J.J. Abrams nem tud leszakadni a repülőgépekről, a Lost után egy újabb sorozata kezdődik a levegőben – az elődöt látva nem mintha ez akkora probléma volna. Égi háború dúl, a gép ide-oda zötykölődik, ahogy egy jó repülőkatasztrófás filmben kell, és persze az egyik utas még a többieknél is jobban be van szarva. Szakad róla a víz, ájuldozik, miegymás. Beadja magának az inzulinadagját, aztán a kapitány lámpácskájára ügyet sem vetve kicsatolja az övét, és bóklászni kezd. A stewardess utána ered, de mikor utoléri a fickót, az már csak annyit tud kinyögni: a pofám leszakad. És tényleg! A repülőn elszabadul a pokol, mindenki szétkenődött képpel sikoltozik és sugárban hány, mintha csak egy átlagos péntek este volna egy jobb szórakozóhelyen.

A földön eközben egy motelben nagyon nyikorog egy ágy. Igen, egy férfi és egy nő az, és nem, nem ugrálnak rajta. Munkatársak, akik csak így, suttyomban találkozgathatnak, mert a munkahelyükön tiltott a viszony. Éppen belekezdenének az újabb menetbe, mikor a nőnek, Oliviának berregni kezd a mobilja. Egy reptérre hívják, micsoda meglepetés, történt valami. Alighogy Olivia távozik, Scott ügynök mobilja is megcsörren.

Olivia megérkezik a Logan repülőtérre, ahol az újonnan bevezetett leszállító berendezés segítségével mindenféle gond nélkül, időben landolt a legutóbb a levegőben látott partijárat. Az ablakon furcsa foltok vannak, és a gépen nincs semmiféle életjel, ezért a járványügy megtiltotta mindenkinek, hogy a fedélzetre lépjen, amíg ők oda nem érnek. Nem sokkal a nő után befut John Scott ügynök is, aki előbb gyorsan elintéz még egy telefont, aztán csatlakozik Oliviához és Charlie Francishez. Ezalatt a reptér főkapujához sötétített üvegű kocsi érkezik,  a sofőr elbeszélget az őrrel, aztán tovább hajt. A volán mögött nem más ül, mint a cukorbeteg férfi a repülőről.

Befut Washingtonból Broyles különleges ügynök is, aki az akciót vezeti, és felsorol három embert, akik elsőként léphetnek a repülő fedélzetére. Oliviát nem említette, pechére, ugyanis a nő rögtön a nyakára akaszkodik, hogy ő az FBI összekötője, neki mindenképpen fel kell mennie, meg különben is, lécciléccilécci! Broyles sötéten mered rá, majd közli, hogy nagyon jól tudja, ki ő – mármint Olivia –, és ha annyira fel akar menni, hát menjen. Így is lesz, de Oliviának nem sok öröme lehet benne, a gépen egy csomó nyálkás trutyival borított csontvázat és hatalmas mocskot talál. Vége a bulinak.

Az FBI épületében járunk, ahol mindenféle betűk lebegnek a folyosó közepén, kész csoda, hogy a megbolydult méhrajként zsongó ügynöksereg nem megy nekik. Mindenki a gép ügyén dolgozik, amit azóta a járványügy felgyújtott, de Broyles egyszer csak más ügyre állítja Oliviát. Egy raktárépület közelében két gyanús közel-keleti fickó átadott egy aktatáskát egy fehérnek. Hamarosan az is kiderül, miért pikkel ennyire Broyles a nőre: annak idején a legjobb barátja szexuálisan zaklatott három tengerészt, és Olivia kapta el.

John és Olivia a helyszínre mennek, ahol előbb elromantikáznak egy kicsit, majd kikukáznak egy szemeteskonténerből pár ammóniás palackot. Johnnak több sem kell, rejtett betörőgénjeit előtérbe hozva felnyitja a közeli raktárhelyiségeket, és az egyikben talál is egy komplett kisállat kereskedést kopasz patkányokkal, görényekkel és majmokkal, bónuszként pedig egy számítógépet, amin különböző DNS-láncok futnak. Olivia már hívná is a vegyészeket, de nincs térereje, ezért el kell sétálnia ötszáz méterre a raktáraktól. Az FBI-nak nem telik jobb mobilokra?

