Csodás tájképpel nyit a rész: elhagyott természeti területen egy nagy kupac szeméthegy. Magyar szemnek nem túl szokatlan a látvány. Tony S. arra ébred, hogy a depressziós fia elviselhetetlen zenét hallgat hangosan. Carmela a konyhában buzgón csomagol ki egy pakkot, Tony ajándéka Vegasból, egy szép karóra, rajta felirat „Te vagy az életem, Szeretlek, T” – mert a Tony már nem fért ki. Csodaszép ajándék, vajon Tony a vegasi nő megdugása előtt vagy után vette? Bobby az azbesztes szemetet felügyelő fickótól gyűjti be a pénzt, de kezet nem fog vele. A pénzt a pasi nem borítékban adja oda, Bobby kénytelen csak úgy, puszta kézzel megfogni a bankjegyeket, ennek nem örül, de azért elteszi a pénzt.

AJ a pszichiáternél: a verekedés még mindig nyomasztja, a gyógyszer nem hat, az irodalomórák is unalmasak, a palesztin-izraeli történelem meg nyomasztó, a CNN sem hoz felüdülést, a szülei a fogyasztói társadalom mintapéldányai, Blanca gyereke bezzeg nem járhat jobb iskolába. Hát, ez elég uncsi, történni is fog már valami, vagy ezt a vinnyogó kölyköt kell nézni? Silvio a „How to Clean Practically Anything” c. könyvet olvassa, ez legalább vicces. Múltkor ugye a lámpát ragasztgatta. Tonyt mindenki kitörő örömmel üdvözli, a vegasi útja óta nem látták. A főnök próbál mesélni a peyotés élményeiről, de a többiek csak azt hallották meg, hogy megvolt neki egy jó nő. Azért Paulie megosztja egy kábszeres élményét a többiekkel, amikor Junior bácsi szeméből lézersugár lőtt ki.

Kelli Tonyéknál vacsorázik, Tony biztosítja az özvegyet, hogy csak telefonálnia kell, és ő azonnal ott terem. Na igen, tudjuk, hogy nézett rá a ravatalon. Meadow a titokzatos pasijával randizik, AJ pedig folytatja a szenvelgést: nem eszik, és különben is, mi értelme az egésznek, megírta az újság, hogy milyen rohadt a világ, és mérgező a hús, de persze Tony erről nem hallhatott, mert csak a sportrovatot olvassa. Ez a kölyök mióta ilyen nagyon okos? Tonynak fel is megy az agyvize, és igen rövid időn belül elkezd üvöltözni a fiával. Carmela viszont örül, hogy a gyerek legalább olvas. Istenem, ez a család hogyan nem esett még szét atomjaira? Csak a steak pizzaiolo tartja őket össze.

AJ az irodalomórán elhangzó Yeats verset olvasgatja az ágyban, amely egyben a rész címe is angolul: Second Coming/A második eljövetel.

Eljön az FBI is újra Tonyhoz, felismeri-e a képen látható arabokat, és hát igen. Az FBI-osok nem túl boldog, mert fingjuk nincs, hol is lehetnek az arabok, és Tony sem repes, kicsit rontja a bizniszt, hogy állandóan ügynökök lebzselnek a boltjában.

Tony és Phil újra tárgyalóasztalhoz ülnek, de sajnos nem jutnak sehova, az azbesztes szemét ügyében nem tudnak megegyezni. Tony próbál Phil lelkére hatni, de a New York-i már nem emlékszik, amikor a szívinfarktus után a kórházban sírt, inkább azt a 20 évet idézi fel, amit a börtönben töltött, rengeteg áldozatot hozva. Már nem akar több kompromisszumot. Nagyon kemény az öreg, Tony nem is tud mást tenni, csak lealázva távozni.

Másnap Coco és Butch, Phil két embere megtudja, hogy az építkezésen, ahova eddig be voltak jelentve, már nem jár nekik a pénzes csekk, Silvio szíves közbenjárására. A rossz hír közlőjét, az építésvezetőt rendesen helybenhagyják, és még a pénzét is elveszik tőle. Ő a mostani hidegháború első áldozata.

AJ-vel Meadow próbál normálisan elbeszélgetni, de neki sem sikerül. AJ kibukott az iskolából (be sem volt oda normálisan iratkozva, nem?), de mindegy is, hiszen az USA nemsokára elkezdi bombázni Iránt, az Al Jazeera is bemondta. Meadow még ezek után is próbálkozik az öccsénél, mi lenne, ha elköltözne otthonról, talán az jót tenne. Na, azt már nem, ő beteg, gyógyszert szed, anyuci főztje nélkül meg is halna, mit képzel Meadow? Meadow kijelenti, hogy AJ mindig is fontosabb lesz a szüleinek, mint ő, mert ők olaszok, ahol a fiúgyermek számít csak igazán. Elméletileg ez lehet, hogy így van, de AJ simán a kivétel, ami erősíti a szabályt.

