Este van, este van, egy középkorú, kopaszodó pasas hazatérvén igyekszik beállni a garázsba, ám ekkor különös események áldozata lesz: a garázsajtó magától beazáródik és az autó is önálló életre kel, a zárak bekattannak, kiút nincs, a motor meg járni kezd. A kipufogógáz szép lassan beszivárog az utastérbe, így kétségbeesett áldozatunk hiába is próbál levegőt venni, rövid úton elhalálozik. Sam hirtelen felébred: ez az egész csak egy rémálom volt – egy vadidegen pasasról? Hm. Viszont van Sammy-nek ez az újabban felbukkanó parája, miszerint az álmai valóra válnak. Mi van, ha ez is amolyan látomásféle volt? Még szerencse hogy Sammy jól megnézte az autó rendszámát álmában, így van egy nyom, amin elindulhatnak és megmenthetik az ipsét a rá leselkedő paranormális végzettől. Irány Michigan.

De azonnal. Dean nem túl boldog, hogy az éjszaka közepén kiverték az ágyból, amikor édesdeden aludt, de mit tud tenni, a Kocsiba ül és irány az országút. Sam útközben telefonbetyárkodik egyet, és rendőrnek kiadva magát kideríti a rendszámhoz tartozó tulajdonost és lakhelyét. Most, hogy kiderült, Sam egy valós figuráról álmodott, Dean kétkedése Sam médium mivoltáról kezd alábbhagyni és beletapos a gázba.

Sajnos azonban hiába is nyomta be Dean a TURBO BOOST gombot, elkéstek. Mire a helyszínre érnek, a rémálom már valósággá vált: Jim Miller házát a rendőrök lezárták, a szomszédok meg öngyilkosságról pusmognak.

Sam nem érti, miért jönnek ezek a látomások, ha úgysem tud mit tenni a tragédiák ellen. Ráadásul abban is tanácstalanok, hogy vajon mi végezhetett Jim-mel. És mivel a családot porig sújtotta a gyász, körülszaglászni sem lesz egyszerű a helyszínen. Dean-nek szerencsére van egy remek ötlete, és a vigyorából sejthetjük, hogy ez aztán jó móka lesz.

De még milyen! Másnap reggel papnak öltözve térnek vissza a házhoz a srácok, hiszen ezekben a nehéz pillanatokban biztos jól esik majd a családnak a lelki támasz. Bár Sam szerint ilyen mélyre még soha nem süllyedtek, a trükk bejön. Tök vicces Dean angyali arccal előadott szent habakuk szövege (hát még ha Chip & Deal atyaként jelentek volna meg :))), de igazából sokra nem mennek vele. Csak az derül ki, hogy a házban soha nem volt semmilyen „furcsa” esemény, a család boldog életet élt, nem is értik, hogy mi vitte Jim-et az öngyilkosságra. Max, a fia talált rá a garázsban, aki kissé zavartnak látszik, de ez talán nem meglepő a történtek után. Miután Dean zöld lézersugarakat kibocsátó kütyüje (párdon, infrás hőkeresője) sem mutat semmilyen elektromágneses aktivitást, a srácok lelépnek.

A hotelba visszaérve a történtekről elmélkednek, mikor is Sam-re váratlan migrénroham keretében újabb látomás tör: ezúttal Jim Miller testvérét látja egy önállósodott ablak által lefejeződni. Spuri indul az új helyszínre. Útközben Sam sírdogál egy sort, hogy most már ébren is gyötrik a víziók, és hogy ez fáj, meg különben is, mi köze neki a Miller családhoz, miért történik mindez. Sajna azonban minden igyekezetük hiábavaló, Roger nem hisz nekik, és mire a fiúk felérnének hozzá a tűzlétrán, ez a „megálmodott” tragédia bekövetkezik.

Mindenesetre most már biztos, hogy amivel dolgunk van, az nem a Miller házhoz kapcsolódik. Talán inkább egy bosszúálló kísértet akaszkodott a családra – valami régi bűn miatt átkozódhattak el, és most a család férfitagjai szép sorban elhullnak. Akkor viszont nem ártana odafigyelni Max-re…

Újra magukra öltik hát a papi gúnyát, hogy ismét bepróbálkozhassanak a család még élő tagjainál. Max-szel dumálnak egy sort, de most is csak annyi derül ki, hogy mindig is normális életet éltek, igaz, nem itt, hanem egy másik házban, ahol a nagybácsi a szomszédban lakott, így az öregek sokat lógtak együtt. Szokatlan, rossz dologra nem emlékszik a srác.