John eközben tovább kutat, talál még egy laborfelszerelést is, de épphogy elmerülne a részletekben, mikor a szemben lévő raktárhelyiség ajtaja is kinyílik, és a cukorbeteg fickó lép ki rajta. Fogócska kezdődik, amibe hamarosan Olivia is becsatlakozik – érdekes, de John hívásához volt elég térerő. Egy idő után a cukorbeteg megáll, előkapja a mobilját, és John képébe robbantja az egész raktártelepet, Oliviát pedig felkeni a falra a légnyomás. A kórházban ébred, ahol a doki közli vele, hogy neki semmi baja, de John nem járt ilyen jól, az egyik raktárhelyiségben lévő vegyi anyag károsan hatott rá, és most nincs túl jó bőrben. Sőt, igazából semmilyen bőrben nincsen.

Olivia leül a számítógépe elé, és különböző keresési kulcsszavakat ír be az FBI keresőrendszerébe (még szerencse, hogy nem a Google-ba), mint pl. „fertőzés”, „szövetkárosodás”, „átlátszó bőr” és „a társam arcába robbant valami cucc”, de egyfolytában egyetlen nevet dob ki a kereső: Walter Bishop. Olivia szalad is Broyleshoz, de azt kicsit aggasztja a tény, hogy az iratok szerint Bishop tizenhét éve az elmegyógyintézetben vegetál. Olivia kitart a gyanúja mellett, hogy Bishop információkkal tud szolgálni mind a repülőgépen történtek, mind pedig John Scott ügyével kapcsolatban, ezért Broyles, hogy megszabaduljon a nőtől, azt mondja neki, hogy ha rábeszéli Bishop fiát, hogy kísérje be őt az elmegyógyba – Walter csak közvetlen hozzátartozóval látogatható –, és kiderít valamit, akkor majd hisz neki, de addig hagyja békén.

Ezzel csak egy gond van, Peter Bishop egy igazi zseni bajkeverő, aki jelenleg Irakban próbálja eladni magát egy olajvezeték építéshez, mint szakember. Olivia megkörnyékezi, majd sorra veszi a lehetőségeket. Kér, eredménytelenül; könyörög, eredménytelenül; végül megemlít egy bizonyos dossziét, amiben részletesen benne van Peter korábbi élete, és megfenyegeti a férfit, hogy ha nem jön vissza vele az Államokba, pár ember megtudja, hol tartózkodik mostanában. A repülőn aztán Olivia elmeséli Peternek, hogy Walter valaha katonai kísérleteket folytatott a „tudomány határait” feszegetve, úgymint teleportáció, feltámasztás, asztrális kivetítés és társai.

Az elmegyógyban Peter az utolsó pillanatban visszakozik, Olivia nyugodtan bemehet, de ő inkább passzolná a találkozást a faterral. Úgy látszik, Olivia jó lóra tett, Walter rögtön vágja a témát, még ha szerinte – nem mintha valaki ellenkezne vele – nem is túl jó, ha át lehet látni John bőrén. Walter azonban ide-oda csapong, láthatóan megviselték az intézetben töltött évek. Egyik pillanatban még Johnról beszél, majd közli, hogy hétfőnként rémes pudingot adnak, azután elhinti, hogy John állapota visszafordítható, végül kiböki, hogy szeretné látni a fiát, tudja, hogy itt van, különben Oliviát sem engedték volna be. Peter nem nagyon örül a fejleményeknek, akkor meg pláne kiakad, mikor Walter azzal jön, hogy addig nem segíthet Scott ügynökön, amíg nem látja a saját szemével, viszont csak egy családtag gyámsága alatt hagyhatja el az elmegyógyot. Peter már menne is vissza Irakba, de Olivia meglengeti az orra előtt a telefont, mire sokkal kezesebb lesz.

