Halloween van, és ez nagyon fontos nap a Dunder Mifflinnél több okból is. Egyrészt azért, mert ilyenkor a dolgozók tanúbizonyságát adhatják remek humorérzéküknek (egyesek látens második énjüket is felszínre hozhatják) bizarr jelmezeikkel, másrészt ez az a nap, amikor Michael Scottnak el kell bocsátania valamit. Hogy ezt miért pont Halloween napjára hagyta? Ennek szintén két oka van, az egyik az, hogy a kirúgás nagyon félelmetes dolog, tehát pont alkalomhoz illő, a másik pedig az, hogy Jan határozottan utasította, hogy legyen meg a leépített személy neve a hónap végére, és mivel Halloween éppen 31-re esik…hát kellemes borzongást Dunder Mifflin.

A házi jelmezversenyt szerintem egyértelműen Kevin nyeri a Dunder Mifflin Man jelmezével, mellyel bebizonyítja, hogy az ember igenis felvehet 100 kiló fölött is sztreccs kezeslábast, hajrá Kevin! Azért Dwight is esélyes befutó, mert Sith nagyurat ilyen hitelesen még nem alakított senki az írott történelem folyamán, még réges-régen egy messzi-messzi galaxisban sem; és Angela sem rossz, mint fehér macska, 5 méteres műszempillákkal. Michael kétfejű embernek öltözött, és a gyóntatóban elmondja azt is, hogy az ő jelmezeit messze földön csodálni szokták, mert annyira viccesek és zseniálisak. Különös nosztalgiával tekint vissza azokra az időkre, amikor két egymást követő évben Monica Lewinsinak öltözött.

Elég sajátos hangulatban telik így a munkanap, mindenki jelmezben parádézik, és igyekeznek nem tudomást venni arról a tényről, hogy egyikük a nap végére állástalan lesz, és a döntés Michael Scottra van bízva. Ez így nem sok jót ígér, Jim el is mondja a gyóntatóban, hogy szerinte Michaelnek a leghalványabb elképzelése nincs arról, hogy kit fog kirúgni, és valószínűleg a következő a terve: azon imádkozik, hogy az egyik alkalmazottját elüsse egy busz a munkanap végéig, de ha ez nem történik meg, az első embert választja, aki kicsit is csúnyán néz rá. Ez kb. fedi is a valóságot, de Michaelnek most valóban nehéz dolga van, ugyanis ő minden alkalmazottját szereti (az egyetlent, akit utál, Tobyt pedig sajnálatos módon nem rúghatja ki), és tudja, hogy a „ki vagy rúgva” és a „legyünk barátok” mondatok sehogy sem hozhatók össze egy beszélgetésben.

Azért vannak itt más izgalmak is, Jim és a másik macskanő (=Pam) pl. azt találták, ki, hogy keresnek egy másik helyet Dwightnak, mert szerintük a Dunder Mifflinnél képtelen kibontakoztatni sokoldalú tehetségét, arról nem is beszélve, hogy szeretnék olyan távol tudni maguktól, amennyire csak lehet. Feltették az önéletrajzát az összes általuk ismert álláskereső portálra, és be is futott egy ígéretes állás, úgyhogy Pam máris kapcsolja Michael Scott magyar hangját, Jimet. Jim tökéletes Michel-imitációban tárgyal Dwight jövőbeli lehetséges munkaadójával, ódákat zeng róla, és ha minden jól megy, Dwight meg is kapta az állást. Ez jó mulatság, férfimunka volt.

Igen ám, de ahhoz, hogy tényleg övé legyen a tuti állás, a munkaadónak még beszélnie kell Dwighttal is, és úgy tűnik, az összeesküvők ezt a körülményt nem látták előre, ugyanis ezen a ponton bukik meg a remek terv. Dwight azon még meg sem lepődik, hogy jutott el hozzájuk az önéletrajza, nyilván egy elégedett vásárlótól, ez egyértelmű, de a tárgyalás már egy korai szakaszában megakadnak, és a telefonbeszélgetés a frappáns „rohadjon meg a pokolban, de hívjon, ha megkaptam az állást” –tal zárul. Dwight a gyóntatóban elmondja, hogy neki igazából esze ágában sincs itthagyni a Dunder Mifflint, mert ő a végletekig lojális a céghez, bár ha valahol jobban megfizetik a lojalitását, akkor oda megy. Kikezdhetetlen, kőkemény morális értékeken alapuló életszemlélet, ez tetszik.

