Emlékeztek? Pár hete Sam és Dean összevesztek, mire Sam nagy durcásan faképnél hagyta jóképű bátyját. Miközben duzzogott, az országút szélén összefutott Meg-gel, egy kedvesnek tűnő szőke lánnyal, aki először nem akart szóba állni Sam-mel, hátha őrült sorozatgyilkos – aztán kiderült, hogy valójában ő az, aki hidegvérrel vágja át gyanútlan emberek torkát, hogy aztán egy kehelybe gyűjtse vérüket, amin keresztül valami földöntúli lénnyel beszélget arról, hogy elkaphatta volna a testvéreket, de mégsem. Csúnya gonosz lány. Na de térjünk vissza a femilibiznisszhez. Chicago-ban vagyunk, egy fiatal lány hazafelé igyekszik. Gyanús hogy lesz itt valami, a csaj ipod-ja bekrepál és különös szél kezd fújni a szeméttel teli sikátorban (nyilván nincs más út hazafelé…). Valami hatalmas árnyék követi hetiáldozatunkat, és tök úgy hallani, mintha a szélben valaki a nevét suttogná. Elég para. De Meredith egy rövid sprint után épségben hazaér, ajtó bezár, riasztó bekapcs. Csakhogy a gonoszt ez nem tartja kint: néhány pillanat múlva egy Nosferatu-t idéző árnyalak széttépi a szerencsétlen csajt.

A különleges gyilkosság hírére természetesen a Winchester fiúk is megérkeznek a városba. Hogy terepszemlét tarthassanak riasztószerelő hacukába bújnak, ami szemtelenül jól áll Dean-nek és édesen perverz gondolatfolyamot indít meg bennem… :) Na szóval a házinéni beengedi őket a lány lakásába, miközben kedélyesen elmeséli, hogy több nap után ő talált rá a hullára. Meredith ekkor már szaglott, de nem ez volt a legfurcsább, hanem az hogy cafatokban hevert szerte szét a lakásban. A hölgy szerint csak egy vadállat lehet képes ilyesmire, bár ez ugye képtelenség, lévén minden ablak és ajtó zárva volt belülről. De nem találtak se fegyvert, se ujjlenyomatot, se semmit sem. Az eset érthetetlen.

Persze barátainknak már van is elmélete, miután a „Low-Danger” skálájú sugárzásmérő ketyere mutatója majdhogynem kiugrik a „Danger” oldalon: valami földöntúli lény volt. Nahát! Dean a rendőrségen is puhatolózott az esettel kapcsolatban, bár nem sokra ment. Azon kívül hogy megtudta a rendőrnő horoszkópját és hogy hol van tetoválása csak annyi plusz infot kapott, hogy Meredetih szíve eltűnt. Ennek alapján lehetett akár vérfarkas is a tettes, de ugyebár annak látható nyomai lennének – marad tehát a gonosz szellem mint gyanúsított. Akármi is volt az, valami titkos jelet is hagyott maga után, amit Dean a látszólag teljesen szabálytalanul elterülő vértócsákból vizualizál és rajzol ki, szikszalag segítségével. Kiskorában biztos sokat játszott kösd össze pontról pontra rejtvényt a Kis Fülesben.

Este abban a bárban folytatják a nyomozást, ahol Meredith dolgozott. Dean persze elemében van, de a pultoslány telefonszámán kívül nem tud meg újat áldozatunkról. Sam sem járt szerencsével a szimbólummal kapcsolatban, semmit nem talált róla Apa Szellemirtó Kisokosában. Viszont kiderült, hogy pár hete volt már egy ugyanilyen eset a városban, de ott az áldozat egy idős bankár volt, így a két szerencsétlen nem hozható összefüggésbe egymással. Elmélkedés közben Sammy hirtelen felfigyel valamire – vagyis inkább valakire: a pár héttel ezelőtt felszedett alkalmi útitársát, Meg-et szúrja ki a tömegben (akiről mi tudjuk, de ő nem, hogy az, ami).

Meg és Sam egymás nyakába borulnak, Dean meg néz mint a luki nyúl. Főleg miután a szöszi leparasztozza, amiért az öcsikéjével csomagként bánik és ide-oda hurcolássza, ahelyett hogy hagyná élni az életét. A kínos jelenet után Dean megsértődik Sammy-re, amiért fikázta egy csaj előtt – de az persze még jobban zavarja, hogy a lány nem rá indult be :) – Sam meg próbál mentegetőzni, hogy az nem is úgy volt, épp összevesztek, amikor ezeket mondta, blabla. És ha Dean abbahagyná a duzzogást, akkor elmondaná, hogy totál furcsának tartja a lány felbukkanását épp ott, ahol ők egy szupernaturális gyilkosságban nyomoznak. Nem tudom mi ebben olyan rettenetesen gyanús, mindenesetre Sam Meg megfigyelésére indul, Dean-nek meg a szimbólum és a csaj adatai után kell kutatnia.

Mivel Dean nem csak szép, de okos is, mindent kiderít: egyrészt a csaj sztorija stimmel, tényleg ő Meg Masters Andover-ből, másrészt megvan az ismeretlen zoroasztriánus jel – bármit is jelentsen ez. A szimbólum igen régi darab, Kr. előtt 2000-ből származik és egy déva pecsétje. Ja, hogy mi az a déva? A sötétség démona, egy vadállatian kegyetlen fajta. Jól hangzik. De egy ilyen déva nem csak úgy itt van közöttünk, valakinek meg kell idéznie és irányítania. Bárki is teszi ezt, nagyon bátornak kell lennie, mert ezek a lények nem hűséges kiskutyák, sokkal inkább pitbull-szerűek, a saját „gazdáikra” is rátámadnak. Ráadásul kurva nehéz megidézni őket, úgyhogy nem egy zöldfülűvel állunk szemben, az tuti.

Sam tovább bámulja Meg ablakát, aki egy rövid sztriptíz szám után elhagyja a lakását és pár sarokkal arrébb beoson egy elhagyott épületbe. Sammy utána lopódzik, majd pedig lépcső híján a liftrácson kapaszkodva kúszik fel az emeletig a lány után. Anno az egyetemen biztos részt vett a pókember szemináriumon… Végülis érdemes volt felmásznia, mert így kiderül, hogy Meg előszeretettel beszél egy kehely vérhez, Uramnak szólítva azt. Valamit hadovál neki, hogy nem kéne eljönnie, mert itt vannak a fivérek, de a láthatatlan Úr ragaszkodik hozzá, úgyhogy Meg megígéri, várni fogja. Miután kicsevegte magát, lelép, így Sammy-nek alkalma nyílik közelebbről is megvizsgálni a hatalmas oltárt, amin a kehely áll – és nem mellesleg vérrel rá van festve az a bizonyos zoroasztriánus jel is. Ipiapacs.

Sam-nek tehát megint jól működött a hatodik érzéke, Meg a hetigonosz, illetve annak megidézője és irányítója. Bár azt még nem tudjuk, kivel beszélget a vérrel teli kelyhen keresztül, de biztos nem a dévákkal, mert ugye azok vadak. De akkor ki lehet a titokzatos „Úr”, aki utasításokkal látja el és hamarosan eljön közénk? Dean-nek ekkor jut eszébe egy apró részlet, ami eddig elkerülte a figyelmüket: ugyan mindkét áldozat Chicago-ban élt, de mindkettőjük máshonnan, a kansas-i Lawrence-ből származtak – ahol a Winchester család is élt békés boldogságban, amíg a gonosz démon bele nem köpött a levesükbe. Lehet, hogy Meg az ő démonukkal kommunikál??? De akkor hogy jönnek ide a dévák?

Sam szerint folytatni kell a raktár megfigyelését, hogy kiderítsék, ki az „Úr”, aki eljön néha Meg-hez utasításokat adni, Dean meg úgy véli, ez nekik már túl nagy falat, hívni kell Apát – hagy is neki egy üzenetet a hangpostáján, hátha eljön segíteni. Addig is biztos ami biztos alapon kipakolják a csomagtartó teljes tartalmát, így több kilónyi fegyverrel felszerelve indulnak a nagy vadászatra. Sam reménykedik, hogy most elkaphatják A Nagy Gonoszt, és akkor végre visszatérhet a suliba meg a normális életbe. Dean persze kiakad, mert hogy neki nincs normális élete, meg hát különben is, gonosz még van számos, amire majd ezután is vadászhatnak – együtt, Apával és Sam-mel, mint egy nagy boldog család. Hát, eléggé különböző tervek…

