirúgja. Ami persze szívás Mollynak is, mivel Kennynek ezek után esze ágában sincs annyi nullát írni a válós csekkre. Molly kínjában egy verses mesekönyvtervvel házal, de a korrektség jegyében kertelés nélkül megmondják neki, hogy ez biza szar.

A Joan új, plasztikázott arcának tiszteletére csapott nagy közös vacsiból végül "hurrá, Joan mégse plasztikáztatott" reggeli lesz. Molly és Sam feszült, de Joan kivételével a többiek igyekeznek barátságosak lenni. A viszonylag oldott hangulat akkor fagy csak le, amikor Sam a köszönés-bemutatkozás után pont egy órával másodszor is megszólal, azt tudakolva, hogy mi az az American Idol, amiről az asztaltársaság oly régóta cseveg. A kínos szitut Molly a "de Sam sokat olvas" beszólással próbálja menteni, de végül Joan segít a desszerttel. Igaz, csak átmenetileg. Minél jobban próbálnak a társaság tagjai úgy bánni Sammel, mint egy közülükvalóval, szegény pasi annál frusztráltabb lesz. Aztán amikor Rodney pasija, Aaron - megtudva, hogy Sam ugyanott diplomázott, mint ő - felajánl neki egy állást, végképp kiborul. Szakít a reggelivel és sajnálatos módon Mollyval is. A félresikerült reggeli után Molly egy Starbucksban meditál, majd becsönget Louhoz, akit egy nappal korábban még Sam miatt kikosarazott.

A mellékszálakon Cricket  igazából nem tud túllépni a megcsalatásán. Egy ismeretlen nő tanácsán felbuzdulva úgy dönt, visszacsalja Jorget. Az eseményre kiválasztott alany Joan ingatlanos spanja, az iparág legnagyobb csődöre. Cricket persze - hiába a vörös cipő meg a méteres kilengésű csípőmozgás a lépcsőn - valójában jókislány, a bosszúdugásból nem lesz semmi. Végül is minek is ezzel fáradni, ha az alapproblémáját egy csókolózás is megoldja? áadásul úgy tűnik belsőépítészeti tanácsai  kielégítik a partnert is. Rodney  felveszi lakberendező-segédnek Lavendert, aki szerencsére csak elméletben akar kivenni egy tartófalat Shoshanna lakásában. Ottlétükkor viszont rájönnek, hogy a feltörekvő csillag csalja Kennyt. Közben Lavender nagyija beköltözik Sam Mrs. Dickenséhez.