A kocsiban, úton az FBI-ba Walter megemlíti, hogy rajta kívül még egyvalaki tudott arról a munkáról, amit igazából a katonaságnak végeztek, méghozzá William Bell, a világ egyik legbefolyásosabb tudományos konszernjének, a Massive Dynamicnak az alapítója. Walter megnézi Johnt, és mintát vesz a bőréből, aztán már indulna is a Harvard alagsorában lévő laborjába. Ezzel csak az a gond, hogy azt a labort tizenhét évvel ezelőtt bezárták, mikor Walter egy balesetet követően az elmegyógyintézetbe került. Sebaj, Olivia elkocog Broyleshoz, és a labor máris újra használható. Bárcsak minden így menne a való életben is!

Ahhoz képest, hogy a Harvard csaknem húsz éve raktárnak használja a labort, minden felszerelés ép és sértetlen, éppen csak a porfogót kell róluk levenni, meg persze némi frissítésre is szükség van. Walter már diktálja is a bevásárlólistát: optikai tomográf, mikroorganizmus vizsgáló, vérminták és egy tehén. Olivia csak csettint, és máris minden megvan; még a tehén is. Míg Walter és Astrid (a másik főszereplő ügynöknő, aki kevesebbet szerepel, mint pár mellékalak) dolgozik, Olivia és Peter elbeszélgetnek. Peter szeretné kiszedni a nőből, mik vannak abban a bizonyos aktában, ami róla szól, mire Olivia bűntudatosan beismeri, hogy nincs semmiféle akta, csak blöffölt. Peter cserébe elmeséli, hogy tartozik egy Nagy Eddie nevű fickónak, mivel nem jött be egy szerencsejátéktaktika a ház csalásai miatt.

Walter szerint a repülőn tomboló vírus hasonló ahhoz, amit még a vietnámi háború során fejlesztgettek, az lefutott ügy, nincs is vele több baj. Viszont Johnra a felrobbant raktárban lévő vegyi anyagok hatottak károsan, így az más kutya, de gyógyítható, amennyiben megvan a pontos leltár azokról a bizonyos anyagokról. Mivel ez nincs, felajánl Oliviának egy másik módszert, amellyel a hetvenes években sikerült „kihallgatni” egy frissen meghalt embert. A módszer lényege, hogy Oliviát bedrogozzák, majd ruha nélkül, drótokkal a fején be kell másznia egy vízzel teli tartályba, s így rácsatlakozhat John agyára. Igaz, hogy utoljára egyetemen csinált ilyesmit, de Olivia vállalja, hiszen John is biztos megtenné érte.

Charlie rossz hírekkel érkezik: William Bellt nem nagyon érdekli, hogy mi történt, nem akar beszélni az FBI-jal, a bírósági végzésre két napot kell várni, Johnnak viszont már csak huszonnégy órája maradt. Jack Bauer híján Olivia nekikezd Walter ötletéhez, fehérneműre vetkőzik, bevesz némi LSD-t telelöveti a testét vasakkal, aztán kezdődhet a buli. Különböző vadabbnál vadabb és látványosabbnál látványosabb vízió után Olivia végre beszélni tud Johnnal, aki megmutatja neki, hogy nézett ki a férfi, aki az arcába robbantotta a raktárat, és aki tudhatja, milyen anyagok voltak benne.

