Michael Scott nem mindennapi meglepetést tartogat részlegének. Az éves motivációs-csapatépítő céllal megrendezett vállalati kirándulás jegyében egy Rum-túrára viszi őket, ami alatt egy bulihajót kell érteni, ahol tetszőleges piamennyiséggel tehetik az alkalmazottak maguknak elviselhetőbbé a főnök motivációs szónoklatait. Erről a tervről a csapat egyelőre még nem tud, Michael csak annyit volt, hajlandó elárulni neki, hogy életük legnagyobb élményében lesz részük és hozzanak magukkal fogkefét, fürdőruhát ÉS símaszkot. Ígéretes, ez Jim és Pam szerint egy dolgot jelenthet csak, nevezetesen azt, hogy testületileg kipakolnak egy nagyobb bankot, a csatornán át menekülnek, majd közösen megmossák a fogukat a csapatépítés jegyében.

Amikor Michael előáll a farbával, nem arat a dolog osztatlan lelkesedést, Ryannek pl. vizsgája van másnap, Kelly már vett egy vadonatúj fürdőruhát (a fürdőruhát amúgy csak félrevezetésnek szánta a főnökök gyöngye), Stanley felesége pedig szabadságot vett ki, mert hogy ottalvós buli lesz. Michael szerint az efféle apró-cseprő áldozatok a minimumok, amiket alkalmazottai meg kell, hogy hozzanak az év bulija oltárán, és nem is érti, hogy panaszkodhat bárki is, amikor egy piálós-bulizós-motiválós hajótúrára viszi őket január kellős közepén.

A hajótéma mint olyan egyébként rendkívüli módon izgatja Michaelt, mert számára a hajó nem más, mint egy szimbólum egy olyan vállalatra, mint a Dunder Mifflin, és olyan összetett allegóriát alkot meg a hajóútra, amit epikus költők is megirigyelhetnének. Némi bosszúságot okoz ugyan, hogy a kollégák csak mérsékelt együttműködést mutatnak, pedig már ez is a motiváció része, amit Michael az út elsődleges céljául tűzött ki, és még egy kapitányi sapkát is a fejébe csapott a nyomaték kedvéért. Csak egy példa Michael remek hasonlataira: a Dunder Mifflin sales-es csapata szerinte a hajó gépházának és az ott dolgozóknak a megfelelője, gondoljanak csak a Titanicra, ott milyen kulcsszerepet játszott ez a csapat. Phyllis erre halálra vált arccal benyögi, hogy a Titanicban mindenki meghalt a gépházban, Michael meg azért vinnyog, mert Phyllis ezelőtt a mondata előtt nem tette ki a SPOILER figyelmeztetést.

Kezdődik a Rum-túra, a csapat a fagyhalál szélén van már az első percekben, és Jim teljes egyhavi fizetését tette fel rá, hogy Michael egy órán belül kiáll majd a hajó orrába azt üvölteni, hogy „a világ királya vagyok!”. És valóban, Michael előadja a Titanic nagyjelenetét, bár Leo-tól egy picit elegánsabb volt a dolog, ennek talán az lehet az oka, hogy ő a hajó orrában valósította meg ezt a mutatványt, míg Michael a farban tette ugyanezt.

A hajónak természetesen kapitánya is van, és bármilyen hihetetlen, de nem Michael Scott az. Hanem Jack kapitány, aki egyben a buli kapitánya is, hiszen itt ma éjjel mindenkinek vérbeli ereszdelahajamat bulizásban fog részesülni, Michael pedig görcsölhet, hogyan szorítja majd be a motivációs beszédét a táncverseny, a limbó és az IHB buli közé, amiket Jack kapitány prognosztizált az elkövetkezendő órákra.

A Rum-túrára Pam magávan hozta a vőlegényét is, akivel kapcsolatban egyre erősebb a gyanúm, hogy ő a hiányzó láncszem a majom és az ember között, de Pam egyelőre csak bújik a három éve tartó eljegyzése mögé. Viszont Jim is hozott ám magával kísérőt, egészen pontosan Jócsaj Katyt, akivel mintha felújította volna a kapcsolatát. Katy a saját magából, Jimből, Pamből és Royból álló asztaltársaságot a gimnáziumi „menők asztalához” hasonlítja roppant tapintatosan, majd tart egy rögtönzött nosztalgia-bemutatatót, melyben a pomponlány múltját eleveníti fel. Pam épphogy nem esik az asztal alá a visszafojtott röhögéstől.

