Az előző eszméletlenül jó rész után visszaveszünk egy kicsit a pörgésből. Beleöltek egy csomó flashback-et, arról hadd ne hogyvoltozzunk újra, majd hivatkozunk szépen. Szóval. Daniel a gyengélkedőn az előző részben szerzett koordinátákkal dobálózik. Ez valóság, hinni kell neki, mert különben botfegyverekkel a hátsónkban végezhetjük. Carter az egyetlen, aki nyitott a párhuzamos világ elméletére. Amíg meg nem tudja, hogy odaát éppen Jack-kel készült házasodni. Sam szerint ekkora eltérések miatt más lehet a két világ történelme. Daniel szerint egy közös ponton múlik, Ré halálán, az meg ott is végbement. O’Neill még a házassággal van elfoglalva, mert az szabályellenes. Megjelenik Samuels alezredes. Ő ráncigálta vissza parancsra Jacket az első részben a programba. Amúgy ellenzi ezt az egész hóbelevancot. A marha. Azt makogja, hogy valami meghallgatásra jött. Egy Kinsey nevű szenátor ugyanis erre tart. Érdekli a programunk, de nem nyerte el a tetszését. Van ilyen ember?
Ez a Kinsey a Költségvetési Bizottság elnöke, még az elnök sem bírálhatja felül. Ez történik, ha a pénzre építed az országod, hehe. Az elnök szerint ha bevonjuk a szenátort, akkor megértő lesz, és kipengeti továbbra is az évi 7 milliárdos rezsinket. Nos, nem lett megértő. Daniel már jön is a friss goa’uldos-leigázós sztorijával. O’Neill szerint ezt hagyjuk meg végső fegyvernek. Megjön Kinsey, leülünk. O’Neill kerül a szenátorral szembe, szegény Hammond meg Teal’c bicepsze mellett kapkod a levegőért. Kinsey egy kicsit nyalja a saját hátsóját, mert megteheti. Mi inkább belerúgnánk, de mi nem tehetjük meg. O’Neill meggyanúsítja Samuelst, hogy direkt félrevezette Kinsey-t a programmal kapcsolatban. Még nem tudja, hogy a szenátorunk alapból idióta. Carter beveti azt, amihez a legjobban ért: a sokat felfedő kis trikók világát tudományt.