Tény: a Rum-túra óta Michael tudja, hogy Jim szerelmes Pambe. Tény: Jim ezzel az erővel akár az irodai hírlevélre is feltehette volna a dolgot. (apropó Rum-túra: mennyire snassz az, hogy a fordítás nem képes magát konzekvensen tartani egy kifejezéshez 2 epizód leforgása alatt? NAGYON.) Jim próbálná menteni a menthetőt, de ez Michael Scottnál, a tapintat és a diszkréció koronázatlan királyánál soha nem ilyen egyszerű. Michael nem szégyell mindenféle félhangos megjegyzéseket odadobni Jimnek, hogy lehetőleg minél hamarabb nyilvánvalóvá váljon minden dolgozó számára, mi a helyzet.

Egyébként tavaszi nagytakarítást tart az iroda, (igen, még mindig január van, de Michael szerint az ilyesmit jobb minél hamarabb elintézni, hogy tavasszal már ne legyen bajuk vele, ki mondta, hogy rossz vezető?), és Oscar nincs, mert beteget jelentett. Botrány! Dwight szerint ez elfogadhatatlan, Angela szerint is elfogadhatatlan, és egy ilyen váltás köztük már felér egy vad előjátékkal, úgyhogy jó lesz vigyázni, a többiek előtt nem kéne ilyen veszélyes vizekre evezni. Kevin már szinte kiszúrta, mi a tényállás köztük, ez elég sokat elmond. Ami Oscart illeti, egy percig se higgye, hogy egy szaros influenzával csak úgy kihúzhatja magát a munka (pláne a tavaszi nagytakarítás) alól, Dwight majd kideríti, jogos-e a távolmaradása, ha ezalatt a privát szférát az elképzelhető összes módón megsérti majd, akkor is.

Újabb szerencsétlen körülmény a Michael-Jim dologban: Michael számára kiderült, hogy Jim rajta kívül senkit nem avatott be a nagy titokba, és számára ennél csodálatosabb dolog nehezen képzelhető el, mert emiatt most meg van győződve róla, hogy ők országos cimborák. Végül is miért ne lennének azok? Hiszen a nap jelentős részét együtt töltik, igaz, hogy erre mindkettőjüket kötelezi a munkaköri leírása, de nem ez a lényeg, hanem hogy már olyan bizalmas a viszonyuk, hogy titkokat osztanak meg egymással. Michael egyenesen lubickol a helyzetben, és hogy ezt a barátságot elmélyítse, egész nap Jim nyakán lóg, sőt kiviszi egy vidító ebédre a Hooters nevű bárba –céges pénzből természetesen-, ami leginkább a South Park-os Mazsolákhoz hasonlítató. A lényeg ugyanaz: tökéletes helyszín ez igazi férfibarátságok elmélyítésére, mert feszülő topos pincérnők ugrálják körül őket derékig erő dekoltázsban. Még egyszer megkérdezem: ki mondta, hogy Michael Scott rossz főnök?

A Hooters-es ebéden Michael még inkább elemében van, beadja a pincérnőknek, hogy ők ketten testvérek, Jimnek meg előadja, hogy micsoda jó dudái vannak Pamnek, ez jó beszédtéma lesz köztük, érzem. Jim viszont igazi mintafiú, nagyon hárít, az ő érzelmei nem ilyen felszínes, fizikai síkon mozognak, hova gondol Michael. Ő inkább nagyon szeret Pammel beszélgetni, bírja a humorát, meg ilyesmi. Michael számára ez teljesen érthetetlen, hogy lehet jó humora annak, aki soha nem érti az ő vicceit? Ezt Jim csak egy célzatos kamerába nézéssel kommunikálja le.