Jack kapitány elérkezettnek látja az időt a bulis tevékenységek beindításához, Michael motivációs beszéd megtartására irányuló kísérletei szánalmas halált halnak, és már csak Dwight okvetetlenkedését kéne leszerelni valahogy. Jack kapitány kiszúrja, hogy Dwight pontosan az a típusú utas, aki rövid úton el tudná cseszni mindenkinek a szórakozását, és neki már van egy valószínűleg hosszú évek tapasztalata alapján jól bejáratott megoldása az ehhez hasonló problémákra. Megkéri Dwightot, hogy kormányozza ő a hajót. Egy álkormánnyal természetesen, de ezt az információt nem tartja fontosnak megosztani Dwighttal, így pillanatnyilag mindenki boldog. Angela mondjuk nincs kimondottan elragadtatva, hogy Dwight így nem foglalkozik vele, de egyrészt egy hajó kormányzása felelősségteljes feladat, másodszor pedig a többiek addig sem fognak gyanút. Angela szokásához híven duzzogva el.

Ezalatt a fedélzeten kezd a hangulat sosem látott magasságokba emelkedni. Kezdetét veszi a táncverseny, és Michael a pillanat törtrésze alatt birtokba veszi a parkettet, és olyan elképesztő mozdulatsort prezentál, ami egész biztosan maradandó lelki károkat okoz mindenkinek, akinek van szerencsétlensége végignézni. Ezek után, valamint a raktárosok ivóversenyének végignézését követően Pam úgy érzi, szüksége van egy kis friss levegőre. Jim azonnal csatlakozik hozzá, és Pamből valahogy kibukik, hogy néha nem érti Royt, Jim szemgolyói erre majd kiugranak a helyükről. Kb. 3 gyötrelmes perc telik el úgy, hogy egyik sem szól semmit, pedig amit Jim akarna mondani ebben a pillanatban, azzal regényeket lehetne megtölteni. A világ legkínosabb hallgatása után Pam fúj visszavonulót, nem egyszerű eset ez a kettő.

Bent Michael egy újabb kétségbeesett kísérletet tesz a motivációs beszédének megtartására (kezdem komolyan sajnálni szegényt), de Jack kapitány ismét belefojtja a szót, ezúttal háborús hőstörténetek felemlegetésével, főszerepben saját magával. Roy-t annyira megindítja a férfias sztorizgatás, hogy hirtelen ihlettől vezérelve megragadja a mikrofont és az alkalmat is, hogy megkérje Pamet, házasodjanak össze minél hamarabb. Három év eljegyzés után ez mondjuk alapállapot kéne hogy legyen, Katy mégis kislányos visítozásba kezd, Pam ezer wattos vigyort varázsol az arcéra, Jack kapitány pedig felajánlja, hogy akár itt és most összeadja őket, mint a hajó kapitánya. Michael is felajánlja, hogy itt és most összeadja őket, mint a Dunder Mifflin regionális igazgatója, de a kamera kiváló érzékkel Jimet találja meg, akiről ebben a pillanatban a letargia élő szobrát lehetne megmintázni.

Michael most már egyre idegesebb, hogy Jack kapitány ilyen pofátlanul a kezébe vette az irányítást, és amint a kapitány eltűnik a kabinjában Meredith-szel együtt (!), Michael cselekszik, és végre belekezd a motivációs beszédbe. Valami nagyon nyakatekert megközelítést választ, mert azzal kezdi a beszédet, hogy a hajó süllyed, és nincs elég mentőcsónak és mentőmellény. Ezen a ponton két ember veti bele magát a jeges vízbe, Michael pedig pillantok múlva a hajókorláthoz bilincselve találja magát. Ő a maga részéről nem érti, minek kellett Jack kapitánynak így túlreagálnia a dolgot, meg az öngyilkosjelöltek is várhattak volna addig, amíg a beszédet befejezi, és akkor motiváltak elettek volna ahelyett, hogy most a fagyhalálközeli állapottal ismerkednének.

Jimnek végre megjön a hangja, először is minden kertelés nélkül bejelenti Katynek, hogy szakítsanak. Ez gyors volt és fájdalommentes, ezek után pedig Michaelnek önti ki a szívét. Részemről el nem tudom képzelni, milyen szándék vezérelte Jimet, hogy a világ legindiszkrétebb emberét avassa be a titokba, miszerint fülig bele van zúgva az egyik munkatársába. Michael viszont meglepő szimpátiával és éleslátással értékeli a helyzetet, hiszem az eljegyzés még nem esküvő, és azt tanácsolja Jimnek, semmiképp se tegyen le Pam meghódításáról. Nézzenek oda, Michaelnek mégiscsak sikerült motiválnia egy alkalmazottját.

’A sérülés’ című epizódban Michael Scott lesérül, de úgy, hogy ha válogatott kézilabdázó lenne az olimpia előtt 5 nappal, egy ország lenne teljes frászban miatta, így viszont éppen le se szarja senki. A helyzet az, hogy Michael szereti ágyba kapni a reggelit, és mivel nincs inasa, ő maga süti meg a szalonnáját egy grillsütőn, eddig teljesen normális a dolog, nem? A baj az, hogy mindezt a hálószobában teszi, így a dolog elég balesetveszélyes, ezen a reggelen pl. úgy alakult, hogy Michael talpa találkozott a forró grillsütővel, és az eredmény elég kellemetlen lett.

