A duplarész második fele. Az ébredés után Angel remegve, fájdalmas arckifejezéssel kikúszik a zuhogó esőbe; és még ha mindezt a traumatikus sokk számlájára írjuk, akkor sem tűnik úgy, mintha éppen most élte volna élete legboldogabb pillanatait. Darlának eltart egy darabig, amíg leesik neki, hogy Angelnek még mindig van lelke, aztán újabb idő elteltével az is tudatosul benne, hogy ez részben az ő „érdeme”.
Darla kezd kiakadni, 400 évnyi gyakorlat után azt mondani, hogy nem volt jó vele?! Kétségbeesésében újból az ágyba rángatná Angelt, meg kell próbálni még egyszer. Angel viszont finoman visszautasítja, bármennyire hálás is az élményért, de akkor ez most ennyi volt. „Végeztünk. Tudod, hol az ajtó. (…) Szedd a cuccod és tűnj el, mert ha legközelebb találkozunk, meg kell, hogy öljelek.” Wow, ez a szöveg még szakítósblogon is kínos lenne.
Csak a pontosság kedvéért: Angel most megint jó, egyszerűen csak ilyen a stílusa. Hogy bebizonyítsa, mennyire megtért, Kate-et is megmenti, mondhatjuk, az utolsó pillanatban. Ez annyiban merül ki, hogy betör a lakásába és bedugja a zuhany alá. Kate magához tér, udvariasan megköszöni Angelnek, hogy beugrott, aztán megkéri, hogy távozzon, de azonnal.
Lindsey-lakás. Lindsey hazatér a rendkívüli értékelést követő rendkívüli tanácskozásról, amin a Wolfram és Hartnak végül úgy döntött, hogy Darla karót érdemel. Már ha megtalálják, mert azt még mindig nem sejti senki, hogy a szökevényt az egyik alkalmazott lakásában kéne keresni. Lindsey úgy véli, hogy emiatt Darlának mindenképpen az ő hálószobájában és az ő ágyában kellene ezentúl aludnia, persze kizárólag a biztonsága érdekében. Lehet, hogy ez máskor bejönne, de Darla most igazán nincs hangulatban. Lindsey-nek végül összeáll a kép, hogy mi történt az elmúlt órákban, és dühöngve ráförmed Darlára, hogy mondjon el neki mindent, minden apró részletet arról, hogy mit és hogyant tett vele Angel. Igazi mazochista, mint mindig.
Angel Lorne fordul lelkisegélyért. Kezdi szánni-bánni a hibákat, amiket elkövetett, és nem is annyira az előző éjszakát, hanem a borospince-mészárlást, a csapat kirúgását például. Lorne azzal nyugtatgatja, hogy előbbi így is úgy is megtörtént volna, utóbbi pedig… nos, az elég nehéz dió lesz. Tudom, sóhajt Angel, nem biztos, hogy szóba állnak velem. Nem, helyesbít Lorne, nem biztos, hogy túlélik ezt az éjszakát.
Cordy megérkezett a Sharp-házhoz. Az éjszaka közepe van, a környéken sehol senki, a bejárati ajtó nyitva, szóval teljesen kézenfekvő, hogy Cordy elküldi a taxit, ami odavitte, és egyedül belép az ajtón. Szólongatni kezdi a háziakat, de senki nem felel, ami érthető, mivel a teljes Sharp család holtan fekszik az ebédlőben. Cordynak látomása támad, amiben démonok támadnak rá a házban, de mielőtt feleszmélne, démonok támadnak rá a házban. Cordy utolsó szavaival megköszöni a Magasabb Erőknek, hogy időben figyelmeztették, aztán összeesik. Egy csapat démon veszi körül, amikor magához tér, akik szerint Cordy és a két társa megölték az ivadékát. Cordy nem érti, miről van szó, de a démon nagyon csúnyán néz rá, mind a három szemével, úgyhogy hamar leesik neki az összefüggés a háromszemű kislány és az ivadék szó között. A fődémon tudni akarja, hol van a csapat harmadik tagja, Cordyt és a kerekest már megtalálták ugye.
És valóban, két Skilosh éppen a „kerekes”, azaz Wesley lakásába próbál bejutni. Wes gyorsan egy fegyverért kapna, amit eléggé megnehezít, hogy a fegyver a töltényekkel együtt a szekrény felső polcán van, ő meg egy tolószékben. Valahogy mégiscsak sikerül megszereznie. Ebben a pillanatban Angel rúgja be az ajtót, és rákiabál Wesre, hogy hívja be, mert még sohasem járt nála (hiába, a szabály az szabály). Wes szemrehányóan fejtegetni kezdi, hogy ez talán azért van, mert Angel sohasem érdeklődött igazán a hogyléte iránt – de mivel közben már a Skiloshok is bejutottak a lakásba, ezt a beszélgetés későbbre halasztják. Angel egy bárddal felaprítja az egyiket, Wes egy puskával szétlövi a másikat, igazi csapatmunka. Wes és Angel pár másodpercig elégedetten mosolyognak egymásra, de a mosoly gyorsan le is hervad Wes arcáról, mert eszébe jut, hogy ők most tulajdonképpen nincsenek is jóban.
