Férfi és nő egy eldugott kis motelszobában. Enyhe déja vu érzés lengi át a nyitó képsort, hiszen így ismerkedtünk meg Oliviával és Johnnal is. Most azonban nem erről van szó, a nő prosti, a fickó meg nagyon tervez valamit, mert amíg a csaj az ágyon fekve a fél életét elmeséli neki öt perc alatt, s néha egy-egy keresetlen kérdéssel szakítja meg a mondókáját, a férfi a fürdőszobában mindenféle színes lötyiket szív fel egy injekcióba. Nem derül ki, mit akar, ugyanis a nő veszett sikoltozásba kezd, és megelevenedik minden Alien rajongó rémálma: a nő hasában mozog valami, és ki akar jönni.

A fickó, miközben a sikoltozás felveri a fél kerületet, kocsiba vágja a csajt, és már száguld is vele, de pár utcával arrébb kirakja. Mire a nő kórházba kerül, már hatalmas a hasa, és ő hiába állítja, hogy nem terhes, a dokik meg akarják kezdeni a szülést. Hirtelen azonban már késő lesz: erdőirtásra emlékeztető recsegés-ropogást követően a csaj szíve leáll, már csak a gyereket kell megmenteni. Szike villan, vér fröcsög, majd a nővér velőtrázó sikolyban tör ki. Valamiért gyanús, hogy a gyereknek esélye sincs a 2009-es babaszépségversenyen.

A Mintások (alias Profilosok) fővezírei gyűlést tartanak, melynek keretében Broyles bemutatja az új nyomozócsapatát, de Nina Sharp egyfolytában elégedetlenkedik. Ez mondjuk nem is csoda, egy tizenhét évre elmegyógyba zárt gyilkos, egy zseni csaló, egy önfejű, tiltott viszonyt folytató ügynöknő, meg egy mikrofonfrizurás, „kötelező fekete” másik ügynöknő, aki főszereplő létére annyira jelentéktelen, hogy Broyles meg sem említi – nos, nem épp egy Helyszínelők szintű összeállítás. Broylesnak azonban nagy a bizodalma a csapatban, minden zöld lesz, ígéri Sharpnak. Sőt, szuperzöld.

A terhes-nemterhes nővel történtek miatt megy a telefon Oliviának, hogy szedje össze a többieket. Az álmatagon pislogó Peternek ugyan a ruhásszekrényből kell előkaparnia az apját (Walter hiányolja azt a kis dalt, amit az egyik intézeti társa énekelt éjszakánként, anélkül ugyanis nem tud elaludni), de aztán villámgyorsan a kórházban terem a team. A nőn már nem segíthetnek, azonban a gyerek ügye sokkal különösebb. A ronda baba pár óra alatt ugyanis felnőtt, megöregedett, és meg is halt. Walter persze már rögtön darálja is, hogy mitől lehet ez így, megint bebizonyosodik tehát, hogy nem véletlen került a csapatba. Az már mellékes, hogy arra egyáltalán nem emlékszik, hogy visszakapta a harvardi laborját.

A motel egyik lakója betelefonált a kórházba, hogy jól van-e a terhes nő, akit onnan vittek be. Olivia és Peter kiszállnak a helyszínre, ahol Peter talál is a fürdőszobában abból a furcsa, narancszselére emlékeztető anyagból, amit a férfi felszívott a fecskendőbe. Ettől, és a lepedő szövésétől Oliviának rögtön jóstehetsége támad, és előre megmondja, hogy a szekrényben lesz egy gyűrött lepedő. Uri Geller már feni is rá a kanalait. Úgy persze nem nehéz a mutatvány, hogy előtte évekig dolgozott Johnnal a sorozatgyilkos után, aki itt is gyilkolni akart. Szóval elképzelhető, hogy a gyilkos napokon belül ismét gyilkolni fog, hogy ártatlan nők agyából vagdosson ki apró darabkákat.

