Legutóbbi alkalommal egy egész nagyot léptünk a Penny-Leonard (álom)kapcsolatban, szóval most azok, akik szurkolnak nekik (köztük én is) egy ideig boldogok lehetnek, és ez idő alatt a többi szereplő is nagyobb hangsúlyt kaphat végre. Kezdjük hát az Magasságos Sheldonnal, és garantálom, hogy aki eddig falramászott a retardált kockától, most biztosan megváltoztatja a véleményét. Ezt bizonyítandó eldöntöttem, hogy összeszámolom mindazon őrültségeket, amik miatt csak imádni lehet ezt az embert. No, de kezdjünk is bele, ezúttal már tényleg egy igazi partira menet nyitunk, amit azért rendeztek, hogy bemutassák az egyetem kutatási részlegének új vezetőjét, aki (Sheldon elmondása szerint) teljesen alkalmatlan a munkára. És mindezt olyan monológgal vezeti le, hogy már a feje láttán is sírógörcsöt kap a néző. Ez így egy.

Tehát jöhet a parti, ami egy igazi meglepetéssel kezdődik: Howard Wolowitz egy csajjal jelenik meg, méghozzá nem is akármilyen bányarémmel, hanem egy minimum felsőkategóriás bombázóval. Te jó ég, mi történt itt? De szerencsére a lány Howard egy nem szerencsés mozdulata után megjegyzi, hogy a tapizásért többet kér, úgyhogy nem kell a választ keresnünk 20 percen keresztül, hisz már értünk is mindent. Helyreállt a világ rendje, jöhet is az új főnök. Dr. Eric Gablehauser, Leonard fel is hívja barátja figyelmét, hogy most tessék rendesen viselkedni. Na, persze, mert Sheldon az olyan, hogy ha azt mondják neki, hogy kuss, akkor úgy marad, mi? Komolyan, ha emberekről van szó, ez a 180 feletti IQ-jú kocka alig üti meg az elégséges szintet. Szóval Sheldon kimondja, amit gondol, konkrétan hogy szerinte Gablehausernek az egyetlen tudományos sikere a saját fingjának meggyújtása volt (kettő), ez pedig nem épp a legszerencsésebb bemutatkozás. Úgyhogy pár perc múlva már szedheti is össze az íróasztalát, mert úgy repítik ki onnan, hogy az meghazudtolja a nehézségi erő létezését. Munkanélküli Sheldon, yeah!

Másnap reggel folytatjuk, Dr. Cooper siránkozás helyett boldogan üdvözli lakótársát, nem épp tipikus viselkedés egy friss munkanélkülitől. Csak nem megkapta az első segélyt, és kiderült, hogy többet keres így, mint ha bejár dolgozni? A valóság még megdöbbentőbb: Sheldon életében először boldog! Tudniillik az elmúlt 3 évet húrelméleti egyenletek kidolgozásával töltötte, az előtte lévő 4-et a diplomamunkájával, azelőtt egyetemre járt, előtte meg még az általános iskolába, szóval most van az első alkalom, hogy azzal foglalkozhat, ami igazán érdekli.

Például azzal, hogy megvizsgálja a tojásban lévő vízmolekulák és fehérjék szétválasztását, és ennek a rántotta ízére kiváltott hatását. (Három.) Nem éppen Nobel-díj gyanús elgondolás, de ha egyszer őt ez köti le? Alig telik el pár perc, már ki is mondja az első és legfontosabb megállapítást: „Rántottát sose csinálj záptojásból!” (Négy.) Leonard már látja, hogy ez a dolog nem vezethet sok jóhoz, ezért megpendíti a bocsánatkérés lehetőségét, de Sheldonnak eszébe se jut ilyen kicsinységekkel foglalkozni, mikor ilyen komoly munkában van. Leonard jobbnak látja, ha elmenekül, de szegény Penny már nem ilyen szerencsés, mert volt olyan botor, hogy szóljon, hogy épp a piacra megy. Most már legalább társasága is lesz.

A következő másfél óra tudományos tények, érdekességek és hétköznapi emberek porig alázásával telik (öt), nem is csodálkozom, hogy Penny a maradék életkedvét is elvesztette. Amikor pedig már azt hiszi, hogy a folyosó biztonságában tudhatja magát, és már nem történhet semmi rosszabb, kénytelen rájönni, hogy tévedett. Sheldon ugyanis elkezdi feszegetni, hogy mennyivel jobban megéri 30 évre előre megvenni a tamponokat, tudniillik nem romlanak meg, és képzeljük csak el, hogy ilyen infláció mellett mennyibe fognak azok kerülni 2040 körül. (Hat.) Könyörgöm, itt hagyd abba Sheldon, mert a végén még Penny valami kárt tesz magában, és azt a férfinézők sose bocsátanák meg neked!