Az irodába visszatérve Michael már Jim külsejét is leutánozza, kezd ijesztő lenni a dolog. Amikor pedig átadja a számlát a könyvelésnek a Hooters-es ebédről, borul a bili. Michael nem sokáig húzta, ugyanis kiderül, hogy nemrég elkobozták tőle a céges hitelkártyáját, és pont most kapta vissza. A gyóntatóban Michael felháborodottan előadja, hogy a könyvelés (és persze Toby) nyilvánvalóan szűklátókörű idióták gyülekezete, hiszen hogy vehették el a kártyáját csak azért, mert 80 dollárt költött el egy bűvészboltban? Ez ugyanis befektetés volt, a bűvésztrükkökkel ő leendő ügyfeleknek akart imponálni, tehát a dolog simán megtérült volna, sőt. Hülye kártya, hülye Toby, hülye könyvelés.

A nagyobb baj az, hogy a magyarázkodás hevében Michael benyögi, hogy Jimnek nagyon szüksége volt a Hooters-es ebédre, mert annyira le van törve mostanában, hogy képtelen dolgozni, tehát ez cégérdek. Mert képzeljék csak el, milyen szar lehet, ha valaki szerelmes az egyik munkatársába, aki már menyasszony. Hát ezzel Michael nem sok menekülőútvonalat hagyott, főleg úgy nem, hogy az egésznek a fültanúja volt Kelly, akinél nagyobb pletykafészket még nem hordott a hátán a föld, erről hamarosan megbizonyosodhatunk. Innentől kezdve meg is van a nap témája az irodában, Phyllis pl. Angelával akarja kibeszélni, hogy ő kit választana, Jimet vagy Roy-t. Angela rövid úton leoltja, ez senkire nem tartozik, csak Pamre. Egyébként meg Roy-t.

Kelly nem sokat vacakol, konkrétan nekiszegezi a kérdést Jimnek, hogy miért nem mondta el neki (!), hogy bele van zúgva Pambe. Menetrendszerű Jim-pofavágás a kamerába. Jim egyetlen kiutat lát ebből a helyzetből, inkább ő beszél Pammel, mielőtt a dolog a Michael Scott-szűrőn keresztül jutna el hozzá. Egészen sikeresen előadja magát lazán, miszerint amikor elkezdett itt dolgozni, bejött neki Pam, de ennek már 3 éve, nem nagy ügy, nehogy már emiatt feszengeni kelljen egymás társaságában. Ügyes mentés, Jim.

Lássuk, hogy áll Dwight nyomozása. Egy percig nem lehetett kétséges, hogy kideríti, miért lóg Oscar, hiszen önkéntes rendőrként már bőven van tapasztalata az ilyesmiben. Most is éppen ott vár Oscar lakása előtt, és szerencséje is van, hiszen Oscar kocsija begördül, és az autóból korcsolyák, bevásárlószatyrok és egy ismeretlen pasi kerülnek elő! Oscar és Ismeretlen Pasi ráadásul nagyon közeli barátok lehetnek, vigyáznak egymás frizurájára, hgy mindig tökéletesen álljon, meg ilyesmi. Háhá, Dwight éppen eleget látott, akcióba lendül, sarokba szorítja őket, és üvölti, hogy lebuktak, nagyon drámai jelenet. Ismertlen Pasi semmit nem ért, Oscar már izzad, és csak egy dolgot akar tudni, hogy elmondja-e a Dwight Michaelnek. Ó nem, Dwight K. Schrute sokkal rafináltabb annál, ha már egy ilyen ütőkártya került a kezébe, nem játssza ki felelőtlenül. Ő hallgat arról, amit ma megtudott, de cserébe Oscar jön neki egy hatalmas szívességgel, amit Dwight bármikor követelhet rajta. Micsoda zseni, Dwight ezek után mérhetetlen önelégültséggel összegzi, milyen királyul kezelte a helyzetet, hiszen ezzel az információval Oscar bármikor zsarolható lesz: nevezetesen azzal, hogy Oscar hazudott a betegségről! Dwight megfigyelőképessége díjakat érdemelne.