Eközben a gyilkos már elő is készül az újabb körre, minden krimi film és sorozat kötelező helyszínén, egy sztriptízbárban keresi a következő áldozatát. Valami raktárfélébe viszi, s mielőtt nekikezdenének a hancúrhoz, nyakon döfi szegény nőt az izombénító injekcióval, pedig az csak az ablakból látható hidat sasolja. Peter visszatér a Harvardra, ahol Walter mostanra végzett a vén csecsemő kivizsgálásával, s míg a fiára vár, megfeji a tehenet, ami igaz, hogy még mindig nem tudjuk, mit keres ott, de kétségkívül jól néz ki a labor sarkában. Walter csupa jó hírekkel szolgálhat: a „gyerek” valószínűleg egy harminc évvel ezelőtti kísérleti alanyuk ivadéka, és ugyan fogalma sincs, hogy ez mégis mit jelenthet, de legalább eszébe jutott, hogy tizenhét éve hova parkolta le a kocsiját. Az említett jármű egyébként a Bárányok hallgatnak-belit idézi: azon kívül, hogy egy sok éve érintetlen garázsban áll, van abban minden, mi szem-szájnak ingere, poros dobozoktól kezdve befőttesüvegben tartósított levágott kézig.

Irány vissza a Harvardra, ahol Astrid is sertepertél kicsit, nehogy valaki elfelejtse, hogy ő is szerepel a sorozatban. A csapat a Walter kocsijában talált aktákat nyálazza át olyan kutatások után, ami az agyalappal, azon belül is a növekedésserkentő hormonokkal kapcsolatos. Olivia, aki a régi sorozatgyilkosság iratait lapozgatja, rögtön felfigyel az agyalapra, hiszen a gyilkos is onnan vagdalkozott. Walter régi kutatásaiban meg is találja egy bizonyos Dr. Penrose nevét, aki mostanában a bostoni egyetemen tanít. Peter és Olivia meglátogatják, de nem sok sikerrel. A doki ugyan beismeri, hogy együtt dolgozott Walterrel, ám hozzáteszi azt is, hogy azok a napok ma már csupán a legrosszabb rémálmaiban jönnek elő, egyébként szeretné elfelejteni az egészet.

Charlie, Olivia kérésére, utána néz az agyalaphiányos eseteknek, és máris rábukkan a lányra, akit a gyilkos a bárban szedett fel. A holttestet a Harvardra szállíttatják, ahonnan azóta Astrid megint felszívódott, Walter azonban rájött, miről szól is ez az egész ügy. A vietnámi háború idején a csapatával azon dolgoztak, hogy tökéletes katonákat fejlesszenek ki, akik három év alatt huszonegy évet öregednek, csakhogy volt egy kis gond: amikor elérték a kellő kort, nem tudták leállítani az öregedést. Úgy látszik, valaki megint embert teremtett, aki, hogy fiatal maradhasson, a nők agyalapi mirigyéből szerzett mintával lövi magét. Na már most, mivel az óvszer nem nyújt 100%-os védelmet, hiba csúszott a gyilkos számításába, és miután a hotelben „közösült a nővel… szexuálisan”, a gyerekének is átadta a gyors öregedés képességét. Olivia aggódik, hogy ha emiatt a gyilkos változtat a szokásain, sosem kapják el.

Ezalatt az elhagyott raktárban a gyilkoshoz – a neve, mint kiderül, Christopher – látogató érkezik, méghozzá nem más, mint Dr. Penrose, aki a fiának nevezi a fickót. A gyilkos szörnyű fájdalmakat áll ki az állapota miatt, de Penrose szerint már csak egyszer kell gyilkolnia, és aztán meggyógyul. Ahogy azt Móricka elképzeli! Walter a nő hulláját vizsgálgatva arra az eredményre jut, hogy jobb híján Verne Gyulát hívja segítségül. Verne egyik írásában szerepel ugyanis, hogy a halála pillanatban látott kép ráég az ember retinájára. Már csak azt kéne megoldani, hogy a látóidegben fogságba esett képet kivetítsék egy monitorra. Természetesen egyetlen cég gyárt ilyesféle masinát. Hármat találhattok!