Max azonban mintha félt volna, mikor erről a régi házról dumált, úgyhogy jobb nyom híján ezen indulnak tovább Sam-ék. A régi háznál egy előzékeny szomszéd hamar ki is kotyogja a család féltve őrzött titkát: Jim bizony nagy piás volt, és rendszeresen verte szegény kicsi Max-et. Roger, a nagybácsi nem különben. Mrs. Miller meg mindig csak állt tétlenül, nem segített a srácnak, nem védte meg soha a hőzöngő barmoktól. A nő egyébként Jim második felesége – Max édesanyja ugyanis meghalt egy autóbalesetben a fiú születése után nem sokkal.

Sam ekkor megint médiummá lényegül: ezúttal azt látja, amint Max dühöngő örültté válva Mrs. Millert támadja meg egy késsel, amit ráadásul urigeller méltó utódjaként valami elmetrükkel lebegtet és irányít, egyenesen a mostohaanya szemébe. Nesze neked Dani Blú.

Tehát a hetigonosz ezúttal nem valami átkozott pokolfajzat, hanem egy hús-vér mentalista. Bár Sam a sok verés miatt szinte felmenti Max-et a tettei alól, Dean úgy véli, azért az mégsem járja, hogy a srác kiirtsa a családját, ezért ugyanúgy el kell kapniuk, mint az összes többi „ügyfelüket”. Sam galamblelke persze nem hagyhatja, hogy Dean csak úgy szó nélkül megöljön egy embert, ő inkább beszélni szeretne a fiúval, hátha jó útra tudja téríteni. Na persze. Dean ráhagyja, de biztosítja, ha Max bárkit bántani próbál, ő gondolkodás nélkül végez vele.

Ezúttal időben érkeznek, hogy megakadályozzák az újabb gyilkosságot, épp mielőtt a kés kiloccsantaná Mrs. Miller agyvelejét. Sam kissé zaklatottan megpróbálja kicsalni Max-et a házból, mondván hogy privát természetű dolgokról szeretne vele beszélni. Már éppen jól alakulnak a dolgok, mikor a szemfüles mentalista kiszúrja, hogy Dean-nél fegyver van. Ettől persze elborul az agya, és ahelyett hogy Sam-mel tartana az udvarra, különleges képességével lezárja az egész házat, elvágva a menekülés útját a többiek elől. Ráadásul a fegyvert is magához ragadja, mostoháját meg egy laza jedi trükkel a konyhapulthoz taszajtja. Na most akkor jöhet az a rész, hogy ti nem is vagytok papok, mit akartok tőlem.

Sam gyors hadarásban előáll az igazsággal: hogy látomásai vannak Max-ről és a gyilkosságokról, ami biztos nem lehet véletlen. Azért hozta így a sors, hogy segítsen a szegény sorsú zakkant csávón, blabla. Úgy tűnik Sammy jó ebben pszicho-rizsában, mert végülis kap Max-től 5 percet a meggyőzésre. Ahogy kettesben maradnak, Sam rögtön beveti bambiszemeit, azzal próbálja jobb belátásra bírni a csávót. Persze azt nem tudhatja, min ment át Max gyerekkorában, de mivel Mrs. Miller nem verte, szerinte nincs is oka megölni, el kéne engednie. Hát, ez elég gyenge érvelés, főleg hogy kiderül, a veréseknek nincs vége, Jim még mostanság is agyba-főbe verte a fiát. Ezért döntött úgy Max, hogy újonnan felfedezett képességét bosszúra fogja használni.

