Addison Montgomery Los Angeles-i életének első epizódjához érkeztünk. De még mielőtt odaköltözne, a Grace klinikán Richard számonkéri rajta a munkahelyváltást, Addison pedig elmagyarázza, miért is volt elég a nagyvárosi életből és szépen bemutatja neki (és nekünk) az Oceanside Wellness dolgozóit: első Naomi, Addison legjobb barátnője, aki megtermékenyítési specialista, Sam, a belgyógyász, Violet, a pszichiáter, Cooper, a gyermekorvos és Pete, az alternatív gyógyász. Persze a képek, amiket közben látunk, még többet elárulnak főhőseinkről, és bár ezek nem feltétlen pozitívumokra épülnek, azért szeretni fogjuk őket. Ezt a beszélgetést egyébként érdemes jól megfigyelni, ha agyunkba véssük a megfelelő mondatokat, jókat mosolyoghatunk később…;) Richard megígéri kedvenc dokinknak (aki nem mellesleg „egy világklasszis gyereksebész”), hogy amíg tudja, megtartja a helyét a klinikán, hát nem kedves?

A következő kép (héé, még mindig nem volt főcím!!) Addison új háza, ahol betartja ígéretét és egy meztelen táncot ad elő, persze úgy, hogy a műsor még beleférjen a 12-es karikába. Csak egy dologra nem számított: a szomszédra. Aki még csak nem is ismeretlen – Sam mellé költözött, aki nem mellesleg legjobb barátnőjének, Naominak az expasija. (Azt hiszem, egy darabig kiírogatom a neveket, hogy én is megtanuljam, ki kicsoda.)

Kiderül, hogy Naomi nem szólt Samnek, hogy Addison lesz az új munkatársa… De ami még rosszabb: senkinek sem szólt a kórházban, így persze mindenki felháborodik a döntésen. Ez talán nem az a fogadtatás, amire a fő-főhősünk számított, látszik is, hogy leginkább elsüllyedne vagy egyből menne vissza a jó öreg, sok műtős, sok pácienses klinikájára. Ez utóbbi tényezőt, ha itt akar maradni, el kell felejtenie, mivel ezen a klinikán örülhet napi egy betegnek, és az is megy a helyi kórházba, ha komoly baja van. És még csapata sincs. Változást akartál Addison, hát itt megkapod, halljuk a kedves barátnő szájából.

Végre kapunk egy főcímet is, bár olyan, mintha nem is lenne… (Főcím-függő vagyok, imádom nézni őket, erre meg itt nincs, ez milyen dolog már?) Megérkezik a nap első páciense (persze még nem Addisonhoz…), aki teherbe szeretné ejteni a nála legalább 20 évvel fiatalabb lányt, annak teljes beleegyezésével. Picit tart a dologtól, de ezen a klinikán, ahol minden betegre elég idő jut, nem kell félnie semmitől. Miközben az egész sereg Naomival akar vitatkozni az új tagról, a vizsgálóból hallott örömhangok s.o.s. kiáltásokba mennek át – a jövőbeni örömapa szívrohamot kapott. (Itt szólok: nem vagyok orvos, aki jobban tudja, kinek milyen betegsége van, írja meg szépen). Újabb szereplő a láthatáron, és valamiért húsz percig tartott neki lejönni, vagyis húsz percet ugrottunk a történetben…Ez csak nekem volt furcsa? A férfi menthetetlen, a szőke doki ebbe elég hamar beletörődött, ám a férfi barátnője nem: a spermáját akarja, amit Sam támogat, és próbálja is meggyőzni Charlotte-ot (a szőkeséget), aki valószínűleg a főgonosz ebben a történetben.

Közben Addison is megkapja az első páciensét: fiatal kismama egy dühös apával. Miközben próbál valami elfogadható csapatot összehozni, megismerkedünk Dell-lel, akinek minden álma, hogy szülésznő legyen. Ő mondta így, nem én találtam ki. Addison közben bizonygatja, hogy nem Pete csókja miatt költözött ide, de minél többet mondja, annál inkább úgy gondolom, hogy elég sok köze volt hozzá, és Pete is valahogy így gondolja. Folytatódik a harc a halott férfi spermájáért, még jogászt is hívnak, aki Charlotte nagy bánatára azt mondja, mehet a buli. Heppiend. Vagy mégsem? Betoppan a férfi (volt?) felesége, aki ugyancsak a spermát követeli, kezd egyre érdekesebbé válni a történet. Addison kismamája pedig nem kap levegőt, és el is ájul, a kórház pedig messze van, úgyhogy kénytelenek abban a szülőszobában, ahol nincs semmi steril dolog, egy műtétet végrehajtani – érzéstelenítés nélkül. Rossz belegondolni, milyen érzés lehet, Addison is pont ezen aggódik. Pete persze bedobja magát és a nagy tudását, és pár tű segítségével blokkolja a lány fájdalomérző receptei… izé, receptorait, és így a vágás is sikerül. Csapatmunka, hurrá.

Még egy beteggel találkozunk közben, a nő órák óta apró járólapokat számol, az üzletvezető hívja Violet-et, a pszichiátert, hogy oldja meg a gondot. Nem megy az olyan könnyen, pedig a „kukkoló” mindent megpróbál. Cooper (a gyermekgyógyász) Violet után megy és segít is neki. Tartsuk rajta a szemünket ezen a pároson is, soha nem lehet tudni. Egy pár győzködéses/műtétes/lelkizős jelenet után minden megoldódik: a baba él és már a nagypapa is örül, a sperma a fiatalabb lányé lesz (jó a kép, amikor a barátnő bent van a férfinál, a háttérben pedig ott a volt feleség), Jennyről (a kocka-számolgatósról) pedig kiderül, hogy elvesztette a fiát, ebbe őrült bele.

Addison a műtét után újra elmondja, hogy nem a csók miatt jött vissza, Pete barátunk ezt most már nyilvánosan nem hiszi el, még egy, max két részt adok nekik, és valamelyikük ágyában kötnek ki. Naomi végül bevallja Addisonnak, hogy nem szeretne egyedül lenni, és most hogy Sam elhagyta, szüksége van Montgomery doktornőre, mint támasz (és lelki szemetesláda). A csapat megbeszélést követel, ahol szavazást szeretnének Addison ittlétéről, aki úgy dönt, szakmát vált és ügyvéd lesz belőle, legalábbis teljesen úgy viselkedik. Egyre nagyobb hülyeségeket kezd összehordani magáról, ami meggyőzi a csapatot, hogy Addison igenis idevaló. A végén odavágja a társaság elé a lehető legbeképzeltebbnek tűnő mondatot: „egy világklasszis gyereksebész vagyok”, mi persze tudjuk, hogy ezt nem ő találta ki. Este pedig már elhúzott függönyöknél lejt meztelen táncot – lám, tanul a hibáiból...