Egy felettébb szürreális képpel nyit az epizód. A kamera valami poros, mocskos belső szervben, barlangban vagy effélében hátrál, miközben egy torz hang a „daddy, yddad” (apu, upa) szöveget kántálja. Végül kiderül, hogy egy plafon apró szellőzőnyílásába kaptunk betekintést. (Todd Holland rendező így tisztelgett a hasonló jeleneteiről is ismert Lynch előtt.) A seriff, Cooper és a doki éppen Lelandet hallgatják ki. A férfi bevallja, hogy ő ölte meg Jacques-ot. Azzal védekezik, hogy csak bosszút állt a lánya gyilkosán. Megtudta, hogy a rendőrök letartóztatták Jacques-ot, ezt követően lépett akcióba. A jelenlevők többé-kevésbé együtt éreznek a gyászoló apával, felmerül, hogy átmeneti beszámíthatatlansággal védekezhet majd.
Amikor a doki távozna az őrsről, Andy félrehívja. Halkan beszél a már ismert problémájáról, történetesen, hogy „megbukott az ondóvizsgálaton”. Szeretné megismételni, „mint egy jogosítvány alkalmasságit”. A doki ad neki egy tégelyt. Andy, hogy a kínos találkozásokat elkerülje, óvatosan oson ajtótól ajtóig egy pornólappal a kezében, persze „sikeresen” fellöki a kávészacskókat cipelő barátnőjét, Lucyt. A nő ki is szúrja az elejtett lapot, és sértetten nyújtja vissza Andynek, akinek a mellékelt ábra szerint ő nem elég. Az előtérben Cooper és a seriff az ügyészről, a terepjárós bíróról és Leland esetleges óvadékáról beszélgetnek. Aztán áttérnek Sólyom jelentésére, miszerint az emlegetett házban nem lakott Robertson nevű ember, viszont megvan az első bérlő címe. Andy ekkor rohan ki a vécéből, és persze mindenki előtt elejti a tégelyt. Ég, mint a Reichstag, Cooper pedig (félreérthetően, ami jó helyzetkomikumot szül) a bakancsáról kérdezi. Kiderül, hogy a félkarú Gerardtól származik, és ugyanolyan, mint Leóé. Cooper szerint a kokain helyett bakancs volt Leónál a hasznos nyom. Emlékeztetőül, ez volt az óriás ide vonatkozó mondata: „A rejtély egyik kulcsa Leo házában van.”
A szállodában Bent lerohanja az egyik túlbuzgó alkalmazottja, Lelkes Emese B oldal. Elújságolja, hogy egy drótot kapott, miszerint az egyik legtitokzatosabb útikönyvíró a városba látogat. Természetesen a hír hallatán egész Twin Peaks összekapja magát, hogy felkerüljön a térképre. Az irodájában Jean fogadja Bent, futólag ismerik már egymást, Jean szedi a bordély védelmi pénzét. Jean levetíti az elrabolt Audreyról készült videót, majd sorolja a követeléseket: Cooper kell neki, pénz, továbbá ő akar lenni Ben társa a Félszemű Jackben. Be is mártja Blackie-t és Emoryt, hogy nagyon rájárnak a kasszára, azt azonban nem árulja el, hogy ők az emberrablók.
A bisztróban Donna felveszi a kiszállítandó kaját, és elárulja a neki bókoló Hanknek, hogy az egyik kuncsaftjával fog randizni. Norma ekkor kapja meg a fülest a híres étteremkritikusról, természetesen ő és Hank is ki akarnak tenni magukért, és ez jól láthatóan összekovácsolja őket. Norma boldogan mosolyog, még csókolóznak is. Hank elrohan új díszekért, és futtában még szóba hozza Edet. Meghagyja Normának, hogy hívja fel a benzinkutast, aki ajánlja minden átutazónak a bisztrót. Norma arcára kiül, hogy ismét érez valamit a férje iránt, és Hank lazaságából azt olvassa ki, hogy talán nem tud az Eddel felmelegített kapcsolatáról.
Donna és az agorafóbiás Harold a férfi nappalijának padlóján piknikeznek. Laurára koccintanak, aztán Harold el is árulja, hogy nála van a lány titkos naplója, felolvas belőle. Laura a „nagy férfiakról” szóló álmairól írt, továbbá arról, hogy Donna nem veszi komolyan a rémálmait, ezért – bár szereti a barátnőjét – többet nem avatja be őt ezekbe. Donna felveti, hogy talán át kellene adniuk a naplót a rendőröknek, hátha találnak benne valami hasznosat. Harold ellenkezik. Először csak félvállról, hogy ő átolvasta, nincs benne használható, aztán szinte átmegy Gollamba: ‘a Drágaszág a miénk, nekünk adták’. Donna ráébred, hogy szép szóval nem kaparinthatja meg az „Egy Gyűrűt”, fondorlatra lesz szüksége. Harold könnyek között még előadja, hogy mióta a háza foglyul ejtette, számára a külvilágot csak a látogatói hozzák el, így tett Laura a történeteivel, és talán Donna is mesél majd neki.
