Ezzel az epizóddal elérkeztünk a Battlestar Galactica negyedik évadjának feléhez. Így még nézőt arcul nem csaptak tévében, de addig igen mozgalmas úton kell végigmennünk, úgyhogy figyeljetek. A múlt hét óta a cylonok nem tudnak újjászületni, és az egyetlen élő D'Anna-példány épp az emberek flottája felé tart, hogy ott majd világgá kürtölje a maradék öt cylon kilétét.

Lee Adama, aki egyelőre élvezi a kolóniák elnökségét, látogatást tesz apja kabinjában, amely jelenleg üresen áll. Starbuck érkezésekor a szentírást tartja a kezében, és egy földi építményt ábrázoló rajzot vizsgál, ami az első évadban még kurvára a Kobolon volt, vigye el a fene a kellékesek lusta formáját.

Kara megígéri Leenek, hogy nemsokára a képen szereplő Aurora-templom csodás folyosóin fognak sétálni (még akkor is, ha az valójában a koboli operaház). Az öreg Adama távozásán még senki sem lépett túl, a berendezéshez nem nyúltak, de Kara sokat sejtetően visszhangozza a cylonok szavait, miszerint ahhoz, hogy a gyermekek igazán felnőhessenek, a szüleiknek meg kell halniuk. 

A bázishajó közeleg a flotta felé, így D'Anna előveszi a saját kis tervét, túljárva Roslinék eszén. Túszul ejti a fedélzeten tartózkodó embereket, és nem fogja őket átadni, amíg mind a négy végső cylon át nem kerül hozzájuk. Az ötödiket ne is keressük, mert nincs a flottában, de ennél többet nem tudunk meg róla. 

D'Anna csak az admirálist viszi magával, Helo, Baltar, Roslin és a pilóták maradnak. Az elnöknő odasúgja Adamának, hogy ha kell, velük együtt robbantsa fel ezt a hajót, mert a cylonok nem tehetik rá a kezüket a négy cylonra. Ha D'Anna tudja meg, hogy merre vezet az út a Földre, akkor nekik lőttek, és ezt nem szabad hagyni. 

A Galacticán a fél lábával újra munkába álló Gaeta jelzi, hogy a baráti bázishajó megérkezett. D'Anna és az admirális nemsokára landolnak is a fedélzeten, ahol a négy cylon tűkön ülve várja a fejleményeket, félve a lebukástól. A kisebb tömegben, ami összegyűlt körülöttük, D'Anna hamar kiszúrja négyőjüket, de nem szólja el magát. 

Kiszabja a feltételeit Lee elnöknek, hozzátéve, hogy a négy cylonon múlik, lelépnek-e a Föld felé a kis titkukkal. Fennhangon csak annyit mond, hogy felvette már velük a kapcsolatot, és tudják, hogy nincs félnivalójuk, önszántukból csatlakozhatnak a szerető testvéreikhez. 

A hímnemű utolsóötök erre csak zavartan nézegetnek összefele, mert egyrészt fogalmuk sincs, hol lapul a Föld, másrészt meg elképzelni sem tudják, mitől éreznék magukat jobban a bázishajón, mint itt. Tory bizonyára úgy gondolja, hogy neki otthonosabb lenne odaát, ugyanis kitalálja, hogy Roslinnak elviszi a gyógyszereit. Tigh a villámló tekintetével sajnos nem tudja legyilkolni a nőt, pedig hú de megérdemelné.

D'Anna elégedetten távozik, már csak a másik hármat kell megvárnia. Adama visszaveszi a parancsnokságot, közben megvitatják a tényállást a fiával és az ezredessel. Lee egyetért, hogy ha balul sülnek el a dolgok, akkor ki kell lőni Roslinékat és a bázishajót. Tigh aggódva konstatálja a helyzetet, és belátja, hogy ez nem a legmegfelelőbb alkalom a coming-outra.  

Patthelyzet van, mert ha a rejtőzködő cylonok feladják magukat, akkor D'Annáék képesek lelépni a Föld felé, ha meg nem, akkor a túszok kerülnek bajba. Starbuck szerint katonákkal kell átszállniuk a bázishajóra, hogy kimentsék Roslinékat, így bevonják a tervbe Athenát is, aki úgy ismeri a fajtája észjárását, mint a tenyerét. A gond az, hogy odaátról minden rezdülésüket figyelik, és ha vadászgépeket eresztenek ki, akkor a cylonok még ki találják pusztítani az egész emberiséget, pusztán megelőző jelleggel. 

Tory megérkezik a bázishajóra -- a Ponglabda-szemű bútordarabokat még szoknia kell -- és annyira tetszik neki a hirtelen jött celeb státusz, hogy sztárallűröket is rögtön kifejleszt mellé. A munkaadójával, Roslinnal rögtön úgy bánik, mint egy darab kutyaszarral, és Baltarnak rögtön leesik, hogy azért, mert egyike az ötöknek. Persze sejthette volna, hiszen predesztinálva van arra, hogy minden cylon nőt megdugjon.

Roslin megpróbálja rávenni, hogy beszéljen D'Annával, és engedjék el a túszokat, de Tory most túlságosan el van foglalva az egójával, ami lassan be se fér már az ajtón. D'Anna így habozás nélkül kivégzi az első túszt, és csak ezután szól Leenek, hogy vége a fenyegetőzésnek. Az elnök joggal háborodik fel, hiszen próbálnak együttműködni (vagy legalábbis ennek a látszatát kelteni), szegény nem tudja, hogy az üzenet inkább a mellett álló Tigh-nak szólt. 