Másnap reggel a világ fájdalmát magán hordozó AJ-t még anyja szendvicsei sem tudják felvidítani. Carmela el, AJ pedig búsan nézi a medencét. Aztán azt látjuk, hogy egy betondarabbal és egy zacskóval az ölében ül az ugródeszka szélén és sír. Nagy sóhaj, zacsi a fejre, gumival lefog, betondarab a vízbe, ő meg utána, mivel a tömb a lábára van kötve. Az öngyilkosságot kb. három másodpercig gondolja komolyan a hülyegyerek, aztán elkezd kapálózni, a felszínre küzdi magát, a zacskót is le tudja húzni a fejéről, de kimászni már nem tud, így hát elkeseredetten csapkod.

Még jó, hogy épp jön Tony. Először a szendvicseket veszi észre, és ez eléggé leköti a figyelmét, de aztán csak meghallja, hogy a fia a medencéből üvölt segítségért. Még a szendvicset is eldobja (!), úgy fut a fiához, aztán belecsobban a medencébe, és bár ez még önmagában nem löki partra AJ-t, nagy nehezen sikerül őt és a betontömböt kihalászni a vízből. Na most tudom, hogy ez egy szomorú és komor jelenet, de én szétröhögtem magam rajta. Már az nagyon vicces, ahogy a gyerek a fején zacskóval kalimpál, de amikor Gandolfini beugrik a medencébe, majd kievickél a medencéből, mint valami elcseszett evolúciós demonstráció, hát az nagyon nagy. Szóval abszolút nem tudtam aggódni a jelenet láttán. De biztos én vagyok a szívtelen dög. Habár nem ismerek olyan rajongót, aki kicsit is kedvelné AJ-t.

Amint Tony levegőhöz jut, elkezd üvölteni AJ-jel, de aztán rájön, hogy ez most tényleg nem segít a bömbölő gyereken, és inkább kedvesen csitítgatja.

A kisírt szemű Soprano család bekíséri a leszedált AJ-t a pszichiátriára, aztán Carm önmarcangolásba kezd, végül terápiás célzattal mindhárman összeölelkeznek. A Bingben mindenki igyekszik úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, de látni az arcokon, hogy tudják, mit tett a főnök fia. Végül Tony töri meg a csendet, és kimondja, hogy igen, AJ öngyilkos próbált lenni, valamit biztos elrontott ő is. A beosztottjai gyorsan biztosítják, hogy ő nem tehet semmiről, a mai világban nagy a nyomás a gyerekeken, és az is kiderül, hogy majd’ mindegyiknek depressziós a gyereke időnként. Paulie szerint a sok mérgező dolog miatt van ez… öööööö, ki is dobálja tavakba az azbesztet?

Carmela reggel nem túl megértő Tonyval szemben, aki bejelenti, hogy depressziós. Carm ki van akadva, nem akarja még a férje nyavalygását is hallgatni, különben is, AJ sem az ő családjától örökölte ezt a depressziós hajlamot, az biztos. És amikor Tonyt megismerte, akkor az még örökké vidám volt, csak később derült ki ez a nagy világfájdalom, és ezt már a fiuk is eltanulta, ez az egész különben is csak egy nagy színjáték. És így tovább, az egésznek az a vége, hogy mindketten üvöltenek, és Carm Tonyhoz vágja az ajándék órát.

Melfi szerint lehet, hogy AJ nem is igazán akart öngyilkos lenni, hiszen akkor nem veszi a kötelet olyan hosszúra, hogy még ki tudjon vele úszni a felszínre, Tony szerint csak szimplán hülye a gyerek még ehhez is. Melfi egy hosszú nézéssel rávezeti Tonyt, hogy talán ő is hibás, nem csak a gének, erre Tony hárítani kezd, Carmela is hibás, mert elkényeztette a gyereket. Tony később elismeri, hogy szégyelli AJ tettét, így csak a gyávák viselkednek.

A pszichiátrián, ahol a háttérben Jóbarátok megy a tévében, Carmela próbál beszélgetni AJ-jel, de nem sok sikerrel, ételt pedig nem engednek behozni a bulímiás betegek miatt, így aztán Carmela kifogy a terápiás ötletekből.

Meadow és rejtélyes lovagja egy étteremben vacsoráznak, amikor Coco odamegy hozzájuk, és verbálisan inzultálja a lányt, nagyon gusztustalan az egész. Nincs ott helyben folytatása a dolognak, mert ugyan a lovag nagyon lovagiasan igyekszik helyt állni, csak hát fele akkora, mint Coco, viszont szerencsére jön Albie, és elráncigálja Coco-t az asztaltól. Reggel Meadow beszámol a szüleinek az esetről, és azt hiszem, ezzel megásta Coco sírját, mert Tony igencsak idegesen távozik. Az idegességéhez persze az is hozzájárul, hogy Meadow végre bevallja, Patrick Parisivel jár egy ideje.