Ben Coopernek is lejátssza a videót. Ügyesen manipulálja az ügynököt, hogy ő vigye el a kért 125 ezer dollárt. Cooper nem értesítheti a kollégáit, mert az Audrey életébe is kerülhet. Ben is rámutat, hogy mivel Coopert baráti, sőt talán szorosabb szálak is fűzik a lányához, nem tolhatja el a dolgot. Josie ekkor ér haza rengeteg pakkal. Pete-tel egymást vigasztalják a malomtűz miatt, aztán Pete kiböki, hogy Catherine is bent égett. A holttest ugyan még nem került elő, de a temetést pár nap múlva így is megtartják.
A Félszemű Jackben Emory előhozza a teljesen kiütött Audreyt. Jean nyugtatja, hogy Bennel már megegyeztek, nem lesz baj. A lány bemószerolja Emoryt, hogy megütötte (ez igaz is lehet, mert Emorytól kitelik, de lehet kamu is, mert Audrey szeret manipulálni), mire Jean lepuffantja a perverz igazgatót. A korábbi beszélgetésből sejthető, hogy Jean eleve meg akart szabadulni Blackie-től és Emorytól, hogy átvegye a Félszemű Jack irányítását, sőt félig az övé is legyen.
Az őrsön Andy meg akarja magyarázni Lucynak a helyzetet, de a nő harap: „Brennan helyettes, azt hittem, a pornólapok társaságát jobban élvezi.” Az éppen érkező Cooper úgy dönt, helyre teszi a kollégákat. Kiküldi Andyt, és előveszi Lucyt: „Lucy, úgy látom, megérett az idő arra, hogy mindannyiunk érdekében felfedje előttünk zaklatottságának okát”. A nő elmondja a nyilvánvalót, hogy együtt járt Andyvel. Másfél év után kezdte zavarni három dolog: Andy nem sportol, nem mossa le a kocsiját, és nincs egy szál dzsekije sem. Cooper rámutat, hogy ezeket a problémákat orvosolhatták volna. Lucy azzal folytatja, hogy a tévésorozat sugallta neki, hogy ideje szüntet tartaniuk. Ez alatt ismerkedett meg Dickkel, akinek rengeteg dzsekije van, és jó karban tartja magát és a kocsiját, bár felettébb ostoba. Cooper keresztkérdésekkel próbálja kihúzni Lucyból, hogy szeretne-e újra összejönni Andyvel, vagy tudja-e egyáltalán, hogy mit akar. A szőkeség azonban teljesen tanácstalan, végül pityeregve eloldalog. Az érkező seriff biztosítja Coopert, hogy nem okozott galibát, ő is próbálja békíteni a beosztottjait, de ők valamin mindig újra összekapnak. Copper témát vált, szigorúan magánügyben a legjobb Könyvesház Fiú segítségére lesz szüksége az éjjel. A seriff habozás nélkül kötélnek áll.
Egy idősebb, szakállas, cowboy kalapot viselő, kövér fickó lép be a bisztróba. Norma és Hank pajkosan összenéznek, biztosak benne, hogy az étteremkritikus akadt a hálójukba. Nagyon mézesmázosak vele. Normát meglepi, hogy az ajánlat helyett csak sajtburgert, colát és sült krumplit rendel. Hank közben egy malac módon zabáló kamionost suvaszt ki a konyhába, hogy ne rontsa az összképet. Szerinte a kritikus valami trükkhöz folyamodik, a gyanúját az is táplálja, hogy a fickó kimegy a mosdóba. Norma a konyhából is kizavarja az ott sertepertélő kamionost, Hank pedig kicsórja a vendég tárcáját a kabátjából. Csak a következő jelenet után nézi meg, akkor jön a csattanó: a fickó nem étteremkritikus, hanem ügyész. Donna és Maddy is a bisztróban próbálnak tiszta vizet önteni a pohárba. Maddy a csók ellenére mentegetőzik, hogy nincs közte és James között semmi. Donna flegmán füstöl (ismét izzította a femme fatale énjét), és kijelenti, hogy őt az sem zavarná, ha lenne, hiszen mindketten találkozgathatnak másokkal. Elérkeztünk Haroldhoz, de ebbe nem mennek bele, Donna csak a naplóról beszél, amit meg akar szerezni, ha benne vannak, Maddy és James segítségével.
Josie ruhabemutatót tart a seriffnek, akinek egyre gyanúsabb a gyára leégése után önfeledten kacarászó barátnője. Nem néz a nő szemébe, és kérdőre vonja, hogy miért nem szólt neki az utazásról. Josie azzal védekezik, hogy halálosan rettegett az ellene szövetkező Catherine-től és Bentől. Ami, mint arra a seriff is rámutat, még inkább gyanúba keveri őt Catherine halálával kapcsolatban. Josie rosszul játszik, még az irányába vak seriff is kezd átlátni rajta. A nőnek végül minden csáberejét be kell vetnie, hogy kellemesebb mederbe terelje a témát. Az ágyban kötnek ki, egy sejtelmes figura pedig az ablakon keresztül figyeli őket.