’A szőnyeg’ című epizód azzal indul, hogy Jim nagyon furcsán, és nagyon sokszor néz Ryanre, aki emiatt már kezd zavarba jönni. Nem, nem érte el a hőhullám az irodát, a dolognak egyszerű magyarázata van: Pam szabin van, és addig is Ryan ül a helyén. Ryan már edzettebb annál, hogy ennyitől frászt kapjon, lehet, hogy más pasit feszélyezne az, ahogy Jim bámulja őt, de az semmi ahhoz képest, ahogy Michael bámulja őt. Állandóan.

A követező nap Pam visszatér, Michaelt pedig egy nagyobb meglepetés várja az irodájában, a szőnyegén. Hogy egész pontosan mi az, az az epizód végéig nem derül ki, de az emberek reakcióiból egész szemléletes képet alkothatunk a dologról, aminek két fontos tulajdonsága van: nagy és minden képzeletet felülmúlóan büdös. Innentől kezdve a nap másról sem szól, először is meg kell szabadulni a dologtól, másodszor fel kell szedni a szőnyeget, sterilizálni kell az irodát, és Michaelnek addig is dolgoznia kell valahol. Itt lesz igazán vicces a dolog, Michael önkényesen elfoglalja Jim asztalát. Jimnek két választása van, vagy osztozik Michaellel az asztalon, vagy elhúz hátra az üres asztalhoz. Nem fizetnének sokat a fogadóirodák arra a tippre, hogy Jim vajon melyik megoldást választja.

A hátsó asztal egy érdekes dolog, Kelly mellett ugyanis van egy üres asztal, ami egykor Toby-é volt, de neki el kellett mennie onnan, mert kiderült, hogy allergiás az irodának pont arra a másfél négyzetméterére. Hogy miért, arra pillanatokon belül fény derül. Mert ez az az epizód, ahol Kelly Kapoor személyiséget kap, amiért én személy szerint örökké hálás leszek, mert az egyik legjobb figura a sorozatban. (akinek a magyar szinkron kb. a lényege 80%-át elveszi, de hát ez nem új az Office magyar változatában) Kelly egyrészt mindenért lelkesedik, ami király, másrészt profi szófosó, az a típus, akinél képtelenség megmondani, mikor vesz levegőt, és a legkevésbé sem izgatja, hogy másokat érdekel-e a mondanivalója, vagy sem. És mivel most Jim van itt mellette, őt találja meg mindennel, a ruhásszekrénye elrendezésével, az érdeklődési köreinek a felsorolásával (végtelen a lista egyébként), és azzal, hogy Ryan aaaaanyira cukiiiii! Jim ennek most belecsöppent a közepébe, és nem menekül, Kelly rá van indulva Ryanre, és most Jimnek kell a közvetítő szerepet eljátszania, hacsak nem akarja 8 órán keresztül azt hallgatni, hogy lécci Jim, lécci Jim, lécci lécci lécci, lécciii!

Michael eközben arra jutott, hogy nem is olyan szar a helyzet, hiszen most újra olyan, mintha ő is sales-es lenne csak és nem főnök, és mennyi király emlék kötődik ahhoz az időszakhoz! Pl. az, amikor Todd Packer meg ő egész nap gatya nélkül mászkáltak, vagy amikor Packer belenyomta valakinek a fejét a WC-be, vagy az, amikor Packer megdöngetett minden nőt az irodában. Az mekkora poén volt! Valami ilyesmit akar most átélni Dwighttal is, úgyhogy feldúlják a könyvelést, éljen az anarchia! Dwight részéről ez azért csak visszafogott vandalizmus, hiszen Angela legszúrósabb tekintete elég erős visszatartó faktor.