Tony távozta után Carm és Meadow megbeszélik ezt a Patrick dolgot, aztán Meadow még azt is bevallja, hogy mégsem orvos lesz, hanem jogász, mert az sokkal jobb. Teljesen véletlenül Patrick is jogot végzett, szóval Meadow mindig éppen az szeretne lenni, ami az aktuális barátja szakmája. Nála is remek munkát végeztek a szülők, mondhatom.

Amikor a hóhért akasztják: Melfi a pszichológusánál. A fickó persze inkább Tonyról beszélne, ki is fejti, hogy több kutatás szerint szociopatákon nem segít a beszélgetős terápia, sőt, inkább ront rajtuk. (Az imdb szerint itt hiba történt, mert a „pszichopata” az orvosi szakkifejezés, végzett orvos nem mond olyat, hogy szociopata, az a köznyelvben van csak.) Ezzel elment egy csomó idő, de itt Melfi fizet, nem? Talán az ő problémáit kéne megvitatni… habár Tony is egyike a problémáinak, az igaz.

Eljött a bosszú ideje! Tony (nagyon stílusosan egy hosszú kabátban) beront Coco éttermébe, ahol éppen a genya kancsal is kajál. A pisztoly markolatával pépessé veri Coco arcát, a kis genyát a helyére parancsolja, aztán még ütlegeli kicsit Cocót, miközben üvölt az arcába, mit képzelsz, hogy a lányomat kóstolgatod. Én csak egyetérteni tudok, hajrá Tony, lődd le a gonosz törpét is! De hát ez már egy megfontolt Tony, nincs lövöldözés, „csak” az Amerikai história X egyik híres jelenetét utánozza le: az ájult Cocót ráharaptatja a pultra, aztán egy jól elhelyezett rúgás… repülnek is a fogak szerteszét. A sokat látott pincérek már hozzák is a felmosórongyot.

Tonyra újabb megpróbáltatás vár: családi terápia. AJ minden múltbeli sérelmet, minden mondatot felemleget, még a ronda esőkabátot is, amit másodikban adott rá az anyja! Ha látná az én régi óvodás fényképeimet, hogy milyen ruhákba öltöztettek engem! Mégsem őrjöngök. Tony közben észreveszi, hogy van valami a nadrágja hajtókájában, Coco egyik foga az. Finoman keresztbeveti a lábát, és észrevétlenül kipiszkálja a fogat.

Miféle verseket tanítanak az egyetemistáknak? – kérdi Carm felháborodottan, a pszichiáter erre már nem is tud felelni. Talán azért huszonévesen fel lehet dolgozni egy verset lelkileg, nem kell a medencébe ugrani miatta. Aztán az orvos megkéri AJ-t, mondja el a szüleinek, mit mondott neki a nagyanyja. Kicsoda, az anyám? – kérdi Carm, ááááááá, dehogy, Livia, Tony anyja. Na, erre már Tony is felfigyel, még szép, ő is Livia miatt jár terápiára. Az élet egy nagy semmi, idézi AJ a nagyanyai örökséget, Tony pedig bólint, bizony, ezek csak az én anyám szavai lehetnek! Persze ez is Carm hibája, mert ő küldte AJ-t a haldokló nagyanyjához.

Patsy Parisi majd kicsattan a boldogságtól, a fia a főnök lányával jár, már unokákat vizionál, Tony azért nem ennyire boldog a dologtól. Jön kis Carmine, a Cocós ügy miatt áll a bál, Phil simán keresztbe tesz nekik üzletileg, ha nem kérnek bocsánatot. Tony nem boldog, de tudja, hogy ezt kell tennie. Ja, a beszélgetés során kiderül, hogy Coco még csak meg sem halt.

Melfinél azon kesereg Tony, hogy miért vele történik mindez, ő alapjában jó ember, családszerető, meg minden. Aztán elmeséli a peyotés kalandot, és azt az élményét, hogy rájött, a körülöttünk lévő élet nem minden, de sajna nem tudja, mi van még. Majd előáll az elméletével, hogy az anyák tulajdonképpen buszok, amik elhoznak egy darabig, majd le kell szállni, de mi igazából vissza akarunk szállni, ahelyett, hogy engednénk elmenni őket, és ebből fakadnak a bajok. Melfinek tetszik a dolog.

Kis Carmine és Tony elmennek Phil házához, de nem jutnak be, a genya kancsal útjukat állja, mondván, Phil nem fogad vendégeket. Carmine nem érti, nemrég beszélte le a találkozót Phillel, de a genya hajthatatlan. Tony azonnal belátja, hogy Phil most nagy alázásra készül, odahívja magához őket, aztán nem engedi be. Sőt, az ablakból még ki is ordít, hogy takarodjanak el.

Tony egy rohadt nagy pizzával érkezik a pszichiátriára, de a nővér nem engedi be az ételt. Így aztán Tony üres kézzel érkezik a fiához, akit megértően átkarol.

Még két rész.