Ez a nap meglehetősen korán, és igencsak erőteljesen indul. Pete Campbell és Peggy Olsen már jóval a többiek előtt beérnek az irodába, akkor, amikor a feka takarítókon és a liftes fiún kívül még senki sincs a házban. Ráadásul mindketten elég feszültek. A titkárnő a tervei miatt, amiket az ügynökség ma fog prezentálni a Belle Jolie embereinek, Pete meg csak úgy, alapból. Ráadásul ma költöznek az új lakásba, és nem elég, hogy egyáltalán nem biztos a dolgában, még a költöztetők munkáját is felügyelnie kell majd. Ha már így, hát úgy döntenek, kipróbálják a legősibb feszültség levezető módszert: dugnak egy nagyot. Aztán, immár kisimult vonásokkal, ám gyűrött ruhával, irány a munka.

Gyors váltás után máris az ügynökség telefonközpontjában vagyunk. A három nagyon fontos hölgy egyfolytában ki-be dugdossa a zsinórokat, kapcsolnak és szétkapcsolnak, zajlik az élet. Egyikőjük azonban leragad egy kissé, amikor végighallgatja Salvatore és a drága mama olasz csacsogását. A kiscsaj még csak két hete van itt, de máris renitenskedik. Érdeklődik a többieknél, vajon hogy nézhet ki Sal, jóképű és sármos? Ők sem tudják, de menetrendszerű figyelmességével (ezúttal valami sütemény) épp érkezik szűk pink ruhában Joan, és ő aztán tudja: Salvatore jóképű, finom és igényes férfi, ráadásul európai kölnit használ. Hurrá, mindenki örül. Az a csekélység, miszerint az art director másik pályán játszik, úgy tűnik a mindentudó titkárnővezér figyelmét is elkerülte ezidáig. Megjött végre Draper is. Peggy szól, hogy Cooper már várja őt, s Don láthatóan meglepődik ezen. Cooper többnyire Sterlinggel közösen szokta fogadni őt, nem igen tudja, mire vélje most a négyszemközti találkát. Ja, az viszont még a nagy fejtörés közepette sem kerülheti el a figyelmét, hogy a titkárnő gallérja kissé megtépázott ma reggel. Beakadt valahova, aha.

Néhány perccel később a mezítlábas Cooper szívélyesen beinvitálja óriás irodájába az addigra már szintén cipőmentes kreatív igazgatót. A nagyfőnök nemigen szokott tökölni, megköszöni Don eddigi munkáját, és átnyújt neki egy csekket, 2500 dollárról. Majd tart egy rövid kiselőadást arról, hogy ők mennyi mindenben hasonlítanak, s mennyi másban különböznek, végül egy rövid könyvajánlót követően, mint aki jól végezte dolgát, hátat fordít, és újra elmerül saját hülyeségeiben. A bolondos Cooper rendszeresen megpróbálja elhitetni velünk, hogy ő a tökéletes idióta mintapéldánya, szerintem azonban kiváló stratéga, aki mindig egy lépéssel a többiek előtt jár. Gyanítom, hamarosan kiderül majd, mire is a váratlan jutalék. Lois Sadler, az új telefonközpontos eddig bírta, nem tovább. Fogja magát, és átcsattog a művészeti osztályra, hogy jól megnézhesse magának az olasz csődört. Nem is kell sokat várnia, Salvatore hamar előkerül és be is mutatkozik. A kislány nagyon zavarban van, így fel sem tűnik neki, hogy míg a két grafikus csorgatja a nyálát, addig a csődör szinte tudomást sem vesz róla. Gyorsan és udvariasan útbaigazítja, aztán hello. A rajzolók amúgy totál kivannak, hogy mindig mindenki csak Salvatore után kuncsorog, de ő szokás szerint betolja a macsó dumát, és ezzel elintézettnek véli a dolgot.

