Csillagidő: 41249.3. A Béta Renner rendszer két nagy bolygója között kering az Enterprise. A két bolygón két különböző faj él, az antikaiak és a selaiak, akik alig várták, hogy feltalálhassák az űrutazást és végre elvághassák egymás torkát. Úgy tűnik a rossz szomszédság nem feltétlenül török átok. Persze mindkét faj egyszerre kérte a felvételt a Föderációba. Egyszerűbb lenne a győztest felvenni, nem? Persze, hogy nem. Na, jó, akkor próbáljuk meg őket kibékíteni, ha már nincs más dolgunk. Picard, Riker és Yar kirittyentve várja az egyik küldöttséget a transzporter állomáson. Meg is érkeznek és amikor végre újra összeállnak olyan lényeket láthatunk, amiktől Indiana Jones sikoltozva kirohanna a világból. Két lábon járó, kígyófejű lényeket. Teljesen őszinte vagyok, amikor azt mondom: Jaj, na ne...

Picard udvariasan köszönti őket a hajón, majd reményét fejezi ki, hogy jól fognak utazni. Ezt követően átpasszolja a hüllőket Egyesnek. Mennyire jó, hogy van egy első tisztje, akit azonnal elő lehet rángatni a problémás helyzetekben. Azok persze megsértődnek, mert miért ne tennék, hogy a másik faj képviselőit, az antikaiakat már felvették a hajóra. Érzik ugyanis a szagukat és az is probléma, hogy közel lesznek hozzájuk a szobáik. Mellesleg azok sem szebbek, olyanok, mintha egy nagyon vad bulin bibliai értelemben egymásra talált volna egy mókus és egy farkas. Riker megígéri, hogy a másik faj lakrészeitől távolabbi szálláshelyet kapnak. Esetleg vissza lehetne sugározni őket a bolygójukra, az elég messze van az Enterprise bármely szobájától és kérésre még tovább lehet növelni a távolságot. Persze a távoli szálláshelybe is csak akkor egyeznek bele a selaiak, ha az nincs szélirányban. Mi van? Ez nem a préri! Vagy attól félnek, hogy valaki ablakot nyit és huzat lesz? Van elég faj már abban a Föderációban Jean-Luc! Miután mindent elrendeződött, kígyóbőrék elsziszegnek a szállásukra levedleni és Picard visszatér a hídra. Épp időben, hogy láthasson egy lila űrfelhőt, ami az Enterprise előtt magasodik. Természetesen egy kavics mellett sem mehetnek el, anélkül, hogy meg ne nézegetnék, hát még egy ilyen mellett. De muszáj volt bele is repülni?

Időközben La Forge és Worf az érzékelők karbantartásán dolgozik. Geordi azért mert ez van a munkaszerződésében, Worf meg azért, mert a kapitány leküldte tanulni. Szerintem csak el akarta dugni a küldöttségek elől, hogy nehogy már csak azt vegyék észre, hogy új tárcája vagy kandalló előtti szőnyege van a szobájában. Valamit állítani akar a konzolon, amikor megtudja, mit érzett az ifjú Skywalker, amikor találkozott a császárral. Miután felvillanyozódott, ledől egy kicsit szundikálni. Geordi persze nem így látja a helyzetet és orvosi segítséget kér. Crusher doki érkezik, mire Worf magához tér és nehezményezi, hogy felébresztették. Míg az egyik ápoló a morcos hadnagy hatására a levegőben tartózkodik, Geordi rávetődik, Beverley pedig lenyugtatózza a klingont. Ezt követően már fel tudják kísérni a gyengélkedőre. Crusher út közben még megkérdezi az ápolót, hogy rendben van-e. Persze, ha nem számítjuk, hogy a szegycsontja most már a gerincoszlopa mögött van.

Nagy Zöld már a gyengélkedőn vizsgálgatja Worfot, mikor őt rázza meg az áram. Az érkező Deanna megállapítja, hogy a klingon életjelei rendben vannak, aki magához tér, és persze fogalma sincs, hogy mit keres ott. Beverley viszont úgy viselkedik, mint egy jól funkcionáló zombi. Először hasonlít a fiára. A hídon Picard kiadja a parancsot az indulásra és elhagyjuk a felhőt. Crusher a hídon van és a kormányművet nézegeti és nagyon szeretne hozzáférni. Picard feltartóztatja és kérdésekkel zaklatja Worffal kapcsolatban. Miután elmutogatják Beverlynek, hogy hol kellene az orvosi adattárhoz hozzáférnie, Data észreveszi, hogy a kormánymű ellenőrzésének nem sok köze van a zárójelentésekhez. Mivel Crusher nem válaszol, Data megvonja a vállát és tovább dolgozik. A tény, hogy ezek még életben vannak, az egy csoda. A valami most átmegy a számítógépbe és a Nagy Zöld magához tér. Már amennyire képes erre. Persze ő sem emlékszik semmire.