A Massive Dynamicnél Oliva előhozakodik Broylesnál azzal, amit John a halála előtt említett, hogy véletlenül küldte-e pont őt a raktárakhoz, ahol a robbanás történt. Broyles kérdésre kérdéssel válaszol: amikor John és ő – mármint Olivia – utoljára együtt voltak, védekeztek? Olivia szeme elkerekedik, aztán az epizód folyamán a sokadik Alien hommage (vagy koppintás?) következik: vergődni kezd, és valami mozog a hasában. Természetesen, ahogy Ripley esetében, most is csak álomról van szó, Nina Sharp olyan sokáig váratta Oliviát, hogy elszunyókált. Sharp tesz pár átlátszó megjegyzést arra, hogy ő is tudott Olivia és John viszonyáról – egyáltalán, van olyan a városban, aki nem? –, aztán átadja a szükséges felszerelést, és kezdődhet a munka.

Az ínyfelmetsző családnál is így áll a dolog, megvan az új, az utolsó nő, és már készülnek is a műtétre. A változatosság kedvéért – meg hogy őt is elfoghassa a csapat – apuci is besegít a fiacskájának. Ezalatt Oliviáék mélyen a halott nő szemébe néznek, és meglátják benne a hidat, ami a raktárépületek közelében van. Astrid – egy rövidke cameo erejéig megint beugrott – felismeri, arrafelé nőtt fel. Ezután már csak műholdas megfigyelőrendszerre, háromszögelésre meg ilyesmikre van szükség, és máris megvan a gyilkos odúja.

Csak Penrose-t találják a nő mellett, Olivia odaad Peternek egy fegyvert, hogy vigyázzon rá, míg ő Christopher nyomába ered. Peter meg is oldja egy ideig, de aztán Penrose elteker valamit a nő infúzióján, mire az rángatózni kezd, s amíg Peter a megmentésével van elfoglalva, Penrose kereket old. Peter gyorsan felhívja az apját, hogy mit csináljon az érzéstelenítővel kiütött nővel, leállt a szíve. Kokain hiányában Walter azt javasolja, üsse ki a nőt, így hát Peter előveszi rejtett MacGyver énjét, és egy akkuból, pár drótból, telefonkönyvekből meg egy fültisztító pálcikából összedob egy defibrillátort. A nő megmenekül.

Eközben a gyilkos szalad, de minden lépéssel egyre nagyobb fájdalmai vannak, és látványosan öregszik. Mire Olivia utoléri, már van vagy hetven-nyolcvan éves, és utolsó lélegzetével elmeséli a nőnek, hogy ő csak egy kísérlet eredménye, valaki felkérte az „apját”, hogy készítse el, de aztán meg kellett volna ölnie őt, csakhogy Penrose nem volt rá hajlandó, mert megszerette őt. Végül a gyilkos kileheli a lelkét. Valamivel később Olivia visszaviszi a halott szemére kapcsolható kamerát, és Nina Sharp munkát ajánl fel neki az MD-nél. Broyles is megkörnyékezi Oliviát, és afelől érdeklődik, mondott-e Sharp valamit a Mintával kapcsolatban. A nő elmeséli neki, hogy Sharp állást ajánlott neki, de ő nemet mondott, ezért pedig jár neki egy pacsi, de legalábbis egy fizetésemelés. Ki a fene ez a lófejű csaj, hogy mindenki ennyire nyomul rá?

Főleg, hogy Walter is vele akar beszélni. Az öreg elmereng azon, hogy tudósként nehéz megállni, hogy az ember ne játsszon Istent – ahogy az Penrose esetében is történt –, és néha bizony ő is legyengült. Szeretné megkérni Oliviát, hogy az, amit a nő az ő aktájában olvasott Peter kórtörténetéről, maradjon kettejük között, azonban mielőtt bármi is kiderülne, Olivia közbeszól, és elmondja, hogy Walter aktájában a születési időpontján kívül nem volt szó Peterről. Hülye picsa, miért nem tudsz csendben maradni egy kicsit? Zárásként megint szembesülünk Walter alvási problémáival, most éppen hangosan számol, hogy álomba ringassa magát. Ezzel persze Petert is felveri, aki, hogy segítsen apjának elaludni, énekelni kezdi a dalt, amit Walter a rész elején említett. Végül három férfit látunk egy-egy furcsa inkubátorban (rajtuk MD logó), akik mintha ikrek volnának – vagy talán klónok, mint Christopher?

Érdekességek: