Az epizód akár a nagysikerű "Bright Lights, Big City" című 1984-es Jay McInerney regény adaptációja is lehetne (a befejezést leszámítva), amit kivételesen az íróknak sikerült remekül beleilleszteni a forgatókönyve. A kék szűrők még nyomasztóbbá teszik az epizódot, ami az Amerikai Álom meg nem valósulásáról szól. De csapjunk a közepébe: Fiatal pár a Nagy Almában vakációzik, nyitott fedelű (nem Barbi) busszal mennek körbe a városon. A lány fotót akart, de a fiatal srácról a busz végében kiderült, hogy csak egy csontváz - baseball sapiban. Mac már fotóz is a helyszínen, Stella oldaná a feszültséget (Milyen hosszú egy városnézés?), de Mac csak mogorván ránéz. Pedig szerintem is vicces volt! Mac szerint leszámolás, Stella szerint csak egy műcsontváz, amivel a turistákat ijesztgetik. De Mac nem nevet! A csontok valódiak! Főcím.

Hurrá, igazán New Yorkban vannak, a Times Sqare-rel a háttérben (a szalagcímen mögöttük a Beheading in Iraq felirat olvasható, no comments). A laborban Hawkes közli, hogy a csontvázat gyurmával tartották egyben, amin mit ad Isten, nem ott egy tökéletes ujjlenyomat? Neki legyen mondva, hogy legalább elmagyarázza nekünk, egyszeri halandóknak, honnan lehet azonosítani az áldozat nemét. Ez tetszik! A csontok növéséből megállapítják, hogy csak egy kaukázusi gyerek volt. A halál okának megállapításához Mac megtartja az áldozat kisujját. Danny szerint a média igazi szenzációt fog csinálni a sztoriból, és Mac az egyetlen, akit jobban érdekel, hogy egy gyerek halt meg, minthogy hol találták meg a csontokat. Közben a csontelemzés dízel származékokat mutat ki, amit csak régi járgány okozhatott, vagyis a gyerek legalább 10 éve halott. Aiden nagyon izgatott, hogy mikor kezdheti már meg a koponya vizsgálatát, mert az olyan buli!

Mac és Stella fehér köpenyben éppen Juliani akkori NY-i polgármester érdemeit fényezi, hogy uralkodása, pardon, vezetése alatt a város sokkal biztonságosabb lett. 6 találat van az ujjlenyomatra, vagyis irány a busz végállomás. Flack is megjelenik, segít elkapni egy srácot, aki beismeri az ijesztgetést, de a gyilkosság neki is új. Mac hosszan utána bámul egy pöfögő NYKV busznak, majd számomra érthetetlen okokból egy sötét, elhagyott sikátorban köt ki. Egy busz majdnem elüti, de ügyes Mac-ünk félreugrik, és mellesleg felfedez egy pincerést a falon. Kísérteties hanghatások közepette le is mászik, és lám, egy csövestanyára bukkan, ahol megtalálja csontváz hiányzó részét. Stella szerint itt halt meg. Mac szerint itt is élt. Ütős!

A Nikon úgy tűnik, megvette a jogokat, mert a fényképezőgépek egyre jobbak. Itt is kattan pár kép, megvan a halált okozó tompa tárgy is. Feltehetőleg egy kissrác megszökött otthonról, de nem jött be neki, és a csatornákban végezte. Megtalálják a fent említett könyvet is, Stella természetesen olvasta (a könyv végén a főszereplő elmenekül, mielőtt a nagyváros teljesen felemésztené őt). Ügyes húzás, hogy az epizódban egyszer sem említenek nevet ezzel is utalva a számtalan hasonló sorsú egyénre.

Danny ujjlenyomatot vesz a csőről, míg Aiden tűkön ül. Mac végre kedvesen rámosolyog, ő meg beleveti magát a koponyába. Hawkes összerakta a teljes csontvázat, a fogak túl tökéletesek, vagyis a gyereket a szülei elvihették fogdokihoz korábban. Nincs arc? Nincs probléma! Aiden kifőzte, lemosta, referencia pontokat tett a koponyára, és már el is kezd rajzolni. A kész rajz alapján gyurmával felöltöztette a csontot és csakhamar egy srác élethű mása néz vissza ránk. Mac közben félprofi rajzokat talál a srác táskájában, és mikor belép, elismerően megveregeti Aiden vállát. Valóban szép munkát végzett a sminkes.

Sajnos az ujjlenyomatok nem vezetnek sehova és nincs miről azonosítani a gyereket. Ilyenkor jönnek jól a szülők. Felbukkan egy házaspár, akik olvasták a Blikkben, hogy egy csontvázat találtak és a hátizsákban felismertek a fiúk holmijára. Mac és Stella képeket mutat nekik, de ők csak a hátizsákkal foglalkoznak. Mac kérdésére, hogy művész volt-e, az anya rávágja, hogy igen. Zenész! Püff neki, mi már sejtjük, hogy nem egy emberről beszélnek. Be is bizonyosodik, mikor az apa képet mutat eltűnt fiukról. Igazán megrázó, ahogy rádöbbennek, mégsem tudják lezárni a múltat, mert ez nem az ő fiúk. Mac is csak egy őszinte sajnálom-ot bír kinyögni.