Data jelenti a kapitánynak, hogy a tudományos állomás már nem működik és a gépházból is jelentik, hogy meghibásodott a vezérlőpult. A kapitány összehívatja a tiszteket. A gépész, Mr. Singh, szívesebben fürödne a Gangeszban, mint hogy Picard ideges kérdéseire válaszoljon. Sajnos nincs magyarázat a meghibásodásokra és a téma terelése sem szolgál megoldással. Picard magyarázatot követel, melynek meg kell lennie, mielőtt a delegációkat kiteszik a békéltető tárgyalásokra. Gépészünk próbálja elmagyarázni, hogy ennyi erővel próbálhatna higanyt felszedni két kötőtűvel, de a kapitány nincs jó kedvében és egy félfordulásos, tripla leszúrt pillantással berekeszti a megbeszélést. Riker közben ENSZ Békehadtestet játszik és az antikaiaktól fegyvereket koboznak el. Természetesen van rá magyarázatuk. Mivel ők húsevők és hoztak magukkal élőállatot, ezekkel az eszközökkel ölik le őket. Jaja! A katonák is azért hordanak magukkal gépfegyvert, hogy az ebédnek való meglegyen. Yar megjegyzi, hogy a két követségi tag, akiktől a fegyver van, nem is azon a szinten voltak, ahol az állatok vannak. Inkább azon, ahol a másik küldöttség tartózkodik. Upsz! Még szerencse, hogy ennek a fajnak rengeteg szőr van az arcán, így nem látszik rajtuk, ha beégnek. Ez kényelmes kiskapu lehetne hazai politikusoknak is.

A kormánynál ülő Worf jelenti Picardnak, hogy egyre csökken a hajó sebessége és valóban, ahogy kinéznek az ablakon, egy űrcsiga robog el mellettük. Ez nem Singh napja, mert a kapitány azonnal rámászik. Megszűnt a számítógépes kapcsolat a hajtóművel. Data értesítené a konferenciát rendező bolygót, hogy késni fognak, de a szubtér rádió nem működik. A kapitány megbeszélést tart Rikerrel és Dataval. Androidunk nekikezd egy monológnak, ami alatt a másik kettő elfogyaszt egy üveg chardonnayt, majd Riker egy mondatban összegez. Szabotőr van a hajón. Data megjegyzi, hogy ő is ezt mondta. Igen, szívem, de mi nem működünk ezer évig, így jobban beosztjuk az időt. A beszélgetés során Egyes megjegyzi, hogy a kapitány, úgy beszél, mint egy magánnyomozó. Data természetesen nem ismeri a szót. Csodálom a nyugalmukat, gyakorlatilag sodródó űrszemét az Enterprise és egy házilag hajtogatott papírrepülő is messzebbre jutna, de ők elmerülnek Sir Arthur Conan Doyle halhatatlan klasszikusának elemzésében. Data arcán látszik, hogy ez az információ tettekre fogja őt sarkallni.

Wesley a gépházban. Tényleg nem tudna senki a XXIV. században felszerelni az ajtóra egy retina szkennelő eszközt, hogy távol tartsák? Mindenesetre megoldotta azt, amit a képesítéssel rendelkező tisztek nem tudtak. Milyen eredeti, ez tényleg nem a hatszázhuszonnyolcezredik ilyen alkalom. Köszönjük az újdonságot, kedves forgatókönyvírók, meg ne erőltessétek magatokat. Egészen biztosan kényelmes a heverő, ne hozzak egy kis koktélt? Singh rácsodálkozik a megoldásra, majd elzavarja a gyíkot tanulni. Kis cseles, a babérokat meg majd ő learatja. De sajnos már nem lesz rá ideje, senki sem látja, amikor a kék villámok kicsapnak a konzolból egyenesen rá. Mire Worf megjelenik, már nem lehet rajta segíteni. Furcsa mód azonban a hajtómű megjavult és elindulhatnak. Még furcsább, hogy ezen senki sem csodálkozik. Picard pedig kiadja a parancsot az indulásra. Yar nyomozást folytat. Az antiakiaknál kérdezősködik és amikor megkérdezi, hogy mit csináltak este 18:00-tól reggel és 07:00-ig, közlik vele, hogy lakomáztak. Tizenhárom órán keresztül? Elég nyugis nép lehet, valószínűleg nem sokan kapnak náluk szívrohamot. Tascha is szkeptikus kicsit, de amikor rálehelnek, rájön, hogy ennyit semmi nem ér. Kifelé menet azért odadob nekik egy csomag mentolos rágót.