Lucy úgy néz maga elé, mint Ellen Feiss. A háta mögött, a viharos éjszakából pedig egy ijesztő sziluett lép be az őrsre. Az új szereplő Clinton Sternwood bíró, akit az arcról jól, névről kevésbé ismert Royal Dano alakított, itt amolyan „mindenki jóságos nagypapája” figurát hozott. Átöleli Lucyt, és hamar felvidítja: „kemény dolog az élet, és mi tagadás, máshol még keményebb, mint Twin Peaksben”. Az eztán érkező seriff veséjébe is belelát: „gonddal gyötörte ábrázatod nőügyet sejtet, ha nem hagyja magát betörni, két lehetőség közül választhatsz, de egyikkel sem foglak untatni”. Miután a nagyok elvonulnak, az előtérben maradt Lucyhoz befut Dick. Először kedveskedik neki, bánja, hogy pokróc volt vele, aztán átnyújt egy borítékot: „minden, amit össze tudtam szedni, egy vasam sem maradt”. A helyzet egyértelmű, Dick abortuszpénzzel szeretné kiköszörülni a csorbát, ami, miután nem beszélték meg a dolgot, Lucy számára a legnagyobb sértés. Annak rendje és módja szerint ki is adja Dick útját.
A bíró a tárgyalóteremben fogadja Lelandet, akit ügyvédként régóta ismer. Kifejezi részvétét Laura miatt, majd egy hosszú és mély monológot nyom le. Ez például Pál apostol és Shakespeare szellemét idézi meg: „Amikor e mulandó jelmezek, melyeket most viselünk, elhagyják a színpadot, összejövünk, és újra együtt emeljük poharunkat a Panteonban.” Mivel későre jár, és az ügyész nincs sehol, a társaság abban egyezik meg, hogy az óvadék ügyének tárgyalását elhalasztják. Befut a bíró asszisztense is, egy Sid nevű fiatal nő, akitől Cooper szája szinte tátva marad. Végül mindenki szétszéled.
A szállodában szépségversenyt rendeznek, Ben élvezi, hogy sok fürdőruhás leányzó sürög körülötte. Aztán egy furcsa, új vendégre téved a tekintete. Az öltönyös, napszemüveges fickó alacsony, nem határozottan kövér, inkább aránytalanul nagy felsőtesttel rendelkezik, mindehhez hosszú, barna haj és harcsabajusz társul. Egy japán üzletember benyomását kelti, Mr. Tojamuraként mutatkozik be. A szemfülesebbeknek enyhén ismerős lehet, a recepciós pedig azt hiszi róla, hogy ő az étteremkritikus.
Josie az unokatestvéreként, Jonathanként mutatja be a Cooper után szaglászó ázsiai férfit. Pete magukra hagyja a „kuzinokat”, kimegy kávéért. A férfi kifaggatja Josie-t, hogy mit végzett az elmúlt hat évben. Megtudjuk, hogy mindketten egy bizonyos Eckhardtnak dolgoznak, Josie eleve megbízásból ment hozzá a férjéhez, hogy aztán eltegye láb alól, és megszerezze a vagyonát. Most már közel a cél, már csak Pete aláírása kell ahhoz, hogy Josie ölébe hulljon a fűrészmalom biztosítási pénze és az egész Packard-birtok. A fickó közli, hogy Eckhardt Hongkongban már nagyon várja Josie visszatérését. A nő szerint már csak Hank köphet a levesükbe, és igyekszik hozzátenni – érezhetően óvó szándékkal – hogy a seriff nem jelent számára semmit.
Cooper és a seriff a diszkóban találkoznak, ami hétköznap este inkább egy szimpla kocsma. Készülnek az akcióra, söröznek előtte egyet. A bisztróban alvó Hanket pedig valaki felveri az álmából. A hívatlan vendég az ázsiai férfi, aki biztosította Josie-t, hogy lerendezi Hanket. Ezt is teszi, nem bájcsevegni jött. Hank hiába nem tudja hova tenni, elkezdődik a bunyó. Bár Hank nem kispályás, ráadásul bemutatja még Chuck Norris híres fordulatos rúgását is, hamar leseggel. Az ázsiai csak ennyit mond fenyegetően: „vértestvér, legközelebb levágom a fejed”. Ebből Hank már vágja a szitut, hogy milyen ügyben kapta a figyelmeztető dorgálást, lásd a Josie-val kötött vérszerződését az 1x08-ban. Az epizód egy villámmal zárul, az éjszaka kivételesen átnyúlik a következő részbe.
Facebook kommentek