Danny közel 200 kapcsolható gyilkossági esetet talált, de mivel akkoriban még nem volt digitális ujjlenyomat ellenőrzés, pepecselő munkának néz elébe. Stella rászól, hogy inkább a meglévő bizonyítékkal foglalkozzon. Mac továbbra is a srác képeit vizsgálja, Stella meg közli vele, hogy gyakorlatilag senki nem jelentette a gyerek eltűnését, vagyis senkinek sem hiányzik. Az egyik képen felismernek egy átmeneti otthont, ahol a csöves gyerekek tanyáznak. A vezető sokkolja őket néhány adattal, csak az első évben 5000 gyerek fordult meg náluk. Kissé röhejes, hogy Stella megmutatja neki a srác fotóját, aki 20 éve talán megfordult itt, és bizakodik, hogy a vezető emlékszik rá! 35 év alatt hányan fordulhattak meg? Egy idő után egybemosódnak az arcok. Vagyis most sem jutottunk közelebb a megoldáshoz.

Az irodában ismét találkoznak az idős házaspárral, akik szerint a fiúk és a talált koponya tulajdonosa ismerhette egymást. A nőmegtörten meséli, hogy már elfogadta, hogy a fia valószínűleg halott, de az elmúlt 17 év alatt most jutottak a legközelebb az igazsághoz. Mind a négyen szótlanul bámulnak egymásra, míg az apának leesik, hogy fogalmuk sincs. Mert nem is keresik - ismeri be Mac az apa kérdésére. Kemény dolog az igazság, de ők a gyilkost keresik.

Aiden most az egyszer összedolgozik a médiával és szétküldte a gyerek fotóját mindenhova, hátha valaki felismeri. Mac továbbra is egy papír fecnin dolgozik, UV lámpa alatt végre talál néhány számot. Danny a ruhadarabokból próbált valamit kihámozni. Zseniális nyomozóként kiderítette, hogy a póló egy márkás darab volt, amiről 20 évre visszamenőleg ki tudta nyomozni, hogy sosem került a piacra. vagyis nem lopta, hanem a póló a hetedik sugárútnál egyszerűen "leesett" a teherautóról. Végre látunk embereket is, nem csak a főszereplőket sötétben. A ruhaszállító munka tökéletes egy tinédzsernek, akiket hivatalosan nem-hivatalosan alkalmaznak - Flack szavaival.

Mac tovább szűkíti az idősávot, mikor felfedezi a cetlin a dátumot egy zaci neve mellett. Mennek is oda rögvest. Az eladó közli, hogy pár órája valaki beváltotta a jegyet, és elvitte az órát mi meg nem értjük. Hát nem 20 éve halott? Mac már tudja: nem lehetett véletlen! Hiába a modern technika, a gyanúsított jól elrejtette az arcát a kamera elől. Stella: Danny boy, legyél már kicsit kreatív! Sima ügy, figyeljetek! Az eladó szemüvegén visszatükröződött az arca. NANEMÁ! Szeretném én, ha az én nagyon drága digi kamerám tudna ilyen jó minőségben rögzíteni, nem egy nyeszlett ipari kamera!!! De ez még nem minden, bár a tag kilép a kamera látószögéből, valahogy mégis csak kizoomolunkés látjuk, ahogy megfog egy gitárt. Hohó, az pedig DNS-t jelent! Mac büszke lehet, hogy ilyen fasza gyerekekkel dolgozik együtt, ez látszik is elégedett mosolyából.

A DNS egy eltűnt fiúé. És most jön a fordulat, na vajon kié? Hát persze, azé a srácé, akit a szülei keresnek. Szóval nem csak eltűnt, hanem gyilkosság gyanúsítottja is lett hirtelen. Aiden a szülőktől kapott / megtartott/ kölcsönvett képet használja, 20 évvel megöregbíti, és Mac szemében megcsillan a megértés tüze. Ezt a pofát már láttuk. Az átmeneti házban dolgozó ételosztó a kihallgatás során beismeri, hogy rock sztár akart lenni, de nem volt felkészülve a nagyvárosra. Egész életét ugyanazon kereszteződésnél töltötte. A srác meg csak rajzolt és mindig volt pénze. Barátunk drogos volt, aztán mikor a másik nem adott elég pénzt neki, egy csővel agyonverte. 2 dollárért! Pár évvel később tiszta lett, és beállt a jófiúk közé, hogy segítsen másokon. Csak az a fránya újságcikk ne lett volna... Meg az óra...

Mielőtt elvezetnék, Mac felteszi a kérdést, amire mindannyian választ akarunk: mi volt a neve. És a válasz hazavág mindannyiunkat. Nem tudom! Megbilincselve viszik ki az örsről, ahol elsétál a szülei előtt, és látjuk, ahogy a két idős ember összeomlik lelkileg. Ennél még az is jobb lett volna, ha halottnak hiszik a fiukat.

Ez egy nagyon depressziós rész. A zárójelenetet azzal próbálták enyhíteni, hogy Mac befejezi a könyvet, felolvas belőle egy erőteljes mondatot (kb. a végén minden egybemosódik, és csak arra az egyre emlékszel, hogy mi a neved.) Mi meg pont ezt nem tudtuk meg! Stella közli, hogy páran átugranak a sarki kocsmába. Mac persze kifogás, kifogás, kifogás. De Macky drágám, néha ki kell mozdulnod, a munka várhat! Stella bizalmasan meglazítja a nyakkendőjét, de Mac marad. Stella már kimenne, mikor Mac utána szól, hogy milyen ott a kávé. Ír kávé, a kedvenced. Látni nem látjuk, de Mac csak beadja a derekát. De azért gondosan visszaigazítja a nyakkendőjét, annyira azért mégsem laza!