Az irodából egyedül Dwight hajlandó elmenni érte (akárhogy is könyörgött Michael Pam és Ryan után, ők érzéketlennek mutatkoztak), Dwight viszont olyan szinten fejvesztve rohan főnöke segítségére, hogy frontálisan ütközik egy útban levő póznával. Áú, és az egészet végignézi a teljes irodai csapat, és még azt is, ahogy Dwight a gyomrának teljes tartalmát a csomagtartóra üríti. De még ez sem akadályozza meg abban, hogy megküzdve ezernyi vésszel végül is befuvarozza hadirokkant főnökét a melóhelyre.

Michael vérig van sértve, hogy senkit sem érdekelt az ő halálközeli élménye, és úgy dönt, majd azzal bünteti alkalmazottait, ha egész nap kényes elsőbálozót játszik és még az aszpirint sem hajlandó bevenni, nehogy a medicína elvegye a kedvét a nyafogástól. Visít, nyüszít, pukkad, úgy ahogy csak ő tud, és kívánósabb, mint egy kismama. Egész nap a „hozz nekem sütit Hamupipőke”, „add ide a mankómat Hamupipőke, segíts fel a vécéről, mert beleestem, Hamupipőke” műsor megy, Hamupipőke hálátlan szerepét pedig első számú kedvencére, Ryanre osztotta. Ryan ezek után már halált színlelni sem szégyell, Michael meg még jobban besértődik, és úgy dönt, itt az ideje egy kis tolerancia-tréningnek, nyilvánvalóan ráfér a csapatra.

Behívatja a mozgássérült parkolófőnököt, akitől könnyfakasztó történeteket vár a rokkantság hányattatásaival kapcsolatban, de arra várhat, a parkolófőnök csak lazán elviccelődik a csapattal. Feltűnik neki viszont Dwight furcsa viselkedése, és jelzi Jimnek, hogy esetleg tehetnének valamit az ügyben. Dwight személyisége ugyanis a póznával való brutális összecsókolózás óta radikális változásokon ment át. Először is kimondottan kedves és jófej, poénkodik Pammel (már ez önmagában rémisztő), másodszor nyilvánosan fenéken paskolja az elképedt Angelát, és néha kimarad neki az elmúlt 1-2 másodperc, valamint Creedet az apjának képzeli. A parkolóőr szerint ez agyrázkódás lesz, és erre Dwight némileg ráerősít, amikor lefejeli az asztalt, úgyhogy be kell vinni a kórházba, nincs mese. Jim elviszi, de ki menjen még vele? Angela képes fapofával benyögni, hogy ő ugyan nem, hisz alig ismeri, ezt a nőt tanítani kéne. De Michael mindenképpen kell, hogy menjen, ő már úgyis sokkal jobban van. Hiszen az emberi agy egy olyan csodás dolog, hogy ha elhiteti a testtel, hogy az képes a gyógyulásra, a gyógyulás bekövetkezik. Na ja, ennél már az a csodásabb, hogy Ryan négy extra erős aszpirint aprított bele Michael pudingjába.

A Jim-Dwight-Michael csodatrió útban a kórházba Meredith furgonjával, amiben most olyasmi a hangulat, hogy a Család kicsi kincse legzajosabb jelenetei halk szóváltásnak tűnnek csupán emellett. Először is Dwight előhalássza Meredith dugipiáját az ülés alól, és már döntené lefelé, amikor Jim észhez téríti a növényfrissítő víz-spray-vel, amivel egyébként folyamatosan spricceli Dwightot és Michaelt is, mikor melyiknek van nagyobb szüksége rá. Emberfeletti teljesítménnyel eljutnak a kórházba, ahol hamar megállapítják, hogy az agyrázkódás nem komoly, de Michael csak kidumál egy CT-t. Egyrészt jó lesz minden járulékos betegséget kizárni, House is így rendelné, másrészt így talán egy alkalmas pillanatban ő is becsúsztathatja majd sérült lábfejét a masinériába.

Jim telefonál az irodába és jelenti Pamnek, hogy Dwight hamarosan jobban lesz, Angela meg „alig feltűnően” kagylózik a válaszfal túloldalán. Pam megkönyörül rajta, és kellőképpen hangosan, tiszta artikulációval közli „Oscarral”, hogy aggodalomra semmi ok, Dwight agyrázkódása nem súlyos, holnap már dolgozni is bejön. Eközben azt a rendkívül megható jelenetet látjuk, amint Michael bekíséri Dwightot a CT-re, könnyfakasztóan érzelmes összenézések, egy igazi férfibarátság megindító pillanata ez, egészen addig, amíg Michael egy bámulatos félspárgával bele nem dugja a lábát a gépbe Dwight feje mellé.