Az FBI adatbázisából kiderül, hogy a raktárnál lévő férfi ott volt a repülőn, csakhogy az nem lehetséges, hiszen minden utas holtteste megvolt. De hoppá, talán mégsem az a pasas volt? Olivia rájön, hogy a gépen utazó Morgan Stiegnek van egy Richard nevű ikertestvére, aki, mily meglepő, a Massive Dynamicnél dolgozott. Olivia fel is keresi a vállalatot, és beszél az ügyvezető igazgatóval, Nina Sharppal. Sharp készségesen átad minden információt, amit kell, Stieg a fegyvergyártó részlegnél dolgozott, de vállalati titkokat szivárogtatott ki, ezért kirúgták, és eljárást indítottak ellene. Ezután az igazgató amolyan terminátorosan lekapja a bőrt a jobb karjáról, és megmutatja Oliviának a robotkezet, amit maga Dr. Bell tervezett a számára – az ő hűségéhez nem férhet kétség. Végül Sharp megemlíti Oliviának a „Mintát”, amiről ugyan most nem tudunk meg részleteket, csupán annyit, hogy köze van a tudományhoz, és szupertitkos.

Olivia megszerezte Richard Stieg címét, és azonnal riadóztatja Petert és Waltert, hogy minél hamarabb kikérdezhessék a fickót, és Walter hozzákezdhessen az ellenszer előállításához. Olivia Stieg lakásában talál egy csapóajtót, ami alatt a férfi ugyanolyan kisállat kereskedést rejteget, mint a raktárban, de ő maga sehol sincs. Eközben a ház előtt a kocsiban várakozó Walter megkéri a fiát, hogy ha ennek az egésznek vége lesz, ne küldje vissza az elmegyógyba, Peter azonban már nem tud válaszolni, ugyanis észreveszi, hogy egy rejtett ajtón Stieg éppen ekkor szökik ki a házból. A nyomába ered, fogócska kezdődik, melybe egy idő után Olivia is beszáll, ez már-már kísértetiesen emlékeztet a rész elejére, márpedig tudjuk, hogy akkor is mi történt. Most viszont nincsenek Stiegnek dugi robbanótöltetei, így Peter ráveti magát, behúz neki párat, végül Olivia a képébe nyomja a stukkert.

A kihallgató szobán Olivia semmire nem megy a férfival, így amíg a nő kimegy valamiért, Peter belopakodik, és pár ujjtörés segítségével, valamint megfenyegetve Stieget, hogy a Johnon eluralkodó fertőzést ő is könnyedén bárhol és bármikor elkaphatja, megtudja a vegyület összetevőit, így a Bishop família hozzákezdhet a munkához. Broyles meglátogatja Oliviát, és különös esetekről mesél neki. Több tucat gyerekről, akik ’98-ban eltűntek, és most, tíz évvel később öregedés nélkül bukkantak fel újra, egy repülőről, ami magas frekvenciát sugározva keresztülrepült Sri Lankán, mire pár órával később cunami söpört végig a környéken, egy kómás férfiról, aki felébredt, és elkezdte leírni az amerikai flotta titkos támaszpontjainak pontos koordinátáit. Ezek az esetek mind a Minta részét képezik. Valakik folyamatosan kísérleteznek az emberiségen, és az még csak nem is sejti. Broyles felajánlja Oliviának, hogy dolgozzon ezeken az ügyeken, de a nő inkább maradna az FBI-nál, az eddigi posztján, és az áldott tudatlanságot választja.

Walter és Peter ellenszere bevált, John hamarosan magához tér, és átszállítják őt egy hétköznapi kórházba. Ha már ott van, Olivia beszél Stieggel is, aki ugyanott gyógyulgat, és kifaggatja, hogy miért ölte meg a saját öccsét, és kinek akarta eladni a vegyi anyagot. Stieg tagadja, hogy el akarta volna adni, ellenben bizonyítékkal tud szolgálni arról, hogy valaki az FBI-tól megfenyegette, ugyanis rögzítette a telefonbeszélgetést. Olivia megkeresi az elásott kazettát, és meghallgatja. A szalagon hallható berendezés beindít nála egy flashbacket, és felismeri a zsaroló mondatát. John Scott ugyanazokat mondta a telefonba valakinek, mikor megérkezett a Logan reptérre, ami a kazettán is hallható. Ő az az FBI ügynök, aki Richard Stieg szerint a biológiai fegyvert akarta.