Michael viszont nem dicséri meg, amikor elmondja neki, hogy visszautasította az állást, hiszen ezzel minden gond megoldódott volna. Na de nem baj, Dwight tele van máris ötletekkel, ha Michael még mindig nem tudja, kit rúgjon ki, ő egy levegővel felsorol neki kapásból 10 nevet. Közben pedig a vicces kedvű operatőr olyan szögből fényképezi Dwightot a Sith csuklyájában, hogy ebben a pillanatban simán össze lehetne téveszteni Palpatine-nal, még a hanghordozását is lenyúlja, hátha így meggyőzi Michaelt, hogy rúgja ki a neki kevésbé szimpatikus munkatársakat. Nem jön be, Michael mindenkihez ragaszkodik. Talán Jedi elmetrükköt kellett volna alkalmazni, és bepróbálkozni a „Michel, te Jimet akarod kirúgni és engem előléptetni”, valamint a „Most mész, és átgondolod az életedet” -sugalmazásokkal.

A nap végére Michael arra jut, hogy behívatja a Drakulának öltözött Creedet egy kis elbeszélgetésre. Mindenki húzza be a nyakát, és próbál nem túl megkönnyebbült arcot vágni, hogy Creed feje kerül a guillotine alá, de őt sem kell ám félteni. Ha még nem mutattam volna be, Creed sem egyszerű figura, valószínűleg a legnagyobb túlélő a cégnél, rangidős is, némi kleptomániától szenved, és mindig tele van hasznos trükkökkel és ötletekkel, ezt máris bebizonyítja. Konkrétan lebeszéli Michaelt az ő kirúgásáról, és követeli, hogy most azonnal hívja fel Jant és harcoljon érte. Amikor Michael ezt nem teszi meg, taktikát vált, és beajánl egy másik fejet a sajátja helyett, rúgja ki Devont, mert ő sokkal rosszabbul végzi a munkáját, Creed kegyesen megbocsát, és probléma megoldva. Akkor ezt meg is beszélték, Creed elégedetten távozik, és a lehető legnagyobb lelki nyugalommal visszaül az íróasztalához.

Michael pedig behívja Devont. Az érintett érthetően kiakad az események alakulásától, de Michael védekezésképpen azt magyarázza neki, hogy már Creedet nem sikerült kirúgnia, ha még egyszer visszakozna, akkor mindenki tök hülyének nézné, és azt igazán megértheti Devon is, hogy ez szóba sem jöhet. Érdekelne, hogy Michael Scott melyik bolygóról jött, Devon mindenesetre szemlélteti, hogy szoktak reagálni a Földön állásuk elvesztésére az emberek. Széttépett Chilis kupon (amit Michael nagylelkűen fájdalomdíjkánt ajánlott fel), egy „menjetek a pokolba”, és Michael kocsiján szétzúzott tökök, csak hogy a legfontosabbakat említsem. Ezek után Michael hazakullog, de még azt is látjuk, ahogy felvidul a legérthetetlenebb amerikai néphagyományt, a Trick or Treat-et űző gyerekek bekopogtatásakor, és a karakter hirtelen kap egy új dimenziót. Michael Scott minden túlzás és irónia nélkül tök jó fej a gyerekekkel, ez érdekes fordulat.

A ’Verekedés’ című epizódban izgalmas háttérinformációhoz jutunk Dwightról: karatézik (tehát csak óvatosan vele), és nemrég léptették elő sam-pai-já, ami hatalmas megtiszteltetés. Igaz, hogy Amerikában kevesen tudják, mi az a sam-pai –mondja Dwight a gyóntatóban- pedig nagyon felelősségteljes beosztás (óra után ő takarít, meg ilyenek), és majdnem annyira tisztelik, mint a mestert. És hogy ezt a tiszteletet kivívja az irodában is, magával viszi a lila övét, hogy félelmet és rettegést keltsen a munkatársaiban, mert szerinte az egészséges munkatársi kapcsolat alapja, hogy a többiek tisztában legyenek vele, hogy bármikor agyonverheti őket. Milyen kár, hogy Jim egy alkalmas pillanatban elkobozza tőle az övet.

