Wes eligazítást tart az új alkalmazottnak. Angel munkakörének legfőbb része jelenleg: a kávéfőzés. Nincs mit tenni, ő most éppen „vezekel”, a csapat meg kifejezetten élvezi a helyzetet. Cordy világosan a tudtára adja, hogy attól még, hogy újra együtt dolgoznak, nem lesznek megint barátok. Angel bánatosan arrébb kullogna, de Cordynak látomása lesz, egy fiatal nőről, kék csuklyás veszélyes fickókról és egy nagy madárról. Ez épp elég információ is, a fiúk elrohannak segíteni a bajbajutotton (a mottó még a régi), Cordy pedig egyedül marad a sötét, üres irodában. Egy idő után észreveszi, hogy még sincs egyedül, és a sötétből előbukkan: Harmony. Hát, ez kemény lesz.
Az egykori legjobb barátnők lelkesen üdvözlik egymást. Cordy megcsodálja Harmony külsejét; viszonzásul sajnos az egyedüli pozitívum, amit Harmony elmondhat róla (Cordy kicsit lepattant, saját magához képest), hogy az új frizurája szépen kiemeli a nyakát. Haha. Harmony vidáman elcsacsogja, hogy épp túl van egy kemény szakításon (haha megint), és most éppen szállást keres. Cordy felajánlja, hogy aludjon nála, amit Harmony elégedetten el is fogad. Cordy éppen most invitált meg egy vámpírt a lakásába.
A fiúk megtalálják a meg is mentik a lányt az őt üldöző, köpenyes vámpírtól, az egyetlen apró eltérés, hogy a vámpír nem kék, hanem zöld köpenyt viselt. Közelebbről megvizsgálva a ruhadarabot feltűnik rajta egy szimbólum, egy háromszögben tekergő kígyó. Wes már telefonálna is Cordynak, hogy nézzen ennek utána, de Angel bevallja, hogy mielőtt eljöttek volna, hazaküldte a lányt, hogy pihenje ki a látomás fájdalmait. Sőt, morfondírozik Angel, küldhetnének neki néha virágot is, olyan kártyával például, hogy „köszi és bocs a migrénekért”, vagy ilyesmi. Wes megpróbálja Angel tudtára adni, hogy ajándékokkal nem vásárolhatja vissza Cordy bizalmát és barátságát. Na persze.
Harmony és Cordy vidáman borozgatnak a kanapén, a régi szép időkre emlékezve, amikor még mindketten gazdagok, népszerűek és befolyásosak voltak. Cordy szerint ez még mindig így van, leszámítva… a gazdag, népszerű és befolyásos részt. Amíg azt ecseteli, hogy mennyire elégedett mégis az új életével, Harmony kezd egyre furcsábban viselkedni. Például egy-egy pillanatra vámpírrá változik, amikor Cordy nem figyel rá. Az éjszaka kellős közepén belopózik Cordy hálószobájába, és ki tudja, mi történne, ha Fantom Dennis fel nem ébreszti Cordyt. Harmony mentegetőzni kezd, nem gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz ellenállni a vágyainak, főleg úgy, hogy Cordy ilyen kívánatosnak néz ki. Persze Cordy sikeresen félreérti a „vallomást” (köszönhetően a kétértelmű megfogalmazások sokaságának), és arra jut, hogy Harmony a leszbikusságát ismerte be éppen. „El kellett volna mondanom, de nem mertem”, folytatja Harmony, „mert féltem, hogy ha rájössz, megölsz majd.” Cordy megnyugtatja a barátnőjét, ugyan már, ennyire szűk látókörűnek gondolta? Harmony feszengve megkéri Cordyt, hogy ne említse meg senkinek, hogy mi történt. Cordy biztosítja, hogy ez a kettejük titka marad.