John eközben már talpon van, meglátogatja Stieget a szobájában, és megfojtja. Olivia hiába értesíti Charliet, már késő, Stieg halott, és Johnnak is nyoma veszett. Olivia éppen akkor ér a kórházhoz, mikor John elhajt, úgyhogy jöhet a kihagyhatatlan autós üldözés! Száguldoznak a városban keresztül-kasul, vijjognak a rendőrkocsik, csikorognak a kerekek, végül a klasszikus útépítés oldja meg a helyzetet: John kocsija ráhajt valami buckára, átbukfencezik pár vízzel teli hordón, nagyot koppan akkor, azután elhallgat. John csurom véresen mászik ki a járműből, és mielőtt meghalna, még annyit ki tud nyögni Oliviának, hogy gondolkozzon el azon, Broyles vajon miért pont őt küldte a raktárépületekhez.

Charlie viszi haza Oliviát, akinek – érthető módon – nincs túl jó kedve, főleg, hogy a férfi vezetés közben azon mereng, hogy hogyan várhatják el tőlük, hogy megvédjék az embereket, mikor ők már rég idejétmúltak, hiszen egyes vállalatok sokkal többet tudnak náluk. Olivia erre megkéri, hogy vigye őt vissza a laborba. Peter és Walter éppen távozni készül, de Olivia megkéri Petert, hogy gondolja meg magát, szüksége van rájuk. Peter szerint, miután Johnt átszállították a kórházba, Walter mesélt neki azokról a dolgokról, amikkel William Bell társaságában kísérleteztek, és van egy olyan érzése, hogy ami a repülőgépen történt még csak a kezdete volt valami sokkal rosszabbnak. Minden porcikája azt súgja neki, hogy azonnal hagyja el Bostont, mégis hajlandó maradni, hogy segítsen Oliviának.

Zárásként egy kórházi dolgozót látunk, amint egy letakart holttestet tol egy folyosón. Nina Sharp lép oda hozzá, és fellebbenti a lepedőt. John fekszik a kocsin. Sharp megkérdezi a beteggondozót, hogy mióta halott. Öt órája, hangzik a felelet, mire Sharp visszaejti a lepedőt a hulla arcára, majd félvállról csak annyit mond: kérdezzék ki!

- Peter szavai Oliviához: „Az apámat akarta, hát megkapta az apámat. Azt hiszem, ezt tipikus esete annak, hogy: "vigyázz, mit kívánsz"." A második mondat szóról szóra ugyanaz, amit Kate mondott Sunnak a Lost 1x13. epizódjában.

- Másik Lost utalás: Morgan Steig ülésszáma a 108-as.

- Az epizód során több jelenetben is láthatjuk a Massive Dynamics logóját, többek közt a rész elején a repülő hajtóművében, a tetőn egy parabola-antennán, miközben Olivia Richard Steiget üldözi, valamint a kocsi márkajelzésén (átalakított MG embléma), amelyet Olivia és John a raktárban találnak.

- Olivia álmában, a temető jelenetben, az egyik síron „A férfi nem halt meg” (He’s not dead) felirat olvasható.

- Szintén az álomban, az Olivia felett lebegő kajakon kivehető egy nagy A-betű, négy pont (három zöld és egy piros), és a ZENO felirat.

- A rész végén Olivia visszatekeri Richard Steig szalagját. Ha ennél a jelenetnél visszafelé játsszák le a hangot, és lelassítják, a következő párbeszéd hallható:

   - The patient has no tracheal deviation.
   - Bruise on chest and abdomen
   - Don't flood the canal... get a C-Spine, Chest, and Head CT
   - Pupils?
   - Um… round?

   Állítólag ez egy Doug Ross (George Clooney) és John Carter (Noah Wyle) között lezajlott beszélgetés részlete a Vészhelyzet egyik korai epizódjából.

Forrás: fringepedia.net