Csillagidő: 41263.1. Az Enterprise találkozik egy másik Föderációs hajóval, egy hajtóműszakértőt vesznek majd a fedélzetre, hogy az teszteket futtasson le a hajó térhajtóművén. Rikernek nem tetszik, hogy valaki más piszkál bele a hajtóműbe, de kapitányunk helyre teszi, és csak az hiányzik a monológja végére: ...és azért mert én azt mondtam! Rikert nem olyan könnyű meggyőzni és közli, hogy ő bizony utánanézett Dataval a szakértőnek, név szerint Kozinskynak és nem találták nyomát annak, hogy lenne megfelelő képzettsége. Ez nem értem, miért probléma. Van, ahol államtitkár lehet valaki, úgy, hogy épp vette az érettségit jelentő akadályt. Még szerencse, hogy nem tudom, hol lehet ez a hely. Ne is kérdezzétek! Visszatérve az eredeti szálhoz, Picard nem hagyja magát, a jelentések szerint ugyanis Kozinsky jelentős teljesítményjavulást idézett elő két másik Csillagflotta hajó esetében is. Egyes szerint az a két hajó olyan öreg, hogy virágládának sem használná már senki, valószínűleg egy kis tisztítás hozott jelentős eredményeket. Épp kezdenének belemelegedni és felemlegetni minden nőági felmenőt, amikor a transzporter állomás hívja a hidat, hogy Kozinsky és a segédje át kíván sugározni.

Picard rögtön közli, hogy Riker már megy is fogadni a vendégeket. Ha már annyira aggódik a hajóért, akkor vigyázzon végig rájuk a tesztek során, utána pedig bónuszként ne felejtse el kívülről lemosni az összes ablakot. Riker magával viszi Deanna-t is, hogy kotorásszon egy kicsit az érkezők lelkivilágában. Kozinsky rendben megérkezik az asszisztensével, akinek neve nincs, viszont pont úgy néz ki, mint Frankeinsten, leszámítva fejéből kiálló csavarokat, illetve, hogy három vastag ujja van, ami viszont kiváló bográcstartóvá tenné. Kozinsky pont olyan, mint minden nagyon fontos ember, aki életében már legalább egyszer jól csinált valamit. Akkora arca van, hogy az ajtókon csak oldalazva tud be- és kimenni. Miután faképnél hagyja Rikert és Troit, hogy levágtasson a gépházba, tanácsadónőnk felsorolja az arrogáns bunkó összes szinonimáját, majd megjegyzi, hogy az asszisztensnél nem érzett semmit, csak csupasz űrt. Mintha ott sem lenne.

A gépházban Kozinsky előadja nagymonológját, mely többé-kevésbé így summázható: rajtam kívül, mindenki idióta és hiába is mondanám el mit akarok csinálni, annyi értelme volna, mintha egy cickánynak próbálnám megtanítani a másodfokú egyenlet megoldó képletét, szóval, hagyjanak békén, hoztam maguknak LEGO-t, addig játszanak azzal. Csodálom, hogy eddigre nem került a tarkójára egy franciakulcs lenyomat.Összesen annyit tudunk meg, hogy a beállításokat az asszisztens fogja elvégezni, gyorsabban, mint ahogy egy ember tudná, ő pedig összehangolja majd a folyamatokat. Közben a sorozat gyíkja is megérkezett, máris okoskodik és a beállításokon változtatgat, de Háromujj nem zavartatja magát és nem zavarja el Wesleyt, sőt úgy néz rá, hogy az minimum egy rendőrségi feljelentést vonna maga után.