Izgalmas nap volt, szóval ugorjunk inkább másnap reggelre. Sheldon már fel is adta a tojásos kísérletét, és újabb ötlettel áll elő: úgy döntött, forradalmasítja a lámpaipart, és éjjeli fény helyett kitenyészti inkább a világító aranyhalat. (Hét.) Sőt, tervei vannak női higiéniai kiegészítők nagy tételben történő forgalmazására is. (Nyolc.) És miközben a dollármilliárdosság őrjítő gondolatai cikáznak nagyranőtt agyában, már itt is az újabb világmegváltó ötlet: a világító tamponok! (Már kilenc.) Inkább nem kommentálom, erre már nem lehet szavakat találni.

Leonard most már tényleg kezd megijedni, és belátja: ide szakember kell. Meg is teszi minden árulások legrosszabbikát, és elhívja a világ legjobb pszichiáterét a házhoz: Mrs. Coopert, Sheldon édesanyját, aki (csodák csodájára) egy egész normális asszony, nem is értem, hogy születhetett ilyen fia. Sheldont új megszállottsága, a poncho-szövés (Ez így tíz.) közben éri a hátbadöfés, fel is háborodik nagyon, hogy felnőtt ember létére beárulták az anyjának, ezért úgy dönt, bezárkózik a szobájába, és nem áll szóba senkivel. Ez igazán felnőtt emberhez való viselkedés, megvolt a tizenegyedik.

Szóval Cooper mama beköltözik az épületbe, ami gyakorlatilag felborítja az eddigi életüket: Wolowitznak új áldozata van a perverzióihoz, Raj szokás szerint nem bír megszólalni, Sheldon még mindig a szobájában kuksol, Leonard és Penny pedig kényelmetlenül érzik magukat, amikor anyu rámutat, hogy milyen jól néznek ki együtt. És persze hallgathatják a véget nem érő anekdotákat, például, amikor Sheldon 13 éves korában épített egy miniatűr atomreaktort a pajtában, és a kormány megszólta, hogy nem szabad urániumot dúsítani a hátsó kertben (tizenkettő). Na, akkor két hónapra zárkózott be a szobájába, hogy halálsugarat építsen magának (tizenhárom). Ekkor született meg Mrs. Cooper első számú alapszabálya: Sheldonhoz idő kell. És ez milyen igaz.

De ha már őróla beszélünk, hirtelen csoda történik: a név gazdája megjelenik a nappaliban, hogy egy kis kaját szerezzen magának. És itt jön Cooper mama második alapszabálya: Sheldon olyan, mint egy őzgida, csendben kell magadhoz édesgetned. Na, Leonardnak itt van elege ebből az egészből, és megmondja végre a magáét Sheldonnak, de ezzel csak azt éri el, hogy a vad megijed, és visszamenekül az erdőbe.

Másnap reggel, úgy tűnik, már Sheldon mama is megunta a dolgot, mert bemegy végre a kis Shelly birodalmába, ahol édes drága kisfia éppen legózik: próbálja megalkotni, hogy is nézhet ki a DNS a szilícium alapú életformákban, ez így tizennégy. (Én amúgy egész eddig azt hittem, hogy a szilícium alapú élet már rég létezik, és a négy kedvenc nerd az élő példa. Ők ugyanis a szilícium – processzor – számítógép – kocka táplálkozási lánc csúcsán állnak, és ugye a dinoszauruszok óta tudjuk, mi történik, ha megbolygatjuk a rendszert.)

Na, de elég volt az elmélkedésből, vissza Sheldonhoz. Anyunál végleg betelt a pohár, szóval ráveszi a fiát, hogy együtt bevonuljanak az egyetemre, ahol Sheldon szépen bocsánatot kér, amiért rámutatott azt mondta, hogy a főnöke olyan sötét, hogy hozzá képest Darth Vader napisten. Eric Gablehausert azonban már rég a Cooper család idősebbik tagja köti le: alig észrevehetően rámozdul Sheldon anyjára, aki ugyancsak alig észrevehetően viszonozza is a dolgot. Ez pedig nem vezethet máshoz, mint hogy Shelly vissza van véve! Hurrá!

Aznap este mindenki nyugodtan hajthatja álomra a fejét, már csak egy valaki nem tud aludni: Sheldon, aki azon rágódik, hogy vajon Dr. Gablehauser lesz-e az új apukája. Hát, érdekes fejlemény lenne, az biztos, tekintve, hogy most már bebizonyosodott, melyikük a zseniálisabb. Sheldon Cooper szobája ugyanis egy új tárggyal gyarapodott: egy akváriummal, amelyben a világ első éjjeli halfénye él! Ez azért már nem semmi… És így összesen tizenöt. Tizenöt indok, amiért szeretni lehet Dr. Sheldon Coopert, korunk egyik legnagyobb koponyáját. No, ki az, akit nem győzött meg?