Amikor viszont Michael unatkozni kezd, egyre inkább arra a következtetésre jut, hogy a szőnyeg elleni merénylet nem vicc volt, hanem valami sokkal komolyabb, nevezetesen terrorizmus. A terrorizmus elérte a Dunder Mifflin scrantoni részlegét, ez egészen reális veszély. Sőt, ez lehetett akár gyűlölet bűntény is. Stanley megpróbálja tisztázni a fogalmakat, a gyűlölet bűntény nem ezt jelenti, de mivel Michael gyűlölte a dolgot, ezért akár jelentheti ezt is. Ezek most nagyon őszinte pillanatok Michaelnél, azt is bevallja Creednek, hogy a legnagyobb félelme az, hogy olyanná válik, mint a volt főnöke, aki egyáltalán nem haverkodott az alkalmazottakkal. És ha már szó volt róla, Michael be is hívja a volt főnökét, hogy kikérje a véleményét a szőnyeges incidensről. A viszonyukat egyébként ez a kép szemlélteti tökéletesen:

Volt főnök szépen rázúdítja Michaelre a hidegzuhanyt, nem lehet egyszerre főnök is, meg barát is, az egyszerűen nem megy. Michael ezen még jobban felhúzza magát, sőt már odáig jut a gyóntatóban, hogy tegnap még bármelyik alkalmazottjának boldogan felajánlotta volna az egyik veséjét, de azok után, ami ma történt inkább egy igazi barátnak adná a vesét, a szemét alkalmazottai meg szerezzenek maguknak egy majomvesét. Nagyon kemény.

Jim végül is lesz olyan rendes, hogy bevállalja a kerítőnő szerepet (bár sok választása nem volt, hacsak a fülei amputálásának a lehetőségét nem nézzük), és kiderül, hogy Ryannek is bejön Kelly, szóval újabb irodai románc a levegőben, tiszta fertő ez a hely. Azért mielőtt belevágna a dologba, Ryan is puhatolózik egy kicsit, szeretné tudni, hogy Kelly hosszútávú dologban, vagy csak egy gyors dugásban gondolkodik-e, szóval Jim futhatja az újabb kört. Ó, Kelly maximálisan hosszú távban gondolkodik, összeköltözés, házasság, kutyák, 10 gyerek, családi furgon, aranylakodalom, egyenmelegítő, miegymás, de ezt ne mondja Ryannek, mondja csak nyugodtan azt, hogy bármire kapható. Király.

Michaelt eközben már végképp felőrölte a szőnyegterrorizmus rejtélye, ekkor jön a hívás: legnagyobb haverja, Todd Packer hagyott egy csomagot az irodájéban reggel, és most érdeklődik, hogy megkapta-e? Michael elképesztően gyors reakcióidejét jelzi, hogy kerek 3 percbe telik neki, mire lekoppan, hogy Packer „A csomag” alatt a gyomorforgató meglepetést érti, mert ennyire jó humorérzéke van az ő országos cimborájának. Arra már szavak sincsenek, amit Michael ezek után érez, megkönnyebbülés, üdvözült boldogság, nirvána? Kevés ez annak a leírására, ahogy most lebeg, hiszen ez nem terrorizmus volt, hanem az igaz szeretet jele, és csak úgy mellesleg a legnagyobb poén, aminek Michael valaha is tanúja volt, milyen kár, hogy már kidobta a cuccot.

A napnak ezzel vége is van, Jimet várja még egy meglepetés, amikor lehallgatja az üzeneteit. Pam egész pontosan 7 üzenetet hagyott neki a nap különböző szakaszaiban, de a lényege mindnek ugyanaz: iszonyú kínokat él át, hogy Jim helyén ma folyton Michaelt kell látnia. Valamint van egy elmélete a szőnyegterrorizmusról is: egyértelmű, hogy ez egy egész céget átszövő összeesküvés eredménye, amiben minden részleg benne van, úgyhogy Jim jöjjön vissza de azonnal, mert ezt meg kell beszélniük. Összességében ez egy kimondottan szerencsés kimenetelű nap volt az irodában.