A raktárban Meg épp valami hülye szöveget kántál, miközben Sam és Dean elbújnak a háttérben és fegyvert szegeznek rá. Illetve csak bújnának, mert Meg pontosan tudja, hogy ott vannak, édes hangon elő is hívja őket a rejtekből, majd kiböki, hogy tulajdonképpen nem holmi démonra, hanem éppen rájuk várt. Ekkor megjelenik egy árnyék-démon és elkezdi ütni-karmolni a srácokat. Szép kis sérüléseket szenvednek, és hamarosan egy-egy oszlophoz kötözve találják magukat. Szóval a gyilkosságok, a lawrence-i áldozatok mind-mind egy csapda részei voltak, amibe most szépen ügyesen belesétáltak a fiúk. De mit terveznek velük? Igazából semmit, mert hogy itt még mindig nincs vége a történetnek: a csapdát nem nekik állították, hanem Apának – tehát a fiúk csak a csali szerepét töltik be. Dean bízik benne, hogy apja elég okos ahhoz, hogy átlásson a szitán és ne sétáljon be a kelepcébe, de Meg jól tudja, John Winchesternek is megvan a maga gyenge pontja: a fiai. Értük el fog jönni és akkor majd a dévák jól kicsinálnak minden Winchestert. Na majd meglátjuk.

Meg úgy gondolja, kihasználja Sam kiszolgáltatott helyzetét és jól rámászik a srácra. Eközben Dean egy késsel megpróbálja kiszabadítani magát, de ezt is elbaltázza, leejti a kést így rögtön lebukik. Meg kárörvendő vigyorral veszi el az egyetlen és utolsó fegyvert Dean-től, majd folytatja amit az előbb elkezdett Sammy-vel. Vagyis csak folytatná, de szerva itt, csere ott: most ő sétált bele a csapdába, mert amíg Dean „bénázott”, addig Sam jól szétvágta a saját kötelét a saját kiskésével. Gyorsan le is fejeli a csajt és nagy hirtelen felborítja a déva-idéző oltárt. A dévák ettől rögtön elszabadulnak, begőzölnek, és „mesterük” ellen fordulnak: kihajítják Meg-et az ablakon majd gyorsan elhúznak. Hát ez igazán semmiség volt.

A testvérek jól végezve dolgukat néhány új harci sérüléssel hazatérnek a hotelba. De a szobában már vár rájuk egy sötétbe burkolózó alak. APA! Éljen éljen, a Winchester család újraegyesül, ölelések, örömkönnyek, nagy kibékülés, happy end…

…lenne, ha ez nem egy jó kis sorozat lenne. Ehelyett Apától megtudjuk, hogy valóban a saját gonosz démonuk próbálta őket tőrbe csalni, de szerencsére ő, John W. most is okosabb volt nála. Már nagyon közel jár hozzá, hogy elkapja és megölje a rohadékot, bár azt még nem tudja pontosan hogy, de úgyis megtalálja a módját. Sam csatlakozni akar Apához, hogy együtt folytassák a vadászatot, de ezt John nem hagyhatja, hiszen mégis csak az apjuk és aggódik értük, nem akarja hogy a végső nagy csatában bajuk essen.

De alig hogy ezt megbeszélik és újra egymásra találnak a családtagok, az idillnek vége szakad: újra megjelennek az árnyék-démon-dévák és agyba-főbe kezdik verni őket. Különösen John-t, aki szegény halálsikolyokat hallat fájdalmában. Szerencsére Sammy-nek helyén van az esze a nehéz helyzetben is: ha már egyszer árnyék-démonokkal van dolgunk, akkor mi lenne, ha megvilágítanánk őket? Előránt valami jelzőfényt, ami irdatlan világosságot generál, kb. kiég a retinájuk, de a lényeg hogy hatásos, mert az árnyak eltűnnek, a család megmenekül.

És ezzel véget is ér a közös kaland: bármilyen szomorú is, külön-külön kell folytatniuk a vadászatot, mert így együtt sebezhetőek. Apa egyedül erősebb, így végül fájdalmas búcsút vesznek egymástól és ki-ki halad tovább a saját rögös útján, a saját kocsijával.

Ha azt gondolnánk, legalább annyi értelme volt ennek a rövid találkozásnak, hogy egy rosszakaróval kevesebb lett, hát tévedünk: Meg-nek kutya baja, egy karcolás sincs rajta a több emeletnyi zuhanás után, így ő is folytatja a vadászatot a Winchester családra. Tényleg az ördöggel cimborál ez a lány...