Jim úgy érzi, hogy egyetlen módon úszhatja meg ezt a munkanapot unalom általi halál nélkül, ha valahogy egymásnak ugrasztja Michaelt és Dwightot. Michaellel nincs is nehéz dolga, mert ő ezen a napon bármit szívesebben csinálna, mint a munkáját, pedig most kivételesen fontos lenne, hogy legalább egy kicsit főnökhöz méltóan viselkedjen, ugyanis ma van a határideje a jelentések leadásának, amiket Michaelnek mindenképpen szignálnia kell még 7 óra előtt. Ő viszont inkább telefonbetyárkodik látens meleg hajlamainak tárgyával, Ryannel, akit Michael Jacksonként, Michael Tysonként és Monica Lewinskiként is felhív. És Ryan ezt kicsit sem méltányolja, hihetetlen.

Amikor Michael már kb a 10. alkalommal lóg meg az aláírás elől, Jimnek sikerül úgy felcukkolnia őt és Dwightot, hogy eléri, hogy Dwight némi erőfitogtatás címén teljes erőből gyomorszájon vágja Michaelt. Alakul a hangulat nagyon, Michael az íróasztala alatt próbálja összeszedni azt a keveset, ami még a méltóságából megmaradt. Ezek után már semmi másra nincs szükség, mint Pam segítségével, némi suttogó propagandával bele kell szuggerálni Michaelbe, hogy bosszút álljon, és kihívja Dwightot egy visszaváróra.

Így is lesz, és Jim a gyóntatóban összegzi, miért annyira király munkahely az övék: a Dunder Mifflin összes részlege azon dolgozik az ebédidőben is, hogy növeljék a teljesítményüket, ezáltal megússzák a további leépítést, és ehhez képest mit csinál Michael Scott? Egy órával megtoldja az ebédszünetet, és mindenkit kötelez, hogy elmenjen a tornaterembe megnézni a regionális vezető és a helyettes regionális vezető bunyóját. Ezek után nem csoda, hogy Kevin megvillantja ezt a sajátos vigyort, amikor a liftajtó csukódik az egész társaság után.

A munka helyetti Michael vs. Dwight harc annyira felvillanyoz mindenkit, hogy pl. Jim egy kicsit túl lazára veszi a dolgot, és az eddig még nagyon szalonképes évődés Pammel komoly fordulatot vesz, fizikai kontaktus meg minden. Ha már tornateremben vannak, Jim ihletet kap egy kis szabadfogású birkózáshoz, amit Pam mintha egy kicsit rossz néven venne, mert már éppen kezdték túl jól érezni magukat, ami a munkatársaknak is szemet szúrt és az ilyesmi veszélyes. Különösen úgy, hogy egy díjbirkózó-alkatú, barlanglakú-mentalitású vőlegény is van a képben.

Kezdődik a Michael vs Dwight harc, és Dwight egyetlen karatéra emlékeztető mozdulatot nem alkalmaz, van viszont csípés, rúgás, harapás és artikulálatlan ordibálás, szóval teljesen professzionális a dolog. Végül Michael fekteti két vállra Dwightot, ezzel vége a bunyónak, lehet visszamenni dolgozni. Dwight teljesen maga alatt van, de Michaelben felébred valami, amitől már szinte úgy viselkedik, mint egy ember. Azt mondja, hogy egész nap csak tesztelte Dwightot, amit ő is biztosan észrevett (ó persze), és örömmel jelentheti, hogy átment a teszten, amit ő most megjutalmaz. Dwight beosztása eddig a regionális vezető helyettese volt, most pedig helyettes regionális vezet lesz, ez ám a nagylelkűség!

Közben a csapat végképp feladta, hogy Michael még ebben az életben aláírja a jelentéseket, így Pam, Toby, Stanley és Angela szignálják helyette. Hogy ez törvénytelen, az Angelán kívül senkit nem izgat, ő meg amúgy is szúrós szemmel néz mindig mindenkire, szóval ez már nem számít. Ami Dwightot illeti, neki egészen felderül az arca, amikor átalakítja a névjegykártyáját új beosztása szerint, Michael pedig bölcsen összegzi a nap tapasztalatait: a jó főnök tudja, mikor kell megjutalmazni egy vesztest. És ha tőle megkérdezik, mit akar, azt hogy féljenek tőle vagy azt, hogy szeressék, ő mindig azt válaszolja, hogy mindkettőt. Azt akarja, hogy az emberek féljenek attól, mennyire szeretik. Ennél jobb zárómondatot elképzelni sem lehet.