Deanna Worffal és Beverleyvel próbálja kideríteni az emlékezetkiesésük okát. Worf közli, hogy nem emlékszik arra, hogy emlékezetkiesése lett volna. Na, igen, ez az emlékezetkiesés definíciója. Deanna jelent a kapitánynak, arról, amit megtudott Worf és Vöröske hipnotizálása során. Valami beléjük költözött, megszállta őket. Data már egy ideje Sherlock Holmesnak képzeli magát és ennek megfelelő beszédeket ad elő. Én nagyon kedvelem ezt a karaktert, de most tényleg azt kívántam, hogy harapja el végre azt a pipaszárat. Kint Wesley és La Forge beszélget a számítógép hirtelen javulásáról. Geordi szerint néha csak a végeredmény számít. Ez pont az ellentéte annak, amit a matektanárom mondogatott nekem dolgozatosztás után. Akkor tanultam meg, hogy nem elég csak az egyenletek végét lelesni a padtársakról. A kormányvezérlés megint megszűnt és Worf a kapitányt hívja a hídra. Amikor az hozzáér a konzolhoz a már ismert kék energiahullámok diszkréten körbehálózzák Picard kezét. Minden helyreáll és a kapitány parancsot ad, hogy fordítsák vissza a hajót a korábban látott köd felé.

Riker minden hídon álló tiszt nevében kérdezi: He? Picard egy darabig derűsen válaszolgat, aztán elvágja a beszélgetés fonalát azzal, hogy én vagyok a kapitány, pont azt fogjátok csinálni, amit én mondok. Igen, pont ez ami szöget üt a fejükben és Fletcher Christian reinkarnációi elkezdik tervezgetni a lázadást. Először Vöröskére akarják a felelősséget áthárítani, tekintettel arra, hogy ő a hajó főorvosa és ilyen minőségében parancsot is adhat a kapitánynak. Csakhogy ahhoz kell valami orvosi ok is. Riker is átveheti tőle a parancsnokságot, de akkor kell a többiek egyöntetű támogatása is. Crusher végül megígéri, hogy pszichológiai vizsgálatot rendel el. Rikerrel meg is keresik a kapitányt, aki épp kifelé bámul az egyik ablakon. Beverley közli, hogy szeretné, ha a kapitány alávetné magát néhány vizsgálatnak. Mondjuk most! Picard megkérdezi, hogy miért kellene neki vizsgálat. Riker rögtön Deanna háta mögé bújik és közli, hogy a tanácsadónő javasolta a vizsgálatokat. Nem szégyelled magad?! Miután Picard újra felteszi, az egyszerű kérdést, miért. Egyes összeszedi magát és kimondja, hogy a hajó kapitánya véleményük szerint idegen befolyás alatt van. A mi nagy bölcs vezérünk szerint pedig ők ketten és Troi tanácsadónő kerültek idegen befolyás alá és talán ők mehetnének a gyengélkedőre. Hogy el ne tévedjenek, kapnak biztonságiakat is maguk mellé.

Mikor Crusher visszatér az eredményekkel beszélgetni kezd a kapitánnyal és megtudjuk, hogy valóban benne van egy másik tudat is és az igyekszik vissza a ködbe. Mikor megérkeznek Picard is előjön a szobájából és elmondja, hogy amikor az Enterprise elhaladt a jelenség mellett véletlenül magával ragadott egy értelmes lényt. Ez próbált meg visszatérni a felhőhöz és most, hogy itt vannak, kisugároznak a felhőbe és energiaként élnek majd tovább. Ennek megfelelően, természetesen lemond kapitányi rangjáról. Riker leszól a bárba, hogy hűtsenek be egy tucat pezsgőt. Azért még megpróbálkozik visszafogni a kapitányt, míg Vöröske felmenti a kapitányt a szolgálat alól. Ezt azonban már nem akarja megvárni a lény és mindenki kap egy kis energiafröccsöt. Míg mindenki felvillanyozó élményeket él át a kapitány akadály nélkül lejut a transzporterhez és elsugározza magát. Egy óra kutatás után Riker kiadja a parancsot az indulásra, hogy leszállítsák a küldötteket a megbeszélésre, mivel azok unalmukban egymásra vadásznak a folyosókon.

Szépséges tanácsadónőnk viszont éppen érez valamit. A kapitány az. Egyedül van, de tisztjeink nem tudják, hogy hozzák vissza a hajóra. Közelebb viszik az Enterpriset a ködhöz, hátha a kapitány ugyanolyan módon képes lesz bejutni, ahogy a lény a hajóra jött. Az egyik panelen megjelenik egy P betű és Data javaslatára lemennek a transzporter állomásra, neki ugyanis van egy ötlete. A kapitány fizikai mintája megvan még a tárolókban. Ha ő emlékszik erre, akkor az energiája már valószínűleg a tárolóban van, egyszóval, ha bekapcsolják a transzportert, fel tudja venni az alakját. Kicsit izgulunk, de szerencsére Picard visszanyeri az alakját és nem emlékszik semmire. Yar ront be a szobába és közli, hogy az antikaiak egy selaiai küldöttből készülnek saslikot csinálni. Picard közli, hogy akkor inkább elmegy lepihenni és Egyesre bízza a küldötteket. Azt hiszem, most már mindenki biztos lehet benne, hogy ez a mi jó öreg kapitányunk.