Másnap reggel persze az első dolga, hogy Willow-val telefonon kibeszélje a részleteket. Elmeséli, hogy Harmony gyakorlatilag letámadta előző éjjel, amiért le kellett szúrnia szegényt. Willow döbbenten hallgatja, végül nehezen, de kiderül, hogy Harmony vámpír. „Ó igen?” – nevetgél Cordy. – „De kínos! És én végig azt hittem, hogy egy oltári nagy leszbi!” A „kínos” fogalma egészen átértékelődik, amikor a vonal végén Willow vázolja neki a saját nemi irányultságát. Willow meggyőzi, hogy Harmony veszélyes, azonnal el kell menekülnie a házból. Cordy megígéri, hogy így tesz, de amint leteszi a telefont, Harmony felbukkan a háta mögött, és arról érdeklődik, miről beszélt az előbb.
Willow a biztonság kedvéért felhívja Angelt is, aki Wesleyvel együtt azonnal Cordy lakásába sietnek, karókkal, nyílpuskával, a legrosszabbra felkészülve. Erre ott találják Cordyt és Harmonyt, ahogy egymás lábkörmeit lakkozzák, a lehető legnagyobb békességben. Wes figyelmezteti Cordyt, hogy Harmony egy vámpír. Ez nem újdonság. De egy gonosz vámpír, erősködik Wes. Ez sem. Sőt, Cordy kicsit fel is van háborodva, hogy előzetes bejelentés nélkül meg akarják ölni a barátnőjét, a saját lakásában. Angel Wesleyhez fordulva szelíden azt javasolja, hogy ha Cordy úgy érzi, hogy Harmony nem jelent számára fenyegetést, akkor talán tiszteletben kéne tartaniuk a kívánságát. Na, erre már teljes a döbbenet.
A további kutatásokhoz Wes Cordyt is az irodába rendeli, de legnagyobb bánatára Harmony is csatlakozik hozzájuk. Amíg a többiek a kígyós-háromszöges (piramisos) szimbólumot próbálják megfejteni, Harmony összevandálkodja Wes 12. századi kódexét egy rágógumival. Kész, ennyi volt, Wes karót ragad. Angel szétválasztja a feleket, és megitatja Harmonyt a saját készletéből származó vérrel – ami történetesen disznóvér. Nagyszerű, ez mind a csípőmre fog menni, fanyalog Harmony. Gunn közben visszaérkezik a hírekkel, a köpenyesek már vagy egy hónapja szednek áldozatokat a városban. Mivel holttestek nem kerültek elő, a csapat arra jut, hogy nagy valószínűséggel vámpírrá teszik őket, vagyis valaki sereget épít. A kérdés az, hogy ki, és miért.
A választ rögtön meg is tudhatjuk, nagyon komoly lesz. Egy lilaköpenyes vámpír tart előadást egy mindenféle színekben (kék, zöld, sárga, fekete) pompázó vámpírtársaságnak, arról, hogyan maximalizálhatják a teljesítményüket, és hogyan hozhatják ki a legtöbbet az életükből. (Vagyis az életutánijukból.) Igen, bármennyire nehéz ezt megemészteni, de egy vámpír piramisjátékról beszél. Innen az embléma. A szisztéma lényege, hogy mindenki két embert vámpírrá változtat, egyet pedig a közös élelmiszerraktárnak ad, és így tovább. Ez fájt, de tényleg.
Közben Cordy adatokat talál a piramisjáték fejéről a nyilvántartásban, a fickó, Doug életében is hasonló bizniszben utazott, csak akkor „életvezetőnek” hívta magát. Most gondolom, élőhalott vezetőnek. Harmony szerencsésen ráborítja a billentyűzetre a kávéját, ami tönkrevágja a számítógépet. Még egy ok a karóba húzásra, és most már Harmony is kezdi átérezni, hogy valami baj lehet vele, de sajnos senkivel sem tudja megosztani az érzéseit. Cordynak támad egy ötlete, talán mégiscsak van valaki, aki segíthetne. Természetesen Lorne-ról van szó. Harmony a Memory c. számot énekli, jobban mondva gyalázza, ráadásul a semmiért: Lorne ismét nem hajlandó segíteni. Csak annyit tanácsol Harmonynak, hogy mindenben hallgasson Cordyra. A csapat férfitagjai arra kérik Cordyt, hogy járja velük körbe azt a környéket ami a támadások központja, hátha felrémlik neki valami a látomásából. Harmony addig a bárban marad, és a Candle in the Wind különböző változataival örvendeztetheti meg a közönséget.