A beállítások elkészülnek, kapitányunk kiadja a parancsot és 1.5 fokozatra kapcsolva megkezdődik a kísérlet. Természetesen valami balul sül el és Wesleyn kívül senki nem látja, hogy az asszisztens rátapadva az irányító konzolra kezd szépen láthatatlanná válni. Ekkor veszik észre a hídon, hogy túllépték a tízes sebességet és gyönyörű fényhatások közepette száguldanak a nagy semmibe. Sebességet nem tudnak mérni, mert a műszerek elromlottak és kötelet sem tudnak kidobálni, hogy legalább csomóban mérhessék a haladásukat. Picard kiadja a parancsot a hátramenetre és az Enterprise megáll egy nagyon látványos és legalább annyira ismeretlen területen. La Forge alig meri elmondani, hogy nemcsak a saját, de még két szomszédos galaxist is elhagyva egy harmadikban, az M33 nevű csillaghalmazban vannak, ami azt jelenti, hogy 2.700.000 fényévet utaztak néhány pillanat alatt.

La Forge kétségbeesve közli a kapitánnyal, hogy háromszáz évet vesz igénybe a visszaút. Fenébe, pedig neki jegye van a szombat esti meccsre. Picard üzenetet küld vissza a Földre, amiről Data megjegyzi, hogy körülbelül ötvenegy év múlva fog csak megérkezni. Neki végül is mindegy, de a hídon állók most nem díjazzák annyira az androidot. Eközben Riker a kapitány elé pofozta Kozinskyt, aki előad egy halandzsát arról, hogy mi történt. Igaz, hogy elszúrta a kísérletet, de ez most még jobb, mint amit akart. Persze, mestergerenda helyett fogpiszkáló. Ennek az alaknak pályáznia kellene kormányzati szóvivő pozícióra. Nagyon senkit sem érdekel, amit mond, úgyhogy visszazavarják a gépházba, hogy vigye vissza a hajót. Persze mire visszaér oda, már az akadémiai székfoglaló beszédén dolgozik. Szerintem valaki hátulról le akarja ütni egy vasrúddal, de a többiek ráugranak és legyűrik. Wesley próbálja elmondani, amit korábban látott, de Egyes elzavarja. Mindenki felkészül a visszatérésre, elindulnak és messzebb kerülnek, mint voltak.

Most már nem is galaxisokat és csillagokat, hanem kék felhőket és fénylő mozgó pontokat látnak. Nem, nem kezdett hatni az anyag! A mérések szerint egymilliárd fényévre van a hajó a kiindulási ponttól. Picard átadja a hidat és elindul a gépház felé, olyan arccal, hogy Kozinsy helyében én minden ismert istenséghez imádkozni kezdenék. Miután elhagyja a hidat Worf és Tascha érdekes hangot hallanak és ott áll előttük egy klingon targh, ami leginkább egy kutya és egy vaddisznó keverékére hasonlít, annyi tüskével, hogy egy sün sírva fakadna az irigységtől. A klingonokat ismerve ilyet az újszülötteknek adhatnak, mint az embereknél a plüssmacit. Worf el is kezd vele játszadozni, de mielőtt beleélné magát, az eltűnik a levegőben. Picard épp a gépház felé halad a liftben a böllérkést élezve, mikor a lift megáll, az ajtó kinyílik, és kapitányunk rutinból lépne ki belőle. Egyenesen az űrbe, a hajó ugyanis teljesen eltűnt, még szerencse, hogy jók a reflexei és elkapja az ajtó két szélét és visszatolja magát. Szegény, úgy hiperventillál, hogy egy szélmalmot is meghajtana. A lift újra elindul és ezúttal már a hajón nyílik ki.