Leenek ezzel betelt a pohár, engedélyezi Adamának a mentőakciót, és ha balul sülnek el a dolgok, a bázishajó elpusztítását is. A továbbra is kétségek közt hányódó Tigh ezredest ekkor fejbekólintja A Dal, ami egykoron öntudatra ébresztette, és vele együtt a három társa is hallani kezdi a furcsa tónusokat. Tigh arckifejezése priceless, nem először és nem utoljára a mai napon.

Tory kivételével megindulnak a hangár felé, és azon kapják magukat, hogy Starbuck Viperjénél ácsorognak, amellyel visszajött a halálból. Arról fogalmuk sincs, mit keresnek itt, úgyhogy talán a gép gazdájához kellene fordulni, de Tigh-nak most fontosabb dolga van: döntésre jutott.

Adamához megy, hogy meggyőzze, le kell fújni a kudarcra ítélt mentőakciót. Tigh végre bevallja az admirálisnak, hogy egyike az öt utolsó cylonnak. Az öreg föl sem akarja fogni a hallottakat, de a barátja elszántan és őszintén beszél: a megoldás az, ha túszként használják őt. D'Anna nem fogja hagyni, hogy az ötök egyike a légzsilip rossz oldalán végezze.

Tigh-t katonák vezetik el a hangárba, miközben Adama megtörten, magából kikelve forgatja fel a kabinját, majd villámgyorsan leissza magát. Lee talál így rá, és megpróbálja észhez téríteni, de az öreg menthetetlen. Mintha meghalt volna benne valami; elvesztette egy támaszát, ami azonban az egész építményt tartotta. 

Starbuck jóslata beteljesül, és Leeről bebizonyosodik, hogy karakán gyerek. Odamegy Tigh-hoz -- mit odamegy, odaviharzik -- és lekever neki egy jókora maflást, mire az olyan arcot vág, mintha nem törölte volna már szájon a fél stáb. D'Anna már telefonálna, hogy türelmetlenkedjen, de Lee előbb fenyegeti meg azzal, hogy kivágja Saul Tigh-t az ablakon, ha bárkinek egy hajszála is meggörbül a cylon hajón.

Eközben Sam és Tyrol előkerítik Karát, hogy megkérdezzék, mi lehet a Viperjével. Azt nem hozzák szóba, hogy azért támadt valami megérzésük vele kapcsolatban, mert cylonok, de nem is kell; katonák jönnek a két férfiért, hogy elvigyék őket Tigh mellé, aki épp az imént árulta el a neveiket Leenek.

Hatalmas patthelyzet alakul ki újfent, az egyik oldalon tucatnyi túsz és egy elnöknő, a másikon három cylon a tét, és senki sem hajlandó engedni. D'Anna már a nukleáris rakétáival is fenyegetőzik. Kara ezalatt üzembe helyezi a titokzatos Vipert, és kiderül, igaza volt Saméknek. A vadászgép rádiója egy jól bemérhető és követhető jelet fog, egészen bizonyosan a Földről. Kara az idővel fut versenyt, de pillanatokkal azelőtt odaér a légzsiliphez, hogy Lee kiszellőztetné a remegő Tigh ezredest. 

A fenyegetőzést lefújják, és Lee is megnézi a Vipert, ami az egész flottában egyes-egyedül fogja ezt a jelet. Kara recitálja a hibrid sorait, miszerint az öt utolsó cylon járt a Földön, de az eljövetelükhöz szükség van D'Annára. Ők mutatták meg a rádióadást Starbucknak, aki pedig a halálból tért vissza. Minden úgy klappol, mintha minimum előre meg lenne írva. 

Lee történelmi döntést hoz ez után. Megosztja az információt D'Annával is, mert tudja, mi következne másként. Ha most megszöktek volna, újabb és újabb konfrontáció követte volna a mostanit. Általános amnesztiát hirdet a cylonoknak, senki nem kerül légzsilipbe, együtt fogják megtalálni a Földet. D'Anna beleegyezik az alkuba. 

Roslin visszatér a bázishajóról, és átveszi az elnökséget Leetől, majd segít egy kicsit gatyába rázni a szétcsúszott Adamát. Az egész flotta megindul a Föld felé, ám ezúttal nem lesznek előreküldött felderítők, egyből, amilyen gyorsan csak lehet, oda kell érni, és egyszerre kell látniuk az új hazát. A szövetség túlságosan labilis ahhoz, hogy további huzavonával is gyengítsék. 

Az utolsó ugrási parancsot Roslin adja ki, majd feszült percek telnek el, míg Gaeta leellenőrzi: a látható csillagképek alapján jó helyen járnak. Megérkeztek a Földre. Az egész flotta boldogságban úszik Adama bejelentése után, kivéve Tigh ezredest és Tyrolt. 

Megindulnak az első leszállóegységek a bolygó felé. A következő képen Adama kezét látjuk, amint beletúr a homokba, majd mellette felbukkan egy Geiger-Müller-számláló, és rögvest kattogni kezd. Roslin tekintete mindent elárul. A Föld egy nukleáris pusztaság, kietlen és élettelen. 

Vége a negyedik évad első felének.