A különleges reggelit követően már Pete is sokkal jobb kedvű, önelégült arcába épp a délelőtti whiskey-t tolja befelé, amikor megérkezik az asszony. Ettől persze gyorsan lefagy, pohár a fiókba, nyakkendő megigazít, aztán szervusz kedves, hát te!? Trudy azért jött, hogy megünnepeljék az új kecót, még pezsgőt is hozott, de férjecskéje nem túl lelkes, így ünneplés helyett előbb veszekednek egy sort, majd mégis koccintanak, és mindenki mehet a dolgára. Mert hát dolgoznak a többiek is, épp most kezdődött a Belle Jolie prezentáció. Az ügynökség szépen elővezeti a nagyratörő terveket, az ügyfél meg akadékoskodik, így megy ez, kérem. A rúzsos cégtől ketten vannak jelen, egy öreg, ő lehet a góré, és egy fiatal, kevésbé kötekedő alak. Don gyorsan levágja, hogy nem igazán komálják a terveiket, az öreg legalábbis egyáltalán, így szokás szerint máris továbbállna, végül a szép szó megint győz, és két perc alatt rádumálja a két fickót a tervekre. Kenny fiú olyannyira csodálkozik Draper tehetségén, hogy még a cigi is szinte kiesik a szájából. A végül elégedett ügyfelek elköszönnek, s a fiatalabb nem felejti el elhinteni a társaságban, hogy melyik szállóban laknak, s hogy ő hol szokott vacsorázni esténként. Ha még nem mondtam volna: Salvatore is jelen volt a meetingen. Aztán, ahogy az lenni szokott, sikeres vagy sikertelen legyen bár az üzlet, a férfiak inni mennek. Most Don irodájában ünneplik az újabb melót, s behívják maguk közé Peggyt is, hisz mégiscsak az ő koncepciója volt a nyerő. Leszalad egy-két pohár ital, elcsattan néhány bók, a titkárnő nem panaszkodhat, igazán jó napja van ma.

A titkárnők és a telefonközpontosok összefutnak a társalgóban, és miután egy tekecsapat feliratkozási listája nyomán újabb kortörténeti betekintésben részesülünk (mondván, sehova sem szabad feliratkozni, hisz McMarthy emberei bárhol ott lehetnek), Peggy közli a csajokkal, hogy megvették a terveit. Mindenki örül, még az esti ünneplésben is megállapodnak, egyedül Joan nem tűnik túl lelkesnek. Ne hogy már valaki népszerűbb legyen, mint ő. Peggy aztán indul is Pete-hez, közölné a jó hírt, de a srác már a vidám fiúkkal iszogat az irodában. Épp a követelődző asszonyaikat tárgyalják ki, amikor belép a szövegíró titkárnő. Gyorsan felméri, hogy ebből most nem lesz enyelgés, így meghív mindenkit a délutáni buliba. Pete persze kéreti magát, mert neki ugye otthon is dolga lenne még, végül mégis belemegy. A telefonközpontban Lois továbbra sem bír magával. Felhívja Salvatorét, mintha hívása lenne, majd szomorúan konstatálja, hogy szétkapcsolták. De így legalább bókolhat egy sort, és meghívhatja a fickót a délutáni partira. Sal belemegy, de nem hinném, hogy komolyan gondolta. Ő most láthatóan valami máson töri a fejét. Draper sem vesztegeti az idejét: már ott is van Midge ajtaja előtt. Belépve kénytelen kissé visszavenni a lelkesedésből, itt vannak a nő hippi barátai ugyanis, de Don nem sokat teketóriázik, s meghívja a szeretőjét Párizsba. Égeti a zsebét a jutalomcsekk, indulna is rögvest, de Midge mást tervezett ma estére. Itt lesznek a lakásban, zenét hallgatnak és beszívnak a haverokkal. Don is csatlakozik, bár elég hülyén mutat az öltönye ebben a közegben. Szürreális kis buli amúgy, sok-sok fűvel és értelmetlen locsogással. Draper kimegy a mosdóba, úgy tűnik, beütött a cucc, mert múltba révedés következik: a kis Don, akit akkor még Dick-nek hívtak, a farmon, nevelőszülei mellett szorgoskodik, amikor csavargó érkezik a portára. A mogorva nevelőapa küldené is tovább a búsba, de az asszony megszánja, és meginvitálja vacsorára. Majd holnap ledolgozza. A hangulat estére sem változik. Asztalhoz invitálják a csavargót, s míg az asszony próbál kedveskedni, addig a ház ura továbbra is mufurc. Azt ígéri, holnap majd pénzt is kap a fickó, ha végzett a melóval. A kis Dick szótlanul figyel.

