A Sterling-Coopernél óriási a nyüzsgés, első ránézésre mindenki keményen dolgozik, ám Pete és a vidám fiúk szokás szerint lébecolnak. Egy humorista lemezét hallgatják Campbell irodájában, egészen addig, míg Pete neje félbe nem szakítja a bulit. Trudy Campbell most egy füst alatt megismeri végre a vidám fiúkat, Peggy-t és még Drapert is, s bár utóbbi még most sem feledkezik meg finom beszólásairól, Trudy olyan izgatott, hogy még ezt sem veszi észre. Mrs. Campbell azért jött ugyanis, hogy megmutassa férjének a lakást, amit kinézett maguknak. Gyönyörű, tágas, még a fekvése is kifogástalan, csak épp nem Pete fizetéséhez szabták a vételárát. Kisköcsög rögtön jelzi is az apró problémát, de az új asszony hajthatatlan, s azt mondja, a szülők majd úgyis segítenek. Vissza az irodába. Pipás Paul épp Miss Menkent kíséri a kijárat felé, amikor a folyosón összefutnak a meglepett Draperrel. Paul azonnal látja, az lesz a legjobb, ha magukra hagyja őket, így Don végre teperhet, de a sikert ezúttal nem adják ilyen könnyen.

Betty ezalatt otthon altatja a gyerekeket, majd sétálni indul a család új kutyájával. Nem jutnak messzire, csak Helen házáig, ahol a nő exférje próbál bebocsátást nyerni a házba, hasztalan. A férfi is észreveszi, hogy Betty figyeli, így megkérdi, használhatná-e a telefonját. Mert hogy tudja, itthon van az ex-neje, csak cseszik beengedni őt, pedig ő látni szeretné a gyermekeit. Betty azonban közli, ő bizony sosem enged be idegeneket a házába, így a férfi keserű arccal kénytelen konstatálni, hogy női szolidaritás is van a világon. Nem sokkal később érkezik is Helen, és elnézést kér Mrs. Drapertől a kellemetlenségekért. Elmondja, hogy végül persze beengedte a férjét, majd nagy hirtelenjében elmeséli válásuk történetét is. Iszogatnak, beszélgetnek, dohányoznak, de Betty továbbra sem tudja kirángatni magából a karót. Merev, mintha már évek óta a fagyasztóban felejtették volna, s mindössze annyira képes, hogy pókerarccal Helen szemébe mondja, a született feleségek errefelé sosem pletykálkodnak. Aham. Hazaér végre Don is, azonban mivel a férfi most láthatóan nem vágyik társaságra, ő az emeletre, Helen pedig hazafelé indul.

Draperrel ellentétben Pete nem ment haza munka után, ő meglátogatta inkább a szüleit. Kőgazdag arisztokrata család, hatalmas házzal és antik bútorokkal. Apuci kockás shortban, keresztbe vetett lábbal kortyolgatja a 40 éves whiskeyt, és folyamatosan fanyalog, mert szerinte amit az aranypöcsű fiacskája művel, az minden, csak nem munka. Legalábbis biztosan nem fehér embernek való. A kritika súlya alatt összetöpörödött Pete végül csak kiböki, azért a hirtelen családlátogatás, mert találtak egy megfelelő lakást. Persze a fater szerint még ez is szar, hisz a 79. utcán túl már semmi sem lehet elég előkelő. De nem is ez a lényeg, hanem hogy az öreg csípőből visszautasítja fia kérését. S hogy miért? Csak. Pete tehát sértődötten távozik, de ahogy a szemét látom, már egy pohárnyi italba is képes lenne belefojtani idősb Campbellt. Otthon persze már megy is a kummantás, Trudy-nak csak annyit mond, még nem volt lehetősége megkérdezni az apját.

Másnap, meeting room: Don várja, hogy Pete megérkezzen végre a soros ügyféllel. Walter a Betlehem Acél képviseletében van itt, és azért jött, hogy véleményezze az új terveket. A légkör gyorsan fagyossá válik, ugyanis nem elég, hogy Walter elégedetlen és maradi, még Pete is túl messzire merészkedik, amikor saját kollégáit bírálja az ügyfél előtt. Walter távozik, Don pedig már igen közel áll ahhoz, hogy megfejelje a kisköcsögöt, de végül marad a jól bevált szájkarate. Don eztán otthon is kénytelen dolgozni – hisz holnapra új terv kell – így Betty bevállalja, hogy vigyáz Helen gyerekeire, amíg a nő a Kennedy-központban fog borítékolni. Nyilván ezért nyalta ki magát, s ezért a sok hajcsavaró is, ugyebár… Helen háza amúgy tiszta káosz, ráadásul indulás előtt még rá is szól réveteg tekintetű fiacskájára, hogy ma ne vasaljon. Hoppá. Betty szeme erre igencsak kikerekedik, így ő nem láthatja, de én biztosra veszem, hogy Glen határozottan megkönnyebbül, miután az anyja becsukja maga mögött az ajtót.