Angel és Wes az Angelmobilban folytatják a társalgást. „Szóval, gondolom, csodálkozol, hogy visszajöttem” – kezdi Angel a magyarázkodást, kínosan nevetgélve. Wes nem csodálkozik, sőt nem is reagál semmit. Angel témát vált: „Milyen fura dolog, nemrég én is szereztem egy jókora sebet!” Semmi reakció, de Angel nem adja fel: „Na persze nem lőtt seb volt, hanem olyan… megszúrtak. Egy ősi karddal.” Angel Wes arcát fürkészi, de semmi. „Elég mélyen! – hangsúlyozza ki, hátha ez hat Wesre.- Találd ki, ki szúrt le!” Darla, feleli közönyösen Wesley. Angel még szeretné elmesélni, „hogy jött neki ez az egész megvilágosodás”, de egy különleges hatodik érzékkel megérzi, hogy Wes rohadtul nem kíváncsi rá. West még az sem hatja meg, amikor Angel szemérmetlenül magasztalni kezdi Wes irigylésre méltó, bámulatos és egyedülálló démonológus szaktudását.
Angel szocializálódási kísérletei ismét kudarcba fulladtak (szokás szerint), ami különösen nagy szó, ha a másik fél Wesley. Sőt, minél jobban belemerülnek a beszélgetésbe, annál inkább kiderül, hogy Angel valójában már semmit nem tud róluk, az úgynevezett barátairól. Angel kételkedve hallgatja, de amikor Gunn betoppan az irodába, és legjobb barátjaként üdvözli West, akkor kezdi belátni, hogy tényleg elég sok mindenről lemaradhatott az utóbbi időben. Cordy jegyzettömbében megtalálják a Sharp család címét, irány a Skilosh fészek, ahol időközben szegény Cordy újra démon béranya lett. Most már az ő tarkóján is ott figyel egy harmadik szem, ahonnan bármelyik pillanatban kipattanhat az új utód.
Úton a Sharp-ház felé továbbra is fagyos a hangulat. Gunn sem fogadja kitörő örömmel Angelt és a megvilágosodását, szerinte ez valószínűleg az első szembejövő ügyvédig fog tartani. Egy rakás Skilosh támadja meg az autót, Angel bizonyításképpen egymagában száll szembe velük, a többiek így nagyobb eséllyel tudják megmenteni Cordyt. Sajnos nem tudjuk meg, hogy alakult volna Angel és a démonok harca, mert mielőtt elkezdődhetett volna, egy furgon egész egyszerűen elcsapja az úttest közepén álló Angelt. Aztán visszatolat, és rükvercben is átmegy rajta (a démonok közben elszaladtak). Lindsey megérkezett.
Lindsey párszor még eljátssza ezt, aztán kiszáll az autóból, és egy méretes kalapáccsal kezdi ütni a földön fekvő Angelt. Szeretné az ő szájából is hallani a részleteket. Angel inkább az ütlegelést vállalja, igazi úriember! Lindsey megunja a vallatást, és egy karóval arra készülne, hogy egyszer és mindenkorra végezzen a riválisával, de közben Angel is megelégelte a dolgot, és megfordítja az állást. „Sajnálom, Lindsey” – mondja Angel a püfflés közben – „Sajnálom, hogy sosem fog szeretni. Sajnálom, hogy ezzel együtt kell élned. Sajnálom, hogy nem segíthettem neked. És sajnálom, hogy a rossz oldalra álltál!” Végül Angel szétzúzza a kalapáccsal Lindsey műkezét. Angel - Lindsey keze: 2:0. Örülhetsz, hogy megtértem, mert lehetett volna a másik is, búcsúzik Angel.
Wes és Gunn közben megunták a várakozást, és egyedül próbálják a szabadító hadművelet, ami persze azzal végződik, hogy a démonok mindkettejüket elfogják. Még több sarj! – örül a fődémon, és hozzákészülődne a megtermékenyítés műveletéhez. Ebben a pillanatban megérkezik Angel is, a Lindsey-től „kölcsönkapott” furgonnal, és letarolja az összes démont. Wes valamiféle varázsszert szór Cordy fejére, amitől eltűnik a felesleges szem (végre!), de ettől egyelőre még nem szent a béke Angel és a többiek között.
Angel és Kate viszont újra beszélő viszonyban vannak egymással. Angel neki is elmondja, hogy megvilágosodott, és hogy mostantól nem a jutalomért, hanem önmagáért a jó ügyért fog jót tenni. Kate megígéri, hogy többet nem gyógyszerezi be magát, mert most már van hite: soha nem hívta be a lakásába Angelt, mégis be tudott hozzá menni, ez csakis valami magasabb erőnek lehet a jele. A megvilágosodás utolsó lépéseként Angel visszakönyörgi magát a csapathoz: na nem főnökként, hanem alkalmazottként. A csapat egy darabig habozik, aztán Cordynak eszébe jut, hogy végül is, esetleg lehetne a sofőrük.
Facebook kommentek