És ha ez nem lenne elég, van még itt néhány érdekesség: Max szerint az apja folyton gyűlölettel nézett rá, őt okolta az életéért, a munkájáért, az anyja haláláért. De vajon miért okol valaki egy csecsemőt egy autóbaleset miatt? Mert az van, hogy ez az egész karambolósdi kamu volt: Max anyja igazából a srác gyerekszobájában halt meg, a bölcsőjénél…nagy tűz volt…a mama kigyulladt…a plafonhoz szegezve. Azta! Sammy miközben könnyeit nyeli és próbálja összeszedni a leesett állát, felfedezi a közös pontot, ami talán segíthet a meggyőzésben: elmeséli, hogy az ő mamája is így halt meg, és most a bátyjával együtt azt a szemétládát keresik, aki ezt tette vele. A különleges látnoki képessége neki is 6-7 hónapja bukkant fel a semmiből, csak úgy mint Max-nél a telekinézis. Talán ők ketten kiválasztottak.

Max már majdnem elgondolkodik, hogy szabadon engedi túszait, de sérelmei túl nagyok, így végül feladja a lelke jobbik felével való küzdelmet, nem akar kiválasztott lenni. Inkább bezárja Sam-et a gardróbba, amit egy nagy szekrénnyel is letorlaszol és visszatér a többiekhez befejezni a bosszúhadjáratot. Dean-t egy szempillantással a falhoz vágja, Mrs. Miller-re pedig fegyvert fog. Dean persze hősködik, és a nő és a lebegő pisztoly közé áll, hogy csak a testén keresztül. Max nem szívbajos, szó nélkül golyót repít a fejébe. DÖGÖLJ MEG MAX!!

Juppi, ez csak egy újabb hülye látomás volt Sam agyában – bár akkor félő, hogy mindjárt be is fog következni, ajjajj. Sammy kétségbeesetten ordítani kezd, mire a szekrény-torlasz magától eltolódik, így szerencsésen kiszabadul a fogságból. De most akkor ő is egy amolyan Peter Petrelli volna, aki magába szívja mások képességeit, vagy mi? Na mindegy, ezen most ne gondolkodjunk, meg kell menteni Dean-t!

Sam az utolsó pillanatban hősiesen beront a szobába, amivel magára vonja a hülyegyerek figyelmét. Kérlelni kezdi Max-et, hogy ne tegye meg, amire készül, mert ez nem megoldás semmire. És igen! Sikerül jobb belátásra bírnia Max-et: a kölök elismeri, hogy a bosszútól nem fogja magát jobban érezni, ezért hát önmaga felé fordítja a piszolyt és egy szempillantás alatt szétloccsantja a fejét. Hurrá, nem szerettük úgyse a kis idegbajos köcsögöt.

Mrs. Miller megmenekül, a rendőrségnek zokogva adja elő, hogy a fia rátámadt és a két jóravaló fiatalember, a család barátai mentették meg az életét. Persze mindenkit elvesztett, de így legalább megkapta a méltó büntetést a sokévi szemlesütésért.

Sam természetesen magára veszi Max halálát, Dean meg unottan ismételgeti, hogy nem az ő hibája. De legalább rájönnek, hogy milyen szerencsések Apával, mert hát végülis ő is menekülhetett volna az alkoholba Anya szörnyű halála után, de nem. Helyette inkább démonvadászokat nevelt a fiaiból, az se rossz :)

És hogy felvegyük a sorozat fő fonalát is, Sam elmélkedni kezd a sárgaszemű démonról: talán rájuk, a képességekkel bíró gyerekekre vadászik, ezért ölte meg a mamáikat. Dean, aki mint tudjuk, nem csak szép, de okos is, rögtön rávilágít a teória buktatójára: akkor talán egyből a gyerekekkel végzett volna a démon, nemdebár? Úgyhogy nem kell Sam-nek itt a mártírt játszania, nem az ő hibája ez az egész, hanem a szemét démoné. El kell kapni és végezni vele, ennyi.

Sam még megvallja, hogy újabb képességre tett szert elmetrükk formájában, mire Dean egy kanalat nyom a kezébe, tessék, lehet görbítgetni. Hehe. Persze Sammy megsértődik és nem érti, Dean miért nem fél, hogy majd ő is olyanná válik, mint Max. Hogy miért? Mert itt van te tökkelütött az az édes bátyád, aki mindentől megvéd, és nem engedi hogy bármi bajod essék. És akinek mellesleg mindig nagyszerű ötletei vannak: most például az, hogy induljanak azonnal Vegasba, kamatoztatni Sammy látnoki képességeit.