Pete és Trudy ekkor már a lány szüleivel vacsoráznak. Az após oda-vissza van a sráctól, ráadásul úgy véli, a reklámszakma csodás dolog. Asszem Pete már bánja, hogy odaszületett, ahová, s immár egyértelmű, nem lesz gond a pénzkérés sem. Persze a kisköcsög eleinte úgy tesz, mintha nem akarná ezt az egészet, de a papa már döntött, megveszi nekik a lakást. Hazafelé az autóban Pete csak nem bír a büszkeségével, így osztaná kicsit az asszonyt, hogy majd az apósék biztos a fejükre nőnek, de mivel most nem ő viseli a nadrágot a családban, végül még Trudy is lehurrogja. Glen és Betty már a tévét nézik a kanapén. A nő kimegy a mosdóba, körülnéz, majd pissantáshoz készülődik, csakhogy ekkor benyit a helységbe Glen. Az asszony felháborodik, s zavarná kifelé a kisfiút, de az csak bámul, a világért sem mozdulna onnét. Betty nagy nehezen elintézi amit kell, majd megpróbálja elmagyarázni Glennek, hogy amit tett, az nagyon-nagyon csúnya dolog, de a kissrác még igen sokáig bámulja az ő szőke hercegnőjét, mielőtt végre-valahára bocsánatot kér. Jól-jól van, szent a béke, így a fiú máris odabújik az oltalmazó ölbe, majd hevesen bókolni kezd, s végül kér egy tincset Betty hajából. A nő először kiakad, de végül csak levág egy tincset az ifjú hódolónak, és azzal elküldi aludni. Aztakurva. Aztán hazaér Helen, Betty pedig mosolyogva közli, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó.

Pete számára igen hosszú ez a nap, hisz miután hazavitte nejét, még késő éjjel is nyomja a melót. Egészen pontosan két csinos nő és Walter társaságában iszogat egy bárban, de hát neki ez is a munkája, ugyebár. Nem is szarozik amúgy sokat, előáll az ügyfélnek a saját ötletével, de mivel Walter most csak csajozni akar, kisköcsögnek megint kuss a neve. Ezúttal azonban nem sokáig, mert amikor a reggeli prezentáción Walter körberöhögi Don terveit, majd közli, tudja, hogy mindez csak színjáték, hisz Pete éjjel már előadta a nagy ötletet, akkor már Campbell sem tudja visszafogni magát. Vigyorog mint a tejbetök, míg Draper és Salvatore zavartan nézik egymást, hogy mi ez az egész. „Betlehem Acél – Amerika gerince”. Ez volna tehát a nagy ötlet. Walter végre elégedetten távozhat, de Draper érthetően feldúlt, és közli a kisköcsöggel, hogy most azonnal szedheti a cókmókját. Szegény gyerek, mindjárt sír, így inkább kidobja az irodájában sziesztázó vidám fiúkat, hogy egyedül lehessen. A titkárnője valószínűleg nem először látja őt ilyennek, hisz meg sem lepődik, amikor a fiúk után a bakelitlemez is kirepül az irodából. Don ezt már nem láthatja, hisz eddigre ő már átért Sterling irodájába, hogy jelezze, ez volt Pete Campbell utolsó napja a cégnél. Sterling maximálisam megérti cimboráját, de Cooper végül megvétózza a tervet. Az öreg a maga higgadt stílusában előadja, hogy New York egy nagyon finom szerkezet, akár egy karóra. S ebben az érzékeny gépezetben bizony pont Pete anyja, és annak családja az egyik fontos fogaskerék, így tehát, tetszik, vagy sem, de a kisköcsög itt marad. Nem tetszik, persze hogy nem, de Sterling azért kihozza a helyzetből, amit lehet. Beront az időközben darabjaira hullott Campbell irodájába, és közli a sráccal, hogy bár mindenki ki akarta őt rúgni, Don kérésére végül mégis maradhat. Mert hogy a kreatív igazgató adna neki még egy esélyt. Hehh.

Betty, mit sem sejtve ura nehéz napjáról, ismét a pszichomókusnál fekszik a díványon, de ez nem igazán érdekes. Bár, kíváncsi lennék rá, tud-e egyáltalán beszélni a doki, mert folyton folyvást csak hallgat. Draper és Sterling búfelejtő iszogatásba kezdenek, generációs különbségekről és versenyről hablatyolnak, míg Pete, immár jócskán megkönnyebbülve járja körül leendő otthonát. A kisköcsög az újonnan vásárolt lakás egyik ablakából bámulja az esti város fényeit, s bár látni nem látjuk, tudjuk, hogy ő tudja, hogy mindenki tudja, hogy ezúttal végre nála a pont.