Érdekes dolgok történnek a gépház felé menet is. Az egyik tiszt épp Mozart-ot játszik, három rizsporos, parókás alakkal, két tiszt egy láthatatlan ellenség elől menekül, míg valaki - a feltehetőleg nem véletlenül - elfojtott balett tudását gyakorolja a hangárban. Kapitányunk sem menekül, néhai édesanyja már a folyosón várja egy kis tea társaságában. Úgy tűnik, mindenki átél valami tudatalatti emléket vagy vágyat. Már most mondom, ha ilyen helyzetbe kerülök és az utóbbi eset vonatkozna rám, akkor Monica Beluccival szeretnék koktélt iszogatni egy tengerparton! Köszönöm! Picard édesanyja érdekes dolgokat mond a világegyetem kezdetéről és végéről, de mielőtt Magashomlok választ kaphatna tőle a kérdéseire eltűnik, mert Egyes megzavarja a bájcsevejt, miután látja a folyosón guggoló kapitányt, aki a levegőhöz beszél, és finoman érdeklődni kezd tőle arról, hogy mégis mi a fenét csinál és nincs e kedve egy bélelt falú szobában tovább pihenni. Bizony, bizony... Hofi óta tudjuk, ha nyomást érzünk a fejünkön és nem ül rajta senki, az már gáz.

A hajón pedig igen nagy baj van, ezt bárki beláthatja,szóval szóljon hangosan... nem, nem az, hanem a vörös riadó. Na, persze, épp csak Soltész Rezső hiányzik, így is elég rossz a helyzet. Picard tájékoztatja a legénységet, hogy egy olyan helyre kerültek, ahol a valóság és a fantázia egybeolvad, tehát minden megjelenik, amire gondolnak, ezért lehetőleg mindenki fogja vissza magát és nehogy bárki a Stay Puft Marshmallow Man-re merjen gondolni, még Dan Aykroyd se. Háromujj már doki néni kezelése alatt áll, Riker pedig kéjes örömmel tájékoztatja az érkező kapitányt, hogy Kozinsky egy sima csaló, a második kísérlet alkalmával már ő is látta, hogy mindent az asszisztens csinált. Nincs ebben semmi csalás, ki látott már főnököt dolgozni, vagy olyat, aki nem a saját érdemének tudta be azt, amit a beosztottja csinált? Ez persze nem változtat azon, hogy idegenünk haldoklik. Picard kétségbe esik, de aztán kiderült, hogy csak azért, mert akkor az Enterprise nem jut haza. Értem én, hogy ez matematika, egy élet ezerért cserébe, de legalább egy pillanatig csinálhatott volna úgy, mint akit érdekel az idegen. Erőlteti, hogy a Nagy Zöld adjon neki egy lórúgásnyi erősítőt, mert vissza kell vinnie a hajót, aztán majd nyugodtan kilökhetik az űrbe. Fel is ébresztik és kiderül, hogy ő egy Utazó. Kíváncsiságból járja az univerzumot és cserébe a tudásáért használja a Csillagflotta hajóit a felfedezéseire. Képes a gondolatot fókuszálni és így jutottak el erre a helyre is. Persze ennyi kaotikus gondolattal nem lett volna szabad idehozni a hajót.

Az idegen újra elájul, de Picardot, ilyen trükkel nem lehet átrázni, újra felébreszteti a doktorral. Amikor magához tér a kapitánnyal szeretne négyszemközt beszélni. Elmondja neki, hogy Wesley tehetsége különleges és megkéri, hogy tegyen meg mindent, hogy ezt mindenki hasznára fordíthassa. Picard mindent megígérne, csak induljon már és vigye innen a hajót, mielőtt valaki megpróbálná eljátszani a Híd a Kwai folyón záró jelenetét a burkolat mellett. Riker a gépházba kiséri az Utazót és ezzel mindenki újre a helyén. A parancs elhangzik: mindenki ugyanarra a gondolatra koncentráljon, hogy az Utazónak legyen, mit átalakítania. A hajó elindul visszafelé, de egyenlőre Háromujj nem tud annyi energiát átalakítani, ami elég lenne. Izgulunk, mintha nem tudnánk mi fog történni. Jéé, a végén mégis visszaértünk oda ahonnan indultunk. Nahát, ki gondolta volna! Az Utazó eltűnt a hajóról. Wesleyt hívatják a hídra. Igen, ettől féltem. Kinevezik gyakorló zászlóssá! Ezentúl ott fog virítani a hídon. O tempora o mores!