A csapat, drámai aláfestő zene kíséretében útra kel, lendületes járás, lobogó haj, elszánt tekintetek. A szokásos effektek a klasszikus felálláshoz. Angel. Wes. Gunn. Cordy. Harmony. Harmony ugyanis meggondolta magát, és a Candle in Wind helyett úgy döntött, hogy csatlakozik az Angel Nyomozóirodához, mert végre megértette, hol a helye a világban. Hát itt, harcolni a gonosz ellen. Cordy ragaszkodik hozzá (persze ő az egyetlen), hogy adjanak esélyt Harmonynak, és vegyék be őt is a mostani akcióba. Angel megpróbálja lebeszélni, ami abba torkollik, hogy Cordy felhánytorgathatja neki a sérelmeit (pl. ruhák elajándékozása). „Tudod mennyire meg voltam rémülve, hogy megint Angelus leszel?! Gondolj bele, mi történt volna, ha lefekszel Darlával!” Á, soha nem lennék ilyesmire képes, válaszol Angel képmutatóan.
A csapat megtalálja a vámpírok gyülekezőhelyéül szolgáló épületet, aminek a homlokzatán egy nagy madár világít, éppen úgy, ahogy Cordy mondta. Wesley kitalálja a Harmony számára legalkalmasabb feladatot: őrizze a kocsit. Végül aztán mégis bonyolultabb megbízást kap: mivel Angel arcát túl sokan ismerik, egy ismeretlen vámpírra van szükség, hogy feltűnésmentesen belopózzon a többi közé, ez lenne Harmony szerepe. Mialatt Harmony odabenn felméri a terepet, a többiek kint azon vitatkoznak, hogy vajon jó ötlet volt-e megbízni benne. Harmony viszont, nem csak hogy teljesítette a részét, de még a hátsó ajtót is kinyitotta a csapatnak. Sűrű hálálkodás közepette bevezeti a többieket az üres színpadra. „És a vámpírok, ők hol vannak?” – kérdezi Wesley csodálkozva. Ó, hát mögöttetek –feleli Harmony vidáman. Egy rakás köpenyes bújik elő a színfalak mögül, és ha eddig nem lenne egyértelmű, Harmony maga jelenti ki, hogy ő is közéjük tartozik. Kiváló munkája eredményeként Doug rögtön át is adja neki a jól megérdemelt kék köpenyt.
Wes, mint főnök, kiadja a parancsot: megölni mindenkit! És így is lesz. Angel nem vevő Doug halandzsáira, habozás nélkül végez vele. Gunn és Wes kiszabadítják az „élelmiszerraktárt”, Cordy pedig Harmonyval viaskodik. Cordy és a két nyílpuskája állnak nyerésre. Az utolsó pillanatban végül megkegyelmez neki, feltéve, hogy örökre elkotródik a városból. Harmony gyorsan beleegyezik az alkuba.
Másnap Wes szeretné megvitatni Angellel a Cordy-helyzetet. Angel megnyugtatja, értette a célzást, és esze ágában sincs siettetni a békülést, inkább megadja Cordynak az ehhez szükséges időt és teret. Wes elégedetten bólogat, amikor Cordy sikítozva, egy halom ruhát szorongatva beront hozzájuk, és Angel nyakába veti magát. Könnyek között köszöni meg Angelnek, amiért új ruhákat vett neki, ráadásul egy meleg pasi kifinomult ízlésével válogatta össze őket. Cordy és Angel majdhogynem táncra perdülnek a boldogságtól. „Vettem neki ruhákat!” büszkélkedik Angel. Wes fanyar arccal kénytelen tudomásul venni, hogy ezek szerint Cordy barátsága mégis megvehető.
Facebook kommentek