Na de vissza a valóságba: Salvatore, hogy, hogy nem, véletlenül abban a bárban tűnik fel, ahol a Belle Jolie fiatalabb képviselője vacsorázni szokott. Gyorsan megtalálják egymást, és még a bárpult mellett beszélgetni kezdenek. Udvariassági körök, majd közös vacsora. Szegény Lois hiába is várná tehát Peggy ünneplésén. Amúgy ott is rendben van a hangulat, mindenki iszik és táncol, Paul és Joan különösen nagy összhangban vannak ma este. A savanyú képpel ücsörgő Pete-en kívül gyakorlatilag mindenki baromi jól érzi magát. Rajta viszont még az sem segít, hogy Peggy odatáncol, egyenesen hozzá, és táncba hívja. Így már nem tetszik neki a lány. Vissza az étterembe: Salvatore és újdonsült cimborája túl vannak a vacsorán, itt az idő az újabb kedveskedésekre. A téma itt is a táncba hívás, csak nem pont úgy, mint a buliban. Sal azonban némi töprengés után úgy dönt, most mégsem szeretne keringőzni, és lelép. Tánc van amúgy Draperéknél is, jobban mondja Midge lakásán. Mindenki ugrál jobbra-balra, csak Don zavart továbbra is. Lefényképezi a nőjét, és annak a múltkor megismert pasiját, s míg elkészül a kép, ismét visszatér a múltba: este van már, segít megágyazni a csavargónak, és nagy nehezen szóba is elegyedik vele. Kezd az egész olyan lenni, mintha egy Kerouac regényben lennénk. A csavargó beavatja a fiút a hozzá hasonlók jelrendszerébe. Mindig megjelölik az adott ház kapuját, ahol már jártak. Van jelük a kajára, a harapós kutyákra és még a tisztességtelen gazdákra is. Időközben elkészült a fotó, és Don kénytelen rájönni, hogy Midge meg a szakállas ürge nem véletlenül mutatnak ilyen jól együtt a képen. Mert szerelmesek egymásba. A gyors felismerést sértődés, majd ideológiai vita követi. A hippik egy emberként esnek neki a lelketlen reklámosnak, aki csak szükségletet és bóvlit gyárt, szerintük. Don is osztja őket, nem kell őt félteni. Midge azonban továbbra sem akar Párizsba menni, így Don kitölti a csekket a nő nevére, majd lelép. Innen talán végleg. Egyenesen hazamegy, felébreszti alvó kisfiát, és közli vele, ezúttal bármit kérdezhet tőle. A kissrác persze totál kómás, és különben is kicsi még, így most csak annyira futja, hogy megkérdi, miért világít a szentjánosbogár. Don ezt nem tudja, de közli, hogy sosem hazudna neki. S végül ismét vissza a múltba: a csavargó másnap késő délutánra végzett a munkával, azonban induláskor mégsem kapta meg a ház urától a beígért pénzt. A kis Dick megpróbál a szomorúan tovább battyogó férfi után futni, de a kapunál észreveszi a jelet. Ebben a házban tisztességtelen gazda az úr. Peggy amúgy másnap reggel is korábban érkezik az irodába, de Pete ezúttal nem jött be.